Dunaújváros, 2016. július-december (5. évfolyam, 26-50. szám)
2016-08-12 / 32. szám
DUNAÚJVÁROS KÖZÉLETI HETILAPJA KÖZELET :© i Bognár Mária az enyészettől mentette meg öreg szövőszékét Takács mester és fogászati asszisztens Óvónőnek készült, dolgozott is gyermekek mellett, de manapság eredeti szakmájában, fogorvosi asszisztensként dolgozik Bognár Márta, mindamellett, hogy szövéssel is foglalkozik. Szóládi Zoltán Lakásában van egy igazán népi hangulatú a műhelyszoba. Két szövőszék alkotja a berendezés nagyját, az otthont szőttesek és régi tárgyak, gyönyörű polcok, antik fogas és faliszőnyeg díszíti. Sztálinvárosban születtem 1959-ben. Általános iskolába a Vasváriba jártam orosz tagozatra. Később a fővárosba kerültem, a Semmelweis Egészségügyi Szakközépiskolába, ahol általános egészségügyi asszisztensként végeztem. Ezt követően jelentkeztem óvónőnek, de nem vettek fel, mert „csupán” egy jó tanuló voltam a sok közül és akkor még léteztek bizonyos keretszámok, amin felül nem volt más lehetőség. Oda viszont a protekciós helyek is beleszámítottak, és az nekem nem volt. Aztán a gyermekek iránti szeretete egy bölcsődébe vezette, ahol tíz évig dolgozott nagy örömmel. Amikor azt vette észre önmagán, hogy a saját gyermekére kevesebb figyelme jut, akkor ismét váltott. Eredeti szakmájában helyezkedett el, és a mai napig fogászati asszisztensként segédkezik az egyik rendelőben. A kézművességgel fiatal felnőtt korában találkozott először. - A mi családunkban nincs kézműves. Az apai keresztapám ugyan kötött cirokseprűket, de ő sem ebből élt. Tóth Ila néni vezetésével indult egy kerámia szakkör a városban, jelentkeztem rá. Nála tanultunk agyagozni, aztán az én utam elkanyarodott a szövés felé. Eleinte ez csak egy próbálkozás volt, de aztán nagy szerelem lett belőle. 2008-ban szőttem először, a Kulcsi Mesterségek Bölcsője alkotónapján, Horváth Imréné Rózsika vezetésével. Ő aztán az egész utamra adott egy nagy csomagot, amelybe olyan ismereteket pakolt, amire a mai napig építek. Az egész mesterséget annyira megszeretette velem, hogy elvégeztem egy kétéves takácsiskolát Békéscsabán. Márta folyamatosan képezte magát és saját örömére dolgozott. Termékeit nem eladásra készíti, hanem az ismerőseinek, a családnak. Viszont munkáival gyakran vesz részt pályázatokon. - Szeretek pályázatokon részt venni, kimondottan készülök rájuk, mert előre megadják a témát, és ezen belül többféle variációt is ki lehet találni. Próbálom technikai oldalról is megközelíteni a szövést. Munkáimat gyakran újrakezdem, újrabontom, ha valami nem sikerül, vagy nem tetszik. Márta munkáit a szakma is elismerte. A XIV. Országos textiles konferencia pályázatán különdíjat kapott a Gyapjú a magyar textilkultúrában című kiírásban, míg az ötévente megrendezendő Élő népművészet, XVI. Országos Népművészeti Kiállításon bronz oklevéllel jutalmazták. A műhelyben körbe pillantva a két szövőszék között óriási különbség látható. Márta már mondja is melyiket miért szereti. * - A világosabb színű egy mai, fiatal szövőszék, amelyet Pápán készített Lőrincz Péter. Tőle szerzem be az alapanyagaim többségét is. A másik szövőszék legalább nyolcvan éves, amelyet jómagam mentettem meg. Egy disznóól mellett találtam rá darabjaira szerelve Szeremlén, ahol a háziak szüleié volt. Ez a házaspár még ismerte az összeszerelésének módját és megmutatta nekem. Ennél a gépnél a felvetéshez három ember kellett, a neve is három szobros. A befűzött szálak ugyanis három forgó hengeren mennek keresztül. Megvásárlása után magam tisztítottam, szútlanítottam és szagtalanítottam, majd pácoltam a fát. A szövésnek két ága van, a gyapjúszövés és takácsszövés. A takácsok ma már szövőszékkel dolgoznak, és bonyolultabb mintákat tudnak megvalósítani, de ehhez több nyüst szükséges. A nyüstökbe egyesével kell befűzni a szálakat. Jómagam azért választottam a takácsságot, mert a pamutot, a kendert és a lent közelebb állónak érzem magamhoz, mint a gyapjút, és technikailag több lehetőséget nyújt. Most végzem a Népi játszóház-vezetői tanfolyamot, szeptemberben vizsgázom. A későbbiekben pedig a takácsoktatói végzettséget szeretném megszerezni, amire majd Békéscsabára kell járnom. Emlékszem, az egyik oktatónk azt mondta, sose szőjünk a szekrénynek, a fióknak! Igaza volt, ha nyugdíjba megyek, akkor sem fogok tömeggyártásba, bár szeretnék több időt tölteni a szövéssel. Addig pedig még rengeteg dolgot kipróbálhatok és bármely irányba elmehetek, akár az oktatás felé is. Vallom, a kézművesség gyönyörű, a termékek tartósak és drágák, mert a befektetett idő és szaktudás egyszerűen nem fizethető meg a mai tömegcikkek mellett. Márta munkáit a szakma is elismerte, már több díjat kapott