Dunaújvárosi Hírlap, 1967. szeptember (12. évfolyam, 70-78. szám)

1967-09-12 / 73. szám

Vár 1 D0 fel.: 67-9' Könyv*6' IVAROS A minden nappal formáló­dó magyar történelemben fontos dátum a magyar —szovjet barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés megkötésének napja. A nemzetközi okmány, amelyet törvényes felha­talmazással a magyar és a­ szovjet vezetők Budapesten aláírtak, újabb húsz esztendőre szabja meg azokat a kereteket, amelyek között a vi­lág első szocialista hatalma és hazánk együttmunkálkodása még szorosabb lesz. Nem véletlen, a szerződés elne­vezésében foglalt három elem sor­rendje. A barátság az első. A ma­gyar és a szovjet vezetők megnyi­latkozásaikban joggal hivatkozhat­tak arra, hogy a két oszág barát­sága milliók barátsága nálunk és a Szovjetunióban egyaránt. Az egyes emberek érzelmei adják az államközi viszony érzelmi töltését. Annál őszintébb és annál igazibb ez a barátság, mert az érdekek azo­nosak, az eszmék és a célok közö­sek. Az idő és az események pró­báját kiállta már ez; a fiatal szov­jethatalmat megvédeni magyarok is felsorakoztak, majd fél évszáza­da, hazánk történelmének gyászos, ellenforradalmi korszakában is mélyen éltek a baráti érzelmek a magyar munkásban, parasztban, felvilágosult értelmiségben a Szov­jetunió iránt, s ha a nemzetvesztő politika meg is próbálta népünket a szovjet népek ellen fordítani, azok azzal válaszoltak, hogy sok, nagy, szent áldozattal szabadítot­ták fel Magyarországot. Az új szerződés vég/­n az egy­ütt­­m­­űköd­és módozatait. A kooperáció az élet minden területén gyümöl­csöző gyakorlattá vált már az el­múlt tizenkilenc esztendő alatt is,­ amikor az első, a még 1948-ban megkötött hasonló szerződés irá­nyozta elő a gazdasági, kulturális, technikai-tudományos és egyéb jel­legű kapcsolatokat. Aligha szorul bizonyításra, mit köszönhetett nép­gazdaságunk a Szovjetunióval való gazdasági együttműködésnek: átve­hettük a hasznos és hazánkban is megvalósítható tapasztalatokat, az ottani fejlődés eredményeit nálunk is meghonosíthattuk. mezőgazda­­sági és ipari termelésünk nagy ré­szének a Szovjetunió nyújtott biz­tos és jó árat fizető piacot, és így tovább. Se szeri, se száma a tudo­mányos-technikai összedolgozás eredményeinek, a dubnai atomku­­tató intézettől kezdve a műszaki dokumentáció cseréjéig, ugyanígy hosszan sorolhatnák a kulturális kapcsolatok tényeit, amelyek köl­csönösen gazdagították a két or­szág művészeti életét, termékenyí­­tőleg hatottak új művészi alkotá­sok létrejöttére. Az új szerződés ezt a folyamatot továbbra is bizto­sítja és egyre szélesebb mederbe tereli. A kölcsönös segítség nyújtása a harmadik elem a szerződésben. magyar—szovjet szövetségnek rend­­­kívül fontos tényezője, hogy — amint a szerződés 6. cikke ki­mondja — „ha a szerződő egyikét fegyveres támadás éri, felek másik az egyéni vagy a kollektív­a önvédelem természetes jogán azon­nal megad számára minden segít­séget, beleértve a katonai segítsé­­­­get is”. Magyarán mondjuk meg: i békénk egyik alapvető biztosítéka­­ ez! Saját erőnkön kívül, néphad­­­­seregünk felkészültsége mellett tá­maszkodhatunk a szovjet nagyha­talom félelmetes erejére is! Ko­runkban, amikor az imperializmus a helyi háborúk kirobbantásával próbálja keresztezni a szocialista országok békés szándékait, meg­­nyugtat­­ [UNK]’orvainkra, hogy a Szov­jetuniót szövetségesünknek vallhat­­juk. A magyar—szovjet szerződés a szocialista országok egységének, összefogásának megszilárdítását cé­lozza, — kitűnik ez a szerződés 4. és 5. cikkéből —, ez pedig nyil­vánvaló módon megegyezik nem­zeti érdekeinkkel is. Ki ne ismer­né fel, hogy békénk, nyugodt al­kotó munkánk az imperialista ag­resszivitás ellenében a szocialista világrendszer erősödését igényli? Külön érdemes aláhúzni a szer­ződésnek azt a jellegét, hogy a két ország jogainak egyenlőségén ala­pul. Márpedig a világtörténelem­ben a szocialista világrendszer ki­alakulásáig nem volt példa arra, hogy egy nagyhatalom és egy ki­sebb ország szerződéses viszonya a kölcsönös előnyök szerint formá­­lódott volna. Ma is azt­­ látjuk a lökésvilágban, hogy hol a nagy­hatalom diktálja a maga feltéte­leit, hol pedig a maga javára elő­nyös kompromisszumokat fogad el csupán. Nem vitás, hogy a magyar —szovjet szerződés mindkét ország javát szolgálja. A magyar—szovjet szerződés húsz esztendőre szól. Igaz, már­a maga a szerződés szövege megadja lehetőséget hatályának további öt-öt évre való meghosszabbításá­ra, de erkölcsi-politikai érvénye — máris megjósolható — túlnyúlik a rögzített határidőkön. Kádár János, szavait idézhetjük: „Az önálló és szuverén Magyar Népköztársaság küpolitikai irányzata állandó, nem konjunkturális elemektől függ, nem csábító szirénhangok, nem vala­miféle nyomás hatása következté­ben alakul, hanem szilárd elvi ala­pokon nyugszik”. S ezeknek az el­vi alapoknak egyik fontos eleme, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság örök barátsága mellett vagyunk. Ismét Kádár Já­nos szavai: „A Magyar Népköztár­saság szuverenításának, önálló szo­cialista és nemzeti fejlődésének legbiztosabb támasza a barátsága és együttműködése a Szovjetunió­val”.­­ A szerződés aláírása után A MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA t* A VÁROSi lakjai XII. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1967. SZEPTEMBER 12., KEDD ••­­ Ünnepélyes tanévnyitó és tanműhelyavató a Felsőfokú Kohóipari Technikumban Hétfőn délelőtt ünnepélyes zászló­­részben várta a Felsőfokú Kohóipari Technikum az 1967/68-as tanév ün­nepélyes megnyitását. Az intézet ta­­nulói, tanárai és a meghívott vendé­gek a második emeleti aulában gyűl­tek össze, ahol 11 órakor kezdetét vette a nyilvános FKT tanácsülés. Az ünnepi tanácsülés elnökségé­ben helyet foglalt D­r . Horváth János, a KGM Vaskohászati Igazga­tóság vezetője, Füstös Sándor, a­­ Kohó- és Gépipari Minisztériunk ok­tatási osztályvezetője, Hiller István, az MSZMP Dunaújvárosi Bi­zottsága osztályvezetője, Illyés József, a Dunaújvárosi Tanács titká­ra, Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója, Szabó Mihály, a 26-os Építőipari Vállalat igazgatója, valamint az ország mű­szaki egyetemei, felsőfokú techni­kumai képviselői. Az iskola igazgatója tanévnyitó be­szédében rövid áttekintést adott az intézmény eddigi fejlődéséről, majd köszönetet mondott a tanműhely építésében részt vett irányító és ki­vitelező vállalatok vezetőinek és dol­­­gozóinak. — Intézetünk fejlődése mind a hallgatók létszámát, mind az okta­tás színvonalát tekintve örvendetes az elmúlt három évben. Felsőfokú echnikumunk eddig 180 esti és 96 nappali tagozaton végzett felsőfokú szaktechnikusi képzést. Egyetlen te­rületen nem tudtunk mind ezideig előrelépni, és ez a műhely és labo­ratóriumi oktatás volt. Új tanműhe­lyünket rövidesen birtokba vesszük, s ez az új, korszerű létesítmény hoz­zásegíti intézetünket, hogy a gyakor­lati oktatás, a műhely- és laborató­riumi gyakorlat színvonalát jelentő­sen javíthassuk — mondotta az igaz­gató, majd az iskola tanulóihoz, az elsőéves hallgatókhoz intézte szavát.­­ Az idei tanévben kohász-metal­­lurgus, technológus, öntő, kohógé­pész, üzemben tartó gépész, gyártás­­technológus, valamint acél- és kön­­­nyűfémszerkezeti szakon, illetve ága­zaton 923 hallgató tanul. Oktatásu­kat 38 függetlenített tanár és 20 óra­adó tanár biztosítja. Eddigi munkánk biztosítéknak látszik arra, hogy ez a fiatal, lelkes kollektíva, amely felső­fokú technikumot szervezett és való­sított meg, áldozatos munkájával s jövendő, műszaki főiskolává szerve­ződés feltételeit és gyakorlati meg­valósítását is biztosítja. Ez tulajdon­képpen az elkövetkezendő tanév leg­fontosabb feladata lesz. Ezután a KISZ vasmű bizottsága képviselője átnyújtotta az intézet KISZ-bizottságának az új iskolazász­lót. Majd Molnár László igazgató, az intézet tanárai, a vendégek, valamint a tanulótársak színe előtt ünnepélyes esküt tettek az új elsőévesek. A fo­gadalomtétel után a „Gaudeamus igitur” hangjai mellett a kétszáz el­sőéves az iskola igazgatója elé járult, aki kézfogással az FKT hallgatójává fogadta őket. A hagyományos aktus után dr. Horváth János, a Vaskohászati Igaz­gatóság vezetője k­ért szót. Elisme­réssel beszélt a felsőfokú technikum munkájáról, fejlődéséről, majd ünne­pélyesen átadta rendeltetésének az iskola tanműhelyét. A Kohó- és Gép­ipari Minisztérium képviseletében Füstös Sándor, a minisztérium okta­tási osztályvezetője lépett ezután az emelvényre. Eddigi munkásságuk el­ismeréséül átnyújtotta a „Kohászat kiváló dolgozója” kitüntetést Molnár László igazgatónak, Phillip Imre és Vágó János tanszékvezető ta­nároknak. Bejelentették továbbá, hogy a minisztérium, illetve az inté­zet a felsőfokú technikum 31 dolgo­zóját pénzjutalomban, hét dolgozó­ját pedig rendkívüli előléptetésben részesítette. Az ünnepélyes FKT tanácsülés után a tanévnyitó résztvevői és ven­dégei megtekintették az új tanmű­helyt. Hétfőn délután az iskola tanműhe­lyében kohászati és a felsőfokú tech­nikum fejlődését bemutató kiállítás nyílt. Este 8 órakor a Bartók Béla Művelődésházban tanévnyitó hang­versenyt rendeztek. A Felsőfokú Kohóipari Techni­kumban ma, kedden reggel megkez­dődött a tanítás. Ugyanakkor a fel­sőfokú technikumok vezetőinek és képviselőinek részvételével kétnapos módszertani tanácskozás kezdődött. A magyar orvosképzés világszínvonalon — A szovjet egészségügyi miniszter városunkban —■ Kedves vendéget köszönthettünk Szovjetunió egészségügyi miniszte­­városunkban szombaton délelőtt. E.­re — aki nyári szabadságát ha­ V. Petrovszkij professzor, a­zánkban tölti — felesége és leánya áll társaságában meglátogatta Duna­újvárost. A professzort elkísérte városunkba dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter. A Városi Tanácsnál dr. Maróti János tanácselnök és d­r. Lip­tai L­á­s­zl­ó városi főorvos üd­vözölte és tájékoztatta dióhéjban a vendégeket első szocialista váro­sunk életéről, fejlődéséről. Ezután megtekintették a kórházat. A kór­ház bejáratánál az orvosi haz kép­viselői fogadták a neves profes­­­szort, majd végigkalauzolták őt új egészségügyi intézményünkben. Petrovszkij professzort minden érdekelte. Kérdések özönét zúdította dunaújvárosi kollégáihoz, miközben egyik osztályról a másikra halad­tak. Van-e intenzív therápiás osz­tály? Milyen felszereléssel dolgo­zik a traumatológiai műtő? Elé­gedetten nyugtázta, hogy a televí­zió itt 1- 1-wMrm­mlt a gyógyászatba. A szemészeti osztályon arról ér­deklődött — kohász város lévén — hogy sok-e a fémes szemsérülés? A kórtermekben egy-egy beteg fe­lett valóságos konzíliumot tartott kollégáival Érdekelte még az is, horrá m­lyen mattanna a betegek, s hogy a színes falak old­­ják-e a kórház „kellemetlen” illú­zióját? Mindez alig másfél óra leforgá­sa alatt történt Hallatlan ° apr­eia közvetlenné« rokonszenv, s akik kalauzolták joggal dilemmázhat­­ó eredményeket Am­pervar orvos­ai professzor­­tak: a tanárt, az aktív orvost, vagy a minisztert tiszteljék-e Petrovszkij professzor ma is benne? — hetente kétszer — operál, híres szív­specialista, a szervátültetési kísér­letek úttörője, és emellett termé­szetesen az orvostudományi egye­tem tanára, aki a fiatal nemzedé­ket tanítja, neveli. Mint mondotta: azzal a feltétellel vállaltam csak el a miniszterséget, ha a gyógyító kést is megtarthatom. Nekünk, magyaroknak a profes­­­szor személyes ismerősünk is. 1948- tól két esztendeig az egyik buda­pesti sebészeti klinika vezetője volt, a mi fiatal orvosnemzedékünk számos tagja büszkélkedhet azzal, hogy Petrovszkij-tanítvány. Azóta a professzor többször járt már Ma­gyarországon. Most, nyári szabad­sága alatt is zsúfolt programja volt. Sorra járta az ország új kór­házait, járt Veszprémben, Szom­bathelyen, Pécsett az új klinikán és nem mulasztotta el megtekin­teni a dunaújvárosi új kórházat sem. « — Hogyan értékeli professzor úr magyar egészségügy fejlődését? Petrovszkij professzort felvilla­nyozta a kérdés. — Számomra mindig öröm, ha itt járhatok az Önök országában Ide kötött valamikor a munkám, és számos barátom van itt. Ami a kérdést illeti, különösen az orvos­képzésben értek el igazán kimagas-képzés világszínvonalon áll. Alkal­mam volt most ismételten látni, hogyan fejlődnek egészségügyi in­tézményeik. Számos új kórház­ épült Magyarországon az utóbbi időben, s ezek korszerűek, jól fel­szereltek, építészetileg, eszt­etikai­lag is vonzók, öröény töltenek el sikereik . — mondotta Petrovsz- Vendégünk a kórház teraszán A korszerűen felszerelt műtőben szí­vesen időzött Petrovszkij professzor

Next