Dunaújvárosi Hírlap, 1966. december (11. évfolyam, 96-104. szám)

1966-12-02 / 96. szám

VILÁ­G PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1966. DECEMBER 2., PÉNTEK Folytatja tanácskozását az MSZMP IX. kongresszusa Az első négy napirendi pont vitájával folytatta tanácskozását csü­törtökön reggel a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Erdei Lászlóné bejelentette, hogy szerdán újabb 221 távirat és levél — összesen eddig 962 üdvözlet — érkezett a kongres­­­szus titkárságára. Gyárak, üzemek és termelőszövetkezetek dolgozói je­lentették újabb táviratokban, hogy a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben teljesítették vállalásaikat és újabb felaján­lásokat tettek. Az ország határain túlról a kongresszushoz eddig 57 üdvözlet érke­zett. Szerdán táviratban köszöntötte a kongresszust a Jordániai Kom­munista Párt és a Bolíviai Kommunista Párt. Az elnöki bejelentések után­­ Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel elsőként. Szirmai István elvtárs beszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A kongresszuson munkánkról, fel­adatainkról, eredményeinkről, pót­landó fogyatékosságainkról van szó. Ez így van rendjén. De azt is he­lyénvalónak tartom, hogy pártunk IX. kongresszusát, amellett, hogy hangsúlyozzuk munkaértekezlet jel­legét, tekintsük olyan alkalomnak is, amikor hétköznapi gondjaink vizs­gálata mellett emlékezünk a már befutott nagyszerű forradalmi útra, messze mutató céljainkra, a kom­munisták elhivatottságára, arra, amit a szocialista magyar nemzet meg­valósításáért, a nép szabadságáért és felemelkedéséért eddig tettünk és ezután kell tennünk. Most 10 éve a magyar munkásosztály újjászerve­zett pártjával az élén fegyveres erő­vel verte le az ellenforradalmat, megvédte a munkáshatalmat és olyan szocialista politikát kezdemé­nyezett, amely felszabadította né­pünk alkotó energiáit és forradal­mi lendületet adott a szocialista épí­tőmunkának. Ezen az évfordulón miért ne emlékezzünk meg arról, hogy tíz évvel ezelőtt újjáalakult a magyar kommunisták pártja, meg­alakult a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi munkás­paraszt kormány, és a néptömegekre támaszkodva megvívta a győzelmes forradalmi harcot. Ne legyünk túl­zottan szemérmesek: tíz év után ez a kongresszus arra is alkalom, hogy megmondjuk, a magyar nép hálás a történelmi tettért. Kedves Elvtársak! Érdemes vizsgálgatni, hogyan ala­kult, fejlődött-e az elmúlt években a nép társadalmi-politikai tudata. Véleményem szerint jelentősen fej­lődött. A közgondolkodásban, a nép tudatában előtörtek a szocialista elemek, szélesedett az ismeretanyag és növekedett a politikai érettség. Tanúsítja ezt: a nép túlnyomó többsége ragaszkodik a munkásha­talomhoz, egyetért a szocializmus építésével, hazánk békepolitikájá­val, olvas, tanul, képezi magát, tud­ja, mi az imperializmus és gyűlöli azt, érti a népek testvériségének gondolatát és szívből szolidáris a megtámadottal. Nem ennyire egyértelmű a kép az egyéni és társadalmi érdek összhang­ját nézve, de itt is sok már az olyan jelenség, a tömegeik tudatos megnyi­latkozása, amely arra mutat, hogy az érdekek azonosságának felismerése felé haladunk. Erről tanúskodik köz­életünk élénkülése, a nagy szocialista célok elérését szolgáló utak, módsze­rek körül kialakult, némelykor szinte össznépi viták, eszmecserék. Radikális fordulat a szellemi életben is Sommázva: a tíz éve alkalmazott valóban lenini, eredményes politika radikális fordulatot hozott a magyar szellemi életben is, felszabadította a szellem erőit. Ma a­­ magyar nép büszke hatalmára. Arra, hogy íme urak nélkül 21 év alatt csodákat tett: nemcsak gyárakat épített, mezőgaz­daságot korszerűsített, hanem iga­zán, végre nemzetté lett. Nem is akármilyen nemzetté, mert megvaló­sult Bessenyei „jámbor szándéka”, hogy „lennénk tudós nemzetté”, meg­valósult Széchenyi nemes szenvedé­lyű álma, hogy a nemzet legyen „a kiművelt emberek sokasága” és ha a nemzeteket népeik szabadságjogain, a társadalmi haladásért folyó harc­ban elfoglalt helyük, kulturális szín­vonaluk alapján rangsoroljuk, ak­kor a magyar nemzetnek a világban az első sorok­ban van a helye. A szocialista történetírás nem tűr torzítást A szocialista és nemzeti tudat for­málója, a tudatba ivódott része a nemzet múltja, történelme. Ezért né­hány történelemtudóssal vitatkoznom kell. A Baranya megyei pártértekez­leten idézték Anatole France aforiz­máját: „a történelem nem tudomány, hanem művészet”, ez a szellemes, csúfolódó meghatározás arra utal, hogy a történelmi múlt értékelését a pillanatnyi hatalom érdekei szerint változtatták. Tették ezt annak ellené­re, hogy éppen a történelem bizonyí­totta az önkényes „ átírások” rövid élettartamát és kétes sikerét. Így volt ez itt, a Duna-medencében is a pol­gári világban. A Dunamedence vilá­gát azóta megváltoztattuk, az itt élő népek szocialista forradalomban ki­vívták jogaikat, közös ideálokat, cé­lokat követünk, megteremtettük a feltételeit a testvéri együttélésnek. Ezt zavarják egyes szomszédos or­szágokban élő történész barátaink, ha új történelmet írnak, és a múltat ismét vélt pillanatnyi politikai érde­kek szolgálatában úgy torzítják, hogy ezzel a szomszéd nemzet fiainak, lá­nyainak nemzeti önérzetét sértik. A nacionalizmus elleni közös harcunk sikerének feltétele, hogy legyünk fi­gyelemmel egymás nemzeti érzelmei­re, számoljunk egymás érzékenységé­vel. Ha nem ezt tesszük, akkor az itt élő emberek gondolkodásában még meglevő nacionalista maradvá­nyokat konzerváljuk, esetleg megerő­sítjük. A marxista történelemtudomány művelői ne mű­vészked­jenek, marad­janak tudósok. Az a feladatuk, hogy a történelemtudományt tisztítsák meg a pillanatnyi politikai taktika torzí­tásaitól. A múlt feldolgozásában ra­gaszkodjanak az objektív igazság­hoz. Türelmes meggyőzés, cáfolhatatlan érvek Szirmai István ezután kulturális közvéleményünk kiszélesedéséről, igényességének növekedéséről szólott. Az irodalom és a művészetek termé­keit — mondotta — mind többen igénylik, mind többen kritizálják és kulturális forradalmunk legnagyobb vívmánya, hogy ma már nemcsak szűk értelmiségi rétegeknek van olyan tájékozottsága, ideológiai fel­­készültsége, határozott ízlése, eszté­tikai igényessége, ami feltétele az aktív véleményformálásnak. Az ideológiai munkában nagyon sok a tennivalónk, de haladni csak türelmes meggyőzéssel, cáfolhatat­lan érvekkel és logikával tudunk; arra kell törekednünk, hogy az ed­diginél is sokkal nagyobb igényes­séggel megértessük a dolgozó tö­megekkel terveinket, elképzelésein­ket, nagyobb betekintést, több jogot kell biztosítani számukra az állami és egyéb döntésekben, hogy magu­kénak érezhessék azokat. Tovább kell tanítanunk a marxizmus-lenin­­izmust és jobban, rhm­­ eddig, ma­gyarázzuk a mára alkalmazva, érvé­nyesítsük mai problémáink megol­dásában és közben védjük azt min­den torzítással szemben. Ez mind együtt fontos része a szükséges er­kölcsi, eszmei ösztönzésnek, amely­nek az anyagit kell kiegészítenie. Dolgozó emberek természetes tö­rekvéseit, vágyait, hogy jobban akarnak élni, lakást, esetleg családi házat, jobb bútort, televíziót, autót akarnak, nem szabad elítélni, kis­polgárinak minősíteni, ha mindezt tisztességes munka eredményeként kívánják elérni. A szocializmus nem az egyén céljai és érdekei ellenére akarja érvényre juttatni a társada­lom érdekeit, azok harmonikus egy­ségének megvalósítására törekszik. A szocialista politika nem öncélú, hanem — megfelelően a marxizmus­­leninizmus tanításának , az embe­rek életkörülményeinek javítását és megvalósítását vallja. Amikor ezt követjük, egy gazdagabb társadalom felépítésén dolgozunk, a szegénység, a nehéz, sivár élet ellen folytatunk háborút. Érdekes, hogy ezt a politikát még­is, jobbról is, balról is, kispolgári­nak, liberálisnak minősítik. Azt ál­lítják, hogy közéletünkből hiányzik a nép és a munkásosztály érdekeiért folyó forradalmi harc. Jobboldali opportunisták és „baloldali” álradi­kálisok abban is összetalálkoznak, hogy társadalmunkat polgárosodó­nak minősítik, azt vetik szemünkre, hogy feladtuk forradalmi eszméin­ket, nem vagyunk­ elég harciasak, elkényesedtünk. Vannak elmaradott, primitív, másra nem képes embe­rek, akik úgynevezett keménykezű politikát reklamálnak. Nem veszik észre, hogy az elvtelen megalkuvás az egyik oldalon, az álradikalizmus és a szektás magatartás a másik ol­dalon — egyaránt a valóban kis­polgári. Hogy ki a harcos, ki az elvhű, ki az igazi marxista-leninista, ki tart ki az ügy mellett, azt csak munká­lat és a munka eredményeivel lehet bizonyítani Aki a nép négyesztendős erőfe­szítéseiben és felmutatható nagy eredményeiben nem ismeri fel a forradalmi tettet, a forradalmi pá­toszt, azt hadd emlékeztessem arra, hogy a forradalmi munkásmozga­lom és a magyar munkásmozgalom története nemcsak a fegyveres har­cok, hősi rohamok krónikája, ha­nem a fegyelem és az önfegyelem krónikája is. Az önuralom is a (Folytatás a 2. oldalon) A román pártküldöttség meglátogatta városunkat és a Vasművet A kongresszuson résztvevő román pártküldöttség két tagja: Ilie Ver­­d­e­c, a delegáció vezetője, a Köz­ponti Bizottság állandó elnökségének tagja és Aurel Dúca, a párt Központi Bizottságának tagja, Kolos tartomány első titkára csütörtökön Dunaújvárosba látogatott. Társasá­gukban volt Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Vincze József hazánk bukaresti nagykövete és d­r. Tapolczai Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, kongresszusi küldött. A zászlókkal díszített pártház előtt Sárosi József, a Városi Párt­­bizottság titkára és Bodnár László, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője köszöntötte a vendé­geket. Sárosi József elvtárs ismer­tette a dunaújvárosi kommunisták munkáját, a kongresszusra való fel­készülést, s azt a lelkes hangulatú munkaversenyt, amellyel a dunaúj­városi gyárak és üzemek dolgozói a IX. pártkongresszust köszöntötték. Példaként említette a Dunai Vasmű dolgozóit, akik a kongresszusi ver­senyben sikeresen teljesítették éves tervüket. Később együttesen megtekintették a várost, látogatást tettek a Ságvári Endre iskolában. Az iskola bejárata előtt Bácsvári István igaz­gató fogadta a vendégeket, az elő­csarnokban az úttörőzenekar indu­lókkal, pirosnyakkendős pajtások virággal köszöntötték a vendégeket, akik a látogatás után beírták nevü­ket az iskola vendégkönyvébe. A rövid városnézés után a Dunai Vasműben a hideghengerművet ke­resték fel először. Závodi Imre vezérigazgató-helyettes elmondotta, hogy a hideghengermű szovjet be­rendezései kiválóan működnek, az ott dolgozók átlagosan 25 százalék­kal többet és jobban termelnek, mint arra a „felfutás” során számí­tottak. A hideghengermű gyártmá­nyai jó minőségűek, s elismerést sze­reznek külföldön is. A vendégek nagy érdeklődéssel figyelték a fi­nomlemezgyártást, a kikészítést, majd ezt követőleg a gázcsőgyártást. A gyárlátogatás az acélmű kemen­cesorán ért véget. Az Arany Csillagban a vendégek tiszteletére adott villásreggeli után Sárosi József, a Városi Pártbizott­ság titkára ajándékot nyújtott át a delegáció tagjainak. A román pártküldöttség Dunaúj­városból Besnyőre utazott, ahol az országos hírű Sallai termelőszövet­kezet vezetőivel és tagjaival találko- a kongresszus keddi és szerdai eseményei Kedden reggel 9 órakor folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A résztvevők nagy tapssal köszöntötték az elnökségben helyet foglaló Ká­dár János elvtársat és a többi ma­gyar vezetőt, L. I. Brezsnyev elvtársat és többi testvérpárt dele­gációjának vezetőjét. A keddi tanácskozáson elsőként B­i­s­z­k­u Béla, a Politikai Bizottság tagja lépett a mikrofonhoz és ter­jesztette elő a Magyar Szocialista Munkáspárt Szervezeti Szabályzatá­nak módosítására vonatkozó beszá­molót. Ezután Horváth András elvtárs, a Központi Revíziós Bizott­ság elnöke szóbeli kiegészítést tar­tott az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának írásban kiadott jelen­téséhez. Az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottsága írásban kiadott jelentését Nógrádi Sándor elv­társ egészségi állapotára való te­kintettel B­a­r­i­n­k­a­i Oszkár elv­társ, a KEB titkára mondta el. A referátumok és a szóbeli ki­egészítő elhangzása után a kong­resszus megkezdte a négy napirend feletti együttes vitát. Sokoldalú vita kezdődött a Köz­ponti Bizottság beszámolója felett. A küldöttek mély felelősségérzettel, lelkiismeretességgel tárgyalták a szo­cializmus építésének soron követke­ző tennivalóit, a felszólalók hangsú­lyozták, hogy a kommunisták előtt mind magasabb követelmények áll­nak. A kongresszus kedd délutáni ülé­sén élénk érdeklődés előzte meg és nagy figyelem kísérte L. I. Brezs­nyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága főtitkárának felszólalását, aki üdvözölte a kongresszust, átnyúj­totta az SZKP Központi Bizottságá­nak üzenetét és ajándékát: Tomsz­­k­i­j ismert szobrászművész alko­tását, Lenin szobor­portréját. Aho­gyan a kongresszus Brezsnyev elv­társ szavait fogadta, mindennél meggyőzőbben tanúskodott amellett, hogy a magyar nép milyen nagyra értékeli a Szovjetunió népeinek ba­rátságát, amely békénk, szabadsá­gunk és függetlenségünk záloga. A szerdai tanácskozás homlokte­rében a politikai és a gazdasági élet olyan kérdései álltak, amelyek kap­csolódnak, szoros összefüggésben vannak társadalmunk fejlődésével, a szocialista demokrácia szélesíté­sével. Elsőként Kállai Gyula elvtárs, a kormány elnöke emelke­dett szólásra. Kállai Gyula elvtárs beszédében jelentős hangsúlyt kapott a Haza­fias Népfront szerepe, közéletünk­ben elfoglalt helye, fontossága. A kormány elnöke kiemelte, hogy a politikai élet megélénkülése további lehetőségeket nyit a népfrontpolitika érvényesülése előtt. Az új választó­­jogi törvény alkalmazására már a jövő év tavaszán, az országgyűlési képviselők és a tanácstagok válasz­tásán kerül sor, s emellett az új al­kotmány kidolgozásának időszerű­sége, a tanácstörvény módosítása fokozatosan élénkülő belpolitikai éle­tet ígérnek. F­o­c­k Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja beszé­dében a gazdaságirányítás átfogó reformját elemezte. Párhuzamot vont a reform és gazdasági életünk fej­lődése között, rámutatott arra a köl­­csönhatásra, amely az új gazdasági mechanizmus következetes alkalma­zása és népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlesztése között fennáll. A keddi és szerdai tanácskozáson nagy figyelem kísérte a kongresszu­son jelenlevő kommunista és mun­káspártok küldöttségeinek beszédeit, amelyekben kivétel nélkül a nemzet­közi munkásmozgalom egysége mel­lett emeltek szót. A kongresszus munkája iránt élénk érdeklődés nyilvánul meg kül­földön és hazánkban egyaránt. Szá­mos kommunista és testvérpárt kül­dött üdvözlő táviratot, számos üd­vözletet küldtek a baráti országok dolgozói, köztük testvérvárosunk, Kommunárszk varrógépgyárának kollektívája is köszöntötte a kong­resszust. Hazánkban a gyárakból, üzemekből, intézményekből levelek százai érkeznek a tanácskozás szín­helyére, amelyek beszámolnak a kongresszusi verseny újabb sikerei­ről és jókívánságaikat tolmácsolják a kongresszusnak.

Next