A pápai egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus 29.
In. Különösen fontosnak tartom a gyülekezetben a testvéri közösség ápolását, a lélek egységének munkálását, hogy a még nehezebb idők elkövetkezése esetén minden gyülekezet egy emberként, magyar református egyházunk pedig egységes táborként állhasson meg Isten kijelentett igazsága mellett. Társadalmi elkülönülések, osztályok, foglalkozási ágak, vagyoni viszonyok szerint való tagozódások evangéliumellenes dolgok s épen nem illenek bele a mi egyházi alkotmányunkba sem. Az evangélium tiszta és világos álláspontjára helyezkedjünk s annak a tanítását valljuk és hirdessük méltósággal. Nem ok nélkül hozom fel, hogy a munka megbecsülését és becsületét fokozott mértékben kell minden vonalon kiemelnünk. Ehez a jogot és illetékességet Isten Igéjéből merítjük, de a példánkkal kell e téren is világolnunk. Nemzeti létünk sorsdöntő óráit éljük. Isten kegyelme után sok függ attól, hogyan álljuk meg helyünket a munka frontján. Református anyaszentegyházunknak is létérdeke ennek a frontnak az erősítése. Egész egyházmegyénkre kiterjedő konferenciákat nem tarthattunk, de voltak körzeti konferenciák: Bakonyszentkirályon ifjúsági, Pápán ifjúsági, Pázmándfalun presbiteri, Sopronban egyetemi hallgatóknak és középiskolásoknak, Tápon presbiteri, Kupon presbitteri konferencia, Egeralján most van megrendezés alatt presbiteri konferencia. Egy*egy ilyen talál* kozás összehozását szinte lehetetlennek tartottuk. És íme: »minden lehetséges a hívőknek«. Áldassék érte hitünk Feje* delme! A levente*ifjúság lelkigondozásával, leventelelkészek ki* nevezésével új tér és alkalom nyílott az ifjúsági munkára. Nagy szükség volt erre a kormányintézkedésre. Szeretettel kérem lelkipásztor testvéreimet, teljes odaadással végezzék ezt a leventei munkát, mely áldott lehetőség ifjúságunk valláserkölcsi alapon való nevelésére. Legfelsőbb törvényhozásunk arra az esetre, ha közgyűlések megtartása lehetetlenné válnék, azok hatáskörét ráruházta