Dunaújvárosi Hírlap, 1962. november (7. évfolyam, 88-96. szám)
1962-11-02 / 88. szám
AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJAI ------------------------------------------------1 III. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM ARA 60 FILLÉR 1962. NOVEMBER 2., PÉNTEK S Vezetők felelőssége Vezetőinkre temérdek gond, felelősség, munka hárul. Gyakran halljuk: „Sokszor egész nap nincsen megállásom. Még arra sem jut időm, hogy nyugodtan megebédeljek. Csak harapok valamit, és rohanok tovább.” Az élet bonyolult. Mindig újabb és újabb problémákat állít elértk, amelyek megoldása önfeláldozást, szívós munkát, kitartást, türelmet követel vezetőinktől. Ahogy aj életünk építésében mind nagyszerűbb eredmények születnek, ahogy szakítani tudtunk hibáinkkal, úgy javulnak vezetési módszereink, «s alakul, formálódik szocialista vezetési munkastílusunk is. Új életünk építésének egyik követelménye, hogy a vezető a maga területén jó szakember legyen. Ismerje az adott üzem, vagy vállalat gazdasági, műszaki problémáit, s tudja, hogy az előrehaladás érdekében milyen intézkedéseket kell tennie. De ez önmagában mégsem elég. Azt is látnia kell, hogy ebben a bonyolult, sokrétű tevékenységben neki nem valamiféle mechanizmust, hanem embereket kell irányítania. S ezért igen fontos, hogyan támaszkodik irányító munkája során az emberekre, milyen a kapcsolata velük, milyen a légkör, amelyben dolgoznak. Lényeges tehát, tud-e a vezető bizalmat ébreszteni az emberekben, képes-e arra, hogy megtalálja munkaközi kapcsolatokban azokat a a beosztottakhoz vezető szálakat, amelyek egymás munkájának, személyének kölcsönös megbecsüléséhez, a még eredményesebb munkához vezetnek? Számos apró és nagy, jelentős és jelentéktelennek látszó tényező játszik közre ebben. Sokat, igen sokat fejlődtek vezetési módszereink ezen a téren is az elmúlt néhány esztendő alatt. Ma már ellenedezőben van, de néhány vonása még megtalálható ugyan az olcsó népszerűségnek. Mind kevesebb az olyan vezető, aki „tömegkapcsolatát” úgy akarja letudni, hogy időnként „kilép” az irodából, végigszáguld az üzemen, csupán a látszat kedvéért, s aztán visszavonul irodájába. Mondani sem kell, hogy látszat több kárt okoz, mint haszanot a vezető tekintélyének. A jó vezetés nem beosztás, hanem képesség dolga. Képességeink továbbfejlesztésére tudatosan kell törekednünk. Elemi követelménnyé vált, s ma már számos vezetőnk él is annak lehetőségével, hogy mind magasabb szinten továbbképezze magát, s ezen keresztül képességeit is fokozza a vezetéshez. Vezetőink ismérve egyre inkább szerénység. A mi társadalmunk lényegétől idegen a hatalmaskodás, a basáskodás, a kiskirályosdi. A félelemébresztés, az önkényeskedés bizalmatlansághoz, elzárkózáshoz, munka alkotó lendületének megcsapa panásához, a „sima kötelezettség” letudásához vezet. Vajon képesek lennénk-e nagy feladataink végrehajtásához, ha a „sima kötelezettség” színvonalára süllyesztenénk az alkotó lendületet?! A vezető hivatása nálunk a nép önzetlen szolgálata. Van egy igen találó aforizma: „Örök talpnyalási elv — a talp büdösebb, nem a nyelv!” Az a vezető, aki megtűri maga körül a hízelgést, a talpnyalást, a hajbókolást, legalább annyira bűnös, mintha ugyanezt egyenesen megkövetelné magának beosztottjaitól. A vezetőnek becsületbeli kötelessége társadalmunkban távol tartania magát a karrierizmusnak, a felfelé törekvésnek, az alázkodásnak a posványától. Vezetésre vállalkozni igen felelősségteljes dolog. Szocialista építőmunkánk irányító posztján állni csak annak lehet, aki korunk politikai, gazdasági követelményeinek megfelel, és magáénak vallja az emberi kapcsolatok új formáit. Csak az vállalkozhat rá, akiben megvan beosztottjai iránt a legmesszebbmenő következetesség, melyből nem hiányozhat a tapintat, a segítőkészség, a nevelő szándék, a megértés, a türelem, de nem hiányozhat az igazságos, kemény, őszinte bírálat sem. A napi munka, az elfoglaltság, bármilyen helyzetet is teremt a vezető bennsejében, ezekről az elvekről soha nem szabad megfeledkeznie. A munka sokrétűsége, fontossága megköveteli a vezetőtől, hogy bizonyos rangsorolásban végezze azokat. Nem szabad „elapróznia” magát, nem szabad mindent magára vállalnia, mindent „egyedül” végeznie. Irányító munkát végezni, terveket építeni, átgondolt, megalapozott intézkedéseket kiadni nem lehet úgy, ha minden percben, kis és nagy problémákkal, telefonhívásokkal megszakítják a vezetőt munkájában. De a vezetés munkastílusához tartozik kialakítani az emberekkel való kapcsolatnak egy olyan rendjét, amelyben mindenki megtalálja a módját annak, hogy vezetőjével akár közérdekű, akár személyes problémáit megbeszélhesse. Erre valók a termelési tanácskozások, a műszaki értekezletek, a munka megbeszélések, és erre valók a vezető fogadóórái is. Sok múlik azon hogy a vezető mennyire tudja aktivizálni itt beosztottjait, s mennyire tudja megbeszélni velük valóban a legfontosabb problémákat. A vezető tekintélyének fontos tényezője, hogyan reagál az őt ért jogos bírálatra. Egy jottányit sem csorbul annak a vezérének a tekintélye, aki önkritikusan beismeri, ha munkája során valahol hibát követett el. A legnagyobb kárt okozhatja viszont, ha „tekintélyével” akarja „bizonyítani” a csalhatatlant, a mindentudót, amikor köztudomású, s ő maga is tudja, hogy hibát követett el. Ma még elvétve is ritka, hogy jogosan megbírált vezető személyét ért bírálatot a párt és az a államvezetés elleni támadásnak tünteti fel. A dolgozók jogosan ítélik el , ha vezetőjüknél ilyen jelenségekkel találkoznak. Aki pedig a jogos bírálatot minden eszközzel akarja fojtani, a dolgozóit egyenesen megvetik. A vezető egymaga képtelen az üzem, gyár, vagy vállalat valamennyi problémájával „egyedül” megbirkózni. A munkaközi kapcsolatok helyes kialakításától függ, hogy mennyi társra talál a munka végzése során. Személyétől, egyéniségétől, magatartásától függ, sikerül-e egyesíteni magában azt a sok kezdeményezést, lendületet, alkotó szándékot, amely a beosztott dolgozókban rejlik. Sikerül-e kibontakoztatni a szocialista munkának ezeket a fontos tényezőit, melyek akár bírálat formájában, akár baráti beszélgetésben, őszinte eszmecserékben, parázs vitákban születnek. S ezt elérni csak egyféleképpen lehet: szocialista vezetési elvekkel! (S. Gy.) r HA: A nevelés szocialista közösségei Felnőtt a gyermek étterem problémája Igaza van-e Buga doktornak? J : s Politechnika óra a Fésűsfonodában politechnikai foglalkozásokon a gimnázium másodéves tanulói a fonás alsózás tudományával ismerkednek (Cseh Tibor felv.) Tanácskozott a Fejér megyei kommunisták pártértekezlete Székesfehérvárott a Városi Tanács nagytermében csütörtök reggel kezdődött meg a Fejér megyei pártértekezlet. A megye kommunistáinak tanácskozását Skornyik Józsefné, a párt régi harcosa nyitotta meg. Az értekezlet résztvevői között üdvözölte dr. Münnich Ferencet, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, Földes Lászlót, a Központi Bizottság tagját, a belügyminiszter első helyettesét, dr. Dabronaki Gyulát, a Központi Bizottság tagját, az élelmezésügyi miniszter első helyettesét. Skolnyik Józsefné megnyitó szavai után a küldöttek megválasztották a munkabizottságok majd a megyei pártértekezlet tagjait, megkezdte munkáját. Elsőként a megyei pártbizottság beszámolóját hallgatták meg, amelynek előadója Juhász János, a megyei pártbizottság első titkára volt. Majd a revíziós bizottság beszámolója hangzott el. Ezután mindkét beszámoló felett megkezdődött a vita. (A pártértekezlet lapunk zártakor még tart.) Megkezdődött az oktatás a felsőfokú üzemszervezési technikumban Városunkban a budapesti Felsőfokú Gépipari Technikum kihelyezett tagozataként üzemszervezési szakon újabb felsőfokú oktatási intézményben kezdődött meg a tanítás. Az üzemszervezési felsőfokú technikum 28 elsőéves hallgatója egy kivételével a Vasmű dolgozója. A felsőfokú technikum tanári kara — egy fővárosi tanár kivételével — a kohászati üzem legjobb szakembereiből kerül ki. A hét féléves esti tagozatú felsőfokú technikumban kedden kezdődött meg a tanítás. A kongresszusi verseny nyomán 25,8 millió forintos önköltségcsökkentést értek el a Vasműben A Vasmű dolgozói a kongresszusi versenyben nagyösszegű önköltségcsökkentésre és anyagtakarékosságra tettek felajánlást Az önköltségcsökkentési felajánlások forint értéke 33 millió forint. Az év első kilenc hónapjának statisztikai adatai szerint — bár az idén az előző éviekkel szemben már lassúbb ütemű a költségcsökkenés — mégis sok területen újabb szép előrehaladás történt. Így például a kohászok műszaki fejlesztés segítségével sok mészkövet, dolomitot és kohókokszot takarítottak meg. Egy tonna öntödei vas önköltségét az idén 104 forinttal csökkentették. Az acélnyersvas minden egyes tonnájának gyártásánál pedig 2,25 forintot takarítottak meg. A martinászok a tervezettnél 42,6 forinttal olcsóbban termeltek egyegy tonna acélt. Jól gazdálkodtak a fűtőanyaggal és a frissítőérccel. Csökkentették az üzemi általános költségeket, így a kemence javításra és az öntödei tűzállótégla szükségletére fordított összegeket. A dicséretes eredményekkel szemben keveset romlott a fémbetét felhasználás. A kokszolóműben 16,54 forinttal olcsóbban állítottak elő egy tonna kohókokszot. A hengerelt és tekercselt lemezt is a tervezettnél kisebb önköltséggel gyártották a hengerészek. Az év eleje óta októberig a Vasmű dolgozói a tervezett 82 és a felajánlott 80 forint helyett 79,9 forintért állítottak elő 100 forint termeletes épületben összesen 90 lakást késenyben felajánlott 33 millió forintból a 9 hónapra esedékes összegnél 600 ezer forinttal többet, összesen 25,8 millió forintot takarítottak meg. A napokban a nagyüzemi pártértekezlet határozatai alapján a Vasmű műszaki konferenciája megállapította az egyes gyárrészlegek teendőit és feladatait, amelyekkel a 7. év végéig mennyiségi, és termelékenységi, valamint gazdaságossági felajánlásaikat teljesíthetik. Meggyorsították a szántás-vetést a járás termelőszövetkezetei A dunaújvárosi járás termelőszövetkezeteiben a tervek szerint szántóterület közel egyharmadát kell a ősziekkel elvetni. A szántás-vetés október utolsó hetében gyorsult meg. Azok a termelőszövetkezetek, valamint a Mezőfalvai Állami Gazdaság — amelyek befejezték a vetést, gépeikkel segítségére siettek az elmaradt termelőszövetkezeteknek. A ráckeresztúri Március 15 és a beloianniszi Béke Tsz a ráckeresztúri Búzakalásznak segített a talajmunkában. A Mezőfalvai Állami Gazdaság pedig gépeket adott az előszállási termelőszövetkezetnek a vetés befejezéséhez. Az együttműködés segítségével szerdáig 10 termelőszövetkezet fejezte be az ősziek vetését a dunaújvárosi járásban. A 22 ezer hold őszi vetésterületből szerdán már csak 816 hold bevetetlen terület volt. Ezt egykét nap alatt a termelőszövetkezetek elvetik. Jen A 16 ezer holdnyi őszi búzaterüle80 százalékban nagy termésű külföldi búzafajtákat vetettek el. Hetente nyolc középblokkos lakás épül a Kertvárosban Hetes épületben összesen 90 lakást készítenek. Ezeknek az épületeknek nem lesz pincéjük, hanem a földszinten képeznek ki tüzelőtároló helyiségeket. A lakásokba pedig cserépkályhát építenek be. Tápai Antal épületszerelő brigádjának tagjai két műszakban dolgoznak a lakóházak építésén. Az évek óta együtt dolgozó brigád gyorsan halad a házszereléssel. Hetenként két szintet, összesen nyolc lakást építenek fel. Közben természetesen a födémszerkezetet is elkészítik és a hőszigetelő salakréteget is elhelyezik a födémeken. A kettős műszakban a toronydarut jól kihasználják. Mind az öt négyemeletes épületet a Tápai Antal szerelőbrigád december 20-ig tető alá hozza. Városunkban a középblokkos módszerrel már 750 lakást építettek. Szeptember végén a Kertváros szélén újabb középblokkos lakóházak építését kezdték meg. öt négyemé-