A mezőföldi egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1895. július 9.

­­5 — 5. Molnár Béla világi jegyző úr a közgyűlésen meg nem jelenhetvén, ezen gyűlés tartamára világi jegyzőül Pálffy Károly tanácsbiró úrral helyettesíttetik. 6. Esperes úr beterjeszti a folyó évi május hó 19-én kezdett s foly­tatólag végzett egyházlátogatásról szóló, következő jelentését: Nagy tiszteletű s tekintetes egyházmegyei közgyűlés! A törvények által előmbe írt egyházlátogatást id. Kutasi Ferencz pénztárnok s tanácsbiró segédletében május hó 19-én megkezdve, ez évben is teljesítettem, melynek eredményét örvendezéssel jelezhetném, ha a Mező-Komáromban már évek óta dúló fejetlenség nem zavarná meg ünnepélyes érzelmeimet. Múlt évi jelentésemben már felemlítettem az ottani sajnálatos állapotot, melynek ma sincs vége, sőt nagyobb mérvet öltött. Ez előtt 90 évvel települt a m.-komáromi határ kellő közepére Lajos-Komárom községe, melynek szorgalmas német és tót lakosai birják ma már a m.-komáromi határnak is­­ részét, és a ref. egyháztagok azáltal vélik az egyházukat terhelő adósságok és kötelezettségek alól magukat fölszabadíthatni, hogy a birtokaikat megvásároló lajos-komáromi ág. h­itv. ev. anyaegyháztagok védelme alatt mint leány egyháztagok csekély tehert fognak emelni, eddigi anyaegyházuknak templomát, iskoláját, temetőjét pedig őseiktől örökölt jogaik alapján a vallásukban megmaradókkal egyenlően fogják használni, ezért ez évi martius hóban 27-en kitértek a ref. egyházból. A múlt évi közgyűlés 9-ik pontja alatt egy küldöttség bízatott meg ezen egyház ügyeinek rendezésével, de ennek megjelenése ellen olyan fenye­gető hangok emelkedtek, hogy azok nem tartották tanácsosnak a fölizgatott és félrevezetett nép között megjelenni. — Ezért óhajtanám a küldöttséget egy ujabb megbízatással ellátni s felhatalmazni, hogy miután a megmaradott egyháztagok maguktól nem tudják, igyekezzenek az egyház ügyeit rendbe hozni, s különösen a kitérőkkel való viszonyaikat szabályozni. Megilletődött érzelemmel említem fel azt is, hogy a lelkészi karnak egy tiszteletreméltó alakja dőlt ki sorainkból út. Kálmán Károly társunkban, ki most egy éve még erőtelen állapotában is eljött közénk, s hosszú évsoron át szerzett tapasztalatainak gazdag tárházából merített tanácsaival támo­gatta az egyházmegyei kormányzatot, a ki ifjú éveiben Sz.-Fejérvárott, majd Sár-Egresen, M.-Szt.-Györgyön s 1867. óta Soponyán legeltette az Urnák népét s építette az isten országát. — 78 évre terjedt földi életének szép határa a mikor csendes kebellel hunyta le szemeit a halálos álomra, mivel

Next