A pápai egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus 29.
ESPERESI JELENTÉS a pápai református egyházmegye 1944. évi augusztus 29-én tartandó közgyűlése elé. Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés!s. Még mindig tombol a szörnyű vihar- Ilyen orkán még nem robogott végig »e vak csillagon«, mely őrülten forog »keserű levében«. Vájjon ez a »nyomorult föld« megtisz* tul-e a »vihar hevében?« Annyit látunk, hogy a háború le* kaparta a kultúremberről, az »entellektuelről« az »über* mentschéről« a mázt és előbukkant az ősember. Hogy teljes legyen ez az atavisztikus metamorfózis, a ragyogó fényűzéssel és süppedő kényelemmel berendezett paloták lakói is »barlanglakók« lettek, belemenekülnek a lefelé épített, földbevájt óvóhelyekbe, hol remegve bújnak össze azokkal, kiket fenn előbb tán nagyon messzelevőknek tartottak. Ott, az ősbarlang-szerű óvóhelyen »leomlanak a társadalmi válaszfalba«, ott csak emberek vannak. Végzetes tévedésbe esnek — pedig vannak ilyenek —, akik lélekben megrendülve a háború otromba elfajulásaiban a keresztyénség csődjét látják. Ezek a megrendítő jelenségek épen ellenkezőleg a pótanyagok: a humanizmus, az intellektualizmus, a liberalizmus, stb. csődjét jelentik, melyekkel egy hosszú, a fejlődéstan jegyében született korszak a vallást, közelebbről a keresztyén vallást helyettesíteni akarta. A keresztről való beszédet, az evangéliumot nem pótolhatják elméletek, bármilyen tetszetősek, megtévesztőek legyenek is.