Dunatükör 18., 2007. augusztus-december (6. évfolyam, 4-6. szám)

Tartalom

Ébert Tibor Három feljegyzés az angyalok röptéről A tánc Lici gyönyörűen táncol. Mikulás-est, Pozsony, 1943. dec. 5. A pozsonyi Madách-gimnazisták minden évben megrendezik Mikulás-estjüket. Hagyomány ez, kötelező. Hetekig készülnek rá. Ez az est egyik legfontosabb rendezvényük. Az önképzőkör része, Lici arckifejezése, mosolya tökéletesen szinkronban van a zenével, Jancsi zongorázásával. A tánc plasztikussá teszi a testet, a mozgást. Fények suhannak, csordogálnak, meg-megcsúsznak combján, lábszárán. Gyöngyházszínű alakzatok képződnek, a bőr metamorfózisának változatai. Többszólamú színjáték ez. Nézem a lányt. Osztálytársamat. Forog-forog. Nagyszerűek a piruettjei. A fény követi, utoléri, ráfordul, guruló fénygirlandok: eltűnnek, előtűnnek, csetle­­nek-botlanak, pajkosak, szemérmesek... A Mikulás-est helyszíne, a Mihálykapu utcában levő Segner-kúria utáni épü­let, a Levius cukrászdával szemközt. A hét sváb vendéglő egyik terme. Nem tudom, miért választották ezt, lehetett volna jobb, megfelelőbb helyet találni. Szökellve körülfutja a helyiséget. Fehér gömböcskék, habcsókok gurulása. Azt gondolom, Lici nagy művésznő lehet, hát persze, Gerda Garaihoz jár ba­­lettozni, a híres táncoshoz, aki állítólag Mizsinszkinek is partnere volt. A rózsa lel­kének. Eszembe jut a Hattyúk tava (milyen szép hattyú is lehetne Lici), a Coppélia, a Diótörő, a színházban láttam őket. A tűzmadár zenéjét is ismerem. Lici befejezi ezt a táncot, de minden átmenet nélkül elkezd egy másikat. Bo­leró. 3/4-es spanyol tánc. Más zene ez. Kezében castagnetta. Felvillan a szoknyája. Egyszer, kétszer, többször, repdes feljebb, feljebb. Tekintetem kúszik utána, feltornászik, tapogatja fantáziájával az elérhetetlent. Ébredő ingerek tűzijátéka. Villan a fehérség csipkés széleivel, testhez szoruló vá­gásaival. Rám mosolyog, de a kinyílt mosoly gyorsan lefejtődik rólam. Más lesz az ar­ca, profilba fordul, szögletesebb, hegyesebb... száll, ugrál, már csak a hátat, nyak­­szirtet, vöröses ondolált hajának mélyedéseit, halmait simogatom. Vadul verik a zongorát. Kemény akkordok, pedállal hosszabbított, kizengő ritmusa szélesre nyújtja a zenét. Crescendók feleselése...Tánca maga az örökkéva­lóság. Feszül, vonaglik a kar, a láb, a nyak, a test, sűrűsödik a castagnetta. Különös asszociáció: Laokoon jut eszembe, a kínok, a kígyók, a menekülés, de ez a tánc nem a reménytelen görög tánca; lázas, szédítő, kihívó, kegyetlen, zabolátlan... végtelen.

Next