Dunaújvárosi Hírlap, 1967. július (12. évfolyam, 53-60. szám)
1967-07-28 / 60. szám
AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 60. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1967. JÚLIUS 28., PÉNTEK Több vizet fogyasztunk, mint a rómaiak és berliniek Vízellátásunk ma és 1972 után A városi tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén a város vízellátásának távlati terveivel foglalkozott és ennek során meghallgatta a szakemberek véleményét. A Víz- és Csatornaművek jelenlegi víztermelő egysége naponta 20 ezer köbméter vizet tud szolgáltatni. Ez napi kétezer köbméter tartalékot is jelent. Alacsony vízállásnál természetesen jelentkezik némi vízhiány. Ha a teljes vízfogyasztást osztjuk a lakosság számával, akkor egy-egy dunaújvárosi állampolgárra napi 350 liter vízfogyasztás jut. Ebben bennfoglaltatnak az üzemi fogyasztások is A lakások fogyasztása azt bizonyítja, hogy egy-egy ember napi 190 liter vizet használ el. Ugyanez a szám Párizsban 320, Rómában 150, Berlinben 160 liter. A jelenlegi vízkivételi megoldással, illetve ennek bővítésével körülbelül négy esztendőn át még biztosítható a város vízellátása. A későbbiekben végleges, megnyugtató megoldást kell találni. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság, miután a felszíni vízkivételi mű gondolatát elvetette, az ercsi kavicsteraszon végzett kutatásokat, ahová csápos kutakat kíván telepíttetni. A terület vízgazdagsága meg is felelne, hiszen napi 120 ezer köbméter vizet adna a Duna. Sajnos azonban a Sinatelepi Állami Gazdaság olyan intenzív vegyszeres műtrágyázást alkalmaz, hogy a víznyerésre kiszemelt terület vizét is — nyilván a Dunába kerülő talaj vizen keresztül — ivásra alkalmatlanná teszi. Egy másik kiszemelt terület ugyancsak Ercsi mellett, alkalmas lenne víznyerésre. Ám ezt a Duna-szakaszt is fenyegeti a vegyszeres talajkezelés, amennyiben az ercsi termelőszövetkezet vegyszeres legelőkultúrát akar bevezetni a környéken. Az OVF és a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága levélben fordult, illetve fordul a Megyei Tanács és a Megyei Pártbizottság Végrehajtó Bizottságához, hogy hatáskörén belül védje meg e vízterület tisztaságát. Az Ercsiben kitermelt vizet Iváncsa, Adony, Dara, Kulcs és Rácalmás bekötésével csővezetéken kell majdan Dunaújvárosba hozni. A fogadóállomás telepítésére két terv van: 1. a 6-os út mellett, a Petőfi utca északi odalán a völgy, 2. az Építők SK jelenlegi sporttelepének környékén. Jelenleg az 1. pont alatti elképzelés a valószínűbb. A vízellátás távlati fejlesztéséhez tartozik még az újabb víztárolók építése. Szükség lenne egy ezer köbméteres új víztoronyra és 3 két 2 ezer köbméteres medencére. A fenti elképzelésen kívül még érvényben van egy másik terv, amely szerint a Szalki-szigetre telepítenék a vízkivételi művet. Ez a megoldás azonban mintegy 45 millió forinttal (becsült adat) drágább lenne. A végleges vízkivételi mű helye tehát ma még bizonytalan, de 1972-re el kell készülnie, mert az ideiglenes megoldások csak eddig tudják úgy-ahogy biztosítani a város vízellátását. A végrehajtó bizottság utasította az építési és közlekedési osztályt, hogy dolgozzanak ki egy locsolási tervet. Az 1964. évi partcsuszamlás óta a város parkjait nem locsolják, a talajvíz növekedés elkerülése végett. Ez azonban nem tartható tovább, mert így a parkokba invesztált több millió forint nyaranta, a szárazság miatt elvész, megsemmisül. A locsolási terv a víztartalékok felhasználására, szükségleti és biztonsági szempontok figyelembevételével i ÍZIII. Ugyanezen az ülésen szó esett még a szennyvíz elvezetés és kezelés problémájáról is. A város fejlesztésében már három éve akadályt jelent hogy nincs megfelelő csatornahálózat, illetve, hogy az alacsonyabb területekről nem lehet a jelenlegi főgyűjtő csatornán Kohász utcai szennyvíz telepre jutatatni az elhasznált vizet. Ezen egy 2. főgyűjtő csatorna segítene, amely a város topográfiai adottságait figyelembe véve az alsófoki patak völgyén, az óvároson át a Duna-öböl északi torkolatához vezetne. A szennyvíz tisztítására négy változatot dolgoztak ki a szakemberek. Mindegyik változat megalkuvást jelent, mert vagy a víztisztítómű háromszáz méteres védőtávolságáról kell lemondani, vagy a gazdaságos üzemvitelről. A legmegfelelőbb megoldás szerint külön víztisztítóműve lenne a 2. főgyűjtő csatornának és külön a jelenleginek. Sajnos, azonban ezekre a beruházásokra pillanatnyilag semmiféle fedezet sincs. A végrehajtó bizottság ezután vízgazdálkodás különböző kérdéseiel ismerkedett meg, többek között az ár és külvízvédelem különböző problémáival, a vízrendezés és patakszabályozás feladataival. Két új darut kap a vasmű üzemi kikötője. A két darut párhuzamosan szereli a Ganz-Darugyár. A napokban emelték helyére a forgó daru-kosarat, most már csak a gém van hátra. vjjT/zec/ére csökkent a gépállásig a rostalemez üzemben öt éve költözött a Dunai Vasműbe Budapestről az ország egyetlen rostalemez gyára. Az üzem gépeinek háromnegyed része saját tervezésű, melyeket fokozatosan programvezérlésűekké alakítanak át. Jelenleg három gép működik emberi beavatkozás nélkül, s újabb három átalakítását tervezik az idén. A felújított gépekkel 20—25 százalékos gépállás a régebbi tizedére csökkent. V<96<1 Épül a kénregeneráló A Dunai Vasmű kénüzemében tizedik hónapja folyik a 12 emelet magas kénregeneráló tornyok építése. A munkát az ÉM Gyárkéményépítő Vállalat végzi. A különleges vastornyokban a háztartási gáz tisztítása után regenerálják a kénkinyerésre használt szódás és arzénes mosófolyadékot. A négy tornyot a földön előreszerelték, hegesztették majd egyben állították fel. Az októberre tervezett átadási határidőt Lengi Oszkár és Vanits György szerelő szocialista brigádja öt-hat héttel lerövidíti. A tornyok saválló gumiborítást kapnak, a munkát a Műszaki Gumigyár a napokban már megkezdte. Egy regenerálót — kísérletképpen — szintetikus festékkel vonnak be belülről. A négy regeneráló torony a régi, 9 éves tornyokat váltja fel. Ma még állványerdő veszi körül az új kénregeneráló tornyokat (Szilágyi Pál felvétele) 14 millió tankönyv a nyomdákban A Tankönyvkiadó Vállalat, és a Nyomdaipari Tröszt képviselői az MTI munkatársának adott tájékoztatójukban elmondták, hogy a tankönyvgyártás jó ütemben halad, bár az idei program teljesítését megnehezítette az év eleji papírhiány. Ennek ellenére a tanév kezdetére elkészülnek az általános és középiskolások könyvei. Az Athenaeum és az Egyetemi Nyomdában ezekben a hetekben állandóan „tankönyv-műszakot” tartanak, ami azt jelenti, hogy a lapnyomáson kívül lényegében csak az iskolai köyvek elkészítésével foglalkoznak. Ebben az évben a Tankönyvkiadó megbízásából az általános iskolások és a középiskolák diákjai részére 14 millió könyvet készítenek a nyomdák. 320-féle tankönyv gyártását kell befejezni szeptemberig. Új reformtankönyvekkel látják el a gimnáziumok harmadik osztályos tanulóit, és befejeződik a másodikosok reformtankönyveinek kiadása. Több új tankönyv lát napvilágot a szakközépiskolások számára is. (MTI) Véradónap a Fehérneműgyárban ötven liter vér. Kedden a Fehérneműgyár 127 asszonya és lánya adott térítésmentes vért Különösen a 77-es és a 78-as szalag dolgozói és a üzem fiataljai tettek ki magukért. A Fehérneműgyár vezetősége megvendégelte az önkéntes véradókat. Nem bűn, de nem is erény A gondolat már élt, csak összegzésre ösztönzött a véletlen, hogy két ismerősöm egymásról mit sem tudva, egymás után asztalomhoz ült. Az egyik arról beszélt majdnem dicsekedve, hogy édesapjának néhány vidéki szállodája volt annak idején, és bizony náluk nem volt ilyen lassú a kiszolgálás. A másik elmesélte, hogy édesapja horthysta ezredes volt és akkoriban sok előkelőség megfordult a házukban, noha Mi tagadás, végighallgattam a két történetet, és lenyeltem néhány káromkodást, végülis adós maradtam a véleményemmel. Sőt, kezet is fogtunk. Pedig azt kellett volna mondanom, legalább azt, hogy én szívesebben várok öt perccel tovább a sörre, és nem vagyok elragadtatva attól, hogy a papa egykori fizetéséből inasra és kertészre is tellett. Nem mondtam meg nekik, mert már azt latolgattam, hogy vajon miért is mondják ezt nekem 1967-ben. Nem írtam igazat! Nem azért hallgattam, mert másra gondoltam, hanem, mert bizonytalan vagyok abban, hogy ilyenkor mit kell tenni. Elbizonytalanodtunk, és ha ismerjük is az osztályharc három alapformáját, a politikai, gazdasági és ideológiai harcot nem mindig tudjuk azokat eredményesen alkalmazni Rendben van, hogy ellenségeink, vagy azok, akik csal nem tartoznak hozzánk, hajlamosak a mai főfunkciót a gazdasági szervező osztályharccal. Érthető, munkát azonosítani magával az hogy politikánkból azokat a tényeket emelik ki, amelyek számukra kedvező és érthető, hogy a IX. kongresszus anyagából is csa arra emlékeznek, hogy lojálisak vagyunk a volt uralkodó osztály tagjaival, de arra már nem, hogy csal azokkal, akik leszámoltak a múlttal és be akarnak illeszkedni a szocialista társadalomba. De miért esünk mi is, ugyanebbe a tévedésbe? Mi akik ismerjük Engels tanítását, amelyben lényegében kijelenti, hogy csakis együttesen, a politikai, gazdasági és ideológiai harc vezethet az osztályharc sikeréhez. Mi tudjuk, hogy diktatúránknak van elnyomó funkciója is, amelyet semmiféle gazdasági és ideológiai elképzeléssel nem lehet helyettesíteni Nem is akarjuk azt semmivel helyettesíteni. Ha netán ezt nem tudnánk, akkor ott is hallgatunk, ahol nem kellene, ott is tűrünk, ahol nem kellene, ott is nyelünk, ahol nem kellene. És azt hisszük, hogy politikusan cselekedtünk, hogy benne vagyunk -e „vonalban”. Mi nem kérdezzük az emberektől: milyen származású vagy, ki volt az apád, ki volt a nagyapád. Nem teszünk különbséget az egyetemi felvételeknél, sem vezető gazdasági beosztások elnyerésénél. Nálunk mindenki megélhet a munkája után. Azonos állampolgári jogokat élvez mindenki. Úgymond, igyekszünk elfeledtetni a múltat, megtettük az első lépéseket nemzeti egység megteremtése felé. Nem tartjuk magunknál kisebb értékű embereknek azokat, akiket felszabadulásunk előtti élete, származása elválaszt tőlünk. Aki nincs ellenünk, az velünk van. Mert már mi vagyunk az erősebbek, és aki nem az ellenségnek, az már nekünk dolgozik. Az osztályharc jelenlegi szakaszában ez a politika a győztesek politikája. Nem mintha rendszerünket egy jottányit is gyengítené, nem mintha megváltoztatná az osztályidegeekkel szemben folytatott politikánkat, de arcátlanágnak, sőt szemtelenségnek tartjuk, hogy valaki 967-ben apja volt szállodáival dicsekedjék. Még akor is, ha nincs más dicsekedni valója. Ki merészel egy képzelt magasságból lenézni az uralkodó oszlóira, s azzal hivalkodni, hogy nem tartozik hozzá?! ’Büntetlenül? Valahol elvétettük a dolgot. Mi csak azt akartuk, hogy a származás ne legyen bűn, és lám, közülük néhányan már erénynek is tartják. Ki kell őket ábrándítani! Miskolczi Miksé#