Dunántúli Tanítók Lapja, 1935 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1935-07-01 / 13-14. szám

98 DUNÁNTÚLI TANÍTÓK LAPJA 1935. július 1—15. Csodálatos akarat. Határtalanul kötelességtudó karakter. Sokszor szűkölködünk mi is. De a fentihez hasonló nyomort nekünk, hála Isten, mégse kellett eddig se elszenvednünk és reméljük, hogy ilyen nélkülözést a jövőben sem tartogat számunkra a sors. A gazdatársadalom megmentésén sok jószándékú ember dolgozik. Egymásután alakulnak a különböző egyesületek. Ezeknek megválogatása azonban felette kívánatos. Jelszavaknak ne üljünk fel és falunk népét minden kétes értékű egyesülettől tartsuk távol. Egyébként nem hiszem, hogy gazdasági válságunk sokáig tartson. Az idő kereke forog és felszínre dobhat olyan embereket, akik szentistváni lélekkel és törhetetlen akarással dolgoznak majd egy jobb, boldogabb jövő kialakításán. * * * Az élet keresztjének hordozása az emberiségnek örök problémája. Mindig oltak és lesznek bajok, amiknek elviseléséhez erős, edzett lelkekre volt és lesz szükség. Küzdelmünkben hatalmas támaszunk a vallásosság, melynek jelenléte józan belátásra és önmérséklésre képesít, hiánya pedig a közöny, a bűn, a kommunista életfelfogás melegágyát jelenti lelkünkben. És mit látunk mégis ? Azt, hogy a vallástalan és nemzetietlen irányú társaságokban sokszor olyan intelligens elemek is helyet foglalnak, akikről azt igazán senki fel nem tételezte volna. Ma már a falusi Intelligencia egy kis töredéke is meg van fertőzve. Ezek az urak azt hiszik, hogy csak akkor tartják őket igazán okos embernek, ha Krisztust csúfoló szabadkőműves szellemmel töltik meg lelküket. Pedig faluvezetésre csak a vallásos és hazafias gondolkozású, békességes társadalmi életet élni tudó, falusi életet kedvelő egyének alkalmasak. Ezeknek nem kell a tekintélyért sokszor barátságtalan, sőt goromba, de általuk ,,tekintélyszerző“-nek vélt harcot vívniok, mert megismerésük után a falu népe Önként teszi meg őket becsülése tárgyául. Már pedig csak az ilyen nem erőszakolt, hanem tiszteleten és szereteten alapuló tekintély lehet jogos önérzet alapja. Kívánatos az is, hogy a falvak vezetőinek munkájában az összhang meglegyen. A falusi ember gyakran kér tanácsot hivatott vezetőjétől. Már most, ha pl. a pap, jegyző és tanító mind más és más módon akar rajta segíteni, nagyon valószínű, a három mód mellett negyediket választ, fiz pedig lehet jó is, meg rossz is, de igen gyakran az utóbbi. Ha a falu vezetői népük tagjaival folytatott beszélgetéseik során egymás munkájáról elismeréssel emlékeznek meg, ha nem igyekszenek egymás érdemeit szálkává faragni, esetleges hibáikat pedig gerendává növelni, úgy egymás tekintélyét csak nagyobbá teszik, amire pedig szükség van ma is. Elég elfogadott és valóban megcáfolhatatlan igazság, hogy a példa vonz. Adjunk hát munkaszeretetünkkel is példát a falunak. Egyik-másik ostobább atyafi úgyis csak olyan szerepet tulajdonít nekünk, mint aminőt a méhek társadalmában a herék töltenek be. Hadd lássák meg ők is, hogy teóriájuk nem helytálló, mert az úr fogalma nem jelent szükségképpen naplopót is. — Sok tanulságos dolgot mondhatnék el erre vonatkozólag saját, alig másfél évtizedes tanítói gyakorlatomból is, amikor egyik-másik polgártárs éppen a munkássága megállapítása után megtanult vezetőjére más szemmel, kissé enyhébb, kedvesebb és megbecsülőbb tekintettel nézni. Meg kell végre tanulnunk, hogy amilyen bűn hallgatni, mikor beszélnünk kellene, épp oly bűn beszélnünk akkor, amikor mondanivalónk igazsága felöl kétségtelenül meggyőződve nem vagyunk . . . Mert a pletyka önagyságáéknál sem erény, a férfiaknál azonban megbocsáthatlan bűn. Az egyszerű szegény emberek fantáziája néha a legfényesebb valóságot is felülmúlja. A múlt év dec. 6-án (kormányzónk névnapján) történt, hogy templomba indulás előtt az iskola mellett beszélgettem néhány falubeli polgárral, miközben természetesen a nevezetes névnapról is szó esett. Az egyik bácsi minden rosszindulattól mentesen arról kezdett el elmélkedni, hogy hogyan ,,mulat máma a kormányzó“. A gondolat föltevésének szinte örültem, mert módott adott egy kérdés tisztázására. Amikor ugyanis elmondottam, hogy a kormányzó igen komoly és jószívű ember, aki civillistája egy részéről is lemondott, csak azért, hogy ezzel is nyomort enyhítsen, hát azzal a boldogító érzéssel indulhattam a templomba, hogy az emberek közötti béke s így közvetve a haza érdekében ismét tehettem valamit. Népünk hazafias érzésének kifejlesztése felette fontos. Erre az iskolai és népművelési előadásokon, ünnepélyeken stb., meg ezen túl a cselekvő hazaszeretet megmutatására is, úgyszólván naponta nyújt alkalmat az élet. Bár egykét szomorú kivétel mindig akad, mégis el lehet mondani, hogy intelligenciánk a hazafias gondolkozás terén nem szorul kioktatásra. Hogy népünk lelkét minden züllesztő behatástól megkímélhessük, meg kell figyelnünk a községekből városba járó munkások, a városból hazaszakadt cselédek, a vándor iparosok, kereskedők és ügynökök, a munkát kereső kéregetők, a vándor színészek és artisták s a híres német gloriettrotterek (világjárók) viselkedését. Ha az illetők falubeliek, könnyen ellenőrizhetők. A népművelési előadásokon tán meg is győzhetők, néha kipellengérezendők, esetleg csendőrkézre adandók. Ha pedig idegenek, ügyeljünk arra, hogy lehetőleg csak jó márkájú emberek juthassanak szóhoz, de azok előadását is tanácsos jelenlétünkkel befolyásolni. Ha a nép lelke az iskolai tanítás és a nem szűnő népművelő munka folytán a megkívánható tudásnak valóban birtokosa lesz, úgy visszapattan róla minden ostoba, izgató beszéd. Akkor A győrvidéki tanítóság szives figyelmét felhívjuk FINTA JENŐ angol uriszabóságára üzlet: Győr, Kossuth Lajos utca 19. Javításokat is olcsón vállal, olyan lesz e csonka haza népe is, mint a székely, akinek — mintiss Menyhért írja : ,,oldalbordája mögött (tehát a helyén) van fajtájáért, honáért érző szittyaszíve, Attila, Árpád, Csaba királyfi vére csörgedez benne, van srófon járó, józan székely esze, e kettőre hallgat s megmosolyogja a pesti plakátok ostoba szóáradatát“. — Pedig egynémely pesti plakátnak és egyéb nyomtatványnak megmosolygása vagy el nem olvasása nagyobb bölcseség, mint olvasása és tanulmányozása. Egyébként jó lenne, ha ezt egynéhány újság szerkesztője is jól megjegyezné. Akik azt hiszik, hogy az egyszerűbb ember csak úgy olvas újságot, ha az a gyilkosságok és egyébb ocsmány bűnök kiszínezett riportjaival és képeivel van tele. Megbocsáthatatlan hiba, de szomorú valóság, hogy a kultuszkormány által adományozott könyvek sorába sok oda nem valót is fölvettek. (Elég, ha Komáromi tekintélyromboló ízetlenségeit, nevetséges jegyző- és tanítóalakjait említem). Szegény könyvtárkezelő tanító barátom, akinek tán nincs időd minden könyvet közkézre adása előtt elolvasnod, tán nem is gondolsz rá, hogy mikor volt minisztered jóvoltából olvasásra kiadsz egy könyvet, tulajdonképpen saját tekintélyedet ásod alá: magad alatt vágod a fát. — Mindenesetre a legközelebb népkönyvtári könyveket kiválogató bizottságnak egy kicsit nagyobb körültekintést és szerencsét kívánok. ; . ; N j .?; Újból hangoztatom, hogy népünk lelki orvosaira (s itt nemcsak az egyházi férfiakra gondolok !) ma óriási munka terhe és felelősség hárul s hogy ez a munka csak egyöntetű, harmonikus eljárás mellett lesz sikerrel megoldható. Legyünk hát résen ! Mert miként Prohászka: „Diadalmas világnézetiében olvashatjuk: ,,a bestiák felébrednek, amikor az emberek elalusznak“. Lám mekkora a mi tarlónk ! Pedig most csak egy irányba néztünk szét kissé jobban. A többi irányban csak a kalászhalmokat pillantottuk meg. A munka nagysága azonban ne riasszon meg senkit, sőt arra sarkalja, hogy fokozott erővel lásson hozzá. S ha Széchenyinek, a nemzet nagy tanítójának buzgalmával látunk hozzá mi is honmentő munkánkhoz, ha az ő lankadatlan kitartásával haladunk kijelölt útunkon, úgy Isten segítségével elérjük célunkat és hazánkat méltóvá nevelt utódainknak megrázkódtatások nélkül adhatjuk át. Szőnyeg, bútorszövet, függöny, paplan, a legolcsóbb gyári árban Haas Fülöp és Fiai CÉGNÉL -IL Szombathely, Erzsébet királyné-u. 24. az. SIV. Állandó maradékvásár.. ._ Kedvező részletfizetési feltételek.