Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)
1958-03-07 / 18. szám
A Dunai Vasmű Üzemi Tanácsának első ülése Szerdán délután fél 3 órára gyűltek össze a Vasmű Üzemi Tanácsának tagjai a Vasmű kultúrtermében, hogy megtartsák első s egyben alakuló ülésüket. Szalai József, a Vasmű Szakszervezeti Bizottságának elnöke mondott megnyitó beszédet, melyben köszöntötte a tanács tagjait, s kérte őket, hogy ebben a munkában tudásuk legjavát adják, s becsülettel, lelkiismerettel végezzék feladatukat. Az igazgató beszámolója Borovszky Ambrus igazgató számolt be ezután az 1957. esztendő eredményeiről és ismertette az 1958. év feladatait A bevezető szavak után, melyek az üzemi tanács feladatairól szóltak, így folytatta: — A vállalat fokozatosan emelkedő termelése és az 1958-hoz viszonyított jobb eredménye a gyárrészlegek jó munkáján alapszik. A szénelőkészítő, a kokszoló, a nagyolvasztó, illetve a tömörítő üzem termelése a II. negyedévtől kezdve túlhaladta az 1956-os eredményeket, míg az acélmű és a karbantartó gyárrészleg, ahol a terv nem adott lehetőséget az 1956-os szint, eléréséhez — műszaki fejlődés terén ért el kiváló eredményeket. — Megállapíthatjuk •— mondotta Borovszky Ambrus —, hogy azoknál az üzemeknél, ahol az alapanyag-helyzet lehetőséget biztosított a termelés fokozására, ott ki is használtuk a lehetőségeket. Ahol erre mód nem volt, ott a műszaki eredmények és a gazdaságosság volt a legfontosabb dolog. Ezután ismertette gyárrészlegenként az elért eredményeket, majd beszélt az elkövetkezendő feladatokról. A beszámolót az üzemi tanács tagjai nagy tapssal fogadták. Az első felszólaló Illés László volt a kokszolótól. Elmondotta, hog a kokszoló bunkersorán a dolgozók az állandó kamranövelés mellett igen erős, túlzottan megerőltető fizikai munkát végeznek, mert még mindig nem tudták biztosítani a megnövekedett igények mellett e műszaki felételeket, még mindig nincs megfelelő módszer a bunker lazítására. Cseh Kálmán a Vasmű és a VAS MAV viszonyát fejtegette. — Sürgető kérdés — mondotta, — hogy átvegyük az anyagmozgatást a MÁV-tól, hiszen ez hozzájárulna a gazdaságos termeléshez is, meg aztán a termelés folyamatossága, a szállítás folyamatossága is azt kívánja, hogy egy kézben legyen, egy vállalat legyen. Az erőműtől felszólaló Újvári elvtárs elmondotta ha olcsóbbá akarják tenni az áramtermelést, ennek egyik feltétele, hogy az erőműnél dolgozó idegen vállalatok munkáját átvegye a Vasmű, így kevesebb létszámmal is el tudnák végezni a munkákat és ez körülbelül 600 ezer forint megtakarítást eredményezne. Remenyik Ernő, a szénelőkészítőtől bejelentette, csatlakozva Illés László felszólalásához, hogy a bunkerlazításra igen értékes kísérleteket folytatnak, amit ebben a hónapban be is vezetnek. Besenyei János a társadalmi tulajdon védelme érdekében szólt, s kifejtette, jó lenne, ha Vasműn berüi is felállítanák a társadalmi bíróságokat. Borovszky Ambrus igazgató válaszában elmondotta, hogy a VASMÁV- val eddig még nem tudtak dűlőre jutni, de minden erőfeszítés arra irányul, hogy átvegye a Vasmű a belső anyagmozgatást. Az erőműből egyelőre nem tudják kiszorítani az idegen vállalatokat, mert a Vasmű nem rendelkezik turbinaszerelőkkel, de itt is törekvés az, hogy fokozatosan a Vasmű vegye át a munkálatokat. Elénk vita Második napirendi pontként a nyerrsegreszesedes elvi meghatározasa.fucsajtottak vitara. A beterjeszteskor egy modosito javaslatot tettes, úgy ne az egész 1956-os esztendoit. .egyen 95 szazalék a nyeresegruszesenes, nanem az 1956 Oktober 1-ig pe.epeknek 100 százalék legyen, az azután belépőknek pedig 96 százalék. Ezután parázs vita indult a legtaianoózooD kerdesekben. Az egyiav .tíiszolaló rosszul értelmezte a szóuen megrovást, melyért 76 százalék, elvonás jár, s méltatlankodott. Kisőbb értésére adták, hogy csak az számít szooen megrovásnak, amiről jegyzőkönyv van es az a jogi osztagon keresztül nyert elinlezest. — Vizsgáljuk felül a fegyelmi ügyeket — javasolta egy másik tanács.ag. — felszólalását méltatlankodó elzúdulás követte, s az utána felszólalók kifejtették, hogy ez sértené a becsületes dolgozók önérzetét. A legtöbb vitát az 1951—52—53 óta .tt dolgozók jutalmazásának kérdése váltotta ki. A felszólalók egy része azt fejtegette, hogy ne általánosan minden égi dolgozó kapja meg a többlet jutalmat, hanem csak azok, akik becsületesen, kitartóan dolgoztak és a művezetők kezébe adják a döntés jogát, hogy megérdemli-e az a dolgozó vagyont. Akadtak olyan vélemények is nagy a gazdaságosabb termelésér. mozgalom lényegében 1957-ben kezdődött, tehát ettől az időtől számítják a jutalomosztást és ne menjenek vissza évekre. A felszólalók másik része azt fejtegette, hogy igenis meg kell becsülni azokat a régi dolgozókat, akik évek óta hóban, sárban, fáradságot nem kímélve hűségesen kitartottak a Vasmű mellé. — Akik évek óta itt vannak — fejtegették, — azok minden bizonnyal a munkások javát adják, hiszen akinek nem tetszett a munka, az már régen kiszóródott a dolgozók közül. Végül a tervezetet azzal zárták le és szavazták meg, hogy akik fegyelmi büntetésben részesültek, azoknak visszamenőleg ne adjanak az évek szamának megfelelően külön jutalmat. A tervezetet öt ellenszavazattal az üzemi tanács elfogadta. Harmadik napirendi pontként a munkabizottságokra vonatkozó javaslatot terjesztették az üzemi tanács tagjai elé, összesen 6 munkabizottságot javasoltak. A gazdaságosabb termeléssel foglalkozó munkabizottság vezetőjének Bernáth Istvánt, a munkafegyelemmel és a társadalmi tulajdonnal foglalkozó bizottság vezetőjének Békés Józsefet, a műszaki fejlesztéssel és újításokkal foglalkozó bizottság élére Éles Lászlót, a bérügyek intézésére Fejes Ferencet, a munkavédelemre László Menyhértet, a szervezés kérdésének intézésére pedig Asztalos Tibort jelölték. Az üzemi tanács ülése a jelölteket elfogadta, s a szakszervezetet bízta meg, hogy állítsa össze a munkabizottság tagjainak névsorát. Ezzel befejeződött a Dunai Vasmű Üzemi Tanácsának első ülése. (Sasvári) •••••••••••••••••••••••••••• A Vegyesipari Vállalat Erre üti a közönséget, hogy a mindennemű kárpitos munkák elkészítését, javítását vállalja, ezen kívül új sezlonok, ágybetétek megrendelésre készülnek és asztalosipari javítási munkálatokat is végez I a közéletben!” FARKAS IRÉN, a 26. sz. Építőipari Vállalat fiatal mérnöke mögött alig két éve zárult be az egyetem kapuja. — Saját kérésemre kerültem Sztálinvárosba. Mondhatom, nem bántam meg, hogy a ragyogó budapesti tervező irodák helyett ennek a születő városnak ezernyi fajta munkáját választottam. Egy fiatal mérnök számára, aki dolgozni indul az életbe és nem reprezentálni«, ez az igazi iskola. Jelenleg legkedvesebb munkahelyemen, a fürdőtelepen dolgozom. Szép, modern fürdő lesz, még ezen a nyáron felszenteljük. Utána szeretnék majd egy kéthetes túrára az NDK-ba menni pihenőül. Elég nehéz a munkám, de mindig érzem a kollégák, az építésvezetők, a munkások segítségét, jóindulatát. Ez megsokszorozza az ember erejét... Persze, ma még úgy van, hogy az egyetemen is, a munkahelyen is, bizonyos bizalmatlansággal fogadják a nőket. De hát rajtunk, nőkön múlik, mennyire nyerjük meg a társadalom bizalmát. Azt hiszem, nem adunk okot a csalódásra. LEHOCZKY ANDRÁSNÉ a városi nőtanács által rendezett szabás-varrás tanfolyamot vezeti éppen. A táblánál magyaráz. Számára ez a harmadik műszaki. Miért? — Mint női szabó dolgozom — mondja. — kámra, mert Szükség van a minhét gyermekem van, 17 éves a legidősebb, 10 a legkisebb. Mind a hét tanul, s mikor úgy együtt vagyunk, bizony 5 kiló kenyér nagj pomta meg sem kottyan.” Főzök,mo ísok, takarítok rájuk... s még ez a tanfolyam is. De ebben is örömön van, mert úgy látom, minden hallgatómat érdekli. S jut időm arra is hogy a nőtanács által rám bízot egyéb munkákat is elvégezzem. Nekünk asszonyoknak sok problémán van az életben. Csak úgy tudjuk megoldani azokat, ha összefogunk: segítünk egymásnak. Nehéz megtalálni helyünket az új életben, és gyerekek nevelése is nehéz. Nem elég csak világra hozni a gyerekeket embert is kell azokból nevelni társadalom számára. Ezt pedig szülő csak úgy tudja elérni, részt vesz a társadalom munkájábaa . Sokszor, amikor körülvesznek a gyerekek, olyan kicsinynek érzem magam, szinte el sem hiszem, hogy adtam nekik életet, úgy megnőtt. Ilyenkor érzem, hogy valamit én is tettem. De a neveléshez az kell, hogy béke legyen. Ma már joguk van t nőknek szólni, kérni. És joguk vant követelni is: követelni a békét! * Igen, ma már joguk van a nőknek és élnek ezzel a jogukkal. Hiába akarná, bárki lekicsinyleni társadalmi szerepüket. Tizenhárom év alatt évszázadokat léptek előre, ők bizonyították be legfényesebben, hogy a szabadság egyet jelent a haladással ! N, a. Március 7-től április 7-ig nevelési hónap lesz városunkban is. A nevelési hónap feladata természetesen nem az, hogy a gyermekek nevelésében mutatkozó súlyos hiányosságokat ez alatt a hónap alatt kiküszöböljük. Arra viszont egyetlen hónap is elég hogy a társadalom figyelmét a nevelésre irányítsuk. A pedagógusok, hivatásos nevelők minden tőlük teh- tet megtettek hogy az iskolai oktató és nevelőmunka helvesen készítse elő az ifjúságot az életre. A nevelés azonban nemcsak az iskola falain belül történik. Éppen ezért a nevelési hónap feladata, hogy ő van közvélemény alakuljon ki városunkban is, amely élesen elítéli a szülők közönbösségét vagy nemtörődömségét, amely egészséges, becsületes emberekre kívánja bízni társadalmunk jövőjét. A Pedagógus Szakszervezet térilegi bizottsága összehívta városunknak azokat a vezetőit, akik párt, tömegszervezetek és egyéb intézményeken keresztül mozgósítani képesek a város minden dolgozóját, a nevelés ügyének további sikerei érdekében. A munka két területen indul meg. Egyrészt maga a társadalom veszi ki részét abban, hogy a város minden felnőtt lakója figyelmét a nevelés kérdése felé irányítsa. Ezt szolgálják a tömegszervezetek gyűlései, a szabad pártnapok, nevelési tárgyú előadások filmek, amelyeken keresztül rádöbbenhetünk arra hova vezet a gyermek sora nevelés hiányában, hova vezet az elkényeztetés, a rossz pályaválasztás és így tovább. A munka másik területe az iskolán belül folyik és elsősorban a nevelőket, a Szülői Munkaközösségeket, ifjúsági szervezeteket érinti. Ma már mindenki előtt világos, hogy a nevelés kérdését nem elég csak a szülőkre és a hivatásos nevelőkre bízni. Az ifjúságnak, a jövőnek a nevelése tömegek nélkül lehetetlen. Ma már mindenki előtt világos, hogy a gyermek jövője nem mindig a lakószobák falain belül és az iskolapadokban dől el, hanem nagyon sokszor az utcán. Fel kell ráznuunk a közvéleményt, hogy utána közös erővel végezhessük el ezt a hosszú időt igénylő, nehéz, felelősségteljes munkát. Mindenki legyen felelős — szülő vagy nem szülő egyaránt — azért a gyermekért, akit az utca nevel. Mindenki legyen felelős azokért a fiatalokért akik a bíróságon kezdik az életet. Mindenki legyen felelős azokért a fiatalokért, akik rohamosan haladnak az erkölcsi züllés útján. A nevelési hónap sikere minden becsületes ember érdeke. Ezért a szülőknek és a leendő szülőknek egyaránt kötelessége, hogy minden erejükkel hozzájáruljanak a nevelési hónap sikeréhez. Abroszimov professzor látogatása Sztálinvárosban Abroszimov Jevgenyij Vaszijevics professzor, a Moszkvai Kohászati Egyetem tanára, aki az országos acélgyártó konferenciára érkezett hazánkba, a diósgyőri konferencia után szerdán délelőtt Sztálinvárosba látogatott el. Megtekintette a Martin acélművet és igen értékes eszmecserét folytatott Répássy Gellért gyárrészleg-vezetővel a kemencék üzemeltetéséről és a boltozattartósság növeléséről. Újabb rekordot ért el a Fazola Henrik ifjúsági műszak Mint már hírt adtunk róla, a Martin acélmű kokilla lehúzó csarnokának fiataljai ifjúsági műszakot alakítottak, s a híres acélgyártóról, Fazola Henrikről nevezték el. Már az első napokban megmutatkozott, hogy az újonan alakú műszak szép teljesítményeket ér el, s a lehúzási időt 143 percről fokozatosan leszorítják. Legutóbb rekordot értek el, mert a 143 perces régi eredmény helyett 113 perc alatt húzták le a kokillákat. Most az ifjúsági műszakon belül újító brigád a.aksit, mely felkutatja, hogy hol lehet még egyszerűsítéseket végezni, hol lehet mig megtakarításokat elérni. Svaim intel, vagy A ^anyagellátási ^osztály* Remek ötlettel gazdagította a Vasmű karcamarto gyarreszteg egyik dolgozója a buroma^iat. Február 6-án kelt megrendelésében az értékesítesi és anyagellátási osztályon keresztül beszerezni koracélból 2,5 ontíított Kg-ot és ne lepődj meg nyájas olvasó) hegesztő pálcából 10 dkg-ot. Ha a megrendelés végigfutna, körülbelül ennyit nyomnának a különböző megrendelő, bevételező, kivételező papírok is. Ez ám az igazi gazdaságos ügyvitel! Ha ez így megy tovább, megérjük, hogy a kohó ércszükségletét kilós tételekben rendeli meg, a Martin pedig ócskavasból negyedkilót kér, és hozzáteszi — de szépet adjon, lelkem. Mire az anyagosztály előadója rádobja a hídmérlegre a kért ócskavasat, és szirupédesen megkérdezi: — Lehet 9—3 dekával több? (miskolczy) Védd a társadalmi tulajdont ! „Csak nem képzeli, hogy lopok?” Nagyon szép és figyelemre méltó igyekezet az, ha valaki vezető beosztású ember, például kohómester és bizalmat akar az emberektől, ha azt akarja, hogy megbízzanak benne, s a becsületére, valamint vezető beosztására hivatkozva még az ellenőrzést is elmulasszák felette. Csakhogy ez az igyekezet akkor helyénvaló, ha alapja is van, méghozzá szigorú erkölcsi alapja. Mert Vízi Sándor kohómesterben is megbíztak, mikor Dunai Vasműtől salaktéglákat vásárolt kislakás építésre. 1500 darab téglára kapott vásárlási engedélyt, és ezt annak rendje és módja szerint be is fizette. 1957 július 15-től 1958 január 4-ig tizenkét ízben szállított ki téglát, s a kapukilépő tömbökben szabályosan feltüntették, hogy a tizenkét ízben kiszállított téglák összesen 1410 darabot tesznek ki, tehát, még 90 darab jár neki. Közben váratlan dolog történt, mert az építkezés színhelyén vizsgálatot tartottak és megállapították, hogy már eddig 365 téglával több van, mint szabadna lenni. Ha azt a 90 téglát nem számítjuk, amit még ki akart vinni, így is több mint ezer forinttal károsította meg a Dunai Vasműt. Joggal kérdezhetjük, hogy kohómester, akinek havi 2900 forint fizetése van, s ehhez jön még a prémium, mi szüksége van arra, hogy ilyen csúnya módon félrevezesse a Vasműt? Kétséget kizáróan azért lopott ő ilyen feszélyezetlenül, mert felületes és hanyag volt az árukiadó, mert elmulasztották az ellenőrzést, de hozzájárult ehhez Vizi Sándor fellépése is. Mikor Szabó József főművezető számonkérte őt egy rakodás alkalmával, hogy mennyit visz ki, hanyagul odavágta: — Hogy mer maga egy kohó főmester becsületébe gázolni? Csak nem képzeli, hogy lopok?..? A történtek után nem is nehéz elképzelni... Olvasta már a MŰVELŐDÉS a legújabb száznál Kapható minden újságárusnál 32 oldal — Ára: 2.—Fi