Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)

1958-10-10 / 80. szám

AZ MSZMP VÁROS! PÁRTBIZOTTSÁG. ÉS A VÁROS! TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM ARA 60 FILLÉR 1958. OKTÓBER 10., PÉNTI N­agyjelentőségű munkásvédelmi konferencia az építőknél A kokszoló gyárrészleg jövője Mit kell tudni a távfűtésről?­­ a tárgyalóteremből A­mit nem tesznek a borítékba Fizetési napon, ha zsebünkbe csúsztatjuk borítékunkat, amelyben a végzett munkánk után járó összeg lapul meg, talán keveseljük, talán elégedettek vagyunk az összeggel. Az élethez való berendezkedés, a csa­ládról való gondoskodás, a munka­kedv és munkaerő feltételeinek biz­tosítása összpontosulnak itt az egy­máshoz ölelkező százasokban. Aki munkájából él — és a mi társadal­munkban mindenkinek abból kell élnie — annak ezért érzékeny pontja a boríték, s néha éppen ezért hajlan­dók vagyunk mindent a boríték vas­tagságán, súlyán lemérni, hajlandók vagyunk elfeledkezni azokról a té­nyezőkről, melyek ugyan nem gyara­pítják közvetlenül a boríték tartal­mát, de vannak, léteznek, társadal­munk különböző csatornáin eljut­nak hozzánk. Az első és a legfontosabb, amit nem lehet ugyan borítékba tenni, a biz­tonságérzet, a holnapba vetett hit. Mert ugyan nem tőke-e az, ha meg­vagyunk győződve róla, hogy a fize­tési boríték egy hónap, egy év, tíz év múlva is a kezünkbe kerül? Ha tudjuk, hogy nem kerülünk az utcá­ra, nem kapjuk meg behívónkat a munkanélküliek hadseregébe? Húsz évvel ezelőtt semmi biztosítéka nem volt a munkásnak erre. 1937-ben Ma­gyarországon hatezer öngyilkost tar­tottak nyilván, akiknek 90 százaléka munkanélküli volt. A kapitalista tár­sadalom vastörvénye: a halál biztos, az élet bizonytalan. A mai munkás életéből, ha úgy tetszik borítékjából, e törvény második fele örökre kihul­lott. Helyét a biztonságérzet foglalta el, ami kétségtelen, hogy népi de­mokráciánk tizenhárom évének leg­nagyobb eredményei közé tartozik. De nem találjuk a borítékban a juttatások egész sorát sem, amelyek létezését senki nem tagadhatja. Nincs benn az élelmezési hozzájárulás. Az utazási kedvezmény. A szállás. A szálláson nyújtott szolgáltatások: a fűtés, a rádió, a világítás, a kéthe­tenként váltott ágynemű. Az ingye­nes orvosi kezelés. A csaknem in­gyenes gyógyszer, pedig ez együtte­sen egy-egy sztálinvárosi építőmun­kásnál például havonta pontosan 747.— forintot tesz ki. Nincsenek benne a segélyek, melyeket időnként kap a munkás. 1937-ben ez a 747.— forint nemcsak a kubikos borítékjá­ból hiányzott, de életéből is. Nem találjuk a borítékban azt az összeget sem, amit családunknak nyújt a nép állama. Nincs ott az a 400 forintos utalvány, amelyet min­den gyermekünk, a Magyar Népköz­­társaság minden kis polgára kelen­­gyekér­t kap államunktól. Nincsen benn a szülési segély. Nincs benn a jegyes tej. Nincs benn az sem, hogy a feleség, ha dolgozik, egy éven aluli gyermeke megbetegedése esetén táp­pénzt kap. Nincs benn a háromhóna­pos száz százalékig kifizetett szülési szabadság. Nincs benn a bölcsődei gondozás, ahol minden egyes gyer­mekre városunkban naponta 21 fo­rintot fordít az állam, s ebből a szü­lő átlagban csak 3 forintot térít meg. Nincs benn a gyermek óvodai gondozása sem, amely havonta 370 forintba kerül, s ebből a­ szülő átlag­ban csak 70 forintos terhet visel. Nincs benn gyermekeink ingyenes általános iskolai és csaknem ingye­nes középiskolai oktatása. Nincs benn az ösztöndíj, melyet felnőtt gyerekeink kapnak, ha egyetemre kerülnek. A boríték nem beszél arról sem, hogy még húsz évvel ezelőtt egy kétszoba összkomfortos az átlagfizetések 49—60 lakás bére százalékát tette ki, addig ma egy sztálinvárosi munkás ugyanilyen — ha nem szebb és kényelmesebb — lakásért fizeté­sének 6—8 százalékát fizeti ki lakbér fejében. Mégis, hadd idézzük egyik technikumi olvasónk levelét, aki né­mi gúnnyal írja: „A Sztálin úton kétszobás lakásért fizetnek 95 forin­tot, itt meg 105 forintot. Itt biztos a kényelemért kérnek többet, és még nem is parkettás a lakás...“ Nem tudhatjuk, technikumi levélírónk, aki sokallja a 105 forintot kétszobás össz­komfortos, fürdőszobás lakásáért, az ennek megfelelő pengő összegért ugyan milyen lakást kapott volna azon Budapesten, ahol húsz évvel ezelőtt tízezer lakás állt üresen, míg a nyomortanyákat zsúfolásig megtöl­tötték azok, akik felét sem keresték meg egy ilyen kétszoba összkomfortos lakás havi lakbérének. Nem találjuk a borítékban azokat az összegeket sem, amelyeket minden állami és szövetkezeti szektorban dolgozó egyén nyugdíjként öreg napjaiban rendszeresen megkap, hogy ne le­gyen ráutalva senki kegyelem ke­nyerére, ha a szerszám kiesik kezé­ből. Igen, a felsoroltakat és még jóné­­hány juttatást ezen kívül nem talá­lunk a borítékban. Ezekről csak úgy emlékezünk meg, hogy járnak min­denkinek. Valóban járnak: Népköz­­társaságunk törvényei őrködnek, hogy ezekkel kapcsolatosan semmi­féle csalás, visszaélés ne lehessen. De azt már kevesen kérdezik, hogy mi­ért jár mindez? Kevesen jutnak el odáig, hogy megértsék, hogy a bo­rítékon kívül ennyi juttatás csakis ott járhat, ahol a dolgozó nép maga irányítja sorsát, ahol a dolgozó nép hozza a törvényeket és rendeleteket, ahol a munkából születő minden egyes fillér ilyen vagy olyan úton visszatér a fizetési borítékba. Van aki nem veszi tudomásul, hogy abból is, amit a borítékba megkapunk, va­lamelyes méo­is csak megmarad a na­pi szükségletek fedezésén kívül. Különben honnan került volna a sztálinvárosi takarékpénztárba a­ dol­gozók nyolcmillió forintja? Különben lehetne megmagyarázni, hív­ v t>. bútorüzletben a Szikra, kombinált­­szekrény helyett a lényegesen drá­gább Fákiva típust vásárolják? A tényeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Önmagunknak ár­tunk, ha eredményeinkről elfelejt­kezve csak azt látjuk, ami nincs ma még. Hogy életünk nyugodtabbá, szebbé, gondtalanabbá vált, ez saját munkánk gyümölcse. Ezért saját munkáját becsmérli, aki lekicsinyli a közös eredményeket. Ha pedig azok becsmérlik munkánkat, akik ezekért az eredményekért egyetlen verejték­­cseppet sem áldoztak, keményen vágjunk vissza. Van amit megvéd­jünk. Van amiért kiálljunk. Hiszen mindennapi munkánkban, életünk­ben, üzemeink lüktetésében, városa­ink arculatában, gyermekeink sze­mében az utolsó garasig fellelhetjik mindazt amit nem találunk a fize­tési borítékokban. Időj­árás j­elentés Párás, ködös idő, több helye­n köd­­szitálás, gyenge délnyugati szél, a hő­mérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet pénteken délben 19-22 fok között. Távolabbi kilátások: élénkebb szél, hűvösebb idő. Kiket jelöltek eddig országgyűlési képviselőnek és tanácstagnak? Az ideiglenes választói névjegy­zéket a város belterületén a lépcső­házakban közszemlére kifüggesztet­ték. Az Óváros és Déliváros ideigle­nes választói névjegyzéke a Tanács kirendeltségeken, az 1000-es barakk és a Radar névjegyzéke pedig Bara­­nyi János gondnoknál a II-es számú barakkban tekinthető meg. * Október 4-én a Vasmű dolgozói országgyűlési pótképviselőnek jelöl­ték Fábián Győzőt, a Martin lakato­sát. * Október 6-án Sztálinváros dolgo­zói Földes Lászlót országgyűlési kép­viselőnek jelölték. A Hazafias Nép­front nevében Inokai János tette meg a javaslatot.* Október 7-én az építőmunkások Bondor Józsefet országgyűlési kép­viselőnek és a 60-as sztálinvárosi választókerület tanácstagjául jelöl­ték. sfc Október 8-án Nasta Imre főol­­­­vasztárt a 35-ös 16-os Fejér megyei sztálinvárosi és a­­ választókerület tanácstagjául jelölték. • Október 8-án az Építők kultúrter­mében Tapolczai Jenőt a 8-as számú sztálinvárosi és a 14-es számú Fejér megyei választkerület tanácstagjául jelölték. A Hazafias Népfront nevé­ben Pongrácz Jenő ejtette meg a jelölést. *­­ Október 8-án Gál Zsigmond kohó­­s­mestert a 23-as sztálinvárosi válasz­­­­tókerület tanácstagjának és Fábián­­ Győzőt a 15-ös Fejér megyei válasz­­­­tókerület tanácstagjává jelölték. Megkezdték a tömbsalak kiszállítást a­ Vasmírből A nagyolvasztónál elkészült a két hatalmas méretű salakágy, melybe körülbelül harmincezer tonna salak fér. A salakágyak elkészítésével Vasműben újabb lehetőség nyílt a a tömbsalak »-gyártásra«. Már meg­kezdték az útépítéshez nagyszerűen bevált tömbfalak kiszállítását. Na­ponta körülbelül 30 vagon hagyja el a Vasműt és szállítja a kecskeméti, pécsi, székesfehérvári, dombóvári, kaposvári útépítő vállalatoknak az olcsó és jó útépítő anyagot. 369 tonna kristály-1 bensoit szállított­­ már a Vasmű A Vasmű vegyiműve a kokszolói • kamragázból fontos vegyianyagokat,­­ előbb nyersbenzolt, majd ezt fino­­­­mítva kristálybenzolt von ki. A há­­­­rom hónapja mű­ködő benzolfinomító • üzem m­­ár rendszeresen szállít kris­­­­tálybenzolt hazai vegyigyárainknak. • Az első három hónap alatt 369 • tonna kristálybenzolt adott a Vasmű • a vegyiiparnak. Ilymódon többszáz­ • ezer forintos kristálybenzol import­­ vált feleslegessé. —- " 1 ■ -— Meghalt a pápa Vatikán (MTI). Mint a vatikáni rá­­­­dió jelenti, XII. Pius pápa 82 éves­­ korában október 9-én hajnali 3.52­­ órakor Castel Gandolfó-i nyári palo­­­­tájában agyvérzés (Apoplexia) követ­­­­keztében elhunyt. S Események képekben A nowa-hutai lengyel vendégek a Vasműben Munkavédelmi konferencia az építőinél (Foto Laczi Z.) A radart jelölő nagygyűlés hallgatós­ága (Foto Laczi Z.) Úttörő leányka köszönti az építők képviselőjelöltjét Vidám legények az óvárosi szüreti mulatságon (Foto Laczi Z.)

Next