Dunaújvárosi Hírlap, 1963. augusztus (8. évfolyam, 61-69. szám)

1963-08-02 / 61. szám

A teljes fegyelemért A népgazdaság végső értelme a dolgozó ember, hiszen a megter­melt „ihászon”, a „profit” visszajut hozzá. Abból építenek iskolákat, utakat, lakásokat. Abból emelik fel a szülési szabadságot, az öre­gek nyugdíját, s abból gondos­kodnak megnyugtatóan a fiatalok neveléséről. Nem lehetünk hát közömbösek a termelés problé­mái iránt. A gazdasági tervet tel­jesíteni egyet jelent szüleink biz­tos öregségével, a magunk jólé­tével. A tervet nem teljesíteni pe­dig nem pusztán az „állammal” szemben adósnak maradni , ha­nem saját juttatásaink csökken­tése is. Vajon hányan gondolnak erre munka közben? A félévi mérlegek elkészítése sok helyen jelölte meg, hogy az első félévet bizony adóssággal zárta a legtöbb üzem. Sok helyen „szabályozták” a dolgozók önma­guk keresetüket, hiszen minden írható a „kemény tél” számlájá­ra. Ugyanakkor az okok kutatásá­nál egyre több helyen a fegye­lem hiányával találkozunk, így a helyes: a fegyelem hiá­nya! Ebben már benne vannak a munkafegyelmi lazaságok, a terv­fegyelem megszegése, a technoló­giai fegyelmezetlenségek is. Elkö­vetőik az adott pillanatban bizo­nyára nem gondolnak a követ­kezményekre , hiszen az esetek 99 százalékánál szó sem lehet tu­datos szabotázsról. Éppencsak a pillanat, egy adott véletlen, oly­kor hangulat vagy a könnyebb­ség keresése ragadja magával az illetőt. Az egyik könnyűipari üzemünk­ben például szinte napi példává vált a kijelölt munka, elvégzésé­nek megtagadása. Minden külö­nösebb ok nélkül. Valóban csak hangulatból, a műszaki vezető iránti unszimpátiából. A Szalma­­cellulózgyárban, ugyancsak az el­ső félév folyamán egy brigádve­zető egyéni sértődöttségből, hir­telen haragból állította meg a ter­melést. Még ha csak néhány perc­re is! De akadnak olyan „objektív” példák, mint az acélmű és a hen­germű kooperációjának esete. Előfordul, s nem is ritkán, hogy más van programozva a henger­műben és más az acélműben. Az előbbiben mást várnak, mint amit az utóbbi vár. Ide sorolhatók az olyan esetek is, amikor — erre megint csak a Vasműben van példa — az egyik vezető intézkedésével szemben másik vezetőtől esetleg ellentétes intézkedést csikarnak ki, vagy egyszerűen megkerülnek vezető­ket csupán kényelmi szempont­ból. A fegyelem hiányának „apró” esetei ezek, mint ahogy a fegye­lem hiánya ezeknek az eseteknek a számonkérése is. Csak ritkán fordult még elő, hogy az illetékes műszaki, vagy gazdasági vezető ilyen fegyelmezetlenségért valakit is felelősségre vont volna. De rit­kán fordult az is elő, hogy a tár­sadalmi szervek felfigyeljenek ilyen fegyelmi lazaságokra, és a műszaki­, gazdasági vezetés se­gítségére siessenek. Senki nem vár megtorló intéz­kedéseket, pusztán a méltányos büntetést, a fegyelem megsértőjé­nek nevelését, további irányítá­sát, hiszen egyéni szeszélynek nem lehet kitenni a népgazdasági terv teljesítését, mi Emberséges szigort. A kényes­szempontok elhagyását. A gazdasági vezetők kezében lévő eszközök szigorú, de emberi alkalmazását, soha el nem felejt­ve, hogy azok az eszközök nem valaki ellen, hanem a népgazda­ságért, tehát a dolgozó emberek­ért vannak. Az „elnézés”, a „jó­emberkedés” nem lehet célrave­zető, s ha időlegesen „népszerű” is lesz így valaki, olcsó, értelmet­len és előbb-utóbb visszájára for­duló „népszerűség” ez. Éppen az­ért, mert az előttünk álló felada­tok végrehajtásának végső értel­me mi magunk vagyunk. „Saját zsebünkön” érezzük később eze­ket a „jóemberkedéseket”, akár a vélt prémium elmaradásakor, akár úgy, hogy egy-egy áruféle­séghez nehezebben jutunk hozzá. Jól élni mindenki szeret. Ak­kor hát ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy jólétünket más nem te­remti meg helyettünk. Magunk­nak kell mindent kialakítani. Ah­hoz viszont jó munka, teljes fegyelem szükséges. Rózsa András VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK.I nm* if nn vw i oi&vi « vt«nv«i f Vin. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1963. AUGUSZTUS 2„ PÉNTEK MA NŐ A BALESETEK SZÁMA A VASMŰBEN * MEGVETETT MESTERSÉGEK * Miért égnek és miért nem égnek az utcai lámpák? AZ AFRICANA MŰSORÁRÓL * TOVÁBBJUTOTT A KOHÁSZ A RÖPLABDA MNK-BAN * virágvásár Növekedett a forgalom, javult a város ellátása, de néhány árucsoportban még nem tudják kielégíteni az igényeket A Kiskereskedelmi Vállalat munkájáról tárgyalt a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága A Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának keddi ülésén a VB meg­vitatta a Városi Ta­nács kereske­delmi osztályának jelentését a Du­naújvárosi Kiskereskedelmi Vállalat munkájáról. A jelentés megállapította, hogy a vállalat élelmiszer- és vegyesipa­­ricikk-forgalma 1962-ben megha­­ladta az előző évi forgalmat, a ru­házat azonban az éves tervtől és az 1961-es ténytől is elmaradt. 1963. első félévében a vállalat for­galom­növekedése általános volt. Élelmiszertervét 100,4 százalékra, ruházati tervét 105,2 százalékra, ve­gyesiparcikk tervét 105,3 százalékra teljesítette. Az alapvető élelmezési cikkek többsége arányban állt a kereslet­tel, de hús és húskészítmény, szá­raz hentesáru, tojás és a tejtermék választék nem fedezte az igényeket. Ruházati cikkeknél igen sok volt a hiánycikk a gyermekruházat­ban, a női divatáruban, a gyer­mek és a női lábbeliben. Érdekes, hogy a mosógép-forgalom visszaesett, a rádió kereslete stagnál, illetve eltolódott a televízió felé, bár a televízió értékesítésének üte­me sem éri el az előző évek rend­kívül gyors fejlődését. A hűtőgép és motorkerékpár forgalmat az árle­szállítás és a tavaszi részletakció erősen fokozta, így jelenleg a hűtő­gép és a Pannónia motorkerékpár ellátás akadozó. Nincs elegendő al­katrész a háztarási és kisgépekhez, nem kielégítő a villamossági áru, a kisméretű zománcozott edény, nem folyamatos a hypo-, illetve más im­port mosóporok szállítása, s nem egy esetben olyan cikkek hiányoztak a dunaújvárosi üz­letekből, melyeket az ország más pontján kapni lehetett. Külön foglalkozott a jelentés a Kiskereskedelmi Vállalat rendkívül rossz raktározási viszonyaival, bár a központi raktár átadása után javult a vállalat raktározási helyzete. Kü­lönösen a Vasmű úti boltok küsz­ködnek raktárhiánnyal, s áruátvétel miatt, a tiltó rendelkezések ellenére, sokszor be kell zárni az üzleteket. A legsúlyosabb raktározási problé­mával a bútorüzlet küzd. A jelentésben szó esett a vevők védelméről, mely lényegesen javult a vizsgált időszakban. A kereskedelmi hálózat fejleszté­sével kapcsolatban ez a jelentés is megállapította, hogy a Ságvári városrész, a Barátság városrész, a Kertváros és az Új­telep változatlanul ellátottsági problémákkal küzd. Kevés vagy egyáltalán nincs üzlet az említett városrészekben. Az Újtelepen és a Radarban a 26- os Építőipari Vállalat hozzákezdett ugyan új üzletek építéséhez, de míg az újtelepihez végre hozzákezdtek az építők, addig a radari építkezéssel leálltak. Eredetileg ebben az évben kellett volna átadniuk a Barátság városrész ABC áruházát, de annak építéséhez hozzá sem kezdtek, illet­ve új átadási idejeként 1964 augusz­tus 20-át jelölték meg. A Kertváros lakóinak is komoly igénye van. Üzletet szeretnének, s kívánságuk — amint a Városi Ta­nács kereskedelmi osztálya megvizs­gálta — teljesen jogos. A kiskereskedelmi hálózat telepí­tése során az iparcikkboltok száma sem növekedett, kevés a ruházati- és a vegyesiparcikk szakbolt, így a vá­laszték és a kiszolgálás színvonala sem éri el a követelményeket. A vitában felszólaltak több olyan kérdést boncolgattak, melyekkel a jelentés nem foglalkozott. Például a vevőankétok hiányával, a nem meg­felelő propagandamunkával, az üz­letek és az üzletek környékének tisz­taságával, a Kiskeresekedelmi Válla­lat boltjainak rossz zöldség- és gyü­mölcsellátásával, valamint a vállalat gazdálkodásában szereplő túl magas leltártöbblettel (mellyel egyébként futólag a jelentés is foglakozott). Hosszas vita folyt a hiánycikkek fel­kutatásáról, a vásárlók igényeinek pontos, hű bizonyításáról. Több hoz­zászóló sürgette mielőbbi létesítését, a kertvárosi bolt valamint a fo­lyamatban levő építkezések meg­gyorsítását. A több mint három órás vita után a Végrehajtó Bizottság határozatot hozott. A határozat szerint a Kiskereskedelmi Vállalat a jö­vőben köteles feltárni a hiánycik­keket. A feltárásnál külön kiké­rik a vevők véleményét. Határozat hívja fel a vállalat fi­gyelmét a jobb propagandamunká­ra is. A VB határozata értelmében sür­gősen megvizsgálják, hol és mi­kor létesíthető bolt a Kertváros­ban, s a lehető legrövidebb időn belül meg is nyitják — ha ideig­lenes helyen is — a kertvárosi üzletet. Egyben felkérik az ÉM 26-os Épí­tőipari Vállalatot, hogy biztosítson szabad kapacitást a radari és újtele­pi üzletek építéséhez. A Végrehajtó Bizottság második napirendi pontként meghallgatta a tanácstitkár jelentését az első félévi tanácstagi beszámolók megtartásáról, az ott felvetett problémákról, majd folyó ügyek tárgyalására tért át. fi 102 szá­zalékra teljesítette havi tervét az acélmű Az acélmű július hónapban az elő­irányzott 49200 tonna helyett 50183,7 tonnát gyártott, ezzel havi tervét 102 százalékra teljesítette. Az egész havi selejtmennyiség 1106 tonna volt, ez 2,2 százalékát teszi ki az összterme­lésnek. Mindezt az egyéb termelési mutatók jelentős javítása mellett ér­ték el. Így az egy üzemórára eső termelés 19,18 tonna, a havi átlagos ádlagsúly 159,68 tonna volt. Ennél na­gyobb csapolási havi átlagot ebben az évben csak egyszer, májukban ér­tek el a martinászok. Az összes kiesett idő nem haladta meg a 329 órát, vagyis 88,93 száza­lék volt a havi termelési időkihasz­nálás. Jól kezdték tehát a martiná­szok, a III. negyedévet. Vasárnap is dolgoznak az építők Az É. M. 26-os Állami Építőipari Vállalat fizikai és műszaki dolgozói a hosszantartó, zord tél okozta ter­meléskiesés behozása érdekében, él­ve a kormány felhívásával, augusz­tus 4-én, vasárnap is dolgoznak. A vállalat 1300 munkása fogja meg a szerszám nyelét a lakás-, iskola- és ipari építkezéseken, hogy eredmé­nyes munkával töltsék el heti pihe­nőnapjukat. A vállalatnak a soron következő már a második munkával töltött va­sárnapja lesz. cím­őL bes­z­éltün­k Három nappal ezelőtt ugyanezen a helyen a plety­káról beszéltünk, s nem is először, talán nem is utol­jára. A szűklátókörűségnek ez a mellékterméke elég sokat foglalkoztatja a közvéleményt — talán többet is a kelleténél. A szocialista együttélés legfőbb gátját látjuk benne, hovatovább a „társadalmi ügy” rang­jára emeljük, kereszteshadjáratot indítunk ellene. Egy szóval vihart kerekítünk egy bárányfelhőből, és a vihar tombol­­ a bögrében. Az ilyenfajta viharokat a maguk helyére kell ten­nünk. A valóban társadalmi ügyek sohasem dőlnek el parkok padjain, vagy az irodák folyosóin­­— legke­vésbé pedig a hálószobákban. Hasonlóképpen az em­berek, a társadalmi ügyekben dönteni hivatottak er­kölcsi arculata sem ott formálódik, ahol a közösség életének anyagi és más feltételeit megteremtik. Ha a kettőt összekeverjük, vagy akár csak egyenlőségjelet teszünk a kettő közé, végzetes hibába eshetünk. Nem kevesebbet állítanánk akkor, mint azt, hogy a munka­közi, vagy munka utáni csemegézésekből üzemi tervek teljesíthetők, megoldható a lakásprobléma, bölcsődék, tantermek épülhetnek, megjavíthatjuk az emberek élet- és munkafeltételeit, hogy csak néhány valóban társadalmi ügyet említsek. Elhiggyük-e, hogy bárkit is, aki ostoba pletykára adta a fejét, el kell taposni, mint valami férget? A mi rendszerünk a pletykánál súlyosabb tévedésekért , sőt bűnökért is megbocsátott embereknek. Mert, bár eltaposni könnyebb, mint felemelni, mindig is az em­beri méltóság tiszteletben tartásán fáradozunk — és ebből csinálunk társadalmi ügyet. Enélkül írott ma­­laszt lenne minden szó, amit az emberiességről, a hu­manizmusról kiejtünk. És a pletyka esetében éppen­séggel nincs szó másról, mint megértetni magunkkal és másokkal, hogy saját emberi méltóságunk ellen vétünk, ha alaptalanul csorbát ejtünk mások becsületén, jó hírnevén. Annyi gondunk, annyi tennivalónk van még. Hogy ezeket legalább részben meglássuk, ki kell emelni te­kintetünket abból a bizonyos bögréből, amelyben a lépcsőházi, hálószobái és folyosói mocskos kis viharok tombolnak. És látni fogjuk, hogy a bárányfelhők el­lenére derült az ég, és az idő az alkotó tevékenység­nek kedvez. Szaporodnak a pletykák? Nem. A közösségi ügyek iránti érdeklődés növekszik rohamosan, s ebbe a hasz­nos áradatba valamivel gyakrabban befolynak a szubjektív érzések, ítéletek zavaros patakocskái is. De ez az idegen, szennyező hordalék annál előbb le­tisztul, minél nagyobb a cselekvő áradat sodrása. Ezért ez utóbbit szélesítsük, erősítsük tovább. S látni fogjuk: korántsem olyan fekete az ördög, mint amilyennek lefestettük. Látni fogjuk, hogy az egész pletyka-kérdés nem több, mint vihar a bögrében, amely hullámokat ver, ha sokan fújják, de lecsillap­­szik, ha elfordítjuk tőle fejünket, s hasznosabb, értel­mesebb dolgok után nézünk. Nagy Jenő VIHAR A BÖGRÉBEN

Next