Sztálinvárosi Hirlap, 1959 (4. évfolyam, 1-101. szám)

1959-01-06 / 1. szám

A megoldásokat keressük együtt Hozzászólás a „Szervezzék meg az éjszakai óvoda-ügyeletet11 című cikkhez A Sztálinvárosi Hírlap december 16-i számában azt kéri a fenti cikk írója, hogy illetékes tanácsi szerv foglalkozzék a gyermekek éjszakai óvodai elhelyezésével. Így látja biz­tosítottnak, hogy a szülők ne gyer­mekeik rovására járjanak szórakoz­ni A probléma felvetése valóban szük­ségszerű, mivel a gyermekek magá­­rahagyottsága, vagy a szülőkkel szó­rakozóhelyen való együttléte súlyos veszélyt jelenthet mind nevelési, mind egészségügyi téren. Mielőtt azonban az illetékes szervek foglal­koznak a kérdéssel, én mint anya és óvónő szeretnék hozzászólni eh­hez a javaslathoz. Az édesanyák mindnyájan isme­rik gyermekeiknek azt a ragaszko­dását, amely egyes eszközökhöz fűzi őket. Lehet az kispárna, egy darab puha rongy, de leggyakrabban a gyermek megszokott alvóhelye. Itt szeret és tud a legjobban pihenni. Ha ritkán más helyen tölti az éjsza­kát, nyugtalanul alszik, másnap fá­radt, ideges. A lelkiismeretes szülő miután ezeket a jeleket tapasztalja, legközelebb már nagyon meggon­dolja, hogy beadja-e az éjszakai ügyeletre gyermekét. A másik veszély, melyet ez a meg­oldás rejt magában, már súlyos egészségügyi következményeket jelenthet. A megőrzés előtt valószí­n­­­űen nem viszi el minden szülő or­vosi vizsgálatra gyermekét. Az ilyen »közösség«, amely változó összeté­tele miatt nem ellenőrizhető kielé­gítően egészségügyi téren, nagy fer­tőzési lehetőségeket hordozhat ma­gában. A terv megvalósítása eseté­ben ez a megőrzésre beadott gyer­mekcsoport használná természete­sen a kijelölt óvoda felszerelési tár­gyait. Így az orvosi felügyelet alatt álló óvodások is közvetlenül ki len­nének téve a helyzetből adódó, kü­lönböző fertőzési lehetőségeknek. Nagy felelősséget jelentene ezen­kívül a megőrzésre vállalkozó óvó­nőnek az, hogy állandóan változna csoportja összetétele. A gyermekek éppen a cserélődés miatt nem tud­nák megszokni egymást, ami gya­kori veszekedésre, ebből kifolyólag esetleg balesetekre adna lehetősé­get. Azt hiszem, nem sok óvónő vállalná egy-két ilyen eset után, hogy a reklamációk kereszttüzében — bármilyen jó díjazásért — to­vábbra is folytassa ezt a munkát. Az éppen ebből adódó személyi cse­rék pedig még újabb aggodalomra adnának okot a gyermekek jó fel­ügyeletét, ellátását illetően. A felsorolt körülmények miatt nem tartom legszerencsésebbnek a javaslatot. Sokkal célravezetőbbnek látom azonban a budapesti Nőta­nács kezdeményezését, melyen be­lül »éjszakai pótmamák« beállítását szervezik. Ez azt jelenti, hogy meg­bízható asszonyokat küldenek ki azokra a helyekre, ahol a kék éjszakai felügyelete ezt gyerme­meg­kívánja. Azt hiszem, a helyi Nőta­nács is sokat tudna tenni ezen a téren. Sztálinvárosban is akadnak asszonyok, akik megbízhatóság, gyermekszeretet terén megütik a kellő mértéket és szívesen vállal­koznának megfelelő összeg ellené­ben éjszakai felügyeletre. Vélemé­nyem szerint a lakóbizottságok is nagy segítséget tudnának nyújtani a Nőtanácsnak a szervezési munká­ban. • Szántó Lajosné óvónő Tisztelt Szerkesztőség! örömmel olvastuk az újság december 9-i szá­mában a kontárkérdésről szóló cik­ket. Az iparigazolványos kisiparosok már a cikk megjelenése előtt több­ízben felhívták az illetékes hatósá­gok figyelmét a kontárokra, amely­nek alapján a rendőrség részéről tör­téntek is intézkedések. Ellenőrizték néhányszor a TÜZÉP telepet és nyil­ván a feljelentés alapján eljárás in­dult a kontárok ellen. Nekünk nagyon nehéz a helyze­tünk, tizennégyen vagyunk adófizető fuvarosok, de rajtunk kívül tizen­nyolc állandó kontár fuvaros műkö­dik. A kontárok­­ megnehezítik lét­­fenntartásunkat és adófizetési köte­lezettségünket is. Ezért a nyilvános­ság útján kérünk segítséget a kontá­rok ellen és talán az volna a helyes, ha a feljelentések alapján hozott szabálysértési ítéleteket nyilvános­ságra hoznák a Sztálinvárosi Hírlap útján. Ezzel talán fel lehetne szá­molni a kontárok működését Sztálin­városban. Tizennégy szekérfuvarozó kisiparom nevében: Ny. J., Óváros Az 1959. évi városfejlesztési terv minden egyes pontja a lakosság érdekeit szolgálja A Városi Tanács, mely a rendel­kezésre álló összeget az elmúlt év folyamán is a lakosság igényeit leg­jobban­ szolgáló célokra fordította, az 1959. évi városfejlesztési tervben is olyan célokat tűzött maga elé, amelyek leginkább megfelelnek a lakosság érdekeinek. A megnövekedett feladatokat Tanács a lakosság legszélesebb réte­­­geinek bevonásával és segítségével igyekszik megvalósítani. A november 16-i választásokat megelőző beszámolókon és jelö­lőgyűléseken városunk lakossá­ga soha nem látott aktivitással kapcsolódott be a város közös gondjainak rendezésébe, igen sok megoldható és helyes javas­lattal segítette a Tanács további munkáját. A Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága, amikor javaslatot tesz az 1959-es évi városfejlesztési tervre, a város adottságainak és reá­lis lehetőségeinek figyelembevételé­vel dolgozta fel a lakosságnak ezeket a javaslatait. Lakásépítés A dolgozók jobb szociális ellátásá­nak egyik legfontosabb követelmé­nye a lakásigények további kielégí­tése, mely az 1959. évi városfejlesz­tési tervnek egyik legfőbb feladata. Éppen ezért a terv szerint a jövő évben 323 lakás építését fejezik be és újabb 768 lakás építését kezdik el. (1958-ban 459 lakást adtak át és 84 lakás építését kezdték meg.) A Tanács további segítséget nyújt a kislakásépítkezéshez. A jövő évben a közművesítik azt a területet, amelyet kislakásépítkezés rendelkezésére bocsátottak. 1959-ben befejeződik an­nak a kísérleti lakóháznak az építése, amelyet az idén elkezdtek. Nagy méretekben kezdődik meg a jövő évben a munkásszállodák épí­tése is. A Vasmű háromemeletes, 200 személyes munkásszállóján kívül a Sztálin út és az Építők útja keresz­teződésénél és a Dózsa György úton felépül egy-egy 250 személyes mun­kásszálló. A város főterének az idén elfoga­dott terve szerint a Tanács előter­jesztést tesz a beépítésre, ezen belül elsősorban a Városi Tanács új épü­letének megépítésére, amellyel 130— 150 lakás szabadul fel, melyeket ed­dig hivatali helyiségeknek használ­tak. Az elmaradt épületbevakolási mun­kálatok is jórészt befejeződnek 1959-ben. Bevakolják az L-épülete­­ket, a Gorkij téri, a Duna-sori épü­leteket, és a Görbe utcának a még bevakolatlan házait. A technikumi városrészben az I/1 és I/2-es épületek véglege­sítésével egyben e két épület be­vakolását is befejezik. Ilyenformán a technikumi negyed kivételével 1959-ben a város összes épületének homlokzati munkája el­készül. A Tanács kidolgozza ezen­kívül a lakóházak és középületek fel­újítási tervét is. A városrendezési terv keretében egész évre kiterjedő virágos és tiszta Sztálinvárosért mozgalmat szervez a Tanács. Felújítják a ját­szóterek felszerelését és kibővítik, ahol ez szükséges. Közművesítés A lakásépítkezésen túl a Tanács igen nagy súlyt helyez a közművesí­tés további kiszélesítésére. Kibővül a város elektromos hálózata. A tech­nikumi városrészt és a Sztálin utat neonfénnyel világítják meg. A jövő évben a távfűtés fejlesztése érdeké­ben megépül az „A“ hőközpont a víztorony közelében, és kidolgoz­zák az erőmű és az „A“ hőközpont közötti újabb távvezeték megépíté­sének tervét. A belváros területén további ezer lakást kapcsolnak be az év folyamán a városi gázhálózatba. Tereprendezésre és útépítésre három és félmillió forintot fordít a Tanács. Tereprendezést az L-épületek kör­nyék­én, a Duna-soron végeznek. Óvárosban társadalmi erők igénybe­vételével kétszázezer forint értékben járdákat építenek. Tovább folytató­dik a társadalmi munka a Barátság­ligetnél és a város más pontjain. Kulturális célkitűzések Az 1959-es év kulturális téren is jelentős fejlődést biztosít városunk számára. Ebben az esztendőben véglege­sen elkészül a technikumi 32 tantermes iskola. Ugyanitt átadják rendeltetésének a két, egyenkint százszemélyes óvodát is. Felépül az MTH iskola is, és a Tanács előterjesztést tesz a városi gimnázium megépítésének ügyében. A Tanács a szakszervezetekkel kar­öltve kidolgozza a város éves kultu­rális programját. Elsősorban a mai témájú drámai művek bemutatását és a munkásszínjátszás életre kelté­sét irányozta elő a Tanács. Kultu­rális életünk fellendítéséhez jelen­tősen hozzájárul majd a Bartók Béla Művelődésház kibővítése is, ahol lehetőség nyílik normálfilmek vetítésére. A Tanács tervei szerint a Vidám Parkot kultúrparkká szervezik át. Ehhez a lakosság fokozott segítsé­gére van szükség. Olyan ambícióra és lelkesedésre, amellyel az 1958-as év folyamán az úttörővasutat is meg­építették. Itt jegyezzük meg, hogy a kisvasút megépítésében a város la­kossága hatszázezer forint értékű társadalmi munkát végzett, s hogy ez nem volt hiábavaló, azt bizonyítja, hogy néhány hónapos üzemeltetése alatt 15 ezer kis utasa volt az úttörővasútnak. A lakosság hasonló aktivitása mel­lett megoldhatóvá válik a botanikus kert kiképzése is, amelynek munká­latait az elmúlt hetekben már meg­kezdték. A Duna-parton felépülő Ságvári kilátó, a Vidám Park környé­kének parkosítása, bizonyosan ked­venc kirándulóhelye lesz a város la­kosságának. A város lakosságának szociális el­látottsága terén igen nagy lépést je­lent előre a 400 ágyas kórház­ épí­tésének megkezdése, amelyre három­millió forintnyi beruházási összeg áll rendelkezésre. A Tanács szükségesnek látja meg­erősíteni a szociálpolitikai és gyer­mekvédelmi bizottságokat. Több lehetőséget biztosít arra a jövő év­ben, hogy a gyermekek iskolán kívüli foglalkoztatását megoldják. Ezt szol­gálja többek között az idén megkez­dett úttörőváros kiképzésének befe­jezése. Közellátás Több, a lakosságot közvetlenül érintő helyi ipari, kereskedelmi és közellátási probléma megoldása is napirendre kerül az új esztendőben. Átadják rendeltetésének a tech­nikumi, az Lr­ épü­leti és a Duna­­sori üzleteket. A vendéglátóipar és a kiskereskede­lem felkészül a lakosság megfelelő ellátására és az egyre növekvő ide­genforgalom kielégítésére. Újabb lé­péseket tesznek a várost ellátó zöld­övezet kialakítására és közraktárak létesítésére. A már meglévő könnyű­ipari üzemeket előzetes előterjesztés után, újabbakkal fogják kibővíteni. Az év elején megalakul a vá­rosgazdálkodási vállalat, amely­be a Köztisztasági és a Kerté­szeti Vállalat, továbbá a Vidám Park, a városi garázs és a gáz­művek tartozik. Közös erővel Ezeknek a feladatoknak a meg­oldása nem csak a Városi Tanácsra, de a város minden dolgozójára is nagy felelősséget hárít. Tanácsunk csak úgy tudja véghezvinni ezeket a feladatokat, ha a lakosság meg­értésével, segíteni akarásával és jó­indulatával találkozik. A városfejlesztési terv minden egyes pontja, minden mozzanata a lakosság érdekeit szolgálja, ezért egyikünk számára sem lehet közömbös, hogy azok meg­oldása, megvalósítása a tervből valósággá váljék. Az 1959-es évi városfejlesztési terv előirányzatait a Városi Tanács ülése néhány kiegészítéssel elfogadta. Csupán pár napja új esztendő küszöbét, léptük át az­­hoz valami újat, valami Minden év nagysze­rűt, újabb eredményeket, s mi­után átléptünk az új esztendőbe, te­kintsünk vissza az elmúlt évre. Ez az esztendő döntő fordulatot je­lentett a Vasmű újító mozgalmában is. 1958-ban több mint 25 millió fo­rint megtakarítást hoztak a Vasmű­nek újítóink. Ebben a 25 millió fo­rintban még nincs benne három igen jelentős újítás, mely jelenleg jóvá­hagyás végett a minisztériumban van. Az egyik, az „alacsony mangántar­talmú nyersvas“ c. újítás, 3 millió forint megtakarítást hozott, a „kok­szolói centrifugák tartósítása“ c. újí­tás másfél millió forintot, a „finom­szemcsés ércpótlók felhasználása a kohászatban“ c. újítás pedig egymaga 54 millió forintot eredményezett a Vasműnek. Újító mozgalmunk eredményessé­gét bizonyítja az is, hogy 1958- ban az előző évhez képest 30 százalékkal emelkedett a be­nyújtott, és 5 százalékkal a be­vezetett újítások száma. A javaslatok minősége ugrásszerűen javult, hiszen az 5 százalékos emel­kedés mellett az elmúlt év 14 milliós megtakarításával szemben az idén 83 millió forint a megtakarítás, ha azt a három, még jóvá nem hagyott újítást is figyelembe vesszük. Az újítási javaslatok nyomán ebben az évben egy sor új üzem, nagyobb berendezés és technológiai változtatás is történt. Ezeknek a gerincét alkotja az ez évben közel 5 millió forint be­ruházással elkészült vörösiszap fel­dolgozó üzem, melynek próbaüzemel­tetése december elején kezdődött meg. Az első eredmények igen kedvezőek és minden lehetőség megvan arra, hogy 1959. január közepétől Sebők Jenő, Fila Béla, Décsi István és Tré­bely János újítása nagyüzemi szinten kezdje meg a termelést. Becslés sze­rint évente több ezer tonna nyersvasat fognak előállítani vörösiszapból. A másik ilyen nagyobb szabású üzem ugyancsak 1958-ban készült el, az ammonium-rodanid üzem. Ez 700 ezer forintos beruházással készült és ez évben 10 millió forint megtakarítás várható az új termék értékesítéséből. Geiling Béla és Kővári István újí­tása igen jelentős az 1958-as év eredményei között. 1959- kihozatal­ben kb. 3 százalékos további emelkedés várható Sik László és társainak a szénmosóban már elkészült áramkészülékétől, mely több, mint 5 millió forint megtaka­rítást ígér. az újítások 75 százalékát munkások nyújtották be Ezek csak kiragadott példák. Érde­mes a statisztikai adatokat böngészni, melyek szerint az újítások 75 százalékát munká­sok nyújtják be és ha a megtaka­rítások összegét tekintjük, közel 50 százalékát a munkások újítá­sai eredményezik. Hosszan sorolhatnánk azoknak az üzemi dolgozóknak a neveit, akik, ha sokszor talán csak egy-két csavarral tették egyszerűbbé a termelést, de törekedtek az olcsóbb termelésre, s természetesen voltak olyan dolgozók is, akik nagyon jelentősen szóltak bele egy-egy elgondolásukkal a termelés önköltségének csökkentésébe. Juhos Károly villanyszerelő, az ércelő­­készítő dolgozója, Mukli Ignác, aki lakatos a mozdonyjavítóban, vagy Németh Imre lakatos csoportvezető a vasszerkezeti üzemben, az újítómoz­­galom első harcosai nálunk. Ezek a dolgozók újításaik elismeréséül 1958. szeptember 6-án a Vaskohászat Ki­váló Dolgozója miniszteri kitüntetést kapták meg. Meg kell említeni Há­romszéki Pétert, a kokszoló mecha­nikai üzemének villanyszerelőjét, aki Most került nyomdába a Dl Vasmű 1959. évi újítási feladat-te mely a munkásoktól, műszakiakta egyéb beosztású dolgozóktól a Va Legfontosabb problémáinak mego­sát kéri. Az újítási feladatterv­­ mint 160 feladatot tartalmaz, mel mind a Dunai Vasmű gazdaságá­gát, és nem utolsó sorban a ny cég részesedését kívánják előseg. A feladatok mellett ott láthatjuk 1958-ban megvalósított legjobb ú. sok képeit, az újítók fényképét < füzetecske közli a kifizetett újíts összegét is. Az egyes feladatok­­­oldásához irodalmat is jelöl meg, a Vasmű Műszaki Könyvtárába dolgozók rendelkezésére áll. Egy esztendő „termése“ és a útja foglaltatott össze ebben a­z írásban. De ki tudná összefoglal mögötte rejlő áttöprengett és á­rasztott éjszakákat, mikor számt és számtalan gondolat tolult agyakba, hogy azok katonái fel sorakozva, életünket szebbé, jobb boldogabbá tegyék. Köszönet azoknak, akik nem sajnálták a vabságot, s bizonyságát adták az béri akaratnak, mely a technika termeit kutava, újabb és egyre megoldások felé törekszik.­ ­ Az újítómozgalom egy esztendeje a Vasműben már 50. újítását nyújtotta be, vi a Martin-acélműtől Jekli Lajos pészkovácsot, aki az alaptáblák kapcsolatos újítás közreműködési 3750 forint jutalmat kapott. Az 1959. év még nagyobb eredményeket rejt magában Érdemes az új esztendő kezdő egy pillantást előre is vetni. A most kirajzolódnak az újítómozgás 1959. esztendei útjai is, hiszen szó talán újítás vár megvalósításra a f Bolyokban. Jelenleg nagyüzemi kis lét alatt van Kecskés Pál és társ nak újítása az öntödében, mely darukerekek felületi edzését céloz A kezdeti eredmények azt mutatj hogy a darukerekek élettartama fél­szörösére növekszik. A napokban fogadták el Nagy I­ván, Füzes Barnabás, Szmicsek Si­dór és Schumiczky Imre újítását salakkal szennyezett töréstégla ge­nerálását, mely a Vasműben évek rán hatalmas mennyiségben felg­­lemlett tűzálló téglák újbóli felta­lálását teszi lehetővé. A javai alapján megkezdődöt a berende tervezése és 1959. június 1-től­­ indul a nagyüzemi termelés. Várh megtakarítás 3 millió forint. Nemrégiben vette kezdetét Aba László gépészmérnök és társai újít javaslatának kikísérletezése, mely kopásnak kitett gépalkatrészek m­­­desítését tűzi ki célul. A javaslat sérletei két irányban folynak. E részt a régi technológia időtartam­nak legalább 40 százalékkal való cs­kentésére, másrészt pedig a nitr alkatrészek élettartamának kétsze­rére növelésére. A javaslat nemes műszakilag, de gazdaságilag is jele­tős eredményeket hozhat. 1959-ben növelni akarják a Mar­tin-acélmű kemencéinek termelé­sét. Ez csak akkor lehetséges, h sikerül az acél kokiliába való ön­tésének megyorsítása. A kokiliába öntés meggyorsító kívánja biztosítani Répási Gellért Zsámbok Elemér „Hengerlésre kér acélok alulról történő gyorsítóü­­tésének bevezetése“ c. újítása, rz az öntési időt 1 órára akarja lecs­kentteni. A javaslattal ezen ki egy öntődaru megtakarítását és üsttartósság legalább 30 százalé növelését kívánják megoldani, nagyüzemi kísérleteket 1959. jú 1-ig lefolytatják. Több mint 160 új feladat vár megoldásra 1959. január 6., kedd Megkezdődött a diósgyőri ércttömörít­őmű berendezéseinek próbája A Lenin Kohászati Művekben ti­­zenhétmillió forintos költséggel el­készült az új érctömörítőmű, s pén­teken megkezdték a mű berendezé­seinek próbáját. Az érctömörítőmű január második felében fokozatosan megkezdi a termelést s teljes üzembehelyezése után naponta ezer­­négyszáz tonna érctömörítvényt, a szükséges mennyiségnek több mint a felét bocsátja a kohók rendelke­zésére. Az új üzem segítség tervszerűbbé válik a kohók já sa, javul a nyersanyag minőség évente körülbelül harmincezer na külföldi koksz megtakarí teszi lehetővé. A gyár új részlegének felé­séért a vállalat fiataljait is éri rés illeti, mert ők voltak az ér­zés védnökei. (MTI)

Next