Dunántúli Szabad Nép, 1945 (1. évfolyam, 1-118. szám)
1945-08-05 / 1. szám
Ut. 'Xt.ll'fi* 2l Világ proletárjai egyesültetek! Ut' DUNÁNTÚLI SZABAD NÉP A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT ÉSZAKDUNÁNTÚLI LAPJA GYŐR,I ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 3 PENGŐ------- 'Wt ■■ -«—»------------— VASÁRNAP,1945. AUGUSZTUS 5 A feladatok előtt írta: Magyar Tibor Az esemény, hogy a Magyar Kommunista Pártnak napilapja van Tiszakdunántúlon, rendkívüli nagyjelentőségűnek mondható. A Dunántúl és különösen ez a területe még érzi a háború küzdelmét, amelyet a fasiszta szörnyeteg ellen folytattak a felszabadításért a demokrácia erői. A Vörös Hadsereg itt mérte utolsó csapásait az országban pusztító hitleri hadakra, itt tombolta ki magát végleg és utoljára a nyilas őrület, amely katasztrófába sodorta nemzetünket. Amikor Dunántúlt mondunk és benne az északdunántúli területet, az iparvárosokkal sűrűn telepített országrészt látjuk magunk előtt, a Kisalföld rónáit, azt a vidéket, amelynek tízezreket számláló fejlett ipari munkássága, számottevő földmívelő rétege van — olyan néptömeg ez, amelynek sorsa egyet jelent, a demokratikus Magyarország boldogabb jövendőjével. Amikor a Magyar Kommunista Párt lapjának hasábjait megnyitjuk e terület dolgozói és haladó értelmisége előtt, tesszük azzal a tudattal, hogy a legjogosultabban képviselhetjük a nép érdekeit és szolgálhatjuk a fiatal magyar demokráciát. Amikor ma Éiszakdunántúlon kommunista napilapról beszélhetünk, felmérjük a tényeket, hogy vidékünk romhalmazzá vált a fasizmus ellenünk is vívott háborújában, gyáraink berendezését, anyagkészletét elrabolta a német, munkásosztályunk nagy százalékát otthontalanná tette. Felszaggatott utak, széttépett közlekedési hálózat, roncsoltan vízbe bukott hidak, kiégett, sivár gyártelepek, felperzselt zónák, lerombolt lakóházak, feldúlt családi otthonok, egy megtizedelt, rongyos és a nélkülözéstől sápadt nép — ez a számla, amiért a fasizmusnak fizetnie kell, s az elszámolás mérlegének hibátlannak kell mutatkoznia. E számadás ellenőrzése elsőrendű feladatunk. Az ország népe ma az újjáépítés harcai megvívására sorakozott fel. E küzdelmet a fiatal magyar demokrácia erőinek sikeresen kell megvívnia, áthatva a felelősségérzettől és áthatva a tudattól, hogy újjáépítés nélkül nincs felemelkedés a romok közül és a mocsárból, ahova az átkos múlt taszított bennünket; felemelkedés és a magyar demokrácia megerősítése nélkül az ország nem foglalhatja el azt a helyet a nemzetek között, ahová népünk igazi törekvései szeretnék eljuttatni. Az újjáépítésben fel kell sorakoznia a nemzet legjobb fiainak, egységben a munkásságnak és soraikban a haladó értelmiség tisztaszándékú képviselőinek is. Az ipari- és a földmunkás-dolgozók áldozatkész tömege mellett látni akarjuk a mérnököket, a technikusokat, az értelmiségi szakembereket, a nevelőket és a falusi jegyzőkkel élükön, a közigazgatás demokratikus gondolkodású tisztviselőit is. Csak így tudjuk megvalósítani a feladatot, amely az újjáépítésben és a fiatal magyar demokrácia megerősítésében reánk vár — és ez a feladat roppant munkát hárít minden vállalójára. De ugyanakkor, állapítsuk meg azt is, sors, még nemzedék előtt, a roppant teher mellett is, nem állt még olyan felemelő munka, mint a mienk. Egy országot emelünk ki huszonöt év levegőtlen, gyilkos börtönéből, egy néj gyermekeit juttatjuk oda, hogy régű embernek mondhassák magukat, 1 nap alatt. Rövid hónapok választanak el attól, hogy Északdunántúl népe levethette magáról a rabság bilincseit. De tudjuk jól, hogy egészen addig ez az országrész szállása volt a nemzet leggaládabb sírásóinak, a reakció itt építette ki legsűrűbben védőállásait a nyilas, volksbundista és más hazafiatlan szervezetek itt kapták legnagyobb tömegével tagjaikat, s amikor ezt az országrészt a reakció fellegvárának tekintik, tényekből indulnak ki — nem véletlen tehát, hogy elsősorban a már jogokat nyert dolgozók érdekeinek, az újjáépítésben élő ifjú demokratikus ország léténél szempontjaiból is nagyjelentőségűnek mondjuk a kommunista napilap jelentkezését. Amikor jogokat nyert dolgozókról, s valóban szabad népről beszélünk, látnunk kell az eredményeket is, amelyeket a demokratikus Magyarország már felmutathat. Szemben a csendőr szuronyát a nép szívének tartó galád múlt után, a demokrácia a földreformmal egy csapásra az addig szolgasorban élt magyar nép javára döntötte el az ezeréves pert, s kirángatta a nemzetet a lejtőre elindított feudalista klikk talpa alól e számban kicsiny, de annál veszedelmesebb réteg létének talaját. A demokrácia eredménye, hogy a földmunkásságból kisbirtokossá vált tömeg szoros érdekközösségbe léphetett a kisgazdák jelentős tömegével, a parasztság végre megtalálhatja útját az ipari munkásság felé és az ipari munkásságnak ezen felül végig a demokrácia hozta el, hogy pártjaiban, de szakszervezeteiben is tömörülve, végre igazi útjára léphessen, vezető rétegévé válhasson e dolgozni akaró és valóban dolgozni is tudó nemzetnek. De azért, hogy az eddigi eredményeket megtarthassuk, az eredményeket szaporítsuk, népi demokráciánkat erősíthessük, az átalakulás, az újjáépítés még előttünk áll komoly feladatait megoldhassuk, sokkal éberebb figyelemmel kell egyengetnünk a demokrácia útját, elő kell mozdítanunk az újjáépítés sikere érdekében azokat a törekvéseket, amelyek a múlttal való végleges leszámolásra irányulnak. Az eljövendő hosszú évek feladatait a Magyar Kommunista Párt szabta, meg, az országépítésben hozott programját az egész nép, az öszszes demokratikus párt a magáévá tette. E program végrehajtása megszabja az egész magyarság követendő útját, ez tette lehetővé, hogy pártunk testvérpártunkkal, a Szociáldemokrata Párttal szoros egységbe forrt az elvégzendő feladatok útján — a program, a dolgozó nép, a haladó értelmiség programja önként hozta magával, hogy a munkáspártok tömege felismerje: a munkásosztály zárt egysége kulcskérdése ma, újjáépítésünk és demokráciánk sikerének is. A munkásosztály, a dolgozók egységének, amelynek megbonthatatlannnak kell mutatkoznia, ki kell vezetnie Északdunántúl területét is a bátor és áldozatos jövőépítés útjára a múlt fenyegető, veszélyes omladékai közül. ÉszakDunántúl dolgozóinak sok* -1 tudatosabban, sokkal erősebben részt vállalniuk az építés és terme munkájában és, hogy ez eredményezessen: sokkal erősebb lendület eredményesebben kell felvenniük harcot a reakció ellen, amely az digi eredményeket is veszélyezteti A fasiszta kalandorok, a még bujkáló és visszaszávárgó nyilasok len. azok ellen, akik szívükön még most kígyóit melengetik, azok elit akik,a nép jogait akarják csorbíts, alak ellene szegülnek a nép igazi fekvéseinek, akik volt érdekszüvetigok istáposságjait a multat szeretn feltámasztani — a reakció eit, amely itt szeretné kiépíteni állása győzedelmesen kell megvívnia harcát Északdunántúl dolgozóinak. E karba, az újjáépítésért és a múlt, vagy megbújó reakció ellen, küldjük fegyverül és szerszámul a Dunántúli Szabad Népet is. A vas meleg, hát ráverünk. JA A reakció fészkéből a demokrácia fellegvára Katona János elvtárs, Győr-Moson megye Hispánia a megye életéről A vármegyeháza évszázados falai között járunk. Végre friss levegő, új szellem vert itt tanyát. A Dunántúli Szabad Nép munkatársa felkereste Katona János elvtárs főispánt, hogy megkérdezze, mint harcolt az elmúlt hónapok alatt a vármegyeháza. Az eredmény megnyugtató, de még nem kielégítő. Sok harc van előttünk,, nagy harc van előttünk, de tudjuk, megküzdünk vele. Először arról kérdeztük meg a főispánt, az újjáépítés milyen méretet ért el Győrött és a megyében? — Amikor a Magyar Kommunista Párt az újjáépítésre kiadta a jelszót — amely azóta kormányprogrammá vált — Győr, mint az ország második ipari városa azonnal bekapcsolódott a program keretébe. A két győri munkáspárt, de különösen a Magyar Kommunista Párt győri szervezete mindent elkövetett és a jövőben is megtesz, hogy Győr az előírt módon vegye ki részét az újjáépítésből. Először azokat a munkálatokat kellett elvégezni, amelyek a termelőmunka elindítására voltak szükségesek. A munkaterv keretében máris több gyárat tettünk üzemképessé. — Az ország újjáépítési szempontjából különösen fontos feladatot, kapott a Győri Vagongyár. A gyár ma még nem tudja teljesíteni a kitűzött tervet. — A megyében a mezőgazdasági termelőeszközök megjavítása a menrőgazdasági ipar helyrállítása, utak és hidak helyrehozatala gyors ütemben halad, bár a munkáshiány nagyon csökkenti a munkateljesítményt. A városban és a megyében igen elmaradt a házak javítása, amelynél különösen a tetőfedő munkálatok gyors beavatkozást követelnek. A vármegyei törvényhatósági közgyűlés komoly lépéseket tett ezen a téren, valószínű, hogy a város vezetősége is rövid úton követni fogja. A város és a vármegye közhivatalaiban, a kereskedelemben és az iparban, mezőgazdaságban milyen mértékben valósították meg e demokratikus átállítást? — Habár az igazodó bizottságok eáró esetben nem kielégítő módon végezték munkájukat, az új tisztviselők és munkaerők beállításával mégis sikerült máris érezhetően megváltoztatni a römzigazgatás szellemét. Természetesen* az átalakulás a közhivatalokban maga, befejezett tény, hanem folyamat, amely részben mindig új erők bevonásával, részben, a régiek átnézésével mint inkább megoldást nyer. Az átatelkubás legmaxikánsabb kifejezői az üzemi biacíteágoki,amelyek óriási változást idéztek elő, különösen az ipariban. Az e munskájutnak köszönhető, hogy a megrongált és Vezető nélkül maradt gyárak,, aranylag kivid fedő alatt kezdhették •meg munteájukat. — A mezőgazdaságrban a földreform követkzatében, forradalmi átváltozás történt. A megyében a földsigénylő bizottságok a földreform végrehajtását majdnem mítiv ídéref almál végrehajtották. Megkérdeztük a főispán előtársat meglátszik-e a megye életén a demokratikus átalakulás? A megye életében a demokratikus átlakítatást légtetek sorba* a Nemzeti KinirittsÉgeik az újonnan megalakított •képvisellőteerületei: • is az új demokratikus rendőrség működésén látni. A nemzeti bizottságok a képviselőtestületekkel és az új vasütőséggel együtt oloám munkát vágadtak és végeztek is Győrött és a vármegyében, amely az élni is néhány, hónap alatt jelentősen megváltadtatta a vármegye arculatát.