Dunaújvárosi Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 69-77. szám)

1969-09-02 / 69. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. SZEPTEMBER 2., KEDD Az Arab Szocialista Unió képviselőinek látogatása Dunaújvárosban Az Arab Szocialista Unió hazánk­ban tartózkodó képviselői, Abdul Mohszen Abu el Nur, az Arab Szo­cialista Unió legfelsőbb végrehajtó bizottságának tagja vezetésével szombaton délelőtt meglátogatták városunkat. A vendégeket elkísérte Szarka Károly, hazánk kairói nagy­követe. A delegáció fogadására a városi pártbizottság épületében meg­jelent Herczog Károly­, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Fe­jér megyei Pártbizottság első tit­kára, valamint városunk párt, ál­lami, gazdasági és társadalmi szer­veinek vezetői. Takács Imre, a városi­ pártbizott­ság első titkára köszöntötte a ven­dégeket, majd tájékoztatta őket Du­naújváros húszéves fejlődéséről, a szocialista építőm­unkában elért eredményeinkről. A köszöntő sza­vakra és a tájékoztatóra Abdul Moh­szen Abu el Nur, a küldöttség ve­zetője válaszolt; többek között eze­ket mondotta: — Engedjék meg, hogy küldöttsé­günk nevében átadjam a magyar népnek, pártjuknak, a város veze­tőinek és lakóinak az arab nép üd­vözletét. S egyben köszönetünket azért az állásfoglalásért, mellyel a mi ügyünket, harcunkat segítik. A mi népünk el van szánva, hogy to­vább folytassa a harcát törvényes céljai elérésére, az elrabolt arab földek visszaszerzésére, s e harcában együttműködik minden haladó erő­vel az imperializmus ellen. Mi igaz­ságos békén alapuló rendszert aka­runk teremteni. Kifejtette, hogy az arab nép el­ismeréssel tekint a magyar nép eredményeire és sok sikert kivánt a nép jólétének emeléséért, a béke ügyéért folyó mindennapi harchoz. — Boldog vagyok — mondotta — hogy e fiatal városba jöhettem és személyesen is láthatom a magyar nép építőmunkájának eredményeit. Az Arab Szocialista Unió küldött­sége ezután rövid városnézésre in­dult, az Arany Csillagban ebéden vett részt, majd délután a Dunai Vasmű klubban gyűlésen találko­zott a dunaújvárosiakkal. Takács Imre, a városi pártbizott­ság első titkára nyitotta meg a gyű­lést. — Örömmel tölt el bennünket — mondotta bevezetőben — hogy vá­rosunkban üdvözölhetjük egy nagy nép igazságos harcának képviselőit. — Majd rövid áttekintést adott a nemzetközi helyzetről, méltatta az arab népek harcát és beszélt azok­ról a kapcsolatokról, melyek a du­naújvárosiakat az arab népekkel közvetlenül is összefűzik. A Dunai Vasmű különböző termékei eljut­nak az Egyesült Arab Köztársaság­ba is, dunaújvárosi szakemberek részt vettek a heiuani erőmű építé­sében, és több arab diák tanul ná­lunk Dunaújvárosiban. Abdul Mohszen Abu el Nur szólt ezután a gyűlés résztvevőihez. Át­fogó képet adott arról, hogyan él­tek az emberek az egyiptomi társa­dalomban az 1952-es forradalom előtt, és milyen nagy erőfeszítéseket tet­tek az elmaradottság felszámolására a forradalom győzelme után. Mind­ez­t a társadalmi előrehaladásért folyó harc — nem volt könnyű és ma sem könnyű, mert a nemzet­közi imperializmus minden eszközt megragad és felhasznál e folyamat meggátlására. 1956-ban az angolok és a franciák követtek el agres­­­sziót, legutóbb pedig Izraelt hasz­náltaik fel aljas céljaik elérésére — Mi készek vagyunk arra — mondotta, — hogy reális feltételek mellett tárgyaljunk a békére, de nem kapitulálunk! Nagy érdeklődéssel kísért beszéde után Tábori László, a meleghenger­mű főimechanikusa — aki részt vett a heluáni erőmű építésében —mon­dotta el az Egyesült Arab Köztár­saságban szerzett élményeit, és hangsúlyozta: — Egyet akaró népet ismertünk meg az arab népben, s nincs erő, mely Önöket nagy céljuk elérésében megakadályozhatná, nincs erő, mely béklyóiba verhetné törek­véseiket. Majd a Dunai Vasmű dolgozói ne­vében díszes albumot nyújtott át a küldöttség vezetőjének. A delegáció ezután a Dunai Vasműbe látogatott, felkerestek néhány üzemet; láto­gatásuk Dunaújvárosban a kohásza­­ti kombinát vezetőivel folytatott ba­ráti beszélgetéssel zárult. • • Ünnepélyes tanévnyitó a város iskoláiban Hétfőn délelőtt kiürültek a duna­újvárosi játszóterek. Általános isko­lások, ipari tanulók és középiskolá­sok, tízezer fiú és lány igyekezett a reggel 9 órakor kezdődő tanévnyi­tó ünnepségekre. A legnevezetesebb tanévnyitó ün­nepséget ezen a szeptember elsején kétségkívül az új, tizenhárom tan­termes szakközépiskolában tartották. Az ünnepségen megjelent Boór Fe­renc, a Fejér megyei Tanács végre­hajtó bizottságának elnökhelyettese. Papp László, a Fejér megyei Tanács művelődésügyi osztályvezetője. Só­falui István, a Városi Tanács VB elnökhelyettese. Gadó József, KISZ városi bizottságának titkára, a és több más városi vezető. Engloner Gyula, a szakközépiskola igazgató­jának megnyitó beszéde után Boór Ferenc adta át az új létesítményt a diákoknak. Az ünnepséget követően hatszáz szakközépiskolás, köztük 162 gimnazista vette birtokba az iskolát. A tanítás itt is, mint a város többi iskolájában, kedden kezdődik. A város két középiskolájában, és az iparitanuló intézetben idén ki­­lencszáz elsőosztályos tanul, az ál­talános iskolákban hatszázötven gye­rek vett részt életében először isko­lai évnyitó ünnepségen. A város ki­lenc általános iskolájéban kedden 6500 tanuló kezdi az új tanévet. (Képünk a Ságvári Endre iskola évnyitóján készült). ­­arminc éve, szeptember­ben én még nem éltem. Amikor megszülettem, már tartott a háború és az akkori felnőttek már jónéhány hónapja szok­­tathatták magukat a gon­dolathoz: háború van. Eszmélésemkor — amen­­­nyire vissza tudok emlékezni, és vissza tu­dok, hiszen valamennyi gyerekkori élményem ’ kapcsolatban van a háborúval —, szóval esz­­mélésemkor nekem az egész világháború nem jelentett különösebb megrázkódtatást. Sőt, semmiféle megrázkódtatást nem jelentett. Harminc éve, szeptemberben vásárolhat­ták a szüleim azt a nagyméretű fényképal­bumot, amelybe később rólam készült fény­képek kerültek. Az albumot nagybátyám il­lusztrálta. Régen láttam ezt az albumot, de jól emlékszem rá: a címlapján egy gólya volt látható, amint, engem cipel, mint valami bugyrot, a csőrében tartott pelenka segítségé­vel. A kép alatt a nevem, a születésnapom ezenkívül gondos ecsetvonással, nagybetűkkel a két legfontosabb adat: HÁROMKI­ JÖHtJSZ és hogy ÖTVEN CENTIMÉTER. Az album kö­zepe táján egy fotó, természetesen rólam, az előszobaajtóban felszerelt gyűrűhintán torna­szám, mérleget csinálok, ami egész szép tel­jesítmény egy négy éves kisfiútól, láthatóan büszke is vagyok rá. A kép mellett illusztrá­ció: romok, lángok és a lángokban egy év­szám. 1944. Nem, nekem semmiféle megrázkódtatást nem jelentett, a háború, s ha egyáltalán ész­revettem, bizonyára természetesnek tartottam, hogy apám nincs otthon, s hogy az apám ko­­rabeli férfiak ha sétálnak, kizárólag egyen­ruhában sétálnak az utcán. A bombáktól sem ijedtem meg. Legfel­jebb izgalmasnak tűnt, amikor először hal­lottam a robbanásukat, emlékszem, tejért mentünk a nagyapámmal. Messziről kellett hozni a tejet, mert villamossal mentünk. Ami­­k­or megszólaltak a szirénák, a villamos meg­állt és a­ nagyapámmal hazáig futottunk. Ak­kor hallottam először bombarobbanást Anyám, a kapuban várt és én nem tudtam, hogy miért van úgy megijedve. Én úgy lettem gyerek, hogy közben há­ború volt. Kezdetben nem nálunk robbantak a bombák és a fényképalbumom első húsz mindenki félt már­ a pincében, hiszen ott én nyugágyban aludhattam. Harminc éve, szeptemberben, amikor szü­leim a fényképalbumot vásárolták és a len­­gyel gyerekekre az első tanítási napon ráom­­lott az iskola, a világ felnőttei borzongva és rettegéssel vették tudomásul, hogy kitört a háború. De talán túlságosan sokan voltak azok a felnőttek, akik csak később ijedtek meg, akik csak később kezdtek félni. Akkor, amikor a saját házuk égett. ború Idén, szeptemberben, harminc évvel a há­kirobbanása után, táskával a hátán, vagy a hóna alatt egy új generáció indul is­kolába. A világ nagyobbik részében a gyere­kek békében nőttek fel, ez a természetes ál­lapotuk. Vannak a világon iskolák, ahol a Harminc éve,szeptemberben oldalára ragasztott fotók alapján nem is lehet arra következtetni, hogy akkor már háború volt. Az egyik képen csörgővel a kezemben kalimpálok, a másikon perecet adok egy rács­mögötti őzikének, a harmadikon hatalmas söröskorót markolászok. És mindegyik képen ott vannak a felnőttek is a háttérben, mo­solygósan, mintha valamennyien a legnagyobb biztonságban lennénk. Miért is ijedtem volna meg, amikor az első bombarobbanást hallot­tam és miért is féltem volna később, am ihn­padok mellett árok húzódik, mely szerencsés esetben megvédi a gyerekeket a bombáktól Amióta felnőtt lettem, nemcsak őket, hanem a világ valamennyi gyerekét féltem a bomba­­robbanástól. És nem tagadom magam is fé­lek. Harminc év alatt megtanultuk, hogy a háború akkor is minket fenyeget, ha a bom­bák nem közvetlenül mellettünk, vagy nem közvetlenül a mi fejünk felett robbannak. Aczél Gábor "t Új telephelyekkel gazdagodnak a városi vállalatok Hosszú évekig szétszórtság, rossz szociális ellátottság jellemezte a vá­rosi vállalatok telephelyeit. Régi ba­rakképületekben, felvonulási épüle­tekben, öltözők, mosdók nélküli ideiglenes helyiségek szolgáltak mű­helyekként, raktárakként. A köz­pontosítás gondja már évek óta megoldásra vár. Néhány éve kezdő­dött meg a telephelyek központi ki­alakítása. Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat Ez évben készül el hat és fél mil­lió forintos beruházással a vállalat két központi telepe. Idáig a Déli­várostól az Óvárosig, mintegy húsz különböző helyen voltak a válla­latnak telephelyei. Pincékben, alag­sori helyiségekben voltak a műhe­lyek. Novemberben készül el az er­dei rakodón az új egyemeletes köz­ponti épület. A vállalat saját beru­házási keretből három és fél millió forintot fordított az építkezésre. Mosdók, öltözők, raktárak, műhe­lyek lesznek az új épületben, és az igényeiknek megfelelő munkakö­rülmények is biztosítottak. Az épít­kezésben a vállalat dolgozói hat­százezer forint értékű társadalmi munkával vettek részt. Ugyancsak ősszel adják át rendeltetésének az állomás melletti modern garázsüze­met. Itt lehetővé válik a vállalat gépkocsiállományának egyesített garázsírozása, és az egy helyen tör­ténő szerelési munkák elvégzése. A tervekben szerepel még a déli városi termesztő telep megszüntetése. Jö­vőre az Ador­y felé vezető út mellé helyezik át a telepet. Az Ingatlan­­kezelő és Városgazdálkodási Válla­latnál az egyesített telephelyek ki­alakításával négyre csökkentik az eddigi húsz telephely számát. Víz- és Csatornaművek A Víz- és Csatornaműveknél már nagyobb gondot okoz, s nem is le­hetséges a nagyarányú központosí­tás. A jelenlegi tizenhárom telep a munkák jellege miatt a város kü­lönböző részein található. Ezeken a telephelyeken már­ sikerült az el­múlt évek során a vállalatnak meg­­felelő szociális körülményeket ki­alakítani. Egyelőre a Kohász utcai telep bizonyul központosításra leg­alkalmasabbnak. A villanyszerelők, hegesztők, asztalosok, lakatosok, műhelyei itt vannak. A vízművek valamennyi telepét burkolt­­ utak­ , parkok veszik körül, ami városesz­tétikai szempontból is lényeges, hi­szen legtöbbjük a város középpont­jában épült. Ez a tény egyébként a terjeszkedésben, nagyobb központi telep létrehozásában gátolja as vállalatot. Az I. sz. hőközpont kör­a­nyéke az egyetlen, ami lehetőséget nyújt a terjeszkedésre. Ide terve­zik 1972-re a központi telepet, mint­egy kétmillió forintos beruházási költséggel. Már elkészültek a ter­vek, és szeptemberben kezdődik az építkezés a víztoronynál, ahová a Víz­ és Csatornaművek központi irodái költöznek majd. Saját beru­házásból fedezik az új irodai köz­pont költségeit, 2,3 millió forintot fordítanak erre a célra. Vegyesipari Vállalat Az elmúlt két év alatt több mint hárommillió forintot fordítot­tak a Vegyesipari Vállalatnál a kul­turáltabb munkakörülmények kiala­kítására. A vállalat központi tele­pén orvosi rendelőt, öltözőket, für­dőket létesítettek. Nemcsak a válla­lat dolgozóinak, hanem a környék lakóinak is megelégedésére szolgál majd az 1970 végén üzembe lépő gáztüzelésű kazán. (Ezáltal megszű­nik a sokszor kifogásolt fekete füst) A jövő évben fejeződik be a válla­lati központi telep körülkerítése, parkosítása. Mivel különböző szol­gáltató részlegek tartoznak a ve­gyiparhoz, így azok összevonása nem lehetséges. A szolgáltató rész­legek helyiségeinek bővítése és kor­szerűsítése folytatódik, a Patyolat­­részleg kapacitását növeli a jövő hónapban érkező jugoszláv vegy­­tisztító gép. A Kertvárosban még ez évben megnyílik az új cipész, pa­tyolat és fodrász részleg. A Vegyes­ipari Vállalat részlegei és felvevő­helyei a város fejlődésének megfe­lelő arányban növekednek a jövő­ben.

Next