A belsősomogyi egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus 5.
Fentiekben — talán mondanom se kell — az ismeretes kereszt-ügyre célzok. Ez a kereszt-kérdés újabban állandóan kísért egyházi életünkben, felvetődik lapjaink hasábjain, s bár legutóbbi zsinatunk világosan leszögezte a református egyház biblián és az egyháztörténelmi múlt fájó tapasztalatain alapuló felfogását e tekintetben: legközelebbi — őszi — zsinatunk egyik tárgya ez fog lenni. Igaz ugyan, hogy a budapesti egyházmegye megsemmisítette az egyik budapesti egyházközségnek — a keresztkérdés közvetlen felvetődésére okot adó — ama határozatát, mely szerint épülő templomára a kereszt jelvény feltételét mondotta ki, a kérdés azért — ha más vonatkozásban is — a zsinat elé kerül. A magam részéről nem kívánok e helyen semmiféle vitába bocsátkozni e kérdés felett, — hiszem s meg vagyok győződve róla, hogy az összeülő zsinat érdemi tárgyalásából és vitáiból ez a kérdés ref. egyházunk hitelvi és történelmi álláspontját illetően tisztán és győzelmesen fog kikerülni, — mégis bátorkodom egy, nézetem szerint semmiesetre sem elhanyagolandó szempontra a figyelmet felhívni s hiszem, elgondolásommal nem maradok magamra. Az, amit elmondani kívánok e kérdéssel kapcsolatban, egészen röviden csak annyi, hogy minden újítási törekvésnél, régi, tradíciókon nyugvó szokások megváltoztatásánál, legfőképen pedig olyan alapvető, kardinális kérdéseknél, mint amilyen a keresztügy is : ne hagyjuk valahogyan figyelmen és számításon kívül a református egyházunk zömét, túlnyomó többségét képező ama — nagyon tiszteletreméltó, érdemes, — ősi, évszázados hagyományainkat legjobban őrző, konzerváló réteget, az egyszerű, falusi népet, amely — bár itt-ott eléggé van emlegetve, feddve, korholva és vádolva templomkerülésért, hitetlenségért, vallástalanságért, — mégis a legnagyobb hűséggel, a legtiszteletreméltóbb konzervativizmussal ragaszkodik a régi, megszentelt szokásokhoz, hagyományokhoz. Ezt a szép vonását, tulajdonságát nem szabad, nem lehet kísértés elé állítani, megzavarni, kételyek támasztása által megingatni!... Ám ha — feltéve, de meg nem engedve — mégis: — ez a mi népünk még ezt a kísértést, ezt a próbát is megállaná. Mert a református magyar nép a keresztet, mint egy más vallás és egyház szokásos és bevett jelvényét, mint a vele egy