Dunatükör 4., 2003. június (2. évfolyam, 3. szám)

Tartalom

Czigány György Dunai curriculum vitae * Az „Olt” párevezős nyolcas első leszállása 1929. április 2-án apám számára (az egyes­ülésben) a búcsúzás volt már az evezős élettől s a lágymányosi tó partján álló csónakháztól. Pedig a fiúkkal százszor is megkerülték a Szigetet, anyámmal öt nap élményeként feleveztek Győrbe, s bejárták Ausztria vizeit is. Apai örökségem lett a Duna. Győrnél a Kis-Duna, Révfalú töltésoldalával, napi fürdőzéseink nyári otthonával. Az ifjú szobrászművész is ott üldögélt felesé­gével, Borsos Miklós és Buda,­­ csak huszonöt évvel később derült ki, hogy együtt voltunk itt szemben a Püspök-erdővel. A bencések győri regattájában kisfiúként már eveztem, de ladikban is, Ás­ványrárónál Somogyi Jóskával... Rádiós barátaimmal és egy-egy kiválasztott le­ánnyal a római partról indultunk el a Szúnyog-sziget irányába. Feleségem is dunaparti volt és evezős, esküvőnk is vízközeli volt a váci szé­kesegyházban. Két fiúnk, Zoltán és Gergely pedig Zebegényben, a dunaparti szü­lőotthonban látta meg a napvilágot. Első pillantásukkal talán éppen a Dunát. A Duna vizének illata maga a józan derű és nyugalom, erő. A „fények a ví­zen” ámulva, tűnődve nézhetők az öröklét lelki dinamikájával, megunhatatlanul. Dunatükör 3

Next