Dunaújvárosi Hírlap, 1969. augusztus (14. évfolyam, 61-68. szám)
1969-08-05 / 62. szám
Álmodozás egy Hosszúhajú fiúk rövidszoknyás lányokat kísérgetnek, a hangszóróból beat-zene árad, de a hajóhinta, a céllövölde, az inga és a ringlispil a régi Városliget hangulatát idézi — a csíkos trikójú Liliom és a kis Zeller Júlia feledhetetlen figurája kel életre újból és újból, valahányszor megnyílik a Vidám Park kapuja, és a kerítésen belül ,minden forogni, mozogni kezd. Hétköznap szomorú és halott a vurstli,csak vasárnap él, vasárnap csillog és hívogat: tedd félre a nagyképűséget, felejtsd el epeköveidet és anginádat, főnöködet és beosztottaidat, merj visszafiatalodni, egy-két-három évtizeddel, merj játszani, hintázni, forogni, örülj a kihalászott tányérnak, telitalálattal szerzett bögrének. Végy zsákbamacska-jegyet szíved hölgyének, vén gavallér, ültesd fel az óriáskerékre és állj meg egy-két percre a ringató előtt — ebből a távlatból még rövidebbek a miniszoknyák. S ha mindent végigélveztél, menj tovább. Ballagj végig az úttörővasúti pályán, ahol ma már nagyon ritkán indulnak a szerelvények, nézd meg az egykori botanikus- és állatkert helyét, keresd a kilátót, amit elvitt a partomlás, s visszafelé jövet búcsúzz el a lepkehintától —egy, legfeljebb két szezont húz még ki itt ez öreg jószág, azután nyugdíjba vonul. Azután ülj le egy padra, nézd az előtted fel-alá hullámzó tömeget és töprengj el: elég-e a vurstli-romantika, jó-e, hogy ami tíz évvel ezelőtt még szép volt, jó volt, az ma már elhanyagoltan búslakodik, lassan benövi a fű, elfeledkeznek róla. S töprengj el, mit lehetne és kellene tenni ahhoz, hogy a nagyon is létező igény és a lehetőség házasságából valóság szülessék. Mindenek előtt pedig ezen töprengj: milyen 'fagyon ez’a valóság. * Egy szó: kultúrpark Mit jelent ez a szó? Bűvös szezám tárulj? Korántsem. Ez: kultúrpark. az elkövetkező tizenöt év munkájának, s tegyük hozzá: társadalmi munkájának céla. szimbóuma, mondhatnék így is, férj a neve. Társadalmi munka a Vidám Parkban? Miért ne? Ha a házunk előtti park társadalmi munka eredménye, miért ne lehetne az a Kultúrpark? A Kultúrpark elődje, a mostani Vidám Park éppen elég társadalmi munkát látott már — a vasmű és az építőipari vállalat dolgozói, értsd: szakmunkásai, technikusai és mérnökei hihetetlen mennyiségű munkát végeztek itt egy jó szóra, és egy baráti kézszorításért — s ha akarjuk, hogy valóban létrejöjjön az a tervezett Kultúrpark, ha azt akarjuk, ahogy ez a könnyű fajsúlyú szórakoztató intézmény szerves részévé vájék a város művelődéspolitikájának, a jövőben sem szabad ezt megtagaddnunk tőle. Igen ám, de nem fából vaskarika-e: vurstliból művelődési intézmény? S létre lehet-e hozni a rendelkezésre álló erőkkel? Verne: Utazás a Föld körül nyolcvan nap alatt című regénye jut eszembe, annak is egy mondata, ami a hidegvérű Mr. Phileas Folg szájából hangzik el: „A jól felhasznált minimum mindenre elegendő.” Nem pedig az elgondolás, nagy vonalakban a következő: Az elkövetkezendő tizenöt év alatt a Vidám Park bejárata mögött lévő ,,vurstli”-rész átkerül az úttörővasút végállomásához, nagyjából a fennsíkon rostokoló repülőgép közvetlen környezetébe. Végre újból lesz funkciója a vasútnak; akik hintázni, forogni akarnak, kényelmesen megközelíthetik majd a szó szoros értelmében vett Vidám Parkot. Akik pedig gyalogosan vágnak neki a nem túlságosan hosszú útnak, azok akarva-akaratlan keresztül mennek a Parknak ama részén, ami kultúrparkká teszi a Parkot. Képzeljük el, hogy nem messze a bejárattól nagyméretű kiállítási terem fogadja a látogatókat, benne, állandó jellegű képzőművészeti kiállítás — akár a helyi képzőművészekre gondolunk, akár más városokban élőkre — kiállítási terem közelében a múzeum a kőanyagából felépített romkert, vagy esetleg a csak részben feltárható Castrumnak kissé kicsinyített mása. Cölöpkerítéssel, őrtornyokkal, a laktanyák és istállók, fegyverraktárak pontos imitációival; itt áll a praetorium, ez az utca volt a via principalis, ez volt a pedites, a gyalogosok szállása, és így tovább. Légvár-e egy ilyen római erődítmény felépítése? Csak anyag kell hozzá, csak az kerül pénzbe. A munkát és a szakértelmet adni fogja a város lakossága. A természetbeni szemléltetés pedagógiai hasznáról ne is beszéljünk. S azzal sem kell bizonykodni, hogy mennyire örülnének város nyugdíjasai egy idetelepített a fiókkönyvtárnak; kora tavasztól késő őszig a sétányok peremét szegélyező padokon, télidőben pedig a fűtött olvasóteremben olvashatnának, vagy akár sakkozhatnának is, szép időben a szabad ég alatt elhelyezett táblás asztalokon, rossz időben sakkszobában. És nem volna-e haszaos, nem volna-e igényébresztő, ha a kiállítási terem mellett valami alkotóház-félét teremtenénk, hogy váltott, rendszerrel, nyolc-tíz tehetséges gyereket vendégül lásson a város akár nyáron, akár télen, akik a rendelkezésükre bocsátott anyaggal és anyagból alkotnának, s műveik itt maradnának a kiállítási terem múzeum-jellegű részében. Nem volna hiábavaló befektetés — hangsúlyozni kell: csak anyagbefektetés, mert a kivitelezéshez szükséges szellemi és fizikai munkát adni fogja a város. Télidőben is élet lüktetne itt, nemcsak a falak között, hanem sízabad ég alatt is, ha megvalósulna a a tervezett nagyméretű műjégpálya öltözőkkel, melegedővel, s szórakoztatva kultúráló intézménnyé válnék ez is, ha a melegedőben mód lenne egy-egy öt-tízperces filmvetítésre. * Ábrándkép? Nem az. Néha csalóka a valóság képe, és a látszólag semmi mögött tetemes erőtartalékok rejtőznek. Már eddig is sok minden történt itt, észrevétlenül, nem kiabáló, nem mutatós módon, de történt. A budapesti Vidám Park darabonként nyolcvanezer forintért vásárolt robogókat Olaszországból. A mi Vidám Parkunk a régi robogók motorjainak felhasználásával saját műhelyében készített el huszonöt új, modern vonalú, rám, előre-hátra műanyag karosszéhaladó robogót, műszaki rajzdokumentáció nélkül, skicc alapján; egy teljes év ráment a munkára, de megérte, mert egyegy robogó nem került így többe, mint nyolcezer forintba. És nem csúnyábbak, nem rosszabbak, mint az import-robogók. Elkészült a Vidám Park tetőszerkezetének terve — csak anyag kell hozzá és kivitelező munka, hogy esős** időben se kelljen elhalasztani egy-egy rendezvényt. Ha illetve, amikor majd elkészül, remélhetőleg egy-két éven belül, akkor majd olyasmire is lehet gondolni, hogy szabadtéri hangversenyeket, operaelőadásokat hallgassunk meg nézzünk végig a szabadtéri színpadon. Készen vannak az elgondolások a Park csillagvizsgálójának felépítésére — a raktárban ott pihen egy 250 milliméteres, és két kisebb távcső. Az anyagigény minimális, csak a segítőkész munkáskezek hiányoznak ahhoz, hogy felhőtlen esteken a Holdnak most már nem is olyan távoli tájaiban, a Jupiter holdjaiban, a Szaturnus gyűrűjében gyönyörködhessünk.. Sajátságos dolog, hogy Pest, Balatonfüred, Szombathely, Szarvas, vagyis azok a városok, ahol botanikus kert van, boldogan segítik a mieinket tanácsokkal, tervekkel, elgondolásokkal, sőt anyaggal is, de mi másunk érdektelenek vagyunk. Csak munka kellene a botanikus kert létrehozásához, semmi más. Pedig hát — hogy megint csak újabb ötletet említsek — nem szívesen megfogná-e akármelyik dunaújvárosi a kerti ollót, a fűnyíró gép nyelét, ha valamelyik Eszterházy-kastély kertjének fényképe alapján egy kis Versatile létrehozása jönne szóba? Egy barokk kert geometrikusan nyírt fákkal, bokrokkal, élősövényekkel, és szökőkutakkal. Egy órai séta ebben a parkban felérne egy stílustörténeti előadással. S ha szép nyári esteken ebben a parkrészben felcsendülne Haydn szerenádja, bizonyára lenne annyi látogató itt, mint a pesti Károlyi kertben, vagy a Margit-szigeten. A jól felhasznált minimum mindenre elegendő — és erőtartalékaink nem minimálisak. Van ebben a városban annyi impulzitás, van olyan kulturális igény, hogy külső segítség nélkül is létrehozzon egy olyan kultúrparkot, ami nyíltan, vagy burkoltan, de feltétlenül a művelődés céljait szolgálná, létező, de mindmáig kielégítetlenül maradt igényeknek adna módot a kielégülésre. Hiszem, hogy nem kell hozzá az a tizenöt év, amit a tanács végrehajtó bizottsága keretidőként az elmúlt márciusban jóváhagyott. Hamarabb meg fogjuk csinálni: a fiatal műszakiak, a fiatal szakmunkások, a KISZ- korúak és az élemedettebbek — mi, dunaújvárosiak, saját magunknak, és vendégeinknek. Lesz kultúrparkja a városnak. K. D. Ipari vásár Pécsett Tízezer négyzetméternyi területen csaknem száz vállalat mutatja be termékeit a Pécsett most megnyílt Baranya megyei Ipari Vásáron. A tíz napig nyitvatartó vásáron budapesti vállalatok is részt vesznek . (MTI fotó : Bajkor József felvétele) Nem véletlen? n Nem véletlen, hogy az üzem termelékenysége .. „Nem véletlen, hogy diplomáciai körökben ..„Nem véletlen, hogy a csapat erőnléte...”, — és így tovább. Nem megy le a Nap az égről anélkül, hogy ne hallanánk, vagy olvasnánk legalább egy tucat mondatot ezzel a kezdettel: „Nem véletlen.. Nemcsak azért bántó az ilyen jellegű és szerkezetű fordulat, mert túlzottan gyakori, hanem azért is, mert okoskodó, bennfenteskedő — többnyire egyáltalában nincs mögötte tartalom. S nyelvtanilag sem szerencsés ez szóhasználat — kétszeres taagadás van benne: egyrészt a „véletlen” szó, ami maga is tagadást rejt (véletlen — a nem vélt), másrészt a tagadást jelentő ,.nem” szócska. Az indoeurópai nyelvek kedvelik az ilyen kettős tagadást, ami nyomatékos állítást jelent náluk a magyar azonban nem. A „nem véletlen” kifejezés idegen eredetet, idegen nyelvi szemléletet tükröz. Egyetlen újságcikk sorai közül bolháztam ki ezeket a lényegében azonos fordulatokat: „Nem véletlen, hogy a vendéglátóipar ...Nem egy ember úgy véli . .Nem kevés pénz ez .. „Nem éppen a legszerényebb jövedelműek..„Ezek ugyancsak nem fiatal dolgozók...” Ám különös valami a nyelv. Az a megállapítás, hogy egy szerkezet rossz, hibás, lapos, vagy zavaros, sosem lehet abszolút érvényű. Megbízható nyelvérzékű ember azonnal ráhajl a helyes használatra..Ezt a tragikus történetet nem lehet nem elszorult torokkal végighajlgatni..Ez a mondat jó, különös érzelemkeltő hatása énnen nem kétszeres használatában a rejlik. ha jobb, ha csínján bánunk vele. „ — kemény — ! A SZOBOR Nyugtalanság, lobogás, fejet-nem-hajtó örök ellenzékiség, világmegváltás, forradalmi dac, konokság, villanásnyi üstökös élet, elpusztíthatatlan és csodálatos életmű. — és még ki tudja mennyi jelző, ami mind kevés lenne ahhoz, hogy méltóan jellemezze, dicsérje Petőit. Huszonhat éves titán. A magyar irodalom költő-csodája. Berobbant a világba, tüzes nyíl száguldással, aztán eltűnt, talányokat, titkokat hagyva maga után. Annyiszor és annyian formázták meg alakját, próbálták szoborként felidézni. Az ország legfiatalabb Petőfi szobrát Szalkszertmártonban avatták két napja. — Alkotás Petőfiről? Merjem ezt mondani? Lehet róla nagyszerűt, tökéleteset formázni, mikor ő volt az utolérhetetlen, a legnagyobbat alkotók egyike? — hárítja el a dicséretet Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész, a szobor leleplezése utáni percekben. A falu főterén felállított szobor a Petőfi múzeummal szemben áll, ahol 1845—46 telét töltötte a költő, ahol a falusi kocsmát bérelték a szülők. A bronz szobor nemcsak az avatás megható és kedves ünnepségének fényében szép. Felvetett fejjel, lobogó hajjal, vállára csapott mentével, az örök vándorlásban egy pillanatra megálló Petőfi ez. Ahogy felnéz az ember a szoborra, amely a rosszul élelmezett robusztusság helyett, vékony, a történetírók szerint negyvenöt kilós költőt ábrázolja, kedve lenne beszélgetni ezzel a fiatal fiúval. Dehát ez csak képzelet játéka, a versekben ott van minden, és százhúsz éve elevenen, mához szólva élnek Petőfi szavai. És csodálja őt a falu apraja, nagyja, akik egy kicsit közelebbinek érzik Petőfit, a „mi Petőfink”-nek mondják, mert itt is élt, itt is születtek versei. És élnek Szalkszentmártonban azoknak az utódai is, akik nem kevés büszkeséggel emlékeznek arra, hogy valamikor ősükhöz költeményt írt. A Petőfi ház szomszédságában lakó kislányhoz íródott a „Fa leszek, ha fának vagy virága”. Fehér hajú, nagybajuszos parasztember járja körül, nézegeti az új szobrot. Ilyen hát ez a Petőfi Sándor, akinek kívülről tudja összes verseit, a hatvanéves elmúlt idős ember, aki versenyre kel a múzeumigazgatóval, ha idézni kell a verssorokat. A Duna másik oldalán, Szalkszentmártonban vasárnap ünnepelt az egész falu. Majsai Károly a szoboravatási ünnepség főszervezője, a falubeliekre mutat: — Mindannyian akartuk, mindenki benne volt, közös volt a munkánk és a dicséret is. Csak néhány kilométer Dunaújvárostól a falu, ide látszik a torony is. Ne legyen választóvíz a Duna. Közeli szomszédaink új műalkotását, múzeumát Petőfi kultuszát érezzük kicsit magunkénak Az oda látogatók biztosan érzik majd — nem volt hiábavaló út, érdemes. _ S. E. Állandó Petőfi-kiállítás Kiskőrösön Vasárnap délelőtt Petőfi Sándor halálának 120. évfordulója alkalmából — a költőre emlékezett szülőhelye, Kiskőrös. Megnyitották „Petőfi életútja” című állandó emlékkiállítást, amelynek gondolata a község újratelepülésének 250. évfordulójára való készülődés során fogant meg. A kiállítás a szülőház mellett kialakított múzeumi épület három helyiségében kapott méltó helyet. A fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeum adta az anyag nagyobb részét. Több mint nyolcvan eredeti Petőfi dokumentummal gazdagodott a szülőfalu. Ide került át a költő szülőházában őrzött irodalmi hagyaték is. Az első teremben láthatók a Petőfivel kapcsolatos emlékek 1845-ig, a János Vitéz megjelenéséig. A költő életét 1848-ig, a forradalom évéig szemléltetik a következő helyiségben, míg a harmadik teremben Petőfit mint a forradalom és szabadságharc lánglelkű költőjét mutatják be. Ugyanitt állították ki a Petőfikultusz hazai és nemzetközi vonatkozású dokumentumait is. A kis nádfedeles nyitott kéményű szülőházban őrzik továbbra is a Petrovics-család ereklyéit, továbbá a kiskőrösi Petőfi-emlékeket és a szülőház történetére vonatkozó anyagot. A múzeumavatáson a községi és a járási vezetőkkel együtt részt vettek a Bács-Kiskun megyei párt- és tanács vb képviselői is. Az emlékkiállítást Váci Mihály Kossuthdíjas költő nyitotta meg. (MTI) Megjelent a Nemzetközi Szemle angtipiztusi száma A Nemzetközi Szemle augusztusi száma több jelentős írást közöl, köztük Gustáv Húsáknak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának beszédét, amelyet a kommunista újságírók prágai értekezletén mondott. Beszédében foglalkozik a kommunista és munkáspártok Moszkvában megtartott tanácskozásának jelentőségével. Ennek kapcsán, mint közvetlen következtetést említ, hogy Csehszlovákia is a nemzetközi osztályküzdelmek áramában él, ezek politikai és ideológiai következményeivel együtt. Gustáv Husák a továbbiakban a Központi Bizottság áprilisi és májusi határozataival foglalkozik, s az azokat követő differenciálódási folyamattal. Megállapítja: ez helyes folyamat, amely •Húsossá teszi. ..ki a szövetségesünk, ki támogat bennünket, kinek vannak kétségei és ki a nyilvánvaló ellenség.” A Nemzetközi Szemle legújabb számában olvashatjuk Pirityi Sándor: „Alkotó vitaszellem, erősödő egység” című cikkét is. Az MTI moszkvai tudósítójának írása összefoglaló áttekintést ad a kommunista és munkáspártok moszkvai nagy tanácskozásáról. A Nemzetközi Szemle számos érdekes cikke közül megemlíthetjük még: B. Bacskov „A közel-keleti válság és az amerikai olajmonopóliumok” című írását. Bacskov cikke Izrael és az arab országok közötti konfliktus gazdasági okait részletezi, amelynek hátterében a külföldi tőke áll. 1969. augusztus 5., kedd