Dunaújvárosi Hírlap, 1965. január (10. évfolyam, 1-9. szám)

1965-01-01 / 1. szám

701 MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A TAN­ÁCS X. ÉVFOLYAM X. SZÁM * 1965. JANUÁR 1., PETEK * ÁRA: 80 FILLÉR Boldog új esztendőt! Újévi üdvözlet (Nagy Jenő.) Az új év a közössé­gek életében mindig felkínálja tisz­ta lapját, amivel elindulhatunk. Nem újévi fogadkozásokra, új élet kezdésére kell itt gondolnunk, ha­nem egy természetes igényére tár­sadalmunknak és a be­nne élő em­bereknek: arra, hogy a tökéletesedés igényéről nem mondhat le az em­ber. Szeretne megszabadulni min­dentől, ami rossz, ami idegen éle­tünktől, egyáltalán, ami gátolja, hogy az új esztendő boldog esztendő legyen. Boldog új évet akarunk, s ha vál­lalkozunk a boldogság tartalmának felderítésére, látnunk kell, hogy a közösség nem elérhetetlen rózsaszín felhőket kerget a boldogság ürügyén. Bizonyos, ha Szilveszter estéjén sor­­ra kérdeznénk ismerőseinket, mit tar­tanának legnagyobb boldogságnak, akadnának, akik a váratlan kérdésre azt válaszolnák, hogy öt találatot a Lottón, vagy legalább a szilveszteri mulatságon az újévi malacot. Csak­hogy a boldogság minden értelmét 1 - 1 - - --------------------------' 1- XI. A közösség gondjaival foglalkozó közös­ségi emberek hétköznapi hitvallását a boldogságról emlékezetes beszélge­tések, porosodó jegyzőkönyvek, szen­vedélyes viták emlékei őrzik leghí­vebben. S ott szó sincs öt találatról, vagy újévi kismalacról. Ezerszer feltett és megválaszolt kérdése volt az ó esztendőnek, hogy ma nálunk l lehet-e boldog az egyén társai rovására. Brigádgyűléseken, társadalmi bíróságok előtt, kommu­nista közösségek taggyűlésein ítél­keztek emberek társaikról és embe­rek önmagukról. Világosan és egy­értelműen. S a közösség döntése ugyanaz volt mindig: aki közösség­ben él, az tisztelje a közösség ér­dekeit. Aki társai rovására akar bol­dogulni, arra a­­ legnagyobb boldog­­­ság vár — egyedül marad az terek között. A boldogság alfája senki számára, hogy együtt­­ jó társaival, így a boldogság ;sogszerűen ott kezdődik, ahol a n­etes ember felismeri köteles­­it. azad van, kedves olvasó, ne mo­­­ áljunk a boldogságról. De nem mondtad-e annyiszor, hogy milyen kárt okoz a hanyagság, a gon­­anság. Idő előtt tönkrement gé­­selejthalmok előtt talán csak át mondtál fejcsóválva: milyen Sajnáltad az eltékozolt emberi kár. Száz és száz munkáskéz, őrn­­agy formált a halott anyagból nos, értelmes tárgyat, míg egy er, aki megfeledkezett kötelessé­­g, tönkretett mindent. Milyen se­­jutottak el odáig, hogy sajnál­­annak a száz ismeretlen mun­­ak hiábavaló munkáját. De el­látjuk — valami érthetetlen em­­égből — annak az egynek bűnét, setleg éppen a szomszédunk, m teneked hogy mész ’útja Udg vja, hogy kilométereket gyalogolj egy csavar után, elnézi a tétlenséget, a fejetlenséget. Töprengtél sokat, hogy szóljál-e, hiszen tudtad mit kellene elmondani. Végül hallgattál. Mert családod van, s miért éppen neked kellene haragot szítani. De mert be­csületes vagy, és­­ nem tudsz belenyu­godni ebbe az érthetetlen felelőtlen­ségbe, egy kicsit meglopták boldog­ságodat is. Láttál esztelen költekezést a kö­zösség pénzével, pazarlást a közös­ség értékeivel. Ne mond, hogy nem sajnáltad a martinba préselt mű­szert, amiről tudtad, hogy úgy im­portálták. Láttál elrozsdásodó ér­tékes berendezéseket, sárba taposott épületanyagokat. Fellázadtál azok ellen akiknek semmi sem drága. Ismertél nyerészkedőket, akik be­­ügyeskedték magukat a szocializ­musba, s a szemedbe nevetve me­sélték el, hogyan lehet kevés mun­kával sok hasznot húzni. Nem ta­nultad meg ezt a mesterséget, mert megveted mélységesen. De bántott, aládodnak vannak még apró gondjai, pedig a szívedet ki­értük. Nem lenne jogod itt­­az igazságtalanság, a haszon­bűnös harácsolás ellen’’ Nem­­ kötelességel ez. Egyéni ügyeidben, meg munkád során is itt-ott beleütköztél a bürok­rácia falába. Felfuvallkodott hiva­talnokok kioktattak, bolondját já­ratták veled, hogy megkaphasd, ami törvényesen a tiéd, amit elvitatni tőled nincs joga senkinek. Nem pa­naszkodtál, nem írtál levelet a Rá­diónak, de­­ benned van egy ideál, ahogyan te cselekednél, ha emberek sorsáról, emberek ügyében kéne dön­­tened. Értekezleteken, beszámolókon, ta­nácskozásokon hallottad megokolni az ó-esztendő során, hogy mi miért nem úgy sikerült, ahogy lennie kel­lett volna. Objektív okokat sorakoz­tattak fel egymás mellett, olyan­­ sú­lyosakat, amelyekkel azt is bizo­nyítani lehetne, hogy ilyen körülmé­nyek között az élet megállítása is indokolt. Valld be, nevetned kellett, hiszen jól tudtad, a legfőbb indok: az őszinteség hiánya, itt is kifelej­­tődött a felsorolásból. Ezek az érzések itt-ott megnyir­bálták a boldogság­érzetünket. Ezek az okok itt-ott felértek egy jelentő­sebb nyeremény elvesztésével. A be­csületes embernek nemcsak lehető­sége, hanem kötelessége is biztosra menni életünknek ezen a területén. Hatalmas erők sorakoztak fel azok mögé, akik a társadalom érdekeiért, a boldog új esztendőért munkájuk­kal, tisztességükkel cselekedni akar­nak. Fogadjuk el az új esztendő fel­kínált tiszta lapját. Folytassuk tisz­tán, becsületesen a közösség elkez­dett művét, megszabadulva minden­től, ami gátolja egészséges fejlődé­sünket. Ehhez olyan emberek soka­sága kell, akiknek boldogságát munka öröme, s az az erkölcsi tisz­a­taság adja, amely jogot biztosít bát­ran, határozottan fellépni minden visszahúzó erő ellen. A boldogság az alkotás öröme maga. Boldog új esztendőt mindenkinek! Forró hangulatú szolidaritási nagygyű­lés városunkban a kubai forradalom győzelmének 6. évfordulója alkalmából A kubai forradalom győzelmének 6. évfordulója alkalmából a Haza­fias Népfront szerdán délután szo­lidaritási nagygyűlést rendezett a Bartók Béla Művelődésház színház­termében. Az ünnepélyes alkalomra feldíszített színháztermet megtöltöt­ték a város dolgozói. A nagygyűlé­sen megjelent Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztő­je, Bugár Jánosné, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtit­kár-helyettese, a Külügyminiszté­rium több vezető munkatársa, Ju­hász János, az MSZMP Fejér me­gyei Bizottságának első titkára, a Központi Bizottság póttagja, Takács Imre, a Városi Pártbizottság első titkára. A nagygyűlésen megjelent dr. Juan José Tuxa Sanz Kuba buda­pesti nagykövete és felesége, a nagykövetség munkatársai, vala­mint a Magyarországon tanuló ku­bai diákok egy csoportja. Az úuó főzen­ekar a Művelődés­­ház előcsarnokában indulókkal kö­szöntötte a vendégeket, akik az út­törők sorfala között vonultak a te­rembe. A Himnusz elhangzása után Ino­kai János országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Városi Bizott­ságának elnöke nyitotta meg a nagygyűlést. Megnyitójában hang­súlyozta, hogy a népek, nemzetek helyét a történelemben nem föld­rajzi területük nagysága és népük lélekszáma szabja meg, hanem az, hogy mit­­ tesznek az emberiség kö­zös céljaiért. A kis népek, amelyek az emberiség örök eszméiért, a sza­badságért harcolnak, egyaránt ki­vívhatják a népek csodálatát és szeretetek Ilyen harcot küzdött vé­gig a hős kubai nép is, amikor im­perialista környezetben, zsarnokai­val, az Egyesült Államokkal szem­ben kivívta szabadságát. S ezzel példát mutatott az amerikai konti­■ — Minden év első napján a bá­tor kubai néppel együtt ünnepel a szocialista országok közössége, az egész haladó emberiség. Napjaink­ban — sok tekintetben — a hala­dáshoz, a demokráciához való vi­szony fokmérője, hogy ki hogyan vélekedik a Kubai Köztársaságról, mennyiben segíti vagy hátráltatja független nemzeti létét, politikai, gazdasági, kulturális fejlődését, szocialista építését — hangsúlyozta többek között elöljáróban Komócsin Zoltán, majd rámutatott arra, hogy a népek felszabadulása, a szocializmus előretörése szűk­­népszerűség, amely természete­­­­sen nem ösztönösen és önmagá­tól megy végbe, de bizonyos, hogy végbe megy kontinensen, valamennyi­­ így az amerikain is. — A Kubai Köztársaság szocia­lizmust építő ország, amelynek Fi­del Castro vezette kormánya Szocialista Forradalmi Egységpárt­ja politikájának megfelelően nagy­szerű eredményeket ért el a terme­­lőmun­kában, a kultúrában, az or­szág felvirágoztatásában — állapí­totta meg a továbbiakban, majd részletesen ismertette a kubai né­p szocialista forradalmának eredmé­nyeit, és így folytatta: — Elmondhatjuk, hogy nem­ más elnyomott népeinek is. — A szabadságukért, igaz ügyü­kért harcoló népek láthatják — mondotta a továbbiakban Inokai János —, hogy nincsenek egyedül harcukban. Vannak barátaik, akik mellettük állnak az emberiség jobb a Kubai Köztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság kapcsolatai minden tekintetben kielégítően fejlődnek. Nem is lehet másképpen az egy el­vet, egy célt valló, azonos társa­dalmi rendszer­ben élő barátok­ között. A távolság nem távolíthatja el az igazi barátokat. — Kubával évről évre növek­szik kereskedelmi forgalmunk is. Ha­zánk mezőgazdasági gépeket és szerszámokat, komplett gyárberen­dezéseket,­­híradástechnikai felsze­reléseket, műszereket és gyógysze­reket szállít Kubának. Viszonzásul cukrot, ércet, növényt és műrosto­­kat, dohányt kapunk. Büszkeség tölthet el bennünket, hogy Havanna utcáin Ikarus autóbuszokat látha­tunk, több kubai vámos telefonköz­pontjának berendezésein a Beloi­annisz gyár emblémáját ismerhet­jük fel, és a kubaiak számon tart­ják, hogy Matanzas kikötőjében a Magyar Hajó és Darugyár angyal­földi gyáregységében készített 100 tonnás úszódaru dolgozik.­­ Mind gyakrabban lehet talál­kozni Kuba földjén a magyar nép személyes képviselőivel. Hazánktól sokezer kilométerre magyar tudósok, szakemberek tapasztalata és tudása segít egy népnek, hogy előbbre jusson a szocialista úton. Többek között magyar tanácsadók jövőjéért folytatott küzdelemben. Ilyen barátaik a Szovjetunió, az egész szocialista tábor, köztük a magyar nép is. Megnyitó beszéde után Komócsin Zoltán elvtárs tartotta meg ünnepi beszédét, segítik­­ kialakítani a kubai textil­ipar tervgazdálkodását, tervezési és szervezési módszereit. Magyar egészségügyi dolgozók , orvosok, ápolók és asszisztensek tevékeny­kednek Kubában, segítik leküzdeni az orvoshiányt és részt vesznek ku­bai kollégáik továbbképzésében. — Gyümölcsöző együttműködést tett lehetővé és egyszersmind a tapasztalat átadásnak is jó for­mája — a közös műszaki terve­zés, illetve építés. Nemrég készítették el például ha­zánkban Kuba számára egy kor­szerű dieselmotor-javító üzem ter­veit. A munka időszakában kubai szakembereket láttak vendégül, ké­sőbb pedig az építkezésben és a magyar üzem felszerelésében ma­gyar szakemberek vállattak a hely­színen irányító és ellenőrző szere­pet. Ezzel egyidőben már hónapok óta hazánkban tanulnak azok a szakemberek, akik az új üzemben Kubában dolgoznak majd. Az együttműködésnek egyik hasznos területe a szakmunkás képzés. Az idén száz kubai fiatalember szerzett hazánkban 18—36 hóna­pos tanulás után szakmunkás bi­zonyítványt. A legtöbben vasipari szakmunkát sajátítottak el, de a vegyipartól a cipőiparig más iparágakban is ok­tattak már kubai fiatalokat (Folytatás a 2. oldalon) Komócsin Zoltán beszéde

Next