Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám - Csányi László: Sugár :Babits fogarasi szerelme
zés a jelenben érzékeli a múltat, az ezt követő sorokkal pedig még mélyebbre nyúl: Érted, édes, messzirülöttem a vasúton hó körül és bérc mögül sáron, havas úton, nyáron át és télen át nádon át és éven át szálltam a vasúton, ahol a „nyáron át és télen át” szó szerint értendő, hisz Babits a karácsonyi és nyári szünetek alkalmával mindig megtette a hosszú utat Fogaras és Szekszárd között, s a versben a múlt ténye (jöttem a vasúton) szerelmes hódolattá válik, „érted”, mondja, jelzővel is megtoldva (édes), s a strófa utolsó sorában módosul az ige, „szálltam”, énekli szerelmesen, de ezzel a rímek monotóniáját (vasúton-úton-vasúton) is feloldja. Emma mellé egy másik messze nő alakját rajzolja a képzelet, Juhász Gyula szakolcai Ancsáját. Mindkettő vidéki típus, s ugyanakkor a jelenlétté, sőt részvétellé váló téma költői magatartását is példázza. A múlt század utolsó évtizedeinek polgári vonzalma szívesen fordult a „bukott” nő felé, de Violetta vagy Nana sorsát csak előkelő díszletek között tudjuk elképzelni, olyan párizsi szalonokban, amilyeneket Justh Zsigmond naplója örökített meg. Reviczky Perditája már az élet perifériájára szorult, borissza bohémek társaságába, akik között természetesen költő is akad, de az utak egyre mélyebbre vezetnek, a fogarasd Emma vagy a szakolcai Ancsa - ugyan melyik a sok Ancsa közül? - már közönséges felszolgálólány, romantika és illúzió nélkül, aki bort vagy bivalytejes kávét tesz a vendég elé, de a gazda - és természetesen a vendég - egyéb szolgálataira legalább ennyire számít. Juhász Gyula balladát sző a kócos, kenderhajú Ancsa sorsából, akinek „megriadva zajlott lomha vére”, midőn a vad vendégek megölelték. A fogarasi Emma nem „a söntés rejtekén állt”, a Chyba cukrászda egyébként is előkelőbb hely volt, de a cukrászné, a „meddő, nagy szász asszony” — Babitsnak ez is feltűnt - aggodalmasan figyelte mozdulatait: „veszedelmes csáb a gazdának!” De megnyugtató is, mert „jó cégér a vendég számára”. Tartózkodásáról nem lehetnek illúzióink: „De egyszer rámmosolygott - mily egyszerűen történt mindez! - s másnap már eljött a lakásomra” - vallotta Babits. Valóban nagyon egyszerűen történt. A szakolcai Ancsa és a fogarasi Emma között csak annyi a különbség, amennyi a végváros vendéglője és az elegáns Chyba cukrászda között. KERETES ELBESZÉLÉS Várkonyi Nándor Török Sophie „ádázatait” említi, ha nem is éppen az, de mindenképp morbid ötlet volt az a „keretes elbeszélés”, amit Bisztray Gyula