Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)

1958-06-20 / 48. szám

Prémiummal kapcsolt pontozásos munkaverseny javította a munkafegyelmet A nagyolvasztómű mindkét kohó­jánál dolgozó olvasztár brigádok között pontozásos munkaverseny fo­lyik. A gyár műszaki vezetői ugyanis az egyes munkafolyamatok mikénti elvégz­ését, vagy azok elhanyagolá­sát meghatározott pontokkal jutal­mazzák, vagy sújtják. A hét olvasz­­tóbrigád között kialakult versenyt műszakról-műszakra értékelik, s a pontverseny állását naponként kiír­ják a kohó versenytábláira. A dolgo­zók a pontozásos verseny eredmé­nyeit élénken figyelik. A verseny az­ért is „érdekes"­, mert az erkölcsi győzelem mellett anyagiakkal is ös­­­szefügg. Ugyanis a legjobbak fel­emelt, a gyengébbek csökkentett prémiumot kapnak. A májusi pontverseny eredménye a most kiadott borítékokban, a kifi­zetett összeg különbözőségében megmutatkozik. A legjobb öt olvasó­is­tár brigád,­­ amelybe a gázkezelők is tartoznak, körülbelül két-kétezer forinttal több prémiumot kapott, mint a gyengébb brigádok, így egy­­egy jól dolgozó brigádtag átlagosan kétszáz forinttal több prémiumot ka­pott a gyengébbeknél. A legjobbak között volt ezúttal Bartók S. I­stván, Molnár Lajos, Nasta Imre, Balázs Ágoston és Szabó József brigádja. Az anyagiakkal ösztönzött ponto­zásos verseny előnye, hogy bevezeté­se óta javult a munkafegyelem, az üzemi rend és a tisztaság a nagy­­olvaszt­óműben. Nagy sikere van az ipari tanulók kiállításának A hét elején nyílt meg meg a Vas­vári Pál Általános Iskolában a MŰM 316-os Iparitanuló Intézete tanulóinak kiállítása. Itt mutatják be, mit fejlődtek az elmúlt tanév alatt. A látogatót az ügyeletes nevelő és a szolgálatos tanulók fogadják és készségesen végigkalauzolják a ter­meken. Valódi kiállítástermi csend van a máskor oly zajos osztályok­ban. A kedves fogadtatás, az izlé­ses elrendezés és nem utolsó sorban a kiállított munkadarabok tökéletes­sége, mindenkit magával ragad. Sok felnőtt és fiatal látogatója van kiállításnak. Különösen a most vég­­­zett nyolcadikosok jönnek el szíve­sen és közülük nem egy talán ép­pen itt választ szakmát. Ezt a szög­hajú, vékony fiút, már ismerik az ügyeletes nevelők, aki most is itt áll a villanyszerelő tanulók kapcsolótáb­lái előtt és nagy üggyel, bajjal kap­csolgatja a kapcsoló gombját. Ebből a fiúból szinte már biztos, hogy vil­lanyszerelő lesz. Sok csodálója van az üvegtechni­kusok kiállításának is. Hat érett­ségizett fiú munkáját dicsérik az apró üvegtárgyak. Jövőre már nem lesz a gyárnak lombik, kémcső, üvegcső gondja. Tág teret kaptak az esztergályos tanulók, de ki is tettek magukért. Hurubán Imre, lépcsőten­gelye, vagy Kovács István trapéz­menetes orsója, díszéül szolgálna bár­melyik idősebb szakmunkásnak is. A lakatos tanulók sem akartak hát­rább maradni, mint a rokon szak­májú esztergályosok. Két tanulójuk fogazógépet szerkesztett. A kis mo­delt működésbe lehet hozni és az a nézők szeme előtt alakítja ki a forgó viasztárcsából a kívánt fogprofilt. Mozgásban látható egy lemezhajlító és egy fűrészgép miniatűr mása is. A mintaasztalos tanulók is kiállítot­ták tavalyi munkájuk legjavát. Saj­nos, csak négyen vannak, pedig a Vasmű is, de az egész ország is, szűkében áll ebből a művészeknek is beillő szakmunkásokból. A nehézipar tanulói mellett, a ke­reskedelem és a kisipari szolgáltató vállalatok tanulói is helyet kaptak a kiállításon. Az üzletek, kereskedelmi tanulói ízlésükről tettek bizonyságot, a szakmánként berendezett kiraka­tokkal. Nagy sikere van a cukrásza­ti tanulók készítményeinek, amelyek nem csak szépek, de jók is. Csuzi Imre cipésztanuló bemutatott férfi cipőjére igaz szívvel rá lehet mondani, hogy „jóféle maszek mun­ka”. Mellette rögtön, testvére, Csu­zi Gergely állított ki egy szépen kár­pitozott club-fotelt. A párját most készíti. Ennek a kiállított tárgynak már vevője is akadt. A kiállítás teljességéhez hozzátar­tozik a történelem és magyar szak­kör kiállított gyűjteménye is. Régi pénzek, rozsdás pisztolyok, századeleji újságok, korabeli köny­vek, eredeti 1848-as felhívások mind, mind azt mutatják, hogy ipari tanuló­ink valóban politechnikai oktatást kapnak. A gondosan összeállított kiállítási anyag valóban tükrözi a sztálinvá­­rosi Iparitanuló Intézet munkáját, és ez a tükörkép az egyre inkább el­mélyülő, megalapozott, jó munka felé mutat. (— mis —) A csőszerelő tanulók kiállított munkadarabjai Megkezdődtek a lakóbizottsági választások A Hazafias Népfront bizottságának tagjai az előkészítő munkálatokat be­fejezték. E héten kerül sor a lakó­gyűlések megtartására a város több pontján. A gyűléseken a tanácstag is­mertette a lakóbizottságok jelentősé­gét és utána megválasztották a há­zanként 3 tagú — egy elnökből és két bizottsági tagból álló — bizottságot. A József Attila utca 2—14-ig hét lépcsőházban választották meg váro­sunk első lakóbizottságait. Ebben a körzetben a lakók majdnem teljes számban részt vettek a gyűlésen. Som­falvi József tanácstag vezette le a vá­lasztást. A lakosság által tett javas­latok után a Hazafias Népfront je­lölése alapján megválasztották a la­kóbizottságokat. A József Attila utca 6. és 8. szá­mú házak lakói az újonnan meg­választott bizottságnak azonnal mun­kát is adtak. A két háznak azelőtt egy közös tömb mosógépe volt. Hos­­­szú idővel ezelőtt az Ingatlankezelő Vállalat elvitette azt. A háziasszo­nyok kérték a lakóbizottságot, hogy mielőbb szerezzék vissza a mosó­gépet. Az Ady Endre utca 2—14. számú házakban pedig szerdán tartották meg a lakógyűléseket. Itt Haver Nándor tanácstag vezette le a válasz­tásokat. Az eddig megtartott választások a lakók aktív közreműködésével men­tek végbe. Legtöbb helyen a házak­kal, lépcsőházakkal és lakásokkal kapcsolatos hiányosságok megszünte­tésére azonnal megbízták a most megválasztott bizottságokat. Remél­jük, a lakóbizottságok a házak gaz­dáiként törődnek majd a dolgozók ügyes-bajos problémáival. Festesse lakását a SzánÉosi Lafókarbantarló Tatarozó és Építési Vállalattal! Enyves festés hengerezéssel záróvonallal (m­) 4.10 Ft Enyves festés díszes kivi­telben kerettel, plasztikus vonalzással, kívánságra tükörmennyezettel (m2) 5.70 Ft Fröcskölt falfestés csillám­­porral, kívánságra díszítéssel (m2) 8.10 Ft (Az ajtók és ablakok helye is mint festett terület kerül elszámolásra) Ajtajára rendeljen névtáblát Fekete alapon arany betűk­kel festve, felszerelve 30 Ft a­lanti árakhoz más költséget nem számolunk! Kérjük kedves rendelőinket, hogy megrendeléseiket írásban küldjék meg, név, utca, ház és ajtószám megjelölésével. Cím: Sztálin)Vílí0$1 Lakáskarbantartó Tatarozó és Építési Vállalat Sztálinváros, Y út 3. Telefon: 68-10,66-20 Kipróbálták a benzol­finomító tűzbiztonsági berendezéseit Szerdán délután népes nézőserege akadt a benzolfinomítónál megren­dezett tűzbiztonsági főpróbának, ahol kipróbálták a tűzveszélyes üzem tűzoltó berendezéseit. A ben­zolfinomítónál 38 darab tartályban tárolnak gyúlékony anyagot. Mivel ezeket az anyagokat nem lehet víz­zel oltani, különleges habképző ol­tóanyagot alkalmaznak, mely elzár­ja a levegőt. Minden tartálynak van egy csővezetéke, melyek a tar­tályokból kb. 50—100 méteres tá­volságban egy tűzfal mögött össz­pontosulnak. Ezeken a csöveken ke­resztül nyomják be a tűzoltó habot a tartályba tűz esetén. A Dunai Vasmű tűzoltó osztaga, két szakasz­ és két tűzoltó autó so­rakozott fel a próbára. Ott voltak a beruházók, a Tűzoltófelszerelések Gyára képviselői, a KGM Tervező Iroda munkatársai, a benzolüzem üzemeltetői is. A főpróba sikerrel járt, s az üzem pénteken megkezd­heti működését. egy hét a külpolitikában A nemzetközi életben továbbra is zajlanak az események. Nyugat-Né­­metországban megalakult az atom­felfegyverzést ellenzőinek közös irá­nyító szerve. Ez az esemény azt bi­zonyítja, hogy a nyugatnémet nép egyre fokozódó tiltakozása átfogó népmozgalommá fejlődött. Az állandó kongresszus alakuló gyűlésén ezer nyugatnémet közéleti személyiségen kívül angol, indiai, japán békehar­cosok is részt vettek, ami azt mu­tatja, hogy a nyugatnémet atom­felfegyverzés megakadályozása nem­csak német, hanem nemzetközi ügy. A kongresszus részvevői támogatják Hagemann professzor szavait: olyan tiltakozási lavinát kell létrehozni, amely elsöpri a Bundestag atomfel­­fegyverkezési határozatát. A francia eseményekről az az ál­talános vélemény alakult ki, hogy De Gaulle miniszterelnöki kinevezé­sével a fasiszták és a demokratikus erők közötti harcban újabb nagy erőpróbák időszaka következik. A tábornok egyelőre ködbe burkolózik. Az Humanité megállapítja: „De Ga­ulle külpolitikáját egy kacsintás Nyugat felé, egy kacsintás Kelet fe­lé jellemzi, de természetes, hogy a szív az nyugati”. Ciprus szigetén tovább éleződik a feszültség. Ezen a szigeten négyszáz­­ezer görög és százezer török él Az angolok érdeke a görög és török la­kosság szembeállítása, mert így rendfenntartás címmel indokolják az angol megszállók jelenlétét. A sziget felosztása megvalósíthatatlan, mert a százezer török nem él összefüggő területen. Az angol lapok súlyosnak ítélik a ciprusi helyzetet. A kiút az lehetne, ha a szigeten élő görög és török lakosság önrendelkezési jogot kapna saját sorsának intézésében. Libanonban ismét teljes erővel fellángoltak a harcok. A legutóbbi harcok megbénították a beiruti ki­kötőt. Angol polgári ruhás tisztek érkeztek Libanonba. A libanoni sza­badságharcosok az ország háromne­gyed részét tartják ellenőrzésük alatt. Az eléggé éleződött nemzetközi helyzetben került sor a nyugati ha­talmak kormányfőihez intézett újabb szovjet üzenetre. Ebben Hruscsov, a Szovjetunió miniszterelnöke, a csúcs­­találkozó napirendjére újabb telje­sen konkrét javaslatokat terjesztett elő. Ezek: az atom- és hidrogénfegy­ver kísérletek beszüntetése és ilyen fegyverek alkalmazásának megtiltá­sa, megnemtámadási szerződések megkötése az államok között, idegen területeken lévő katonai támaszpon­tok megszüntetése, más államok te­rületén állomásozó idegen csapatok létszámának csökkentése, német bé­keszerződés megalkotása, az orszá­gok közötti kapcsolatok fejlesztése, a közel- és távol-keleti feszültség enyhítése. A szovjet javaslatok meg­valósítása megegyezik a békeszerető emberek érdekeivel és ezért a népek világszerte nagy erővel támogatják a csúcstalálkozó létrejöttét. Új műszaki csúcs az érctömörítőben Az érctömörítőmű, amely 45—50 százalékában hulladékanyagokból, a kohóból kifújt szállóporból és a kén­savgyártás melléktermékéből, a pi­­ritpörkből állít elő darabos ércet, tömörítvényt, vasárnap igen jól dol­gozott. Napi tervén felül háromszáz tonna tömörítvényt gyártott. Jászai József technikás műszakja 900 ton­nás termelésével új műszakcsúcsot ért el. A Jászai-műszak eredményes munkájának értékét növeli, hogy 100 százalékban jó minőségű tömörítvényt égetett és darabosított. Egyenletes elegyösszeállítással és jó gépkihasz­nálással érte el a kimagasló terme­lést. Az vényt a két általuk gyártott tömörít­nagyolvasztóban folya­matosan már kohósították. a ddzsa/RIAP ? A TE LAPOD! Vegyész találkozó Sztálinvárosban A Dunai Vasmű Központi Labora­tórium dolgozóinak kezdeményezé­sére június 23—24—25-én Sztálin­városban tartják meg a kohászati laboratóriumok vegyészeinek orszá­gos találkozóját. A találkozón Ózd, Diósgyőr, Csepel, valamint a Vas­kutató Intézet és a miskolci Mű­egyetem képviseli magát. A találkozón több időszerű, a ko­hász vegyészetet foglalkoztató prob­lémát tárgyalnak meg. Többek kö­zött Pőcze László, a kohászati la­boratóriumok országos helyzetéről tart előadást. A gyors salakelemzési eljárást Farkas József, a központi labor dolgozója mutatja be. Paksi László diósgyőri vegyész a színkép­­elemzés legújabb módszereit ismer­teti a találkozó részvevői előtt. Ezen­kívül Kalmár Elemér az acélelemzési eljárások olcsóbbá tételéről tart ös­­­szefoglalót. A kitüntetett besnyői Sallai tsz gulyája Nincsen nap, hogy az ember ne hallana a rádió­ban, ne olvasna a lapok­ban úti jegyzeteket. Las­san oda jutunk, hogy utat úti por és úti lapu nélkül még csak elképzelünk, de úti jegyzetek nélkül nem. Úgy látszik, ez a műfaj nemcsak jaj de érdekes, ha­nem jaj de jól is jövedel­mez. Miért ne tudnék én is úti jegyzeteket írni, — hördült fel bennem a lélek —, hódolni ennek az ügyes kis műfajnak. Mostanában ugyan csak Rácalmás és Kisapostag között utazgatok, dehát ez igazán nem lehet aka­dály egy vérbeli utazga­­tónak, aki annyira hozzá­szokott a közlekedési esz­közökhöz, mint egy gomb­ügynök, s aki emellett még idült írogató is, mint egy szerelmes kislány. És az úti jegyzeteknél nem is az a döntő, hogy mi­ről, hanem hogyan ír az ember, hogy milyen ala­pos szemlélő, milyen kö­rültekintő. Tehát nyugod­tan ellátogathatok Sztá­­linvárosba, és írhatok róla ugyanúgy, mint akik Prá­gában, Milánóban, vagy Kalkuttában jártak. Is­métlem: ugyanúgy. Valahogy ilyeténképpen: — Sztálinváros, ez a ma­gyar város, Európa köze­pén fekszik, a Duna és a Rajna között. Kulcstól dél­re, Pakstól viszont észak­ra. Rögtön, amint az em­ber belép a városba, za­matos magyar beszéd üti meg fülét. Igen érdekes a város lakossága: a nők szoknyában járnak, a fér­­­fiak nadrágban. Hajukat fodrászüzletekben ho­zatják rendbe, s délben, mikor megéheznek, az ét­termekben ülve fogyaszt­ják el magyarosan elké­szített ebédjüket. A házak igen ötletesen úgy vannak megépítve, hogy jobbról-balról sze­gélyezik az utcákat, ame­lyeken gyalogosok és jár­művek közlekednek. Esős időben az útburkolat egé­szen fényes, napos időben pedig tompa szürke színű. A legmagasabb épület a Sztálin úti 8 emeletes ház, amelynek tetejéről jól lát­szik az egész város, egé­szen a Rendelőintézetig, amely előtt hatalmas fe­nyőfák takarják el (saj­nos nem egészen) a kör­íves bejáratot. Este sötétség borul a városra, amely a hajnali órákig tart. A lakosság ilyenkor pihenni tér, az utcán csak a szúnyogok járnak. A sötét égbolton kigyúlnak a csillagok, melyek épp olyanok, mintha Iváncsáról nézné őket az ember. Aztán reggel megélénkül újra az utca. A sztálin­­városi munkások csodála­tosképpen ilyenkor men­nek dolgozni. Szobámnak abból a négyszögletes nyí­lásából, amelyet ott ablaknak neveznek, meg­figyeltem, hogy van kö­zöttük szikár és köpcös, bajuszos és bajusztalan. Közülük sokan két kerék­re szerelt nyergen ülnek, s az útkeresztezésnél olyan hangot adnak, mint ná­lunk a biciklicsengő. Mikor kinyitottak boltok, — ezeket többnyi­­­re a földszinten helyezik el — leszaladtam valami harapnivalóért. Félkiló ke­nyeret vettem, amelyet a Sztálinvárosi Hírlap an­­­nyira megdicsért, hogy a pékek elégedettségükben elfelejtették megsütni, és egy cekker édes-piros bo­gyót, ami szerfelett hason­lított a mi cseresznyénk­höz. Megállapítottam, hogy egyszerű dolgozó emberek is vásároltak belőle bősé­gesen, ami az életszínvonal emelkedésére engedett kö­vetkeztetni. Másfél napos ottlét ezernyi hasonló emléke kavargott szívemben, mi­kor a vonat szédületes , legalább 16 kilométeres se­bességgel kirobogott velem a pályaudvarról. Úgy éreztem, regényt tudnék írni, egyelőre azonban csak a legjellemzőbb ese­teket fűztem itt csokorba úti jegyzeteimben. Igaz, hogy mindezt amúgy is tudnák Sztálin­­városról még a honolu­­luiak is, dehát az úti jegy­zetben, mint műfajban, úgy látszik, éppen ez a lényeg, no meg a »lényeg«, amit másképpen honorárium­nak neveznek. Nagy Jenő SztáíiMiieosi „úti fekete,k‘

Next