Dunaújvárosi Hírlap, 1967. szeptember (12. évfolyam, 70-78. szám)
1967-09-12 / 73. szám
Vár 1 D0 fel.: 67-9' Könyv*6' IVAROS A minden nappal formálódó magyar történelemben fontos dátum a magyar —szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének napja. A nemzetközi okmány, amelyet törvényes felhatalmazással a magyar és a szovjet vezetők Budapesten aláírtak, újabb húsz esztendőre szabja meg azokat a kereteket, amelyek között a világ első szocialista hatalma és hazánk együttmunkálkodása még szorosabb lesz. Nem véletlen, a szerződés elnevezésében foglalt három elem sorrendje. A barátság az első. A magyar és a szovjet vezetők megnyilatkozásaikban joggal hivatkozhattak arra, hogy a két oszág barátsága milliók barátsága nálunk és a Szovjetunióban egyaránt. Az egyes emberek érzelmei adják az államközi viszony érzelmi töltését. Annál őszintébb és annál igazibb ez a barátság, mert az érdekek azonosak, az eszmék és a célok közösek. Az idő és az események próbáját kiállta már ez; a fiatal szovjethatalmat megvédeni magyarok is felsorakoztak, majd fél évszázada, hazánk történelmének gyászos, ellenforradalmi korszakában is mélyen éltek a baráti érzelmek a magyar munkásban, parasztban, felvilágosult értelmiségben a Szovjetunió iránt, s ha a nemzetvesztő politika meg is próbálta népünket a szovjet népek ellen fordítani, azok azzal válaszoltak, hogy sok, nagy, szent áldozattal szabadították fel Magyarországot. Az új szerződés vég/n az együttműködés módozatait. A kooperáció az élet minden területén gyümölcsöző gyakorlattá vált már az elmúlt tizenkilenc esztendő alatt is, amikor az első, a még 1948-ban megkötött hasonló szerződés irányozta elő a gazdasági, kulturális, technikai-tudományos és egyéb jellegű kapcsolatokat. Aligha szorul bizonyításra, mit köszönhetett népgazdaságunk a Szovjetunióval való gazdasági együttműködésnek: átvehettük a hasznos és hazánkban is megvalósítható tapasztalatokat, az ottani fejlődés eredményeit nálunk is meghonosíthattuk. mezőgazdasági és ipari termelésünk nagy részének a Szovjetunió nyújtott biztos és jó árat fizető piacot, és így tovább. Se szeri, se száma a tudományos-technikai összedolgozás eredményeinek, a dubnai atomkutató intézettől kezdve a műszaki dokumentáció cseréjéig, ugyanígy hosszan sorolhatnák a kulturális kapcsolatok tényeit, amelyek kölcsönösen gazdagították a két ország művészeti életét, termékenyítőleg hatottak új művészi alkotások létrejöttére. Az új szerződés ezt a folyamatot továbbra is biztosítja és egyre szélesebb mederbe tereli. A kölcsönös segítség nyújtása a harmadik elem a szerződésben. magyar—szovjet szövetségnek rendkívül fontos tényezője, hogy — amint a szerződés 6. cikke kimondja — „ha a szerződő egyikét fegyveres támadás éri, felek másik az egyéni vagy a kollektíva önvédelem természetes jogán azonnal megad számára minden segítséget, beleértve a katonai segítséget is”. Magyarán mondjuk meg: i békénk egyik alapvető biztosítéka ez! Saját erőnkön kívül, néphadseregünk felkészültsége mellett támaszkodhatunk a szovjet nagyhatalom félelmetes erejére is! Korunkban, amikor az imperializmus a helyi háborúk kirobbantásával próbálja keresztezni a szocialista országok békés szándékait, megnyugtat [UNK]’orvainkra, hogy a Szovjetuniót szövetségesünknek vallhatjuk. A magyar—szovjet szerződés a szocialista országok egységének, összefogásának megszilárdítását célozza, — kitűnik ez a szerződés 4. és 5. cikkéből —, ez pedig nyilvánvaló módon megegyezik nemzeti érdekeinkkel is. Ki ne ismerné fel, hogy békénk, nyugodt alkotó munkánk az imperialista agresszivitás ellenében a szocialista világrendszer erősödését igényli? Külön érdemes aláhúzni a szerződésnek azt a jellegét, hogy a két ország jogainak egyenlőségén alapul. Márpedig a világtörténelemben a szocialista világrendszer kialakulásáig nem volt példa arra, hogy egy nagyhatalom és egy kisebb ország szerződéses viszonya a kölcsönös előnyök szerint formálódott volna. Ma is azt látjuk a lökésvilágban, hogy hol a nagyhatalom diktálja a maga feltételeit, hol pedig a maga javára előnyös kompromisszumokat fogad el csupán. Nem vitás, hogy a magyar —szovjet szerződés mindkét ország javát szolgálja. A magyar—szovjet szerződés húsz esztendőre szól. Igaz, mára maga a szerződés szövege megadja lehetőséget hatályának további öt-öt évre való meghosszabbítására, de erkölcsi-politikai érvénye — máris megjósolható — túlnyúlik a rögzített határidőkön. Kádár János, szavait idézhetjük: „Az önálló és szuverén Magyar Népköztársaság küpolitikai irányzata állandó, nem konjunkturális elemektől függ, nem csábító szirénhangok, nem valamiféle nyomás hatása következtében alakul, hanem szilárd elvi alapokon nyugszik”. S ezeknek az elvi alapoknak egyik fontos eleme, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság örök barátsága mellett vagyunk. Ismét Kádár János szavai: „A Magyar Népköztársaság szuverenításának, önálló szocialista és nemzeti fejlődésének legbiztosabb támasza a barátsága és együttműködése a Szovjetunióval”. A szerződés aláírása után A MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA t* A VÁROSi lakjai XII. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1967. SZEPTEMBER 12., KEDD •• Ünnepélyes tanévnyitó és tanműhelyavató a Felsőfokú Kohóipari Technikumban Hétfőn délelőtt ünnepélyes zászlórészben várta a Felsőfokú Kohóipari Technikum az 1967/68-as tanév ünnepélyes megnyitását. Az intézet tanulói, tanárai és a meghívott vendégek a második emeleti aulában gyűltek össze, ahol 11 órakor kezdetét vette a nyilvános FKT tanácsülés. Az ünnepi tanácsülés elnökségében helyet foglalt Dr . Horváth János, a KGM Vaskohászati Igazgatóság vezetője, Füstös Sándor, a Kohó- és Gépipari Minisztériunk oktatási osztályvezetője, Hiller István, az MSZMP Dunaújvárosi Bizottsága osztályvezetője, Illyés József, a Dunaújvárosi Tanács titkára, Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója, Szabó Mihály, a 26-os Építőipari Vállalat igazgatója, valamint az ország műszaki egyetemei, felsőfokú technikumai képviselői. Az iskola igazgatója tanévnyitó beszédében rövid áttekintést adott az intézmény eddigi fejlődéséről, majd köszönetet mondott a tanműhely építésében részt vett irányító és kivitelező vállalatok vezetőinek és dolgozóinak. — Intézetünk fejlődése mind a hallgatók létszámát, mind az oktatás színvonalát tekintve örvendetes az elmúlt három évben. Felsőfokú echnikumunk eddig 180 esti és 96 nappali tagozaton végzett felsőfokú szaktechnikusi képzést. Egyetlen területen nem tudtunk mind ezideig előrelépni, és ez a műhely és laboratóriumi oktatás volt. Új tanműhelyünket rövidesen birtokba vesszük, s ez az új, korszerű létesítmény hozzásegíti intézetünket, hogy a gyakorlati oktatás, a műhely- és laboratóriumi gyakorlat színvonalát jelentősen javíthassuk — mondotta az igazgató, majd az iskola tanulóihoz, az elsőéves hallgatókhoz intézte szavát. Az idei tanévben kohász-metallurgus, technológus, öntő, kohógépész, üzemben tartó gépész, gyártástechnológus, valamint acél- és könnyűfémszerkezeti szakon, illetve ágazaton 923 hallgató tanul. Oktatásukat 38 függetlenített tanár és 20 óraadó tanár biztosítja. Eddigi munkánk biztosítéknak látszik arra, hogy ez a fiatal, lelkes kollektíva, amely felsőfokú technikumot szervezett és valósított meg, áldozatos munkájával s jövendő, műszaki főiskolává szerveződés feltételeit és gyakorlati megvalósítását is biztosítja. Ez tulajdonképpen az elkövetkezendő tanév legfontosabb feladata lesz. Ezután a KISZ vasmű bizottsága képviselője átnyújtotta az intézet KISZ-bizottságának az új iskolazászlót. Majd Molnár László igazgató, az intézet tanárai, a vendégek, valamint a tanulótársak színe előtt ünnepélyes esküt tettek az új elsőévesek. A fogadalomtétel után a „Gaudeamus igitur” hangjai mellett a kétszáz elsőéves az iskola igazgatója elé járult, aki kézfogással az FKT hallgatójává fogadta őket. A hagyományos aktus után dr. Horváth János, a Vaskohászati Igazgatóság vezetője kért szót. Elismeréssel beszélt a felsőfokú technikum munkájáról, fejlődéséről, majd ünnepélyesen átadta rendeltetésének az iskola tanműhelyét. A Kohó- és Gépipari Minisztérium képviseletében Füstös Sándor, a minisztérium oktatási osztályvezetője lépett ezután az emelvényre. Eddigi munkásságuk elismeréséül átnyújtotta a „Kohászat kiváló dolgozója” kitüntetést Molnár László igazgatónak, Phillip Imre és Vágó János tanszékvezető tanároknak. Bejelentették továbbá, hogy a minisztérium, illetve az intézet a felsőfokú technikum 31 dolgozóját pénzjutalomban, hét dolgozóját pedig rendkívüli előléptetésben részesítette. Az ünnepélyes FKT tanácsülés után a tanévnyitó résztvevői és vendégei megtekintették az új tanműhelyt. Hétfőn délután az iskola tanműhelyében kohászati és a felsőfokú technikum fejlődését bemutató kiállítás nyílt. Este 8 órakor a Bartók Béla Művelődésházban tanévnyitó hangversenyt rendeztek. A Felsőfokú Kohóipari Technikumban ma, kedden reggel megkezdődött a tanítás. Ugyanakkor a felsőfokú technikumok vezetőinek és képviselőinek részvételével kétnapos módszertani tanácskozás kezdődött. A magyar orvosképzés világszínvonalon — A szovjet egészségügyi miniszter városunkban —■ Kedves vendéget köszönthettünk Szovjetunió egészségügyi minisztevárosunkban szombaton délelőtt. E.re — aki nyári szabadságát ha V. Petrovszkij professzor, azánkban tölti — felesége és leánya áll társaságában meglátogatta Dunaújvárost. A professzort elkísérte városunkba dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. A Városi Tanácsnál dr. Maróti János tanácselnök és dr. Liptai László városi főorvos üdvözölte és tájékoztatta dióhéjban a vendégeket első szocialista városunk életéről, fejlődéséről. Ezután megtekintették a kórházat. A kórház bejáratánál az orvosi haz képviselői fogadták a neves professzort, majd végigkalauzolták őt új egészségügyi intézményünkben. Petrovszkij professzort minden érdekelte. Kérdések özönét zúdította dunaújvárosi kollégáihoz, miközben egyik osztályról a másikra haladtak. Van-e intenzív therápiás osztály? Milyen felszereléssel dolgozik a traumatológiai műtő? Elégedetten nyugtázta, hogy a televízió itt 1- 1-wMrmmlt a gyógyászatba. A szemészeti osztályon arról érdeklődött — kohász város lévén — hogy sok-e a fémes szemsérülés? A kórtermekben egy-egy beteg felett valóságos konzíliumot tartott kollégáival Érdekelte még az is, horrá mlyen mattanna a betegek, s hogy a színes falak oldják-e a kórház „kellemetlen” illúzióját? Mindez alig másfél óra leforgása alatt történt Hallatlan ° apreia közvetlenné« rokonszenv, s akik kalauzolták joggal dilemmázható eredményeket Ampervar orvosai professzortak: a tanárt, az aktív orvost, vagy a minisztert tiszteljék-e Petrovszkij professzor ma is benne? — hetente kétszer — operál, híres szívspecialista, a szervátültetési kísérletek úttörője, és emellett természetesen az orvostudományi egyetem tanára, aki a fiatal nemzedéket tanítja, neveli. Mint mondotta: azzal a feltétellel vállaltam csak el a miniszterséget, ha a gyógyító kést is megtarthatom. Nekünk, magyaroknak a professzor személyes ismerősünk is. 1948- tól két esztendeig az egyik budapesti sebészeti klinika vezetője volt, a mi fiatal orvosnemzedékünk számos tagja büszkélkedhet azzal, hogy Petrovszkij-tanítvány. Azóta a professzor többször járt már Magyarországon. Most, nyári szabadsága alatt is zsúfolt programja volt. Sorra járta az ország új kórházait, járt Veszprémben, Szombathelyen, Pécsett az új klinikán és nem mulasztotta el megtekinteni a dunaújvárosi új kórházat sem. « — Hogyan értékeli professzor úr magyar egészségügy fejlődését? Petrovszkij professzort felvillanyozta a kérdés. — Számomra mindig öröm, ha itt járhatok az Önök országában Ide kötött valamikor a munkám, és számos barátom van itt. Ami a kérdést illeti, különösen az orvosképzésben értek el igazán kimagas-képzés világszínvonalon áll. Alkalmam volt most ismételten látni, hogyan fejlődnek egészségügyi intézményeik. Számos új kórház épült Magyarországon az utóbbi időben, s ezek korszerűek, jól felszereltek, építészetileg, esztetikailag is vonzók, öröény töltenek el sikereik . — mondotta Petrovsz- Vendégünk a kórház teraszán A korszerűen felszerelt műtőben szívesen időzött Petrovszkij professzor