Sztálinvárosi Hirlap, 1959 (4. évfolyam, 1-101. szám)

1959-02-13 / 12. szám

Munkásvédelmi év kezdődik a Vasműben Beszámoló a munkásvédelmi konferenciáról Február 9-én munkásvédelmi kon­ferenciát tartottak a Vasmű kultúr­termében, melyen a Vasmű főmér­nöke,­lyettese, az üzemi bizottság elnök­­e­a KDSZ munkásvédelmi felügyelője, a szakszervezet munkás­­védelmi felügyelője, az üzemi orvos és a munkásvédelmi iroda vezetője, valamint a gyárrészlegek műszaki és munkásvédelmi felügyelői vettek részt. Bernáth István üb. elnök-helyettes nyitotta meg a konferenciát, majd Péter Pál, a Vasmű főmérnöke szá­molt be az elmúlt év munkásvédel­mi helyzetéről. Bevezetőjében elmon­dotta, hogy a Vasműben — mely korszerű üzem — minden lehetőség megvan arra, hogy fokozott gondos­sággal kiküszöböljék a baleseteket. Mégis sokszor nem kellő hozzáértés­sel és gondatlansággal végzik mun­kájukat a dolgozók, aminek követ­keztében súlyos balesetek is történ­tek. Ezt bizonyítja a baleseti statisztika, mely szerint 1958-ban 313 ember szenvedett 3 napon túl gyógyuló baleseti sérülést, amelynek következtében 5600 mun­kanap kiesés volt. Igaz, hogy 1957- hez képest a balesetek száma 36-tal csökkent, és a kiesett napok száma 800-zal kevesebb, de ha az országos kohászati üzemek statisztikáját nézzük, bizony közel 8%-kal magasabb a bal­esetek szá­ma, mint más kohászati üzemekben. A balesetek 89%-át a sérült vagy más dolgozó szabálytalan munkavég­zése, gondatlansága és vigyázatlan­sága okozta, a többi műszaki hiá­nyosságból, a vezetés hibájából, va­lamint előre nem látható esemény­ből, rejtett anyaghibából követke­zett be. Két 100 százalékosan munka­­képtelenné vált sérülés történt és egy halálos baleset, mely a munkásvédelmi szabályok be­tartásával elkerülhető lett vol­na. Pitter Pál ezután a munkásvédel­mi óvórendszabályok és a munkás­­védelmi oktatás helyzetével foglal­kozott. Elmondotta, hogy április hó­napban munkásvédelmi hónapot tar­tottak, melynek eredménye során 340 munkásvédelmi hiányosságot tár­tak fel. Ebben az évben 291 hiá­nyosságot ebből kiküszöböltek, a többi megszüntetése részben folya­matban van, részben pedig nagyobb felújítási összeget igényel. Az ered­mény is megmutatkozott, mert a ko­rábbi átlag 32-33 balesethez viszo­nyítva 21 baleset történt. A rendsze­resen megtartott havi szemléin 830 hiányosságot tártak fel, me­lyeket meg is szüntettek. 1500 újonnan belépő dolgozót ré­szesítettek baleset-megelőzési okta­tásban, és újraoktatást 7 szakmára osztva végeztek, melyen 30 előadást tartottak. A beszámoló befejező részében felhívta a vezetők figyelmét arra, hogy jó szakmai munkájuk mellett az eddiginél sokkal nagyobb gondos­sággal ügyeljenek a munkásvédelem­re, és felhívta a biztonság­technikai vizsgával rendelkező csoportvezető­ket, művezetőket és üzemvezetőket, akik az oktatásokat tartják, hogy azokat sokkal lelkiismeretesebben végezzék. Nem elég 4-5 perces sema­tikus előadás, hanem a dolgozókat vissza kell kérdezni, hogy valóban megértették-e, tudják-e, hogy adat esetben mit kell tenniük. Felhívta figyelmet arra is, hogy a baleseteket azonnal jelentsék, hogy az illetékes személyek a balesetet pontosan k tudják vizsgálni, nehogy ebből bár­kinek is hátránya származzon.­­ Nagyon gyakori eset, hogy mos is több nap múlva jelentik vagy ve­szik fel a baleseti jegyzőkönyvet,­­ akkor csupán a sérült elmondására támaszkodnak. Részletesen foglalkozott ezután a különböző munkásvédelmi berende­zések üzemképességével, és megálla­pította, hogy egyes gyárrészlegeknél a klmpatizáló berendezéseket nem tartják meg­felelően kar­ban és emiatt a dolgozók sok esetben egészségtelen körülményeknek vannak munka­­kité­ve. Az öntödében nem működik a kli­matikus berendezés, az anyagvizs­gáló gyárrészlegnél csak egy üzem­képes, az erőműnél pedig a 24 darab füstelszívó berendezés közül csak 4 darab használható. Beszélt még a közlekedési balese­tekről, és a műszaki vezetők figyel­mét felhívta, hogy különös gondot fordítsanak a közlekedési szabályok betartására. A beszámolót számos hozzászólás követte, így dr. Szabó Kristóf üzemi orvos felkérte a műszaki vezetőket, hogy a dolgozókat rendszeresen küld­jék el az időszakos vizsgálatokra, mert ezzel elejét vehetik az üzemi ártalomból eredő megbetegedések­nek. Sürgette egy mentőautó beszer­zését, mert a jelenlegi már nem fe­lel meg a követelményeknek és el­­modozta, hogy feltétlenül szükséges egy kor­szerű,­­ modern orvosi rendelő megépítése is. Libertini Gábor az acélmű ba­kancs és kesztyű ellátását tette szó­­vá, és kérte a munkaügyi osztályt, úgy vizsgálja felül a Martin védőruha helyzetét, és gondoskodjon megfele­lő bakancsokról és védőkesztyűkről. Ehhez a témához még többen hozzá­­zóltak így többek között Kocsis End­re, aki a kokszoló gyárré­szlegtől vetett fel hasonló problémákat. Kérte, hogy bőrtalpú bakancsot kapjanak fasze­gekkel, mert a jelenlegi vasszögek­kel ellátott bakancsok robbanásve­szélyt rejtenek magukban. Besse­nyei János a szénelőkészítő gyárrész­leg részéről terjesztett elő egy mun­kásvédelmi problémát. Elmondotta, hogy a nagykalapácsokba ezentúl keményfából készítsenek nyeleket, mert több esetben előfordul, hogy a nyél eltörik munka közben, és ez súlyos baleseteket rejthet magában. Györfi Ferenc a KDSZ nevében üd­vözölte a megjelenteket, majd javas­latára a konferencia az 1959-es évet munkásvédelmi év­nek nyilvánította. Bíró János, a Vasmű biztonsági megbízottja a jó munkásvédelem ki­alakításáról szólt, majd Pilter Pál megválaszolta a hozzászólásokat, és a gyűlés befejeztével határozatké­szítő bizottságot javasolt, mely az itt felmerült problémákat összefoglalva a szükséges munkásvédelmi intézke­désekre javaslatot terjeszt a műszaki értekezlet elé. Végezetül a munkás­­védelmi iroda a munkásvédelmi mű­szaki naplókat kiosztotta a megjelent dolgozóknak. Alrany Csillag­­ Éttermében f. hó 14.-én Harsányi együttes műsora Emeleti télikertben minden este ARANY JÁNOS zongorázik vasárnap 5 órai tea DÉRI TIBOR tánczenekarával Egy pillantás SZÜLETÉS Kéri Éva, Fehér Mária Anna, Kún Ilona, Bajnok István, Kovács Rita Laura, Csavajda József, Heizler Má­ria, Lepsényi Teréz, Rostás István, Leicht István László, Czirkó Ferenc József, Varga Mária, Blanárik János, Kovács Éva, Sneff Erika Terézia, Horog József, Jávor László, Nyári Tibor Jenő, Varga István, Kelemen István András, Suha Zoltán, Szabó László Lajos, Szabó József, Kiss Éva, Szloboda Aranka, Katus Mária Len­ke, Szalai Attila Ákos, Laczi István, Prainer Judit, Kovács Gyula Attila, Szabó István Tibor, Tóth Ibolya, Viola István, Túróczi Magdolna Má­ria, Jónás János, Major István, Mar­­guti Szultána, Szilágyi Lajos, Góczán Edit, Kuci Julianna, Darnak József, Mendi Aladár, Tóth Éva Erzsébet, Polákovics Erika, Szmicsek Sándor, Budai László, Tóth Ferenc, Gábor Erzsébet, Kaszala László, Kiss Jó­zsef, Kiss Piroska, Bogár Valéria, Tüske Lajos, Lengyel István, Papp Péter, Bácsi Mária, Bácsi Erzsébet, Belusák József, Győrök Aranka, Boj­tos Mihály, Für Gábor, Horváth Zsuzsanna Mária, Gardis Sándor, Te­leki Zoltán Károly, Tribulecz György, Kovács Zoltán, Németh Katalin, Pol­ka Hajnalka, Major Gábor Tivadar, Gyulai Tibor, Vadnai Sarolta Mária, Gecse István, Palotás Mária, Tóth Éva Mária, Csombók Pál, Vinis Mag­dolna, Vörös Valéria, Székely János, Nagy László, Tamási Éva Ibolya, Krutz Erzsébet Ilona, Hegedűs Irén, Fekete Éva, Bodor Katalin, Csurja Anasztászisz, Dobozi Sándor. HÁZASSÁGKÖTÉS Szabó Ferenc—Papp Erzsébettel, Gelencsér János—Bíró Magdolnával, Orosz Endre—Seres Juliannával, Bodonyi István—Alberczki Zsuzsan­nával, Budai György—Balogh Olga Magdolnával, Montvai Tibor—Mozs­­gai Terézzel, Volmann Mihály—Bodó Teréziával, Mándics Lajos—Greger Marcellával, Kőhalmi Mihály—Arde­­leán Rozáliával, Vajda János—Lon­­gaver Elvira Ilonával, Dobos János —Guba Erzsébettel, Szekeres János— Fejes Melinda Máriával, Buglyó János—Lizák Erzsébettel, Ferenczi László—Gergál, Rózsával, Hapsz Jó­zsef,Kovács Irénnel. ELHALÁLOZÁS Nyári Pálné sz: Prieger Mária, Molnár Miklós, Fábián Istvánná sz: Dobos Mária, Raáb Ervin, Nyúli Já­nosné sz: Erdélyi Erzsébet, Tóth Jánosné sz: Kovács Anna, Marguti Mária, Laczi István, László, Palotai Katalin, Leicht István Gábor Er­zsébet, Kiss József, Kiss Piroska, Markó József, Bácsi Erzsébet, Kiss Valéria, Papp Imre, Gyulai Tibor. az anyakönyvbe 1959. január hó Melyik a jobb hőmérő? Az OFOTÉRT kirakatában egy­más mellett öt hőmérő kínálja magát eladásra. Ahogy az árak különbözőek, ugyanúgy a hőmér­séklet is különböző rajtuk. A 26 forintos hőmérő 16 fok Celsius meleget mutat, a 25 forintos már 18 fokot, a 21 forintos 20 fokra taksálja magát, a 11 forint 60 fil­léres ugyancsak 20 fokot mutat, de a 19 forintos rendületlenül kitart a 23 fok Celsius mellett. Gondolkodtam, mi a csuda üt­hetett beléjük, hogy ilyen külön­bözőek árban és fokban? Mert ugyebár, ha a kirakatban valóban ily hatalmas hőingadozás lenne, óriási ciklonok kavarognának, s minden bizonnyal még a kirakat üvegét is megremegtetnék, s a fényképező­gépeket felkapnák, mint a pelyhet. Töprengésem kö­zepette rájöttem: minden bi­zonnyal itt a vásárlók széles igé­nyeinek kielégítésére törekedtek. Aki jobban kedveli a hideget, az vásárolja meg a 26 forintos hő­mérőt, aki viszont a meleget ked­veli fázós létére, az a 19 forintos mellett kössön ki. Megdöbbentő figyelmesség ez a mimóza lelkű vásárlókkal szemben. Talán egy kicsit túlzás is, hiszen ennyire mégsem kellene figyelmesnek len­ni. De ha már így van, ám legyen.’. Most már csak azon tűnődöm, hogy mikor a Víz- és Csatorna­­műveknél panaszt tettem, hogy fázom a központi fűtéses lakásom­ban, vajon melyik hőmérővel mérték nálam a 18 fokot? A 26 fo­rintos hőmérővel, vagy a 19 fo­rintossal .. ? S. Gy. No de ilyet..! H. R.-né olvasónknak egyik üzletben különös élményben volt része. Az eset különösségét az adta, hogy itt a szocialista város­ban két patinás, vérbeli „úri hölggyel“ akadt össze. Olvasónk a két dáma füle hallatára „ke­­zitcsókolommal“ üdvözölte egyik barátnője fejkendős édesanyját, aki mellesleg kilenc gyereket nevelt fel. Mire a régi idők egyik bús em­léke megszólalt: „Ilyen koszos parasztnak kezét csókolom, nekem meg jónapot, holott én méltósá­­gos asszony voltam.“ Olvasónk­ban mély felháborodást váltott ki ez a megjegyzés. Belőlünk in­kább egy kis csodálkozást. Cso­dálatos, hogy a derék „nemzetes asszonyok“ még nem vették ész­re — pedig tettünk egyet s mást, hogy észrevegyék — miszerint a naplopókat nem kezeljük megkü­lönböztető tisztelettel. Mindenesetre szíves elnézé­süket kérjük a mellőzésért, de valahogy majdcsak nélkülük ezután is­ megleszünk És esdünk kegyeikért, amiért nem kértük ki magas véleményüket, hogy társadallmunkban miként szólít­­­sák és miként köszöntsék egy­mást az emberek. Igazán nagyon tapintatlanok voltunk, de hát megérthetik, hisz bennünket nem a francia etikett szerint neveltek a gyerekszobákban, ami kegyes közbenjárásukra nekünk nem is jutott. Meg ugye azt is megért­hetik —, hiszen mindig olyan megértőek voltak a dolgozó em­berrel szemben —, hogy a prole­tárdiktatúra idején nehezen haj­lik meg egy munkásasszonyka dereka a ..méltóság“ magas színe előtt. No nem is beszélve arról a rossz szokásunkról, hogy a saját véreinket többre tartjuk főmél­tóságuk legkékebb vérénél is. De ha már ezzel a kezitcsóko­­lommal így melléfogtunk, hadd korrigáljuk az ügyet legalább egy kis jótanáccsal: ne feszegessék túlságosan méltóságos voltukat, mert hátha nekünk is kedvünk szottyan hozzá.., Óriás­olvasztót terveznek a Szovjetunióban a MOSZKVA. A szovjet állami kohóipari tervezőintézetben most dol­goznak a világ legnagyobb, 2285 m3-es nagyolvasztójának tervein. Az épít­mény térfogata mintegy 470 m3-rel lesz nagyobb, mint a legnagyobb ame­rikai olvasztókemence. Az új szovjet nagyolvasztó naponta átlag tízezer tonna vasércet dolgoz majd fel, napi kokszfogyasztása pedig hétezer tonna körül lesz. Ahol a jövő szakmunkásai!" nevelik A Dunasor 9. számú ház földszint­jén működik a 26. Építőipari Vállalat ipari tanuló iskolája és otthona. Az első benyomás, ami megkapja a szem­lélőt, a tisztaság és a rend képe. Még nem beszéltünk senkivel, csak végig­mentünk az iskola folyosóján, máris az az érzésünk támadt, hogy itt, ezek­ben a helyiségekben rend, fegyelem, tisztaság uralkodik és ebben a szel­lemben nevelik ifjainkat, akikből kő­művesek, asztalosok, festők és az építőipar egyéb hasznos szakmunká­sai lesznek. Az ipari tanuló iskolának jelenleg 40 kőműves, 14 festő és hat asztalos tanulója van. A tanári szo­bában beszélgetünk Ács Zoltánnal, az iskola vezetőjével, és Jánoshalmi Márton gyakorlati oktatómesterrel. — Ebben az esztendőben — mondja Ács Zoltán — még 160 főre kell az iskola létszámát felfejleszteni. Az építőiparban ugyanis állandóan szak­munkás hiány van és ennek a pótlá­sáról kell részben a mi iskolánknak is gondoskodni. Óriási építkezések folynak mindenütt és az elkövetke­zendő esztendőkben az építkezés fel­adatai még nagyobbak lesznek. Még több jó szakmunkásra van szüksége népgazdaságunknak. Most Jánoshalmi Márton oktató­­mester veszi át a szót. Tőle tudjuk meg, hogy amíg 1951, 1952, 1953 és az 1954-es esztendőben az építőipari ifjúmunkások szakképzési ideje egy esztendő volt, most a kőművesek, az ácsok és a festők két évig, az asztalosok három évig tanulnak. — Milyen tantárgyak szerepelnek a tananyagban? — Szakmaismeret, anyagtan, ma­gyar nyelvtan, történelem, matema­tika és testnevelés. Télen 31 elméleti óra van, nyáron pedig az építkezése­ken heti 46 órát dolgoztak, brigádo­kat alakítva, a tanulók. Természete­sen a brigádok élén szakmunkások állnak. Az iskola tanárai: Zolnai József, Olasz János, Czibulka Márton, Pethő Ferenc, László Dezső és még mások, nagy lelkesedéssel, lelkiismeretes munkával oktatják a fiúkat. Az első emeleti nagy társalgó teremben együtt vannak most mind. Óraközi szünet van és ezt szórakozás­sal, játékkal töltik ki. Amikor a ta­nárok kíséretében belépünk, kíván­csian körülvesznek bennünket a nö­vendékek, akik vidáman válaszolnak a kérdésekre. Ezek a jókedvű ipari tanulók, akik ragyogó tisztaságú, központi fűtéses szobákban, hófehér ágyakon, puha gyapjútakarók alatt, alszanak, bőségesen étkeznek, spor­tolnak és tanulnak, talán nem is tud­ják, hogy a letűnt világban a „mes­ter urak”" mellett milyen sorsa volt az inasnak. A kapitalista rendszerben az ipari tanulóknak kegyetlen sorsuk volt. Kü­lönösen nehéz volt annak, aki kő­műves, asztalos, vagy ács szakmát tanulta az építkezéseknél. Nem is ál­modhatott arról, ami most valósággá vált, ezekben az iparitanuló iskolák­ban és otthonokban ... A fiúk egymás között, a tanárok felhívására, tanulmányi és tisztasági versenyt indítottak. Ebben egyforma lelkesedéssel vesznek részt. A lakó­szobákban táblázatokon mutatják a verseny állását. Jelenleg a 3. számú paksi szoba vezet, második helyen a 11-es szoba áll, a harmadik helyen pedig a 15-ös szoba lakói értek el helyezést. A győztes vándorzászlót kap jutalomként. Az iskola és az otthon mindennel jól fel van szerelve. Az iskola ve­zetője és tanári kara céltudatosan látja el a feladatát, amit már az előző esztendők ifjú szakmunkáskép­zés is bizonyít. A vállalat gondosko­dása a haladó szakképzés és politi­kai nevelés meghozza a gyümölcsét. (k. p.) Felvétel a szegedi Vasútforgalmi Technikumba Szegeden működik az ország egyetlen Vasútforgalmi Technikuma. Ebben szakközépiskolában képezzük a Magyar­­ Államvasutak számára a forgalmi és kereskedelmi tisztviselőket. Az iskola elvégzése után a tanulókat a MÁV alkal­mazza. Iskolánk — a többi technikumhoz hasonlóan — felsőbb tanulmányok vég­zésére is képesít. Elsősorban a Közleke­dési Műszaki Egyetemen látják szívesen végzett növendékeinket, de korábbi ta­nítványaink közül többen az egyetemek jogi, bölcsészettudományi vagy termé­szettudományi karán tanulnak tovább. Mit nyújt az iskola tanulóinknak a négy éves tanulmányi idő alatt? Isko­lánk mindössze hat éve működik, így minden felszerelése új, korszerű. A tan­termek, valamint a diákotthon szobái is világosak, tiszták, egészségesek, kényel­mesek. Kielégítő szertárakkal, szertári felsze­reléssel, ifjúsági könyvtárral és előadó termekkel rendelkezik iskolánk. A ta­nulók egyéni hajlamaiknak, érdeklődési körüknek megfelelő szakkörökben ké­pezhetik magukat tovább. Irodalmi, tör­ténelmi, matematikai, elektrotechnikai, forgalmi, kereskedelmi, forgalmi model­­­­lező és fotótechnika szakkör működik • iskolánkban. Néhány hónapja hoztuk­­ létre az iskolánkban az ország egyik leg­­­korszerűbb középiskolai fotólaboratóriu­m­­­­mát. A korszerűen, kényelmesen berende­­­­zett klubhelyiségben olvashatnak, szóra­kozhatnak, rádiót hallgathatnak és tele­víziós előadások­at tekinthetnek meg ta­nulóink.­­ A több mint ezer személy befogadására alkalmas ebédlő egyúttal kultúrterem is, beépített színpaddal és modern filmvetítő készülékkel. Heten­ként egy alkalommal vetítjük a MO­­KÉP-tól kapott filmeket. — Kedvező bérleti rendszerrel lehetővé tesszük, hogy tanulóink a Szegedi Nemzeti Szín­ház legértékesebb előadásait megtekint­hessék. Mozgalmas KISZ élet folyik iskolánk­ban. A politikai-társadalmi munkák mel­lett igen élénk kulturális tevékenységet fejtenek ki KISZ fiataljaink, ugyancsak a KISZ irányításával jelenik meg éven­ként 7—8 alkalommal iskolaújságunk, az Ifjú Vasutas. A KISZ minden nyáron két balatoni állótábor és egy túrázó csoport szerve­zésével segíti elő tanulóink üdülését. Az iskolával közös udvaron elhelye­zett diákotthon egyik épületében 300— 340 fiú, másik épületében 90—100 leány tanuló kap otthont és megfelelő ellátást. 1959. február 13., péntek

Next