A belsősomogyi egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1879. március 18.
Nem szavaztak pedig: Kadarkút, H.-Sz.-György és Szabás, a minél fogva szabályaink értelmében 2ártra büntetendőkül nyilváníttatnak. Az eredményt, t. i. tekintetes Sárközy Dénes urnak segédgondnokká lett elválasztatását, a közgyűlés örvendetesen tudomásul vette. 3. A fenti eredmény folytán indítványozza esperes úr, hogy nevezzen ki a közgyűlés egy küldöttséget, mely a lelkész lakon levő segédgondnok urat megválasztatásáról értesítvén a közgyűlésben megjelenésre hívja fel, s míg ez megtörténik, pár percre a köztanácskozást függessze fel. Az ekkér történt indítvány közhelyesléssel fogadtatván s a küldöttség és pedig Budai István, Horváth József, Belovári István urak tisztükben eljárván. A közgyűlésen megjelent segédgondnokot, tekintetes Sárközy Dénes urat szives éljenekkel fogadta. 4. Esperes ur emelkedett s meleg rokonszenves beszédben hangsulyosván a megválasztott őseinek érdemeit, ebből folyólag egyházmegyénknek a Sárközy név iránti hálás kegyeletét s a kezességet, melyet az uton választott s gondnok urnak őseinek erényei, egyházmegyénknek biztositékul nyújtottak; de hivatkozva saját érdemeire is, melyeket zsenge ifjúságától 2 évtizeden át egyházmegyénk közügyeiben, különösen pedig a csurgói gymn. igazgató bizottságának élén, mindig kész odaadásával, folyvást fáradhatlan munkásságával szerzett; üdvözli a hevesen hivót a többre bízottban felkérte az egyházmegye elismerése jeléül nyújtott segédgondnoki oly diszes bizalmi tisztség elfogadása s helyének a szokásos eskü letételének elfoglalására. Tekintetes Sárközy Dénes ur a közóhajnak engedve, hivatali esküjét letette s egyszersmind következő jeles s jegyzőkönyvbe vezetni rendelt székfoglaló beszéde után a világi elnöki széket, szűnni nem akaró ilyenek között elfoglalta. Nagytözteletű s tekintetes egyházmegyei közgyűlés! Mielőtt azon diszes helyet elfoglalnám, melyre a nz. egyházmegye szavazati többséggel elválasztott, s melyet oly nagy érdemű férfiak foglaltak el előttem, hogy azoknak csupán emléke előtt is mindenkor kegyeletes tisztelettel hajlok meg, fogadják szives köszönetemet mindazok, kik bizalmukkal megtiszteltek. Tudom, s nagyon jól érzem azt, hogy ezen megtiszteltetést, nem saját érdemeimnek köszönhetem, nem is kereshetem azt, mert akik közelebbről ismernek tanúsíthatják, hogy soha kitüntetésre, elsőségre nem vágytam. Ha tehát mégis elfogadom, ezt