A pápai egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. június 28.

János, Vikár Vince lelkészek távolmaradá­suk i­gazolására felhivandók. 3. Az elnökségnek nem lévén előterjeszteni valója, a tanácskozás megnyittatott. 4. Jelen közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére az elnökség mellé egy. és vil. főjegyző s Hor­váth Lajos lelkész kiküldetnek. 5. Olvastatott s tárgyaltatott az esperesi jelentés. Tisztelt Közgyűlés! 1. Ne legyen feltűnő, ha jelentésemet lehető rövidre fogom. Erre kell törekednünk a javi pontok fogalmazá­sánál is, hogy minél kevesebbe kerüljön a jegyzőkönyvünk kinyomatása. Ezért nem vetek most egy pillantást se se országunk, se egyetemes egyházunk életviszonyaira ; tisztán­pusztán egyházmegyénkről szólok. A­mi a hitéletet illeti, annak belső értékére a külső jelekből nem lehet ugyan egyenes következtetést vonni, de mégis csak ezekből kell kiindulni. Ily külső jelek: a templomba járás, az urvacsorával élés, az egyház és iskola fentartására hozott áldozatok. A templomba járást és az urvacsorával élést illetőleg, mindenfelé úgy tájékoz­tattak engem, hogy ezek csökkenéséről nem lehet szó, inkább az emelkedésükről. Az áldozatkészség pedig a rendkívüli szükségletet illetőleg itt-ott valóban példásan nyilatkozott meg. A rendkívüli viszonyok között, melyekben él nemze­tünk, indíttatva éreztem magamat arra, hogy módot találjak rá, hogy egyházlátogatáskor, ha csak lehet az egész elöl­járósággal, sőt nem is csak ezzel, hanem az egész gyü­lekezettel találkozzam és szólhassak hozzá. Ezért a látogatást január és február hónapokben mikor a mezei munka még nem kezdődött el, jórészt elvégeztem. Jeleztem, hogy a

Next