Dunaújváros, 2012. szeptember-december (1. évfolyam, 8-16. szám)
2012-09-06 / 8. szám
2012. szeptember 6., csütörtök Az új kenyér ünnepén A hagyományokat ápolva és a közösségi programot erősítve, a Pentelei Nyugdíjas Klub aratóbált tartott augusztus 18-án az óvárosi klubházban. A tagok közül néhányan minden ünnep, megemlékezés alkalmával egy kis műsorral is készülnek, felelevenítve ezzel a múlt történéseit. A mostani rendezvényen sem maradhatott ki az aratáshoz kapcsolódó vidám, játékos produkció. Némethné Naszvadi Julianna klubvezető elmondta, idén valami újdonsággal szerettek volna szolgálni a közönségnek, ezért azt mutatták be, hogy az aratást követően hogyan készül az új kenyér. Az aratás befejeztével több népszokás is kialakult. Az aratók a munka után elsőként a gazdát és családját látogatták meg. Megmutatták a termést, milyen szép pergőszemű búza termett. Ajándékot is hoztak, az utolsó kalászból készült aratókoszorút. Ebből aztán adtak a tyúkoknak is, hogy jól tojjanak. A búzát elvitték a molnárhoz, majd a frissen őrölt lisztből nekiláttak az ünnepi kenyér gyúrásához. Miután a teknőben dagasztott tésztát kisütötték, a klubház minden vendége közösen elénekelte a himnuszt, majd felszelték a kenyeret. Az ünnepi kenyérből mindenkinek jutott kóstoló, ezután pedig kezdetét vette az estig tartó vigadalom. Emese Szépkor a szépkor Isten éltesse, János bácsi! Dunaújváros Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala évek óta ápol egy hagyományt: küldöttségük a neves születésnap alkalmából felkeresi a városban élő szépkorúakat. Ilyenkor a tisztelet jeleként és a városépítő munka elismeréseként köszöntéssel és ajándékokkal lepik meg az idős embereket. Szép napra ébredt Holhos János, hiszen az Idősek Otthonában látogatta meg őt születésének 90. évfordulóján az önkormányzati delegáció, élén Gombos István humánügyekért felelős alpolgármesterrel. János bácsi 1922. augusztus 28-án született Nyírbátonyban, egy földműves család legidősebb gyermekeként. Egy öccse és egy húga van. Az elemi iskolák elvégzése után Ózdon kőművesnek tanult, majd 1943-ban behívták katonának, ekkor Nagyváradra vonult. A híradós században szolgált és a frontot is megjárta, majd a hadifogságból Temesváron szabadult szerencsésen. 1945 novemberében feleségül vette Végső Juliannát, aki két gyermekkel, Jánossal és Máriával ajándékozta meg. Az ötvenes évek elején három évig Ózdon éltek, míg a családfő a vasgyárban dolgozott. 1953-ban jött a sztálinvárosi Dunai Vasműbe, ahol kemence kőművesként fontos szerepet töltött be a termeléskiesést okozó hibák gyors kijavításánál. Az ingázást a szerető apa nehezen viselte, így három év után a frissen kapott városi lakásban újraegyesült a család. 1978- as nyugdíjazását követően is gyakran visszalátogatott a gyárba, mert nagyon szerette a kollektívát és a helyet, ahol dolgozott. A csendesebb időskori évek alatt több ideje jutott magára is. Sokat olvasott, több verset megtanult és ma is hibátlan hangsúllyal, átéléssel szavalta Petőfi költeményeit. Közben fia Tamás és Krisztina, lánya pedig Kitti, Noémi és Csilla nevű unokáival örvendeztette meg, de mára már tíz dédunokával is dicsekedhet a szépkorú. Sajnos, felesége 1994-ben, fia pedig 2001-ben elhunyt, de a család többi tagja továbbra is támogatja. Öt éve, amióta az Idősek Otthonába költözött, a hely megelevenedett. János bácsinak mindenkihez van egy kedves szava, humorizál és flörtöl a csinos ápolónőkkel. Tevékenyen részt vesz az intézmény közösségi életében, foglalkozásokra, rendezvényekre jár, és gyakran mond verset, vagy éppen népdalt énekel. Látása ugyan megromlott, de denevér érzékenységű fülével a szobájában meghallja, amikor a konyhások megbeszélik, hogy mit főznek aznap ebédre. Szabó László János bácsi igazi életvidám öregúr DUNAÚJVÁROS Átadták az idei Pro Pentele díjat Már sokéves hagyomány a Szent István napi megemlékezés penteleiek körében, amelyet mindig augusztus 19-én tartanak meg az óvárosi klubházban. Az egésznapos rendezvényen jelen volt a vajdasági Csantavér település küldöttsége, akikkel szoros baráti kapcsolatot ápolnak. Az ünnepi műsor délután 4 órakor kezdődött. Elsőként Szabó Tamás, a Penteléért Alapítvány elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Viadana kamarakórus előadása következett, akik már ötödik éve fellépői a programnak. A folytatásban Szabó Zsolt ünnepi beszédét hallhatta a közönség, amelyben az első államalapítónkról, Szent Istvánról emlékezett meg. Az ünnepség egyik fénypontja a Pro Pentele díj átadása volt. A rangos elismerésben idén Dombrovszki Ferencné, a László Imre Nótakedvelők Klubjának vezetőségi tagja, alapítója részesült. Julika néni 1933. március 22- én született Szolgaegyházán (a mai Szabadegyházán). Heten voltak testvérek, édesapja a Hangyaszövetkezet kocsmárosa volt. Édesanyját nagyon fiatalon elvesztette, később nevelőanyjuk vigyázott rájuk. A háború után a tsz-esítések okán már a földeken dolgoztak. Egyik aratás, cséplés alkalmával az akkori TSZ elnök és más elöljárók odamentek hozzá, érdemesnek találták a beiskolázásra, hogy a továbbiakban könyvelőként dolgozzon a szövetkezetnél. Így is történt, 1969-ig, a második lánygyermeke születéséig a tsz-nél végezte feladatait. Ekkor Dunaújvárosba költöztek, a gyes után pedig a kórházban dolgozott szintén könyvelőként egészen a nyugdíjazásáig, 1988-ig. A kórházból hazafele menet ismerte meg Rónaszéki Józsi bácsit, akivel a nótaszeretettel hamar közös nevezőre is jutottak. Elhatározták, hogy nótaesteket szerveznek. Mivel akkor még nem volt egy állandó hely, ahova mehettek volna, így gyakran a Vigadóban, az Aranyhordóban, a Sörkertben tartották meg a mulatságot. Később aztán a Bartók színházban kaptak egy termet. Ekkor, 1983. november 3-án meg is alapították a nótakörüket, amelynek kezdetben 77 tagja volt. Mára 183 tagja van a klubnak. Julika néni mondta, lehetne sokkal több is, vannak még lelkes jelentkezők, ám sajnos annyian már nem férnének el. Amellett, hogy a magyar nóta iránti szeretetüknek élhetnek a klubban, szórakozási lehetőséget is nyújt a korosztályának. Julika néni számos helyen is fellépett az énekléssel. Az ország minden pontján volt már Ki-mit-tud on, amelyekről sosem távozott oklevél nélkül. Világ életében nagyon szerette a magyar nótát, mind az énekelést, mind pedig a mulatozást. Mint mondta, egyfajta gyógyszerként, gyógyírként hat rá. Ha például nem tud elaludni, csak betesz egy kazettát, és észre sem veszi, amikor az lejár. Szinte minden szabadidejét leköti a másik nagy szenvedélye, a virágok. Muskátlikkal borított erkélye mellett a lakóház előkertjét is nagy szeretettel gondozza, pénzt, paripát nem sajnálva. Állandó résztvevője, díjazottja a Virágos Dunaújvárosért virágosítási akciónak. A Pro Pentele- díjat Hingyi László,, a körzet képviselője és egyben a tavalyi év díjazottja adta át Julika néninek. Nagy meglepetésként érte, és meghatódott, hogy értékelik a közösségért végzett munkáját. Ezután folytatódott a műsor, immár az új kenyér ünnepének tükrében. Juhászné Vörös Zsuzsa versét követően a Kéknefelejts énekkar dalcsokrát hallhatták a jelenlevők. Az ünnephez természetesen elengedhetetlen volt az új kenyér, amelyet Böttger Antal református lelkész szentelt meg. Mindenki megízlelhette a nagyra sütött pékárut, majd kezdetét vette a mulatság. Molnár Emese