Dunaújvárosi Hírlap, 1964. február (9. évfolyam, 10-17. szám)

1964-02-04 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! IX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM A­RA: 60 FILLÉR 1964. FEBRUÁR 4., KEDD Az év első hónapjában: 100,5 százalék Februárban már teljes kapacitással dolgozik a Szalmacellulózgyár Vékony, majdnem színtelen füst­csíkot ereget a Szalmacellulózgyár kéménye. Az épülethez érve a szoká­sos szalmaszagot sem érezzük. — Most fejeztük be a TMK-t, s csak ma indul a termelés — mond­ják benn a gyárban. ELŐREHOZOTT TMK Végigjárva az üzemet, javarészt még csak szerelőket látni. A javítás utolsó simítását végzik — aztán kezdődhet a munka! Lakner Kálmán igazgató indo­kolja meg a javítást. — Kivételesen szalmánk jobban volt januárban a megszokottnál, de elfogyott a pakuránk. Hogy nem kel­lett leállni, azt a Vasmű baráti gesz­tusának köszönhetjük, mert paku­rát is, antracén-olajat is kaptunk tőlük. A hónap utolsó napjait pedig úgy vészeltük át, hogy ekkor tartot­tuk meg a szükséges javításokat. A Szalmacellulózgyárba­n tehát hóvégi hajrá helyett januárban hó eleji hajrá volt, hiszen a pakura­hi­ány és a TMK ellenére 100,5 száza­lékra teljesítették operatív tervüket. SZALMA? NÁD? NYÁRFA­­APRÍTÉK? A szalmabeérkezés üteme nehezen javul. Napi 6—10 vagon szalma ér­kezik csak be, s ez nem tudja kielé­gíteni a gépek „étvágyát”. A SZÖV­­ÉRT ígérete szerint ugyan az üzem javulni fog, de az igazság az — még mindig nincs biztosítva a gyár szal­maellátása. — Kísérletet kezdtünk éppen ezért nyárfa-cellulóz előállítására — mondta Lakner Kálmán. — A ka­pott minőség és a gyártás költségei körülbelül azonosak a szalmából előállított cellulózéval. Viszont itt is kettős problémánk van. Az egyik: a kísérletekhez a nyárfa-aprítékot Csepelről kaptuk. Az üzemszerű ter­meléshez saját baltázógépre van szükségünk, ehhez pedig beruházás kell. A másik probléma: vajon nyár­­fa-aprítékból lesz-e elég? Éppen ezen a héten lesz Budapesten egy megbe­szélésünk, ahol eldől, lesz-e elég ap­­ríték, vagy ezzel is úgy járunk, mint a szalmával. — Az országgyűlésen felmerült, hogy esetleg nádból állítanának elő cellulózt? — Ez nem lehet megoldás. Még ha azonos fajtájú és minőségű nádat kapnánk, akkor sem tudnánk a je­lenlegi berendezéssel nádból cellulózt nyerni. Más előkészítő berendezések kellenének, ez pedig újabb nagy be­ruházást jelentene. A heterogén nádminőségek miatt a kihozatali mutatók is romlanának, mert sok lenne a III. osztályú áru. JÓ START Januárban jól startolt az üzem. Ezt nemcsak a tervteljesítést jelző mutatók jelzik, hane­m a gépállások csökkenése is. Gépi hiba nem akadt. Februárban még nagyobb lendület­tel kezdik a munkát. Jelenleg két hétre elegendő szalmamennyiségük van, s így már mind a két etetőcsigát munkába állíthatják. Ha lassan is, de végre megkezdő­dik az üzemben a felfutás, a teljes kapacitású termelés. Egy lényeges probléma azonban máris előrevetíti árnyékát. Június 24-ig a berendezéseket szállító an­gol cégnek ki kell cserélni a nem megfelelő berendezéseket, alkatré­szeket. De utána hogyan biztosítják az alkatrész-pótlást? — Honosítani fogjuk a szükséges alkatrészeket. Amit Magyarországon le tudnak gyártani, itt rendeljük meg. A többit külkereskedelmi szervein­ken keresztül biztosítjuk. Ez a válasz. Igazán megnyugtatóvá azonban csak akkor válik, ha az alkatrészek honosítása és a külföldi megrendelé­sek időben történnek. R. A. Szombaton megnyitották a Német—Magyar Barátsági Hetet Szombaton a Bartók Béla Művelő­désház színháztermében megnyi­tották a február 1-től 9-ig tartó Né­met—Magyar Barátsági Hetet. Ez al­kalommal bemutatták az „... és a te szerelmed is” című NDK filmet. A barátsági napok keretében ma, február 4-én az építők munkásszálló­jában este fél hét órakor négy német kisfilm vetítésére kerül sor. Február hatodikén a Vasmű kultúrházában az NDK budapesti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa tart előadást délután 15 órakor. Este hét órakor a Bartók Béla Művelődésházban duna­újvárosi pedagógusok találkoznak német pedagógusokkal. Jugoszláv gazdasági idöllség városonkb­an Pénteken a hazánkban tartózkodó jugoszláv gazdasági küldöttség M­i­­lán nyertes Mihailovity miniszter be­vezetésével Dunaújvárosba látogatott. A küldöttség megtekintet­te a várost, járt az Idegenforgalmi Hivatalban és a Vasműben. Jugosz­láv vendégeinknek ez volt az első vidéki útja. A gazdasági küldöttséget elkísérte Csikós Nagy Béla, az Árhivatal vezetője. Folyamatosan érkeznek a papírgyár gépei Az épülő papírgyár olyan író-nyo­mó papírral látja majd el az orszá­got, amilyenből jelenleg hazánk be­hozatalra szorul. Az üzemben két nagyteljesítményű papírgyártó sort szerelnek fel, melyhez a Szalmacel­lulózgyár adja a nyersanyagot. A papírgyár korszerű gépeit a Szovjetunió szállítja, mindössze két kisebb gépegységet gyártanak az NDK-ban. A szovjet gépszállítmá­nyok az utóbbi hetekben folyamato­san érkeznek. Hetenként négy-öt va­gon gépalkatrész jön a papírgyár építkezésére. A gépeket ideiglenesen a nyersanyagraktárban helyezik el, ahol előbb „azonosítják”, majd ál­lagmegóvó karbantartás után raktá­rozzák. Valamennyi szovjet alkatrész kisebb-nagyobb egységben előszerel­ten érkezik. A tervek szerint a gépszereléseket áprilisban kezdik. Az első papírgyár­tó gépsornak 1965 novemberében, a második gépsornak pedig 1966 szep­temberében kell próbaüzemelnie. a Hazafias Népfront Bizottság választási gyűlése a Ságvári iskolában Február 5-én délután hat órakor a Hazafias Népfront kerületi bizottsá­gok választása során a Ságvári vá­rosrészben, a Ságvári iskola ebédlő­jében Népfront választási gyűlést tart a Hazafias Népfront Városi Elnök­sége. A gyűlés előadója: Takács Imre elvtárs, a Városi Pártbizottság első titkára. A Német—Magyar Barátsági Hét keretében politikai karikatúra kiállí­tás nyílt a Bartókban Ma délután négy órakor kommunista nagyaktíva ülés A Városi Párbizottság ma, február 4-én délután négy órakor kommu­nista nagyaktívát rendez a Bartók Béla Művelődésházban. A nagyaktí­va a kommunisták előtt álló politikai és gazdasági feladatokról tárgyal. A kommunista nagyaktíva elő­adója Takács Imre elvtárs, a Vá­rosi Pártbizottság első titkára. cbniM InzíLüju­k. 1960 óta vigyázza a Vasmű éjszakai munkafegyel­mét a KISZ Ifjúkommunista Őrjárata. Sorra járják az üzemrészeket, s hogy nem eredménytelenül — azt a számok mutatják. 1961-ben 64 embert találtak alva munkahelyükön. 1962-ben már csak 60-at, 1963-ban már alig feleannyit — 31-et. És legutóbb, a januári őrjáraton először fordult elő, hogy egyetlen alvó embert sem találtak a Vasmű területén. Dőreség lenne azt állítani, hogy ez csak az ő munkájuk eredménye, hiszen jelentésükben ma­guk fogalmazzák meg: „Az éjszakai műszakok jobb munkaellátása, a munkaidő jobb kihasználása ered­ményezi a csökkenést...”, de hogy részük van ben­ne, az tagadhatatlan. Hogy nem fogadták kezdetben lelkesedéssel a ki­­szeseket? Amerre mentek, szinte mindenütt találkoztak egy kis ellenszenvvel. Voltak olyan területek a gyár­ban, ahol köszönésüket sem fogadták. Kevesen értet­ték meg, hogy munkájuk mindnyájuk, az egész üzem érdeke. Hogy éjszakai őrjáratuk nem „magán-passzió”, hiszen a nap folyamán munkahelyükön nekik is helyt kell állni és helyt is állnak. Azt is csak nehezen ér­tették meg egyesek, hogy munkájuk nemcsak az üzem munkafegyelmét segíti, de sokszor a munkások egész­ségét védi, a balesetveszélyt csökkenti. Már csak azért is, mert sokszor balesetveszélyes munkahelyen is el­ői szondítottak az emberek. Sőt az őrjáratuk során nemcsak az alvókat kutatták fel, hanem ellenőrizték az üzemi rendet, az öltözők és a fürdők tisztaságát, a balesetveszélyes anyagtárolást és sok más egyebet is. Nem szegte kedvüket az sem, hogy kezdetben még azok sem támogatták munkájukat, akiknek érdekük­ben állott volna. Akadt olyan műszakos művezető, aki az őrjárat vitáját szó nélkül végighallgatta az egyik alvóval, pedig az alvó éppen az ő beosztottja volt. Munkájuk értékét az ismeri igazán, aki tudja, hány százezer forint értékű termeléskiesés van a Vasműben fegyelmezetlenség miatt. Hiszen az alvás mellett még mindig gyakoriak az elcsellengések, s a munkaidő önkényes megrövidítése a műszak befe­jezése előtt. Az őrjárat tagjai, amikor vállalták ezt a munkát, tudták, nem „népszerű” feladatot vállalnak. Tapasz­talták is saját bőrükön. A munkával mégsem hagy­tak fel. Lelkiismeretességük, emberségük és intézkedéseik haszna aztán lassacskán meghozta tekintélyüket is. Elemzéseik nagyban segítettek a Vasmű műszaki ve­zetésének abban, hogy kimutatták : a fegyelmezet­lenségekért az esetek többségében nem az „alvó” vagy „elcsellengő” emberek felelősek, hanem az elégtelen programozás, a „munkanélküliség”, a belső ellenőrzés gyengesége, melyek szinte önként kínálták magukat okként. A négyéves múlt így érlelte meg gyümölcseit. Az Ifjúkommunista őrjárat egyik legszebb napja volt a már említett januári ellenőrzés, mert munkájuk eredményét ők sem azzal mérik, hogy rajtakapnak-e valakit alváson, vagy találnak-e valahol hibát. Akkor érzik igazán, hogy jól hajtották végre feladataikat, ha semmilyen fegyelmezetlenséget, rendellenességet nem észlelnek. És négy év után, most, ha ismét útrakelnek, már nemcsak tisztelettel, megbecsüléssel találkoznak — de a munkások nagy többségének rokonszenvével is. Rózsa András Éjszakai őrjárat A pénzügyminiszter expozéja dunaújvárosi szemmel Az elmúlt napokban Dunaújváros Jelinek Fülöpné képviselője is ott ült a Parlament nagytermében az országgyűlés ülés­szakán. Bennünket képviselt, akik itt­hon az újságokból és a rádión ke­resztül értesültünk az ország parla­mentjének eseményeiről. Kinek, milyen gondolata támadt a beszédek, beszámolók, interpellációk olvasásakor, hallatán? Erre kértünk választ: ipari osztályvezető — Elsősorban Tímár Mátyás elv­társ, pénzügyminiszteri expozéját ta­nulmányoztam alaposan. Jelenleg a lakossági szolgáltatások bővítésének kérdésével foglalkozom, és érdeklő­déssel olvastam a községfej­lesztési alapok felhasználásáról szóló orszá­gos tapasztalatokat, melyeket feh­ét­ Molnár József mezőgazdasági csoportvezető — örömmel olvastam arról, hogy a műtrágya ellátásban is jelentős lé­pést teszünk előre. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 2—2,2 kilo­gramm műtrágyát használunk fel hol­danként. Ez jó közepesnek mondható. Ha az országgyűlésen elhangzottak szerint sor kerül a műtrágyagyártás bővítésére, lehetőségünk nyílik majd az intenzív búzafajták talajának mű­trágyázására is. Az öntözéses gazdálkodásról szóló részt is szívesen olvastam. E téren az idén jól előrehaladtunk. 3 millió forintos beruházással tavasztól kez­dődően 50 kataszteri holdat öntözhe­tünk a szövetkezetben. Szita Gyula főkönyvelő — Érdekes a pénzügyminiszter be­szédének, az eszközlekötési járulék­ról szóló része. Az öt százalékos esz­közlekötési járulék fizetése minden bizonnyal hatékonyan befolyásolja a termelést, hiszen a cél minél keve­sebb eszközzel, minél többet termel­ni. A Vegyesipari Vállalat szempont­jából is feltétlenül pozitíven értékel­hetem a rendelkezést. Népgazdasági szinten pedig a gazdaságvezetés mód­szereinek fejlődését látom benne. Nagy Jenőné művelődési osztályvezető — Mint a pénzügyminiszter mon­dotta, további anyagi támogatást kap a kulturális élet. Ez elsősorban az is­kolai tanulócsoportok számának nö­vekedésében mutatkozik majd meg. Dunaújvárosban fokozatosan fejlő­dik a középfokú oktatás. Az idén hét első osztály indult a Gimnáziumban, a jövő tanévben már 8-at, vagy 10-et tervezünk. A szakközépiskolák első­osztályainak számát is tovább növel­jük. A biztosított anyagi lehetőségek keretében emeljük az iskolai felsze­relések minőségét és mennyiségét­­lenül felhasználunk a dunaújvárosi gyakorlatban is.

Next