Dunántúli Szabad Nép, 1945 (1. évfolyam, 1-118. szám)

1945-08-05 / 1. szám

4 Enyhe ítélet a komáromi munka­szolgálatosok kínzóinak ügyében Varga Ferencet 10 évig Suri Istvánt 6 évi kényszermunkára ítélte a Népbíróság A győri Népbíróság Német­h-taná­­csa augusztus 2-án tárgyalta Varga Ferenc tizedes és Suri István honvéd, háborús bűnösök ügyét. Nevezettek a Komáromban szolgáló munkás-zászló­aljnál mint keretlegények teljesítettek szolgálatot. Ilyen minőségben beosztott­jaikkal a legembertelenebb módon bán­tak, a munkaszolgálatosokat kínozták, ütlegelték, az idősebbeket erejüket túl­haladó munkára kényszerítették. A tárgyalás során számos tanút hall­gattak ki, ezek mind súlyosan terhelő vallomást tettek. Kiderült, hogy Varga és Suri a kegyetlenkedésekben nem is­mertek határt. A megkínzott munka­­szolgálatosokat munka közben is bottal verték és Varga, aki a szolgálatvezető helyettese volt, a keretlegénység többi tagját is kényszerítette arra, hogy a munkaszolgálatosokkal embertelen mó­don bánjanak. A munkaszolgálatosok­nak nem adtak vizet, megalázó módon pofoztatták őket egymással,, fonó ho­mokba temettek embereket, megrugdal­ták őket a földön, de előfordult, hogy ürüléküket is megetették velük. A szadista keretlegények védekezé­sükben arra hivatkoztak, hogy csupán feletteseik parancsát hajtották végre. A bizonyítási eljárás lefolytatása után a népbírósági tanács Varga Ferenc vádlottat 10 évi, Suri Istvánt 16 évi idő­tartamú kényszermunkára ítélte, mel­lékbüntetésként pedig mindkettőt 10 évi politikai jogvesztéssel sújtotta. Az ítélet ellen, annak túlságosan enyhe volta miatt, dr. Na­gy István népügyész fellebbezést jelentett be. A fellebbezést a Népbíróság tudomásul vette és felter­jesztette a Népbíróságok Országos Ta­nácsa elé. A bőrkabátos Háromszor találkoztam vele. Az első alkalommal a Toronyai-hágó szűk útján, a felhőkarcoló fenyők alatt. Bőrkabátja a vállára akasztva lógott, a kezében faragott bottal mászott fel a lengyel síkság felől. Mi a kocsinkkal bíbelődtünk, ő is közénk állt. A szavai lassan hullottak, mint a gazda marká­ból a húsos búzaszemek. A háborúról beszélgettünk, a máról, meg a holnapokról. Arról, mi van ott­hon és mi vár ránk, ha egyszer hazame­gyünk. A keserűség mindenkiben mély sebeket mart, az otthon olyan messze volt, még álmunkban sem értük el már. A háború ostora hosszú árkokat hasí­tott közénk, meg belénk is. Mi le­sz a vége? A bőrkabátos keveset beszélt. Ami­kor elbúcsúzott — emlékszem — ezeket mondotta: — Ha elveszítjük ezt a háborút, ak­kor nyerjük meg a békét, mi magyarok! ★ Hónapok után láttam ismét. A Tátra havas csúcsai alatt találkoztunk egy tót faluban. A bőrkabátját szíj szorította derekára. Az állat szakál verte ki és a szemében sok fáradság nyoma látszott. Megismert. A tót szoba tüze mellett virrasztot­­tuk át az éjszakát. A szavai sokkal több keserűséget, de sokkal több hitet is hintettek. A kiégett falakról, feldúlt házakról beszélt, szétvert hídjainkról, felperzselt földünkről. A szeme könnyes volt, amikor a jeges hajnalon elvál­tunk, így búcsúzott: — De nem kell elkeseredni, a felper­zselt földekből nő le a mi szabadsá­gunk- Most Isten vele, remélem, mire mégegyszer találkozunk, béke lesz már és otthon leszünk! És elment, be a havas hegyek közé. ★ Az elmúlt télen sokat hallottam azu­tán a „Bőrkabátosról” A magyar parti­zánok egyik hőse volt. Rettegett harcos a zord, havas, tót hegyek között. Az emberek csak így emlegették: a „Bőr­kabátos”. Senki sem tudta ki, csak én. A hegyvidéken mindenütt ott volt, ahol harcolni kellett­­ a szabadságunkért. Vasútvonalakat szakított fel, hidakat robbantott, útvonalakat vert szét a németek házában. Egy alkalommal egy­maga három német harckocsit semmi­sített meg. A német parancsnokságo­kon rettegve beszéltek a titokzatos „Bőrkabátosról”, aki mindenütt ott volt és sehol sem volt. Kézrekerítésére százszor indítottak vállalkozást, mindig kudarcba fulladt tervük. A „Bőrkabá­tos” jobb stratéga volt náluk. ★ Harmadszor a napokban találkoztam vele. Itt Győrött. A bőrkabátot szakadt munkásruha váltotta fel. De megismer­tem. Amikor rákiáltottam, kedvesen mosolygott és amíg kezét nyújtotta, azt mondta: — Na végre­ itthon. A szeme csillogott, a barna arc mintha égett volna, a szavai most is úgy hullottak, mint az elhintett búza­szemek. A családjáról beszélt, a mun­káról, arról, hogy most tatarozza a há­zát és este meg cipőt csinál a gyerekei­nek. Úgy beszélt, mintha semmi sem tör­tént volna vele, mintha szürke szenve­dője és nem egy kiváló hőse lett volna ennek a háborúnak. Amikor elbúcsú­zott tőlem, még erre kért: — ígérje meg, hogy senkinek nem szól a „Bőrkabátosról”!­­ És elment, azóta sem láttam, de va­lahányszor eszembe jut, mindig lelki­­ismeretfurdalást érzek. A „Bőrkabátos” a felvidéki partizán­harcok hőse volt, akit ünnepelni kellene, nevét megörökí­teni, de névtelenül jár-kel itt most kö- s­zöttünk, küzd, dolgozik, izzad — nem követel méltóságokat, nem tülekedik,­­ nem könyököl, hanem csendesen, szeré­nyen dolgozik. Újjáépít. Én nem bírtam tovább magamba tartani a titkát és íme, elmondtam, büszkeségünkre és sokaknak okulására. b. s. DUNÁNTÚLI SZABAD NÉP 1945 augusztus 5. Gyermekjáték, díszékszer, (biju) porcellán, kristály stb. ajándékok Művészet ajándékbeliban Deák Ferenc­ u. 4. sz. javítása, átrakása, új kályhák készítése Fruhmann F. Antal kályhás mester, Schwarzenberg-utca 9. ­KUMAR láncfűrészgépet benzin és elektromos kivitelben, vezérkép­viselet vásárolna. Ugyanott más rendszerű láncfűrészgépek, szalagfűrészlapok és szalag­­fűrészlap gyártásra szalagacél is kerestetik. FALUD­, Budapest, VI., Vörösmarty u. 75. A KÖZELLÁTÁS HÍREI Augusztus hóban a testi munkások napi 10 dkg, a nehéz testi munkások pedig napi 25 dkg kenyérpót adagot kap­nak. Mivel a vonatkozó szelvények 2 napra érvényesek, egy-egy szelvényre a fenti mennyiség kétszeresét kell kiadni.­­ A július 30-án kezdődő héten a kö­vetkező közellátási szelvények voltak beválthatók: B—4. 20 dkg, B—5. 35 dkg, B—6. 35 dkg kenyér. Az augusztus 6-ig érvényes legmaga­sabb fogyasztói árak. A közellátási bi­zottság által javasolt és a közellátási kormánybiztos által jóváhagyott legma­gasabb fogyasztói árak a következők: Zöldbab kg-ja 25­­, kifejteni való bab 25, kifejtett bab 30, száraz bab 10, bur­gonya új 10, burgonya régi 4, hagyma vörös 20, kalarábé 30, káposzta 30, kel­káposzta 30, paradicsom 40, tök 3, ko­­vászolni való uborka 22, salátának való uborka 20, ecetesnek való uborka 25, paprika 1 drb 2,50, sárgarépa 1 csomó 10, kukorica, 1 cső 3, fokhagyma 3 drb 3, alma hullott kg-ja 12, rétesnek való alma 20, csemege alma 40, kajszinba­­rack 30, dinnye, sárga 30, körte, szekfű és egyéb nyári 30, ringló 25, szilva göm­bölyű 20, szilva, magba váló 25, szőlő kg-ja 60 P. A beszolgáltatandó tej- és tejtermé­kek ára. Győrben a beszolgáltatásra kö­telezett tej és tejtermékek legmagasabb fogyasztói árát a következőkben állapí­tották meg: lefölözött tej literenként 3,20, tejjel 40 pengő, tehéntúró kg-ként 32 pengő. A beszolgáltatott tejből ké­szült vaj kg-ként 170, kevert túró 83, ömlesztett sajt 83 pengő. A tehén- és juhtartók beszolgált­atási kötelezettsé­gük teljesítése után fennmaradó tejet és tejtermékeket szabadon árusíthatják és azt a közellátási miniszter által meg­állapított ártól eltérően is forgalomba hozhatják. Az új piaci rend. Egy polgármesteri rendelet értelmében Győrben az élel­miszerek árusítása csakis a Széchenyi­­téri, a­ Dunakapu­ téri és az újvárosi piactereken van engedélyezve, kivéve azokat a kereskedőket, akiknek állandó üzlethelyiségük, illetve a város egyéb helyein helyfoglalási engedélyük van. A termelők tehát behozott árujukkal ezen­túl nem házalhatnak és azokat a fent jelzett helyeken kívül másutt nem áru­síthatják. A piacokon viszonteladók csak délelőtt 9 óra után vásárolhatnak. Az eladó termelők és kereskedők árui­kat csakis a piactereken kifüggesztett legmagasabb árakon, vagy ennél olcsób­ban adhatják el. A piaci darusításra megállapított árak az üzletekben el­adásra kerülő árukra is vonatkoznak. Az üzlethelyiségekben eladásra kerülő, illetve a kirakatokban elhelyezett élel­miszerek ára feltűnő helyen és módon kiírandó. Az eladó kereskedő és termelő ipar-, illetőleg őstermelői igazolványát a legszigorúbban fogják ellenőrizni. Azok ellen, akik az árusításra és a piaci árakra vonatkozó rendeleteket át­hágják, a legszigorúbb megtorlást (áru­­elkobzás, internálás) fogják alkalmazni. Venni, vagy eladni akar órát, ékszert, vagy aranyat? Csak Baross-út 21 szám alatt! Biztosítom, sikert arat! ÚRI- ÉS ÉKSZERBOLT BAROSS-ÚT 20. SZ. (a Baross söröző helyén) ! H­ÍREK * A népbírósági tárgyalás ítélethirdetésekor különös hangulat tele­pedett a tárgyalóteremre. Mintha a ta­nács tagjain a kényszeredettség vett volna erőt. Ahogy a rivaldafény meg­világítja a színpadot és tüneményessé, vagy gyatrává varázsolja a drámai je­lenetet, a népbírósági tanácselnök sza­vai visszfényében, mintha elveszett volna a népbíráskodás igazi jellege. Az egész, a tárgyalás, a népbírák szerepe, minden úgy hatott, mint egy kényszere­dett aktus, amelyet kellemetlen igazság­ügyminiszteri rendeletek szabtak a tár­gyalás lefolytatására beküldött fér­fiakra — ítéletet mondtak két hírhedt pribék felett, de az ítéletben nem önér­zetes, tudatos és hazafias népbírák er­kölcsi ereje mutatkozott A nép hangja, a népnek a bűnös múlton győzedelmes­kedő erkölcsi súlya helyett paragrafu­sok poros csavarintása jelentkezett a népbírósági tanács elnökének szavaiból, amelyek a jogászi okoskodás lejtőjére taszították a nép tiszta ítéletét. Amikor a tanácselnök ilyen, meg olyan parag­rafusokra hivatkozva kifejtette, miért kellett elítélni a vádlottakat, úgy tűnt fel: a népbíróság mossa kezeit, a ren­deletek tehetnek róla, hogy ítéletet kell mondania. Amikor a galád háborús bű­nösökre kimért nevetségesen enyhe íté­let eredményét tizenötperces mellébe­szélés után végre közölni méltóztatta a tanácselnök úr, úgy tűnt fel: restelte magát a bűnösök előtt, hogy oly „sú­lyos” ítélettel voltak kénytelenek súj­tani őket. S amikor a népügyész termé­szetesen súlyosbításért fellebbezett, a tanácselnök úr „humánusan”, gyöngéd hangon magyarázgatta a vádlottaknak, hogy a fellebbviteli bíróság mérsékelheti is büntetésüket, s úgy hatott, elnézésü­ket kéri, hogy a rendelet értelmében ők nem fellebbezhetnek, természetesen enyhítésért-Fjodorov Nikoláj a magyar népbíró­ságok munkájáról beszélve a moszkvai rádióban hangsúlyozta: a népbíróságok munkájától függ a fasiszta mocsárba vitt magyar nép erkölcsi újjászületése. A népbíróságok erélyes, öntudatos mun­káját — mondotta — nagymértékben gátolják a bíráskodásban szerepet vivő régi jogi szakemberek. Ezek közül so­kan hozzáértésüket a bűncselekmények leértékelésére és a büntetési fokozatok enyhítésére használják fel. Javasolja, v­együk sürgős ellenőrzés alá őket, mert nincs szükség az ellenséges szaktudás képviselőire, sak aláássák a Népbíróság tekintélyét a világ és az ország szemé­ben egyaránt. — Vezetői állásra alkalmatlan. A győri 3. számú igazoló bizottság a na­pokban tárgyalta Osterman József, a Fémdoboz Művek művezetője igazolási ügyét. Ostermant az igazoló bizottság vezetői állásra alkalmatlannak minősí­tette. Hessky Máriát, a Győri Általános Közlekedési Vállalat főkönyvelőjét és Borenich István tisztviselőt igazolták. — Kommentár nélkül. Hőke Sándor pénzügyőri szemlészt az igazoló bizott­ság áthelyezésre ítélte. A pénzügymi­niszter a zalaegerszegi pénzügyőri sza­kasz vezetésével bízta meg. — Nagygyűlést tart hétfőm este a MaDISz. A Magyar Demokratikus Ifjú­sági Szövetség győri szervezete arány­lag rövid idő alatt szép eredményeket ért el. A városban hét csoportja műkö­dik, ezres taglé­tszámmal. Széleskörű kultúrmunkát fejt ki, színvonalas heti­lapot ad ki, kultúrelőadásokat tart és mindig fejődő könyvtárral rendelkezik. Hívei mellett azonban a Madisz-nak vannak támadói is. Kétségtelen, azok.

Next