Dunaújvárosi Hírlap, 1962. augusztus (7. évfolyam, 62-70. szám)

1962-08-03 / 62. szám

Legyetek a népek lelkiismerete A második világháború idején ha­ladó és antifasiszta újságírók szö­vetségéből jött létre a Nemzetközi Újságírók Szervezete. Születése pil­lanatától az volt a célja ennek a szervezetnek, hogy harcoljon a népek jobb jövőjéért, hogy még egyszer meg ne ismétlődhessen a háború. A Nemzetközi Újságírók Szerve­zete létszámát tekintve nem tartozik a békéért harcoló erők legtömege­sebb szervezetei közé. De milliók és milliók becsületes, az igazságnak megfelelő tájékoztatása révén fel­tétlenül óriási a hatása. Korunkban amikor a lapok ezrei sokmilliós pél­dányszámban jelennek meg, amikor a rádió, a televízió a hírközlés leg­általánosabb eszközeivé váltak, nem vitatható el a Nemzetközi Újságíró Szervezet harca, amit a békéért, az emberiség jövőjéért fejt ki. E szervezet feladatának tekinti, hogy erősítse, szilárdítsa a népek közötti barátságot, a kölcsönös meg­értést a nemzetközi kérdésekben. Harcol a háborús propaganda, a fasiszta uszítás, a nemzeti és faji gyűlölet mindennemű terjesztése el­len. Felemeli szavát minden olyan törekvés ellen, hogy rá­ ad nyú­­zással, hazugsággal elő lehessen segíteni a nemzetközi feszültség fokozását. A Nemzetközi Újságíró Szervezet cél­jaiból és feladataiból adódóan vé­­­delmezi az újságírókat a monopó­liumokkal szemben, védi az újság­íróknak azt a jogát, hogy lelkiisme­retük és meggyőződésük szavára hallgatva írhassanak. Védi azokat az újságírókat, akiket azért üldöznek, mert tollukkal a békéért, a haladá­sért, az igazságért, hazájuk függet­lenségéért emeltek szót. Ez a szerve­zet azonban nem csupán és nem el­sősorban az újságírók jogait védi. Hiszen amikor síkraszáll a békéért, a haladásért, a szabadságért, egy­­ben a népeknek azt a jogát is védi, hogy mindenkor szabad és becsü­letes információhoz jussanak, egy­ben az ellen is harcol, hogy a népe­ket az újságíró tevékenység bár­milyen eszközével félre lehessen ve­zetni. Korunkban az újságírókra nagy és nehéz feladat hárul. Az imperialista burzsoázia minden lehetőt elkövet, hogy aláaknázza és meghiúsítsa a két rendszer békés egymás mellett élését, hogy belekényszerítse az em­beriséget egy újabb, minden eddigi­nél szörnyűbb v­i­ágkatasztrófába. Tudjuk, az imperialista burzsoá­ziának e célja megvalósításához nem elegendők a termonukleár­is fegyve­rek. Igyekeznek minden eszközt fel­használni, hogy a fennálló ellenté­teket tovább érezzék, s ..bebizonyít­sák” a népeknek az újabb háború elkerülhetetlenségét. Igyekeznek el­titkolni a kapitalista világ népei előtt azokat a sikereket, amelyeket a szocialista rendszer országai évről­­évre elérnek. Igyekeznek úgy be­állítani az országokat, mintha azok a szocialista forradalom fegyveres exportját terveznék. Igyekeznek bé­ke­ ellenes katonai szövetségeiket, agressziós lépéseiket az „önvédelem”­ mezőbe öltöztetni. Igyekeznek a „ku­­­lisszák mögött” előkészíteni gaztet­tj­­eiket, hogy egyszer kész tények eléi állíthassák a népeket. Igyekeznek el­­­hitetni a dolgozó tömegekben a há­­­borús pszichózist, félrevezetni, ki-f használni a politikában kevésbé jár­­­tas egyszerű embereket, jóhiszemű­ségüket a háború — legalábbis a hidegháború — céljaira felhasznál­ni. Ez a legaljasabb háború, amit az imperialista burzsoázia „a sza­badság”, a „demokrácia”, a ..kultú­ra” nevében folytat a népek leg­elemibb érdekei el Ien — a közvéle­mény hazug, demagóg félrevezeté­sével. Kétséges lehet-e, hogy ebben a harcban szükség van, igen nagy szükség van arra, hogy a becsületes, a népek érdekeit szolgáló újságírók­ újra és újra lerántsák az imperialis­ta burzsoázia álarcát, megmutassák igazi céljait, igazi szándékait, igazi törekvéseit. Ezzel a szilárd elhatáro­zással ül össze augusztus 6-án a Nemzetközi Újságíró Szervezet 5. kongresszusa, hazánk fővárosában, Budapesten. Köszöntjük a kongresszus vala­­­mennyi résztvevőjét, s kívánjuk, ki­ i­sérje siker azt az áldozatos munkát,­ amit a béke érdekében, az emberi haladás érdekében, minden nép bol­dogsága érdekében kifejtenek. Legyetek, barátaink, a népek lelki­ismerete, az újságíró számára nincs ennél szentebb kötelesség. AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA fiz ipari javító - szolgáltató tevékenység javításáért A Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága legutóbbi ülésén megvizs­gálta a helyi ipari szolgáltatások helyzetét. A Gazdasági Bizottság és az Or­szágos Tervhivatal határozatai alap­ján a lakosság felé történő ipari-ja­vító szolgáltatások megjavítására a közelmúltban a Megyei Tanács — a megyei és városi szakosztályok ja­vaslatait figyelembe véve — 5 éves helyi iparpolitikai tervet készített. A helyi iparpolitikai terv fő cél­kitűzése hogy a javító-szolgál­­tató tevékenység színvonala min­den területen növekedjék. A terv előirányozza a szolgáltatások kiterjesztését, új módszerek beveze­tését, általában a lakosság kényel­mét szolgáló formák létrehozását. Ezt a tevékenységet a dolgozók nagy érdeklődése kíséri a mi váro­sunkban is. Ez magától értetődik, hi­szen a szó szoros értelmében min­denki érdekelt a szolgáltatások szín­vonalának növelésében. Éppen ezért örvendetes, hogy vá­rosunkban — különösen az elmúlt esztendőben — szemmel látható ja­vulás van ezen a téren. Az elmúlt év során a Vegyesipari Vállalat tevékeny­sége nemcsak javult és a meg­levő egységek színvonala, kultu­ráltsága emelkedett, hanem a szolgáltatások területe is széle­sedett. Így például — többek között — a Ságvári városrészben háztartási kisgépjavító üzem, női-férfi szabó­ság, cipőjavító nyílt. Az irodaház­ban mostoha, kedvezőtlen körülmé­nyek között működő szabóság átke­rült a Vasmű útra, a Bizományi Áruház helyére. A kedvezőbb helyi­ség­viszonyok mellett a vállalat több jól képzett szakembert biztosí­tott a minőségi munka javítása ér­dekében. Most már nemcsak hozott anyagból vállalnak munkát, hanem a helyszínen is szép választék áll rendelkezésre. Ideiglenes, de kedvezőbb helyre került a motorjavító műhely is és már kezdetben 150 százalékra nö­vekedett a forgalma. Rövid időn belül üzembe helyezik az új cipőjavító üzemet. Itt már a javítás is szalagrendszerben történik majd. Így lerövidülnek a vállalási határidők. Vegytisztító géppel bővült a Pa­tyolat és az 5 éves tervben további korszerűsítések vannak előirányoz­va. A vállalat javuló munkáját bizo­nyítja, hogy a reklamációk száma 1 százalék alá csökkent. A termelési mutatók is javultak, a termelékeny­ség növekedett. Több intézkedés tör­tént a társadalmi tulajdon megvé­désére. Ezek az eredmények azonban csak kezdeti lépések a lakosság igényeinek kielégítése terén. Igaz, a mi városunkban kezdetben, a városépítés elején a helyi ipar­fej­lesztés eléggé mellékesen kezelt ügy volt, s ez most sok nehézség elé ál­lítja a különböző szerveket, elsősor­ban persze a Tanácsot. Nem áll ren­delkezésre elegendő épület, a megle­vők szűkösek, célszerűtlenek.­­Hiá­nyos a gépi felszerelés, és így to­vább. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — elsősorban a jelenlegi lehetőségek maximális kihasználásával pár­tunk politikájának megfelelően állandóan fáradozni kell a szolgáltatások színvonalának eme­léséért, kiszélesítéséért. Városunkban a lakosság jelentős része még nem is ismeri, milyen ipari javító részlegek működnek a Vegyesipari Vállalaton belül. Javí­tani kell tehát a vállalat propagan­dáját is. De a meglevő hiányosságo­kat is hiba lenne elhallgatni. Egyes szolgáltatások rezsikulcsa bizony olyan magas, hogy jobban jár, aki a javíttatás helyett újat vásárol. Ez nem minden esetben csak az előírá­soktól függ, gyakran a vállalat hozzájárul” ezekhez a magas árak­hs­hoz. Tovább kell növelni a minőségi munka színvonalát és rövidíteni a vállalási határidőket. Igaz, a reklamációk száma csökkent, azonban ki tartja számon azoknak a számát, akik ugyan nem reklamál­nak, de elégedetlenek a munkával és egy rosszul festett cipőtalpról, vagy elszabott öltönyről ítélik meg a vállalat dolgozóit? Pedig a vállalat dolgozói is több segítséget és megértést érdemelnek. Sok nehézséggel küszködve, nem mindig a legmegfelelőbb körülmé­nyek között fáradoznak azon, hogy kényelmesebbé tegyék, megkönnyít­sék életünket. Hibáik mindenkinek azonnal feltűnnek, de a sikeres hét­köznapi tettek mellett legtöbbször szótlanul megyünk el. Sokak még nehezítik is munkájukat. Vannak, akik sokallják a vállalási határidőt, de amikor kész a ruha, vagy cipő, hónapokig nem mennek érte, ezzel is nehezítik a tárolás gondjait. A Tanács VB határozatokat hozott a szolgáltatások további javítására. Biztosak vagyunk benne, ha a Ta­nács erőfeszítéseihez és a Vegyes­ipari Vállalat dolgozóinak helytállá­sához a felsőbb szervek segítsége és a lakosság megértése, türelme is pá­rosul, városunk fejlődésével együtt ez a törekvés is sikerrel jár. M. Gy M­agassága: ©,3 méter A csehszlovák és magyar munkások közös munkája nyomán elkészült a gázindító állomás gázgyűjtő tornya. A csehszlovák szerelők a napokban emelték be az utolsó vasszerkezeti elemet (Cseh Tibor felv.) r VII. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM 1962. AUGUSZTUS 3. PÉNTEK ÁRA: 60 fillér V._____________^ Befejeződött az aratás a Vörös Csillag Termelő­szövetkezetben A Vörös Csillag Termelőszövetke­zetben befejeződött az aratás. Az 1100 hold kalászos utolsó néhány holdját most vágja tsz dolgozói az idén a kombájn. A csaknem min­den gabonát géppel arattak, kivéve a táblák sarkait, vagy néhány olyan helyet, ahol a gép nem fért hozzá. Két saját aratógép, egy saját kom­bájn és két kölcsön aratógép dolgo­zott a földeken. A kévék összehor­dásában a dunaújvárosi diákok is se­gédkeztek. Átlagban 100 diák vett részt a munkában. A kedvezőtlen időjárás közepesnek mondható ter­mést hozott. A végleges eredményt azonban csak a cséplés befejezése után állapíthatják meg. A szövetkezet vezetősége — csak­úgy mint az aratásra — a cséplési munkákra is pontos ütemtervet dol­gozott ki. Az ütemterv végrehajtá­sához azonban elengedhetetlen, hogy minden gazda és a cséplésben részt vállaló családtagja is pontosan és lelkiismeretesen teljesítse köteles­ségét. Az anyagtakarékosság, a készletgazdálkodás, a technológiai fegyelem, a minőség, az önköltségcsökkentés kérdései az építők tanácskozásán Az 1960. évi párthatározat teljes végrehajtásával még adósak építőink Tanácskozásra gyűln­ek össze az elmúlt napokban a 26. sz. Építő­ipari Vállalat műszaki, ügyviteli vezetői, a főépítésvezetők és a vál­lalat kiváló dolgozói. Az értekez­let ,amelyet ezúttal a vállalat szak­­szervezeti bizottsága hívott össze, fontos kérdést állított a megbeszélés középpontjába: eleget tettek-e vállalat dolgozói az MSZMP Köz­­­ponti Bizottsága 1960. június­­ 6-i határozatának, amely megjelölte az építőipar fejlesztésének legfonto­sabb tennivalóit. A tanácskozáson az előadók a kérdés bonyolultságá­ra való tekintettel, öt részben is­mertették a vállalati tapasztalato­kat, s tettek javaslatokat további intézkedésekre. Az anyagtakarékosságiról szóló referátum foglalkozott a műszaki­lag szükséges anyagok igénylésével, a szállítás és tárolás gazdaságossá­gával. Az anyagfelhasználással kap­csolatban a beszámoló különös hangsúllyal mutatott rá arra, hogy a vállalat egy év alatt több mint 3000 köbméter faanyagot használ fel, 5 millió forint értékben. A betongömbvas d­esztatoásánál évente­ — új áron számítva — mintegy 3 millió forint értékű hulladék ke­letkezik. Ebből 2 millió forint a vállalat vesztesége, mert csak egy­­harmad értéket kap a rövid hulla­dékvasért. Fényes Lóránd számvi­teli osztályvezető, a téma előadója, ismertette ezután a felvonulási lé­tesítményeknél elérhető megtakarí­tásokat, majd az anyagelszámoltatás jelentőségéről tájékoztatta a tanács­kozás résztvevőit. Az újítások is nagy lehetőségeket rejtenek ma­gukban az anyagtakarékosság vo­natkozásában. A készletgazdálkodás vállalati helyzetéről Vizoviczky György anyagkönyvelési vezető tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit. Rámuta­tott a készletnormák betartásának fontosságára, mind népgazdasági, mind vállalati szempontból. Bár a vállalat 1960 óta rendszeresen fi­gyeli az immobil és inkkurens kész­letek alakulását, valamint intézke­déseket tesz a nem mozgó készletek felhasználására, értékesítésére, még mindig jelentős hiányosságok mutatkoznak az építkezések terü­letén. Nehezen szokják meg az építkezések vezetői azt az új szem­léletet, amely szerint a készletgaz­dálkodás, s így a készlettartási nor­mák betartása is nemcsak vállala­ti, hanem munkahelyi önelszámolási feladat is. A készletgazdálkodás munkahelyi megjavítására pozitív és negatív ösztönzők kidolgozását és alkalmazását javasolta az előadó. A következő előadó, Bonta József műszaki osztályvezető a technoló­giai fegyelemről számolt be. Az ál­talános javulási irányzat mellett, még számtalan hiányosságot vetett fel, így többek között: a betonozás­nál a helytelen szállítást, a pontat­lan cementadagolást, a helytelen adalékolást és vízmérést, valamint a földtömörítésnél előforduló hiá­nyosságokat. A szakipari főépítés­vezetőségnél a technológiai fegye­lem szigorúbb betartására, a helyes építési sorrendre hívta fel a figyel­met. Hangsúlyozta a szakmai to­vábbképzés fontosságát. Finta Ferenc fődiszpécser a mi­nőségi munka fokozásáról számolt be. Foglalkozott a szállítói munkák minőségi átvételével, s rámutatott egy sor műszakfejlesztési feladat­ra, így többek között a mészoltás gépesítésére, a homok iszaptalanítá­­sának megoldására. A beszámolók után Vajtai hajós, az építők szakszervezete elnökségé­nek képviseletében szólalt fel. Mint mondotta, a beszámolókból kitűnik, hogy a vállalatnál még igen nagy tartalékok vannak, amelyeket a legközelebbi időkben hasznosítani kell. Az anyagtakarékosság, a mi­nőségi munka, a technológiai fegye­lem — szemlélet kérdése is. Ahol jó a szemlélet, ott jó a munka is. Szilassy László, az Építésügyi Mi­nisztérium 3. sz. igazgatóságának fődiszpécsere felszólalásában a vál­lalat műszaki előkészítő osztályát bírálta, s rámutatott arra, hogy a hibaforrások egy része megszüntet­hető, ha az előkészítő osztály ren­deltetésének megfelelően magasabb­­ színvonalon működik. A vita folyamán felszólalt Horti József, Varga Imre, Weisz Ferenc, Szabó János és több más dolgozó is. Valamennyien az anyag­takarékosság és az önkölttségi csök­­kentés kérdésével foglalkoztak. Timpauer Gyula, a szakszervezeti bizottság titkára foglalta össze tanácskozás tanulságait, s azt ja­a­vasolta, hogy az elhangzottakból ké­szítsen a vállalat alkalmas intézke­dési tervet és azt jóváhagyás vé­gett terjessze az üzemi tanács leg­közelebbi ülése elé. Városunk építői ezzel a tanács­kozással ismét jó lépést tettek, de az építőiparra vonatkozó párthatá­rozat teljes végrehajtásával még adósak. (k. P.)

Next