Dunaújvárosi Hírlap, 1967. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1967-08-01 / 61. szám

A* MP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1967. AUGUSZTUS 1., KEDD A munkaidő-csökkentés tervezete a vasműben — A munkaügyi főosztályvezető nyilatkozata — Kivonat­a a 1021/ 1967. számú kor­mányrendeletből : „Az ipari vállalatok és szövetkezetek bel­ső tartalékaik és egyéb forrásaik e célra történő fel­használásával a heti munkaidőt 1967. jú­lius 1.—1970. decem­ber 31. között 44 órá­ra csökkenthetik. Az egészségre ártalmas munkaterületeken 1970. fejezni végéig be kell a munkaidő 36—42 órára csök­kentését.” R­övid idő telt el a kormányren­­delet megjelenése óta. A vállalatok, sőt kisebb egységek vezetői nem fe­ledkeztek meg róla, keresik a kettős munkaidő-csökkentés megvalósításá­nak lehetőségeit. Tervezetek, felmé­rések és gazdaságossági számítások készülnek e tárgyban. A munkaidő­csökkentés a városi vállalatok kö­zül a Dunai Vasműben érinti legtöbb embert, tudomásunk szerint a itt a legelőrehaladottabb ez a nagy körültekintést, gondosságot igénylő munka. A vasmű munkaidő-csök­kentési tervezetéről Budai Tibor terv- és munkaügyi főosztályvezető nyilatkozott lapunk számára. — Az MSZMP IX. kongresszusá­nak határozatai közül a munkaidő­­csökkentéssel kapcsolatos határozat egyike azoknak , amelyek megvalósítása kérdéseknek, leginkább foglalkoztatja a dolgozókat — mon­dotta elöljáróban Budai Tibor — az iparban foglalkoztatott dolgozók közül úgyszólván mindenki érdekelt, ugyanis az általános munkaidő­csökkentés (a 44 órás munkahét) egyaránt kiterjed a munkás- és a­l­kalmazotti állományra. Mielőtt az általános munkaidő-csökkentéssel részletesen foglalkoznék, el kell is­merni, hogy eddig a kohászati ipar­ágban, így a Dunai Vasműben is, nem terjedt ki mindegyik, egész­ségre ártalmas körülmények között dolgozó munkásra a munkaidő-csök­kentés. Elsősorban az ő helyzetükön kell könn­yítenünk. — Miért maradtak ki egyes, egészségre ártalmas munkahelyek dolgozói a munkaidő-csökkentésből? — Ennek lényegében az az oka, hogy a csökkentés úgynevezett har­madik lépcsőjét, melyre az érvé­nyes rendeletek is csupán lehetősé­get adtak a vállalatoknak, kellő munkaügyi eszközök (létszám-, bér­keret) hiányában — a többi kohá­szati vállalattal egyetemben — nem tudtuk megvalósítani, így bizonyos feszültségek maradtak az egyazon munkahelyen, vagy hasonló körül­mények között dolgozó munkások között, illetve a későbbi átszerve­zések következtében. — Hogyan döntik el azt, hogy kikre vonatkozik az egészségügyi munkaidő­­csökkentés? — A munkásvédelmi és pszicho­lógiai osztály felmérést v végez a vas­mű kilenc gyárrészlegénél a SZOT 6/1965. számú általános balesetelhá­rítási és egészségvédő óvórendszabá­lya alapján. A felmérés a kokszve­gyészeti gyárrészlegnél kezdődik, és november 30-ig mindenütt befeje­ződik. Megállapítják az egészségi ártalom fokát, javaslatot tesznek a munkaidő-csökkentés mértékére: 6, 8, vagy 12 órás heti csökkentésre az egészségi ártalom függvényében megállapítják a csökkentés sürgős­ségi sorrendjét, valamint a gyakor­lati végrehajtás módját, lehetősé­geit. A szükséges döntéseket egy — általunk javasolt — pártatlan ko­hászati közös­ bizottság hozza meg, melynek tagjai: a vasas-szakszerve­zet, a Vaskohászati Igazgatóság, va­lamint az érdekelt kohászati válla­latok munkásvédelmi, munkaügyi képviselői lennének. — Körülbelül hány vas­mű dolgozó részére tartják indokoltnak a 36—42 órás munkahetet és mikorra ve­zetik be? — Az előzetes becslések alapján körülbelül háromezer dolgozónk jö­het számításba, a már csökkentett munkaidőben dolgozókkal együtt. A most kezdődő mérések, vizsgálatok ezt a számot bizonyára módosítják. Véleményem szeret elsősorban kokszvegyészeti gyárrészleg, az érc­a tömörítő, az öntöde, a kovácsüzem és a hengermű egészségi ártalmak­nak kitett dolgozói tarthatnak igényt a munkaidő-csökkentésre. A meg­valósulás a felmérések és a szük­séges közös­ bizottsági elbírálás után az év végén, vagy 1968 elején várható. — Beszéljünk az általá­nos munkaidő-csökkentés­ről is. A fentebb idézett kormányrendelet kimondja, hogy a 44, illetve folya­matos üzemek esetében 42 —44 órás munkahétre min­den ipari üzem, vállalat át­térhet már július elsejé­től. Mi a vasmű álláspont­ja ebben a kérdésben? — Áttérhetünk a rövidebb mun­kahétre, ha ez gazdaságos termelő tevékenységünket semmilyen vonat­kozásban ne­m rontja és nem befo­lyásolja hátrányosan a népgazdaság szükségleteinek kielégítését, vala­mint a munkaidő-csökkentésben ré­szesült dolgozóink keresetét. Az 1021-es kormányrendelet feltétel­ként köti ki ehhez nemcsak az ed­digi termelési, műszaki és gazdasá­gossági szint tartását, hanem ezek egyenletes fejlődését is. Rögtön lát­ható, hogy az általános munkaidő­csökkentés csak kellő műszaki fej­lesztési és munkaszervezési felada­tok megoldásával egyidejűleg ve­zethető be. Ezen kívül­­ nem kis gond a kiesett munkaidőalap pót­lása sem, hiszen a rövideebb mun­kahét nem vonhatja maga után termelés kiesését, vagy a gazdasági a mutatók romlását. A kormányrende­let a megoldást elsődlegesen a bel­ső tartalékok felhasználásában je­löli meg. — Ez pedig bizonyára jobb munkaszervezést és létszámgazdálkodást köve­tel az üzemektől. Mekkora lenne az egész vasmű mun­kaidő-csökkentés miatti lét­számigénye ? — Az általános munkaidő-csök­kentés hozzávetőleg nyolcezer mun­kást és alkalmazottat érintene. Az egészségügyi munkaidő-csökkentés­sel együtt a kieső munkaidő pótlá­sához mintegy ezer új dolgozó mun­kába állítása válna szükségessé — csupán a jelenlegi termelési szint fenntartása mellett. Természetesen ilyen körülmények között egyszer­re nem vállalkozhatunk a munka­idő-csökkentésre, csak fokozatosan, ahogy a lehetőségek engedik. — Ezek szerint az álta­lános munkaidő-csökkentés megvalósítására nem kerül sor a közeljövőben? — Bíztató jelenség, hogy öze­l­meink társadalmi és gazdasági ve­zetői behatóan foglalkoznak a rö­­videbb munkahét bevezetésének le­hetőségeivel. Az eddigi tapasztala­tok, illetve elképzelések szerint műszaki és munkaszervezési meg­o­­ldások, valamint a termelékenység körülbelül tíz százalékos növeke­dése a kieső munkaidő-alapot több­letlétszám felvétele nélkül pótolni tudják. Az általános munkaidő-csökkentés bevezetése tehát kizárólag az illető üzemek, gyáregységek vezetőinek és dolgozóinak akaratán, leleményes­ségén, hatékonyabb munkáján mú­lik — fejezte be nyilatkozatát Bu­dai Tibor főosztályvezető. Zs. Cs. Kibővítették az átutalási betétszámlát Az OTP és a posta közötti meg­egyezés alapján lehetőség van hír­lap- és folyóirat előfizetésre is az átutalási betétszámla révén. Ennek igénye már megvolt a befizetési rendszer életbelépésekor is. A la­kosság kényelmét szolgáló betét­számlarendszer a számok bizonysá­ga szerint bevált, egyre többen ve­szik igénybe. A tavaszi szervezés eredménye­ként már akkor 400 előfizető je­lentkezett. A múlt héten pedig már 600-n felül számolh­gattak össze ne­veket az igénylők névsorában. Az ügyfelek jelentős része alkalmi takarékként is használja a betét­számlát. A hóvégi számlakiegyenlí­tések után általában 350 ezer forin marad a betétekben, nem ritka a be­fizetőkénti egy-két ezer forint vagy még ennél is több a maradék. Ma­gyarázata? A viszonylag magas, há­rom százalékos kamat. De ez csal mellékes haszna az átutalási betét­számlának. Lényegesebb ennél, hogy időt, fáradságot takarítanak meg tulajdonosaik vele. o Csütörtökön befejeződik az érctömörítő nagyjavítása 120 ezer darab tűzálló téglát falaznak be a II. kohóba A II. kohó átépítése az előre megállapított ütemterv szerint ha­lad. A falazással egyszerre a kohó külső páncélzatát is javítják és megkezdték az elegyszintet mérő izotópos berendezés felszerelését is. Az ózdi részleggel megerősített kemencekőművesek az aknában falazás felét elvégezték. A munka a során 120 ezer tűzálló téglát kell rö­vid idő alatt beépíteniük a II-es ko­hóba. A vasmű tűzálló téglagyára el­sőízben szállított a kohó átépítésé­hez nagyság szerint osztályozott és csiszolt samottéglákat. A négyféle vastagságú téglákat külön lapokon szállították, ami megkönnyíti mozgó állványról falazó 80 kemen­n­cekőműves munkáját A kohó átépítéssel párhuzamosan és azzal összhangban az érctömörí­tő üzemben is megkezdték a nagy­javítást. Július 23-án este álltak le a gépek, miután­ annyi anyagot ké­szítettek elő amennyi az újbóli in­dulásig a termelő I. kohó számára biztosítja a zavartalan üzemelést Az érctömörítő 10 napos nagyjaví­tását használják fel arra, hogy porártalmak megszüntetésére nagy­a teljesítményű szereljenek fel. elszívóberendezéseket Két darab egyen­ként 50 ezer köbméter/óra teljesít­ményű elszívó ventillátort kap az üzem. Ugyancsak felújítják az érc­téri vagonbuktatót is és a transzfer vágányt. Az érctömörítő a tervek szerint csütörtökön ismét üzemelni kezd míg a II-es kohó átépítése a jövő hét elején fejeződik be. A leghasznosabb kánikulai időtöltés Két évtizedes iskola Az új gazdaságirányítási rendszer közelsége a különböző nézetek, állásfoglalások valóságos lánc­reakcióját indította el a közvéleményben. Ezen azon­ban csak az lepődhet meg, aki nem számol eleve vízbedobott kő természetes és egymásra torlódó hul­a lommozgásához hasonló gondolati gyűrűzéssel. A gazdasági reformmal kapcsolatos kérdőjelek, aggodalmak között van egy, amelyről azért is fontos egyértelmű nyíltsággal beszélni, mert az új mecha­nizmus lényegét érinti. Ez pedig, röviden összegezve, az a kétség, hogy vajon a vállalatok különböző posz­tokon dolgozó mai irányítói megfelelnek-e majd az újszerű gazdálkodás követelményeinek? Aki erre a kérdésre általánosan érvényes igennel, vagy nemmel próbál válaszolni, anélkül, hogy a gaz­dálkodás tényleges folyamatait vizsgálná, az legfel­jebb jósol, de nem felel az aggodalomra. A vállalati vezetést csupán azoknak a tényezők­nek az elemzésével lehet megítélni, amelyek azt a bi­zonyos vezetői stílust, magatartást folyamatosan ala­kították. E tényezők összegezett, sűrített kifejezése pedig: a gazdasági mechanizmus, az irányítás ilyen, vagy olyan struktúrája. Ez azt jelenti, hogy a „régi” mechanizmus történelmileg szükségszerű periódusa a feladatokhoz „szabott” vezetést és stílust érvényesí­tett, s ebben csak akkor jelentkeztek új tünetek, új követelmények, amikor a gazdaságirányítás rendsze­rében is sokasodnak a korszerűsítés irányába mutató jelek. Ami azonban a „régi” mechanizmus követelmény­­rendszerét illeti, ebben a gazdálkodási atmoszférában i benne működő vállalati, minisztériumi vezetők te­­eintették meg az irányítás feltételeit annak, hogy nemzeti jövedelem — nemzetközi méretekben is ki­­m­agasló ütemében —, 1949—1965 között évi 6,7 szá­alékkal növekedjék, hogy az ipar a háború előtti szint hatszorosát termelje, s hogy ebben a félfeudális-félka­­ntalista elmaradott országban modern ipari ágazatot e gesz sora alakuljon ki. S tegyük hozzá: mindezt azok a­ vezetők irányították, akik annak idején egyik napról a másikra, minden tapasztalat híján vették át ipari nagyüzemek ágazatok vezetését. Közben, tudjuk, a gazdaság fejlődött, a kereslet differenciálódott, fokozatosan bekapcsolódtunk a nem­zetközi kereskedelem árrendszerébe, és mindez, meg tucatnyi tényező történelmi értelemben napirendre tűzte a gazdaságirányítás rendszerének korszerűsíté­sét. E roppant hatású gazdasági változásokkal együtt formálódott a vállalati vezetők zöme is — bár termé­szetesen­ nem valamennyi. S itt nem csak arra uta­lunk, hogy e vezetők számottevő része időközben — a tapasztalatok mellé — a tárgyi tudást, a képzettsé­get is megszerezte. De talán ennél is fontosabb az a gazdasági körökben ismert tapasztalat, hogy a válla­latok vezetőinek egy része már jónéhány esztendeje korlátnak érzi a gazdaságirányítási kötöttségeket, hogy olykor még különböző furfangos eljárásokkal is meg­kísérelte érvényesíteni ötleteit, gondolatait, vagyis: sokan alig várják, hogy önállóan elvi és gyakorlati tapasztalataikra alapozva dolgozhassanak. Természetes, hogy ez nem vonatkozik kivétel nél­kül minden vezetőre. Az új gazdaságirányítási rend­szer egész sor új ismeretet is követel, — a nálunk még szokatlan piackutatási módszerektől a matematikai modellekig, az elektronikus termelésprogramozás al­kalmazásától az iparszociológia előnyeinek hasznosí­tásáig. Megalapozatlan és tudománytalan feltételezés lenne azt állítani, hogy ennek minden vezető megfe­lel majd. Csakhogy figyelembe kell venni az új me­chanizmusnak azt az alapvonását, hogy sok mindent — a vezetői készséget, rátermettséget is . ..letisztítva’’ mutatja fel; amíg ugyanis a tervalkudozás rejthette olykor az alacsonyabb színvonalú irányítás következ­ményeit, a jövőben a vállalati nyereség voltaképpen egyetlen és bárki által leolvasható műszerskálán" fejezi ki majd a vezetés színvonalát nyilvánval;­ni­szont, hogy itt sem vezethet eredményre a kapkodás­i türelmetlenség, hiszen olyan méretű változás teljes fordulatsebességének­ eléréséhez, amilyen az új me­chanizmus, nemcsak az anyagi javak felhalmozásá­ban, de az új irányítási módszerek, ismeretek tekin­tetében is időre van szükség. Két évtized gazdálkodá­si eredményei, tényei bizonyítják azonban, hogy vállalati irányítók, zöme képes a legnehezebb felada­a­tok megoldására is. «_ Tábori András

Next