Dunaújvárosi Hírlap, 1966. augusztus (11. évfolyam, 61-69. szám)
1966-08-02 / 61. szám
VILÁG POOLETÁSUAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1966. AUGUSZTUS 2., KEDD Félidő a kongresszusi versenyben“ A féléves tervteljesítés és a mérlegbeszámoló alapján most folyik a Vasműben a IX. Pártkongresszus tiszteletére indított munikaverseny első részében elért eredmények kiértékelése. Egyelőre csak termék szerint és vállalati szinten készült el az értékelés, míg a gyárrészlegek közötti verseny, valamint a brigádmozgalom eredményeinek értékelése folyamatban van. A felajánlásokban vállalt acél többlet termelésnek több, minit egyharmadát, az egyéb készáru termelésnek (spirálcső, hajlított profil) több, mint kétharmadát teljesítették a gyárrészlegek. A legjelentősebb eredmény a hengereltáru többlet termelésében mutatkozik. 15 ezer tonna, 124 millió 200 ezer forint értékű vállalásukat majdnem teljes egészében teljesítették a két hengermű dolgozói. Kongresszusi felajánlásukra 14 ezer 632 tonna hengerelt árut készítettek 122 millió 67 ezer forint értékben. A Vasmű dolgozói álltal a kongresszusi versenyben vállalt felajánlások összértéke 159 millió 200 ezer forint. Ez a vállalat 4 milliárd 459 millió forintos előírt teljes termelési értékének 3,6 százaléka. Az eddig teljesített felajánlások értéke pedig 148 millió 734 ezer forint, ami a teljes termelési érték 3,3 százalékát teszi ki. A számok ilyen nagy vállalathoz képest is, mint a Vasmű igen jelentős eredményt jelentenek. Bizonyítva, hogy a IX. Pártkongresszus tiszteletére indított verseny egyik elindítója a kohó nyolcszoros szocialista Béke brigádja méltán számolhatott a vállalat többi brigádjának lendületeire, jó szellemére. Az első félévben elért jelentős teljesítés egyben további alapot is teremt a második félévben arra, hogy a kongresszusi verseny szellemében további felajánlásokat tegyenek és még több jelentős eredményt érjenek el a Vasműben dökálozó szocialista, illetve szocialista címért küzdő brigádok A meleghengermű spirálcs üzeme július hónapban jelentős túlteljesítést ért el, s a termékek minősége ellen sincs kifogás. Mindehhez hozzájárult a kongresszusi verseny lendülete is. Képünkön a spirálcső üzem legjobb műszakja, a Kőszegi brigád munka közben. Az acélmű kivételével a Vasmű minden termelő gyáregysége teljesítette július havi tervét Jól zárult a július a Vasmű üzemeiben, a kombinát teljesítette VII. havi teljes termelési tervét. A gyáregységek közül egyedül az acélmű maradt le: 4646 tonna acél adóssággal zárta a júliust. Dicséretes viszont a kohó gyáregység júliusi eredménye: a II. kohói emlékezetes üzemzavar ellenére túlteljesítette júliusi módosított tervét és négyezer tonna nyersvas többletet gyártott. Jelentősen túlteljesítették kiszállítási tervüket a hengerművek és kokkszvegyészeti gyárrészleg a koksza gyártási tervét. A hideghengermű például 2570 tonna készáru többletet termelt júliusban. 184.7 százalék 102.7 százalék Részletes eredmények: Hideghengermű kiszállítási terv: Meleghengermű kiszállítási terv: Lőrinci hengermű kiszállítási terv: Kokszvegyészet; kokszgyártás; Kohó gyáregység: Energia gyárrészleg (villamos energia): Acélmű gyáregység: Elektroacél (ívfényes kemence): 108,5 százalék 109 százalék 108,1 százalék 122,5 százalék 90,8 százalék 103 százalék 360 új óvodást vesznek fel A BÖLCSŐDÉK ÉS ÓVODÁK NYÁRI SZÜNETE Augusztusiban nyári szünetet tartanak a város bölcsődéi és óvodái. A bölcsődék közül augusztus 1—16. között a 2. és a 6. számú augusztus 16—31. között pedig az 1. és a 7. számú bölcsőde tart zárva. A többi bölcsődében június és július folyamán megtartották már a kéthetes nyári szünetet. Az óvodák egyhónapos nyári szünetet tartanak augusztus 1-től szeptember 1-ig. Kivétel a Ságvári városi részi 9. sz. óvoda, amelyben inspekciót tartanak a szünet alatt is, itt kapnak elhelyezést azok a gyerekek, akiket szüleik a nyári szünet idejére nem tudnak másutt elhelyezni. A kicsik otthonait a nyári szünet ideje alatt felújítják: elvégzik a szokásos nyári nagytakarítást, a meszelést és kisebb javításokat is végeznek. Ez idő alatt bonyolítják le az óvodák és bölcsődék személyzetének szabadságoltatását. Az óvodák szeptember 1-én nyitnak, ekkor a régi óvodásokat fogadják. Az új óvodások előjegyzése augusztus 29— szeptember 3-ig tart, a lakókörzetnek megfelelő óvodákban. Itt a körzeti felvételi bizottságok besorolják az új óvodásokat, akiknek felvételéről szeptember 6-án dönt a központi felvételi bizottság. Az idén 300 óvodai férőhely szabadul fel a városiban (ebben a kertvárosi és az óvárosi óvodák férőhelyei is benne vannak), de ebből 200 helyet a továbbkerülő bölcsődésetenék tartanak fenn. A Pártkongresszus kezdetéig teljesítik éves tervüket az épületelemgyáriak Az Épületelemigyár vasas üzemének brigádjai elhatározták, hogy a IX. Pártkongresszus kezdetéig — november 28-ig — teljesítik éves tervüket. A kezdeményezők, nyolc szocialista, címet nyert brigád, zömmel nődolgozók vállalták, hogy a minőségi követelmények betartása mellett, a termelékenység emelésével érik el, hogy a vasas üzem egy hónappal hamarább teljesítse éves tervét. Ehhez az operatív tervben előírt termelékenységi szintet 3 százalékkal túlteljesítik és javítják a programszerűséget A vasas brigádok vállalták, hogy import betonacél helyett hazai megfelelő anyaggal dolgoznak, és ezzel több mint negyedmillió forint anyagköltséget takarítanak meg. A vasas üzem brigádjai felhívással fordultak a többi üzemrész brigádjaihoz: csatlakozzanak vállalásukhoz. Készül a dunaújvárosi papír Jól halad a dunaújvárosi papírgyár próbaüzemelése. Képeink papírgyártás befejező mozzanatát örökítették meg: első képünkön kia emeléshez készülnek a papírgyártó gépsor végén, a második kép: kész papírtekercsek elszállításra várnak. A papírgyárban egyelőre még a csomagolópapírt gyártanak. (Cseh Tibor felvételei) Húszéves a forint Szinte varázsütésre történt: egyik nap még felfoghatatlan és csak csillagászati mértékrendben érthető számokban fejeztük ki a gyufa árát, s másnapra kelve azt mondtuk: harminc fillérbe kerül doboza. Húsz esztendeje valahogy így ért véget a pénz történetének legnagyobb inflációja, a milliárdok, a mill- és az adópengők sora, az a keserves másfél esztendő, amelyet nehezen felejt el bárki is, aki átélte. S akkor és így megszületett a forint, voltaképp első kézzelfogható jele annak, hogy országunk, népünk lassan úrrá lesz egy szörnyű zűrzavaron, hogy megindul a kibontakozás, mégpedig alapjaiban más módon, más tartalommal, mint addig. Jó forintunk elődjét, a pengőt az a rendszer ítélte halálra, amely létrehozta. Az inflációnak a háború befejezését követő időszak nem elindítója, már csak befejezése volt. Az infláció akkor kezdődött, amikor a háború, szinte órányira egyidős egy nemzetvesztő kor utolsó, népellenes merényletének kezdetével. Akkor született, amikor a Horthy- rendszer kalandorpolitikájának minden terhét a dolgozókra hárította, s munkájuk fizetségeként szakadatlanul csökkenő értéket képviselő papírosokat adott. Pénz — tudjuk, tapasztaltuk, még fiatal a példa, amely a hétköznapokban megtanított rá szinte minden akkori gyerekembert is — csak akkor őrizheti meg rangját, tekintélyét, egész szerepét az életben, ha hátteréül javak sorakoznak, áruk az üzletekben, s fedezetére a bank téli trezorján túl ott a munka, a termelés. Akkor, abban a megpróbáltatásoktól terhes másfél esztendőben nem volt sem arany, sem árufedezet. Nem volt semmi, az ország politikájának küzdőterén pedig az újat megteremteni akarók és a régihez konokul ragaszkodók között folyt a döntő küzdelem a hatalomért. Múlt és jövő állt egymással szemben: a múltat képviselők már semmit sem akartak tenni — de mit is tehettek volna ők? — a pénzromlás megállításáért. Nekik kedvezett, ami a népet oly mélységesen sújtotta. ők remekül halásztak, üzleteltek a zavarosban. A kommunista párt hirdette meg, jelentette be jó előre: 1946. augusztus elsejére megteremtjük a jó pénzt. Külföldi szakértők, hazai polgári közgazdászok lehetetlennek tartották a tervet. Egy háborútól tépett, romokkal küszködő, éppen csak lélegzeni kezdő ország hogyan akar értékálló pénzt teremteni nagy külföldi — magyarán mondva: dollár — kölcsön nélkül? A jobboldal erre is spekulált. Az a jó pénz, amit valami ködös távolra ők ígértek, feltétlenül a dollár járszalagjára kötötte volna az országot. Mást, jobbat akartak a kommunisták, s ezzel értett egyet az ország népének nagyobbik fele. Most, visszatekintve húsz év távlatára, csak a legnagyobb elismeréssel gondolhatunk a kor embereire, akik bányában, gyárban, földeken tányér levesért napjában, dolgoztak gyakran kettő helyett is, akik éhezve és rongyosan festették a szenet, építették a vasutat, a hidakat, helyreállították a rombadőlt otthonokat, akik szántottak és arattak, hogy mire itt a forint, legyen kenyér, fontak és szőttek, hogy az új pénz érkezését áru is várja. Hősi kor, nagy emberi tettek kora volt az a másfél esztendő! A külföld — emlékezhetünk rá — csodaként hirdette a forint megteremtését. Ám a nemzedék, amely születését elősegítette, fedezetét létrehozta, tudja, nem történt varázslat, nem volt csoda. Annyi történt, hogy dolgozó emberek milliói ismerték fel, hogy hazájukban, amely valóban az övék, csak kezük munkája lehet önön boldogulásuk alapja. Ez a forint igazi titka. S ha a mi pénzünknek is — mint a világ valamennyi pénzének — belső mozgástörvényei szerint időnként változik, módosul is értéke, annyi elvitathatatlan tény, hogy a forint jó, azzá fejlődött, amivé szántuk, sőt a jövőben még fokozottabban töltheti be fontos gazdasági hivatását. S hogy tekintélye, nemzetközi rangja szilárd, hogy külföldi partnereink szívesen kötnek velünk üzleteket, hogy kereskedelmi megbecsülésünk, rangunk a világpiacon soha olyan stabil és oszthatatlan nem volt, mint amilyen ma, köszönhetjük mindennapi társunknak, forintunknak is. S annak a sok-sok százezer, millió embernek, aki áldozott érte, dolgozott és dolgozik, napról napra újrateremtve a forint hátországát, becses fedezetét, árualapját — köszönhetjük és köszönjük az alkotó népnek, s minden javaink, jelenünk és jövőnk forrásának: az életet formáló, az életet szépítő munkának. (L.)