Dunaújvárosi Hírlap, 1963. november (8. évfolyam, 87-95. szám)

1963-11-01 / 87. szám

Segítsen a párt... Miért természetes az, ha egy tömegszervezet vezetője az erőt­lenül folyó munka kézenfekvő magyarázatát abban látja, hogy nem kapott a párttól elég segít­séget? Mert elvárjuk még néha, hogy a pártszervezet a tömegszerveze­tek helyett oldja meg felada­tait. Ez az igényünk arra az időre nyúlik vissza, amikor a „milliós párt” mellett a tömegszervezetek annyira elsorvadtak, hogy legjobb esetben is csak statiszta szerepét tölthették be. S ma is van egy szokásból fakadó igény tömegszer­vezeteinknél, statisztának lenni ott, ahol főszerepet kell já­sania a KISZ-nek, szakszervezet­ek, Hazafias Népfrontnak, és más tö­megszervezeteknek. A körülményen megváltoztak, gondolkodásunk azonban elmaradt a feladatok mögött. Fel tu­dak-e nőni feladatukhoz azok a tömeg­­szervezetek, amelyek ma is szíve­sen apellálnak a varázsigéhez: „Segítsen a párt.. ”? Ám a va­rázsige folytatása többnyire elma­rad: „Segítsen a párt, mert tehe­tetlenül állunk feladataink előtt, mert kinőttünk a tömegszervezeti statiszta ciné­lét, mert nehéz önál­lóan, a erőn patron­álás nélkül cse­lekedni.” Nézzünk szembe a tényekkel. Az ország felnőtt lakosságának alig egytizedét kitevő párt kidol­gozta az egész társadalom fejlő­dését meghatározó és biztosító politikai irányvonalát. S ezt érvé­nyesíti szervezetein keresztül. De e politika szellemében kell dolgozniok az egész társadalmat felölelő tömegszervezeteknek is, hogy a pártpolitika valóban az egész társadalom fejlődésének meghatározója lehessen. A párt képtelen arra, hogy a tömegszer­vezetek helyett dolgozzon — „csak” az lehet feladata hogy a pártpolitika érvényesüléséhez biztosítsa a lehetőségüket vala­mennyi tömegszer­vezetnek. A segítség igényéből valahogy mindig kiérződik a gyámolítás igénye tömegszervezeteinknél. S a gyámolítás nem jobb, csak kényelmesebb feltét­lenet biztosít a pártpolitika valóraváltá­­sához. A kényelem igénye ped­ig­­ valahol nagyon idegen az osztály­­i harc lendületétől. A igényében kimondatlanul kényelem j benne­­ van az önállóságtól való idegen­kedés, hiszen az önálló cselekvés felelősséggel jár. Abban az időben, amikor „milliós párt” a társadalom mi­­n­den gondját magára vállalta, em­lékszünk, nemcsak a tömegszer­vezetek sorvadtak, hanem csök­kent az alsóbb pártszervek ön­állósága is, s az agyonpatronált, agyongyámolított egyéniség kezdett leszokni az önálló gondol­k­­kodásról, az önálló cselekvésről. De nem lettünk-e ezerszer gazda­gabbak azóta, hogy rohamosan nő elvtársaink és pártonkívüli bará­taink száma, akik a szocializmus természetes velejáró­jának tartják az önálló gondolkodást, az önálló cselekvést, amelyért érdemes társadalom előtt felelősséget vál­­­lalni? Nos, ezek az egyéniségek párt­állásra való tekintet nélkül ott vannak, ott dolgoznak a tömeg­szervezeteinkben. Tudják, mit­­ kell tenniük, hiszen a párt nyíl­tan eléjük tárja a továbbhaladás követelményeit. De ma még sok­szor úgy vélik, hogy veszélyes do­log felelősséget vállalni egy KISZ szervezet, egy műhelybizottság, vagy egy más tömegszervezeti egység munkájáért. Úgy vélik, jobban mehetne a munka, ha a pártszervezet jóváhagyó határoza­tával magára hárítaná az esetle­ges tévedések felelősségét. S még kényelmesebben mehetne a mu­nka —úgymond — ha a pártszervezet az adott tömegszervezet minden lépését meghatározná, jóváhagy­ná, vagy elvetné. Vajon nem ez az igény húzódik-e meg a varázsige mögött: „segítsen a párt..”? Ha ezt igényeljük, nem keve­sebbre gondolunk, mint arra, hogy a pártszervezet a KISZ szervezet helyett, a műhelybizott­­ság helyett, a népfront bizottság helyett gondolkozzon, szervezzen , politizáljon. És tévedésünk máris vilaszos, hiszen a pártszer­vezetek nem a töme­ rsze­rvez­etek helyett, hanem azokba támaszkod­va, azok segítségével jut­nak el a társadalom minden réte­géhez, sőt minden e­rvos­tan­­á­hoz. S ez sok hozzáértést, magabiz­tosságot, kezdeményező készséget és felelősségérzetet követel a tö­megszervezetek vezetőtéréitől. NAGY JENŐ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! oumaimm AZ MS­ZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1963. NOVEMBER 1., PÉNTEK * FURCSA JÁTÉK * AZ IZGÁGA EMBER A GÉPEK ERKÖLCSI KOPÁSÁRÓL ÚJPESTI DÓZSA-D. KOHÁSZ 13:7 MA A gyár küldte őket... Képes riport Eisenhüttenstadtról Eredményesen zárni az évet, zökkenőmentesen kezdeni az újat A termelési feladatokról, a téli felkészülésről tárgyalt a 26-osok Üzemi Tanácsa Október 30-án 9 órakor ült ősz­idő miatt nem válik szükségessé­ szó a 26-os Építőipari Vállalat Üze­mi Tanácsa soron következő ülésére. Jelen volt és részt vett a tanácsko­zás munkájában Borovy Péter ÉM. Építőipari Főigazgatóság helyettes vezetője. Timpauer Gyula elnök megnyitó szavai után dr. Bartócz József is­mertette a vállalat harmadik ne­gyedéves mérlegbeszámolóját. Az országgyűlésen elhangzott bí­rálatok alapján kezdte beszámoló­ját. A 26-os Vállalat az év első 9 hónapjában feladatait 100,6 száza­lékra teljesítette. A harmadik ne­gyedév folyamán adós maradt 4 millió forinttal. A főigazgatósághoz tartozó 51 vállalat közül a 26-osok a munkák teljesítésében az ötödik helyen állnak. Kiemelte, hogy a Be­tongyár és a Vastelep 150 százalék fölött teljesítette feladatait. Emelkedett a géppel végzett munkák aránya. A toronyda­rukat 80,2 százalékban foglalkoz­tatták, az autódaruk naponta két és fél műszakot dolgoztak, ennél még jobb az exkavátorok ki­használása, megközelíti a napi három műszakot. Ezek a változások ugrásszerűnek te­kinthetők, de a tervezettnél jobban gépesítették a földmunkákat — 114 százalék —, a gépi vakolást 172 szá­zalékra teljesítették. Nem emelke­dett a géppel végzett meszelés ará­nya. A programozás, a tervszerűség metodikája csak 78 százalékban való­sult meg. A 6. sz. főépítésvezetőség­nél viszont 91,4 százalékban dolgoz­tak programszerűen. Ezen a téren sok a javítanivaló az egész vállalat­nál. Sok túlórát használtak fel. Csökkent az egy órára eső termelés forint értéke, viszont javult a mun­kaidő kihasználása, munkásokat nem küldenek fagysza­badságra. Az első negyedévben 68 millió forint fölött kell a tervet tel­jesíteni. A hosszúra nyúlt vitában tizen­nyolcan szóltak hozzá a kérdések­hez. A bíráló, segítő véleményekből az csendült ki, hogy a 26-os Válla­lat kollektívája a negyedik negyed­éves 116 milliós feladatát teljesíteni akarja. — gubacsi — A múlt év hasonló időszakában, 9,1 százalék volt a kieső idő, je­lenleg 3,5-re tehető. Emelkedett az igazolatlan mulasz­tások aránya. A vállalattól 85 mun­kással több dolgozó lépett ki, mint amennyit felvettek. Az átlagbér az év első 9 hónapjában 47 forinttal emelkedett. Az önköltség, a jövedel­mezőség az előírtnál jobban alakult. Emelkedett a készletnorma, különö­sen a víz-, gáz- és villanyszerelési anyagoknál — fejezte be előadását a főkönyvelő. A negyedik negyedéves feladato­kat a jövő év első hónapjainak ten­nivalóit, a téliesítést Mikó László főmérnök ismertette. Az előző évek számainak tapasz­talatai alapján határozták meg a tennivalókat. Kiemelte az előadó, hogy éves szinten lényeges, mennyit termel a vállalat az első negyed­év során. Az éves programnak legalább 17 százalékát kell telje­sítenie. — A téliesítéssel kapcsolatban — mondotta — a feladat már a szerző­déskötéseknél kezdődik. Biztosítani kell a befejező és átmenő munkák arányát. Ez lényeges a vállalatnak és a népgazdaságnak. A vállalatnál részletes tervek ké­szültek a téli munkák végrehajtá­sával kapcsolatban. Ameddig az KETTEN A PADON SKÓT SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG VÁROSUNKBAN Csütörtök délelőtt városunkba ér­kezett a Skót Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének hazánkban tar­tózkodó küldöttsége. Az A. H. Kitson vezetésével itt tartózkodó négy tagú delegáció meg­tekintette a Vasművet és a várost, koradélutáni órákiban pedig az AKÖV dolgozóival találkoztak s folytattak eszmecserét. A küldöttség az esti órákban tért vissza Budapestre. Élelmiszer-vegyesbolt nyílik a Kertvárosban Régi panaszuk volt a kertvárosi lakóknak, hogy egy kiló kenyérért, egy liter tejért egy doboz cipőkré­mért kilométereket kellett menniük, mert a lakótelepen semmilyen bolt nem volt. Az üzletnyitás legnagyobb akadálya a helyiséghiány volt. A múlt hetekben Kreps János ta­nácstag kezdeményezésére a kertvá­rosiak társadalmi munkával rend­­behoztak egy felvonulási épületet, melyben a Kiskereskedelmi Válla­lat november közepén megnyitja élelmiszer-vegyesboltját. si Városi KISZ Bizottság asikájáról tárgyalt az MSZMP Városi Vágreladó Bizottsága Az MSZMP Városi Végrehajtó Bizottsága keddi ülésén a Városi KISZ Bizottság munkáját tárgyalta meg. „Megállapította, hogy jól felké­szült,­­magas iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok vannak a KISZ szervezetek élén. A Végrehajtó Bizottság elemezte a KISZ munkacsoportok tevékeny­ségét. Különösen nagy előrehaladás történt a Fiatal Műszakiak és Köz­gazdászok Tanácsának munkájában, eredményes munkát fejtett ki az if­júságvédelmi bizottság, a kultúrbi­­zottság és az úttörő elnökség is. A KISZ fejlődésére jellemző, hogy 11960-tól 1963 szeptemberéig a KISZ tagok száma 3 ezerről 4269-re emel­kedett. Az úttörők taglétszáma pedig jelenleg 5 ezer 192 fő. A tanulási kedvet mutatja, hogy amíg tavaly szervezett KISZ oktatásra 2764 fia­tal jelentkezett, ez a szám az idén meghaladja a háromezret. Különösen a­z­ ifjúsági pártszemináriumok hall­gatóinak száma emelkedett. Előzetes adatok szerint — a középiskolai nappali hallgatókat nem számítva — 520 fiatal vesz részt állami oktatás­ban. S ez a létszám állandóan emel­kedő tendenciát mutat. Hiányosságként állapította meg a Végrehajtó Bizottság, hogy a KISZ gazdasági tevékenysége — tagdíjfi­zetések — nem kielégítő, s ezen a jövőben javítani kell. A vita során a Végrehajtó Bizott­ság nyomatékosan hangsúlyozta — hogy mint eddig is — a jövőben még fokozottabban kíván támasz­kodni a KISZ-re, pártunk tartalék­csapatára. cAmiről beszé­lünk. Világszerte drága dolog az építkezés. Nálunk kü­lönösen, hiszen köztudomású, hogy fában, kőben sze­gények vagyunk. Építeni azért kell, napról napra több lakás, gyár, középület szükséges. Hogyan lehetne mégis az építkezési költségeket csökkenteni? Gazdaságosabb tervezéssel, jobb munka­­szervezéssel, korszerűbb építési módszerekkel, gépesí­téssel. Ez természetes. Minden építési szakember tud­ja, hogy ha a nyersanyag sokba kerül, a kivitelezésnél­­ kell megtakarítani. Ennek ellenére sok esetben nem­hogy csökkenne, inkább nő az építési költség. Általá­nos jelenség, hogy az építkezések határidejet eltolód­nak, ezzel növekszik a munkabér és gépköltség, és az építők ilyen, de más természetű költségtöbbleteiket is jogi úton szerzett térítésekkel, pótlékokkal igyekez­nek kiegyenlíteni. Ritka építkezés az, amely előtt, alatt vagy utána ne folyna per a beruházó és a kivi­telező között, amely — indokoltan, vagy kevésbé in­dokoltan — az építők vállalati érdekéből terv-, határ­idő, esetleg ármódosítással végződik. Nem is olyan régen az egyik­­­ épületi építkezés úgy indult, hogy megtakarítással végződik. Egy or­szágos típusterv módosításával készülnek a tervek, s a helyi viszonyokra való alkalmazás az eredeti elő­irányzott összeghez képest épületenként 200 ezer fo­rintos költségcsökkentést hozott volna. A tervmódo­sítást jóváhagyta az Építésügyi Minisztérium, a be­ruházó, csak a kivitelező 26-os Építőipari Vállalat tar­totta sérelmesnek. Azt mondták, az egyes részletek­nél olyan mérvű a módosítás, hogy nem tartható a típusár, egyedi árat kell számolni. Eddig még talán rendjén lett volna a dolog. Felettes hatóságoknál és többszöri pereskedéssel elérték a szóban forgó egyedi árakat, de utána — éppen a kiharcolt egyedi árak miatt — az egész módosított típusterv gyakorlatilag egyedi tervvé vált, tehát drágább költségvetéssel. Kö­rülbelül akkora összeget ítélt meg az építőknek a Döntőbíróság, amekkora összegű megtakarítás mutat­kozott volna a felépítendő hét épületnél. Jog szerint igazuk volt, de gyakorlatilag és morálisan nem. Az építők forintterv szerint dolgoznak, a megtakarítás így forintteljesítésüket, látszólag a beépített értéket csor­bította volna. A vállalatnak a kiharcolt összeg egy lé­pés terv teljesítése felé, ami — építőipari vállalatról lévén szó — fontos népgazdasági érdek. De ebben az esetben értéktöbblet adás nélküli áremelés történt ak­kor, amikor olcsóbban is felépíthették volna a háza­kat, ami már a népgazdaság megkárosítása. Egy olyan összeghez jutott a kivitelező, amiért csak a zöld asz­talnál „dolgozott meg”. Általában a „jogászkodással” szerzett áremelések, pótlékok, költségtérítések és köt­bérek javítanak az építő vállalat önköltségi és forint­terv teljesítési mutatóin, de az építkezések költségeit úgy emelik, hogy közben az építmények értéke válto­zatlan marad. Nem kétséges, hogy a „jogászkodások” jóhiszemű, a tervteljesítés érdekében tett erőfeszítések. Csak az a baj, hogy ez a jóhiszeműség nem látja a fától az erdőt. A tervteljesítés jó dolog a népgazdaságnak, de nem ilyen áron. Látszateredményekkel semmire sem­ megyünk. Sok esetben az egyes részlegek, üzemegységek ér­deke — úgy tűnik — ellentétben áll, nem a népgazda­ság, hanem a vállalat érdekeivel is. Helyes, méltányo­landó lehet a kis egység érdeke, ha az egészre nézve káros? A pillanatnyi látszathaszon olyan fontos lehet, hogy letesznek valóságos értékének, következményei­nek elemzéséről és mérlegeléséről? Jó lenne, ha egy­­egy igény, követelés bejelentés előtt megfontolnák annak kihatásait a népgazdaság érdekére, és negatív kihatás esetén elállnának igényüktől, követelésüktől, még akkor is, ha az a vállalat javát szolgálná. Sokat hangoztatott ideológiai-gazdasági szükséges­ség a szocialista tudatnevelés. Ehhez nemcsak a be­csületes munkavégzés, a társadalmi tulajdon védelme, megbecsülése és a szocializmus eszméinek, célkitű­zéseinek tevőleges támogatása tartozik, hanem az is, hogy a szemlélet középpontjában a népgazdasági érdek álljon. Ez utóbbi néha „népszerűtlen” intézkedéseket, szinte „mulasztásokat” követel a saját üzemmel, vál­lalattal szemben, de ez a mellőzés, ez az érdekellen­tét csak látszólagos, mert az egész társadalom haszna a kisebb egységeknek kamatozik. Zsiday Csaba Építkezés a zöldasztalnál

Next