Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "A sziget nem elég magas..."

6 ÜJ VUNATÁJ • 2008. SZEPTEMBER A szekszárdi időzés, a rokonok bemutatkozása, a családi históriák ismételgeté­se a regénytervet egyre konkrétabbá tehette. Szavakba foglalódott ugyanis számta­lan virtuális történetelem abból a bizonyos „háromnemzedéknyi” időből. Az anyai nagyapa, Kelemen József, az egykori 1848-as honvéd sorsa, még inkább Raácz Denci nagymama sógorának, az 1848-ban honvédként harcolt, majd a császári seregbe be­sorolt, onnan 500 forint váltság ellenében kiváltott, börtönbe került Újfalusy Imrének (1828-1911) az élete; mindkettőjük ragaszkodása a szabadságeszmény 19. századi formájához kínált egy színt, egy vonást, a nagyapák nemzedékének rajzához (ezek a vonások valamilyen formában megjelentek aztán Döme bácsi alakjában); Raácz Denci özvegy élete, tusakodása a szőlővel és a szőlővésszel, a három árva fölnevelése ennek a nemzedéknek egy másik törekvésrendszerét mutatta (a név is, a szőlő is, a filoxéravész is olvasható majd a Halálfiaiban). A „fő-fő liberális” apa, az „öreg Tisza” híve, aki a megye helyett az „Állam” szolgálatába lépett, olvasmányaival, a beszél­getésekben nyilvánvalóan megidézett leghíresebb ítéleteivel a következő nemzedék rajzához adhatott adatokat; ennek a nemzedéknek a porba hullását, a Török Gyulá­tól, Justh Zsigmondtól Móriczig sokak számára kedves témát reprezentálhatta anyai nagybátyjának, Kelemen Ákosnak az élete. A harmadik generáció pedig már ma­gáé az íróé. Ez a nemzedék a nagyszülők közvetítésével ismerte meg 1848 patetikus hagyományrendszerét. A szülők révén eljutott ehhez a generációhoz a liberalizmus klasszikus formája éppúgy, mint a gondolatkör későbbi interpretációja. Eljutott hoz­zájuk a radikalizmus eszmerendszere, a szociális igazságosság gondolata. Babitsot az 1921. január végi látogatáson egyre inkább hatalmába keríthette a család históriája. Cédulákra, a polgári iskolai tanárnő testvér által elrontott bizonyít­ványlapok hátára írt fel adatokat, mondatokat, vázolt föl helyzeteket. És „megtalálta” a közvetlen közelben, egészen pontosan a Szent László utcai szülői ház tőszomszéd­ságában, másod-unokatestvére, Dienes (Geiger) Valéria apjában, Geiger Gyulában azt az alapmodellt, aki a regényben, a Hintáss Gyulának nevezett alakban, a máso­dik generációban, az apja, id. Babits Mihály életéből átemelhető életmozzanatokkal szemben ellenpólusként felléptethető. A Tímár Virgil fia megjelenésével egy időben is dolgozott már a Haláfjain. Az íróasztal-gályapadhoz láncolta magát, hogy teljesíthesse Mikes Lajosnak, az Est-la­pok irodalmi főnökének tett ígéretét, aki 1921 őszén, a Pesti Naplóban folytatásokban kívánta hozni a regényt. A munka azonban nagyon lassan haladt. Babits dolgozott rajta Budapesten, aztán Szekszárdon, a Bartinán a présház előtt, „egy vén fotelben ülve”, messze belátva „a drága dombokat”, meg a fővárosban. Vívódva írta a regényt, számolt be a munkáról Elek Artúr Fülep Lajosnak 1921. októberi levelében. Az első

Next