Dunaújvárosi Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 78-86. szám)
1969-10-10 / 80. szám
Ülést tartott a Hazafias Népfront városi elnöksége A Hazafias Népfront városi elnöksége Simon Ferenc elnökletével socüi tartotta októberi ülését. Négy napirendi pontot tárgyaltak meg, a kertvárosi népfrontkörzet tevékenységét, a városi ifjúságvédelmet, a jövő évi jubileumi év társadalmi munkáját és a Népfronton belüli alkotmányos munkát és feladatokat. A Kertvárosban két éve szervezi a Népfront a társadalmi munkát és a kollektív összefogásnak szép eredményeit tudják felmutatni. Ez idő alatt közel kétezer munkaórát teljesítettek a társadalmi munkások, részt vettek az óvodaudvar, a játszótér, és a völgybe vezető lépcsők építésében. Mess István, a városi tanács vb elnökhelyettese, aki kertvárosi tanácstag szintén részt vett az ülésen. Elmondta, hogy 1970-ben a Kertvárosban bőven lesz társadalmi munkafeladat és a lakosság összefogására lesz szükség. Jövőre befejeződnek a csatornázások, útfelbontások, és az iskola, a KISZ-lakások és a völgy környékének rendezésében, parkosításában a társadalmi munkások segítségére számítanak. Soós Imre, a városi pártbizottság osztályvezetője az 1969. évi társadalmi munkák eredményeit ismertette A november 7-i városi ünnepségen az idei társadalmi munkában legaktívabban résztvevőket kitüntetik. Az 1970-es hármas évfordulót ünneplő jubileumi évben a városi pártbizottság versenyzászlót ajándékoz az évfordulók tiszteletére felajánlott társadalmi munkaversenyben élenjáróknak. A Hazafias Népfront elnöksége elhatározta, hogy a jövő évben a népfrontkörzetek között is versenyt indítanak. A városi ifjúságvédelemről adott tájékoztatót Biksz János, a Népfront Bizottság gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságának vezetője. Fontos kezdeményezésként és sikerrel járó akcióként említette, hogy felkerestek majdnem kétszáz tovább nem tanuló fiatalt, és beszélgetéseik nyomán ezek a fiatalok dolgoznak, illetve szakmát tanulnak. Az állami gondozottak nevelőszüleinek ankétot rendeztek, ami nagyon hasznosnak bizonyult. A Népfront és a KISZ szorosabb és tervszerűbb együttműködésére hívta fel a figyelmet beszámolójában a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság vezetője. Pongrácz Jenő, az alkotmányos társadalmi munkabizottságok vezetője a lakóbizottságok munkáját ismertette az ülésen. A tanács és a lakosság közötti kapcsolat kialakításában fontos szerepe van a lakóbizottságoknak, és ezzel a lehetőséggel élniük is kell. A Hazafias Népfront elnökségi ülésén felszólalt Illyés József, a városi tanács vb titkára is, és a Népfront körzeti tanácstagi megbeszélésekről fejtette ki véleményét. 250 csoportvezető újból iskolába jár A Dunai Vasmű üzemeiben jelenleg kétszázötven olyan csoportvezető dolgozik, akiknek van ugyan kiváló szakmai gyakorlatuk, de nincs meg a technikusi képzettségük. A gyár most szervezetten biztosítja, s kötelezővé tette számukra a műszaki alapismeretek megszerzését. Továbbképző iskolát indított részükre, helyileg a műszaki főiskolán, ahol tíz hónapon keresztül heti nyolc órában ismerkednek többek között a géprajzzal a gépelemókkal, a gyártásismeretekkel, a gyártástechnológiával és a munkahelyi szervezéssel. A kétszázötven csoportvezetőt nyolc osztályba osztották szét, s figyelembe vették váltóműszakos munkájukat. Könyvekről és jegyzetekről a vasmű oktatási osztálya gondoskodott. Az iskola előadói a vasmű üzemmérnökei és a műszaki főiskola tanárai. A megkezdődött 320 órás iskola végeztével a csoportvezetők vizsgát tesznek. Jövőre folytatják képzésükét. Akkor vezetői továbbképzésen vesznek részt. A tél küszöbén Tüzelőnézőben a TÜZÉP-nél A távfűtéses lakások lakói talán már azt is elfeledték, hogy milyen hangon duruzsol a kályha, arra meg éppen nem gondolnak, hogy hány háztartásban okoz napi gondot és munkát a tüzelés. A TÜZÉP dunaújvárosi telepén négyezernél több család vásárolja meg a télirevalót. Itt vásárolnak a kertvárosiak, az óvárosiak és a környező községek; Kisapostag, Nagyvenyim, Baracs lakói, sőt ebben az évben a TÜZÉP kiterjesztette vevőkörét, a nemrég nyitott rácalmási irodában is 10—15 vagon tüzelőt ad el havonta. Javult a minőség Javult a szén minőségi összetétele. A tavaly kapható fácánosi 3450 kalóriájú szenet kivonták a forgalomból, most a legkisebb fűtőértékű a pusztavámi szén, s ez 3850 kalóriája. Kapható a 6000 kalóriájú lengyel diószén, ennek minősége vetekszik a koksz minőségével, ezenkívül a kedvelt tatai és oroszlányi szénből is van bőségesen. Beváltatlan utalványok A telepen vagy 11 vagonnyi szén feltornyozva, az irodában egy kisebb halom beváltatlan utalvány. Szén van, csak éppen nem fogadják el az igénylők. Joggal. A szén poros. Maga a TÜZÉP is reklamált, hogy a bányából érkező friss szén portartalma magas. Ez tavaly volt. Országos vizsgálat indult, s bebizonyosodott, hogy a Pusztavámról érkezett szénmennyiség „méreten aluli” része a szállítás során megduplázódott, a tíz milliméteren aluli méretű mennyiség pedig megháromszorozódott. Előfordult már, hogy a TÜZÉP nem fogadta el a szenet, illetve kevesebbet fizetett érte, és a rostálás után adta el egyik részét lakosságnak, másik részét az iparnak. De miért poros a telepen tárolt szén? Mert régi. Szabadban tárolják az eső, a nap porlasztja. De miért áll itt ilyen régen? Ha a vásárlók hamarább jelentkeztek volna, az ő pincéjükben, csapadéktól, naptól védve nem porladt volna ennyire. S hogy a vásárlók jelentkezhettek volna időben, ezt az irodában tornyosuló beváltatlan utalványok igazolják; szép számmal akadnak közöttük júniusi, májusi, áprilisi utalványok is. Sajnos, a negyedik negyedévben szállított szén már nem fedezi az igényeket, ezért a Tüzép a frieset keveri majd a kirostált régivel. Sok a brikett Brikettből vagy hatvan vagonnyit tárolnak a telepen, s ez bőven fedezi az igényeket. A vásárlók azonban itt is megijednek, látván, hogy sok a por. Pedig ez csak a látszat. Általában szalagokkal rakodnak, s a por a szórás helyén több, mint a kúp oldalán, ahová a nagyobb darabok legurulnak. A méretei aluli darabok egyenletes elosztását a szalag helyváltoztatásával sem lehet teljesen megoldani, s így szükségképpen az egyes szállítmányok portartalma eltérő. Külön ijesztő, hogy a kúpot porfátyol borítja, érthető okból. Természetesen előfordulhat, hogy az egyik vevő porosabb szállítmányt kap, mint a másik, de a TÜZÉP a reklamációkat minden esetben kivizsgálja, s ha jogosak, intézkedik. Hiánycikk a koksz A város és a környék lakói eléggé hozzá szoktak, hogy koksszal tüzeljenek, mivel ezt a helyi terméket korlátlanul vásárolhatták. A koksz idén hiánycikk. A vasmű dolgozói, akiknek a kollektív szerződés biztosítja, hogy bizonyos értékhatárig kedvezményesen vásárolhatnak vasmüs terméket, így kokszot is, ehhez mind ez ideig a Tüzépen keresztül jutottak hozzá Most az ő igényüket sem tudja a Tüzép kielégíteni. A Belkereskedelmi Minisztérium által biztosított keret erre nem elegendő. Talán a vasműnek kellene a kereten túl, saját dolgozói részére több kokszot átadnia a Tüzépnek. Olcsóbb lett a tűzifa Kilenc százalékkal olcsóbban kapható a tűzifa szeptember elsejétől. Csak szeptemberben nyolc vagonnal többet vásároltak belőle, mint tavaly, azonos időszakban. Két évvel ezelőtt tűzifát csak a szén százalékos arányában lehetett vásárolni. Ez a korlátozás megszűnt de ennek ellenére, akkor még nem nőtt az igény, ami az ólai kályhái elterjedésével magyarázható Az elmúlt években sokan még a fafűtéses cserépkályhákat is veszes tüzelésűre alakíttatták. Most többen visszaalakítják. Érdemes. Fa van elég. 1024 tételes jegyzék a jövő évi hazai és külföldi tanácskozásokról, kiállításokról, vásárokról Hasznos segédeszközt bocsátott a MTESZ azoknak a kutatóknak és gyakorlati szakembereknek a rendelkezésére, akik a munkaterületükkel kapcsolatos nemzetközi tanácskozások és kiállítások iránt érdeklődnek. A 230 oldalas jegyzék 77 olyan konferenciát, szimpóziumot, stb. sorol fel, amelyet a jövő esztendőben hazánkban rendeznek meg. Közülük 60 lesz a fővárosban, 14 vidéken, háromnak a helyét még nem jelölték ki. Azoknak a tanácskozásoknak a száma, amelyeket a MTESZ, illetve valamelyik tagegyesülete szervez, vagy amelynek a szervezésében közreműködik, eléri a 60-at. Hogy milyen nagy szám a 77, azt jól érzékelteti, hogy a jövő évben külföldön tartandó tanácskozások katalógusában 463 tétel szerepel, tehát ezen a listán mindössze hatszor annyi tudományos esemény található, mint a hazai jegyzéken. A kiadvány felsorolja végül azt világ különböző részein jövőre rendezendő kiállítást és vásárt, amelynek tematikája valamilyen szempontból érdekes lehet a magyar szakemberek számára is. (MTI) Gépaggastyánok a földeken Mindennapi kenyerünkről van szó Az ételről, amit a föld ad, nem az istenáldotta, hanem a megművelt föld. A géppel művelt föld. A dunaújvárosi járásban, Fejér megyében és az országban mindenütt, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeképpen gépekkel művelik a földet. Milyenek ezek a gépek? A mezőgazdaság gépesítésének színvonala nemcsak a földművelőknek de nekünk, városiaknak sem lehet közömbös. Az öreg traktor — veszteség Ma már nem szokás ötször javítani egy cipőt, egyszerűen azért, mert kifizetődőbb újat venni a régi helyett. És mert egy új gép gazdaságosabban is termel, mint a régi, ezért kész ráfizetés például egy öreg, elhasznált traktort üzemeltetni, ahelyett, hogy kiselejteznék és újat vásárolnának helyette. Farkas Sándor, a járási pártbizottság gazdaságpolitikai munkatársa szinte naponta járja a járás termelőszövetkezeteit, nagyon jól tudja, hogy mire lenne szükség: — Új gépekre! Sürgősen kellene selejtezni! Nagy Jenő, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője szerint a járási termelőszövetkezetek traktorainak tekintélyes része elhasználódott: — 1964—65-ben már használt gépeket vettek át, ezeknek legalább egyharmada ma tíz évnél öregebb Üzemeltetésük rendkívül drága, teljesítményük kicsi. Egy tíz éves traktor már valóságos matuzsálemnek számít. Tíz év! Egy öt évnél idősebb gépet nem érdemes már javítgatni, mert egy új traktor olcsóbb, mint amennyit két év alatt a javításra kifizetnek. Nem beszélve a nagyobb állásidő okozta veszteségről. Lehetséges, hogy a járási téeszek nem gondoltak erre? Hogy nem ismerték fel a saját érdeküket? Nem járási sajátosság öreg gépeket, kilenc-tíz éves gépaggastyánokat üzemeltetni, selejtezésüket elodázni — nem járási sajátosság. A Fejér megyei Népi Ellenőrző Bizottság idei jelentésében olvashatjuk: „A megyei erőgéppark 12 százaléka tíz éves és ennél idősebb. 1971- re további 30 százalék éri el a tíz éves üzemelési kort. Ebből következik, hogy a hetvenes évek elején az elavulás mértéke robbanásszerű lesz.” Ez az elöregedés annál is inkább veszélyes, mert — s ez szintén a NER-jelentés megállapítása — „a gépberuházás volumene 1965-től évről évre csökken”. Az ország termelőszövetkezeteinek többségében is hasonló a helyzet. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a gazdaságok 1968-ban feleannyi traktort sem vásároltak, mint 1963-ban. Általában a termelőszövetkezetek pénzük nagy részét a mezőgazdaság más ágazataiba fektetik be, gépet „módjával” vásárolnak s mert erőgépekre szükség van, nem selejtezték ki a drágán dolgozó gépaggastyánokat. De miért költik másra a pénzüket? Miért javítgatnak, ahelyett, hogy vásárolnának? Az ok nem kizárólag egyes téesz-vezetők rossz gazdálkodásában keresendő, hiszen mint láttuk, a „gépöregedés” nem járási, nem is megyei hanem országos, általános jelenség. Az okok, mint cseppben a tenger, a járdában is fellelhetők. A dotációban van a hiba? — A gépesítés dotációját 1969-től a javítási költség 20 százalékának megtérítése jelenti. 1968-ban még 5* százalék volt a gépjavítási dotáció, természetesen ez még inkább arra ösztönözte a téeszeket, hogy újra és újra megjavíttassák az öreg traktorokat. Nagy Jenő szavainak igazolásául egy országos adat: 1968-ban két és fél milliárd forintot költöttünk gépjavításra és mindössze félmilliárd forintot új traktorok vásárlására. — Tehát 1968-ig a gazdaságtalanságra ösztönöztünk? — Igen. Ehhez persze hozzájárult, hogy évről évre javul az alkatrészellátás. Most csökkentett javítási dotáció mellett emelkedett a gépalkatrészek ára. — Várható, hogy a téeszek ezután több gépet vásárolnak és kevesebbet javítanak majd? — Az igazság az, hogy a járási téeszek a pénzük nagy részét idén sem gépesítésre fordítják, hanem inkább építkezésre. — Miért? — Mert szarvasmarha-istálló, vagy sertéstelep építéséhez jelentős állami támogatást kapnak, a gépesítéshez meg semmit. Egy 16 millió forintos telep árából több, mint 11 millió forintot megtérít az állam. Jobban megéri. Jelentésében a megyei NEB is javasolja többek közt, hogy 1970-től a gépselejtezések alkalmával az állam megfelelő mértékű dotációt biztosítson, mely összeget kizárólag új gépek vásárlására lehessen felhasználni. A gépöregedés harmadik oka A helytelen „kár kidobni” szemléleten és a további javításra szoruló dotációs rendszeren kívül egy harmadik oka is van a géppark öregedésének: A keresett gépek hiánya. És ez nemcsak az erőgépekre, hanem a munkagépekre is vonatkozik. Farkas Sándor: — Évek óta beszélünk arról, hogy megfelelő silókombájnt szerezzünk be. Mondták, hogy jön a jugoszláv típus. Pusztaszabolcson, a Mező Imre téesznél és az adonyi Március 21. tévesznél magam is láttam, mennyire kínlódnak a javítgatással. Örömest vennének újat, mert nem tudnak folyamatosan silózni. De nincs. Nagy Jenő: — Modern, egy traktortípushoz való munkagépeket kellene beszerezni. De teljes munkagépsorozata egyetlen típusnak sincs. Mármost milyen traktort vásároljanak a tsz.ek? Hazait? Csehszlovákot? Szovjetet? Néhány hete a Vörös Csillag Traktorgyár bemutatót tartott a Mezőfalvi Állami Gazdaságban. Ott kellőképpen megcsodáltunk egy osztrák céggel közös gyártmányukat, feleannyira zörgött, mint a magyar Dutra. Az értők csak hegyezték a fülükért! Ezt, persze nem lehet megvenni. A bemutató után a gyáriak nyilatkoztak, hogy a hetvenes évek közepéig garantálják a Dutra családot. „És utána?”, kérdeztük. Nem tudták megmondani. Farkas Sándor: — Általában a munkagépek. Van ilyen is, olyan is, de nem az igazi. Tipizálással javíthatnánk a gépkihasználást, specializálhatnák magukat a szerelők és nem kellene annyiféle alkatrész. A mezőgazdaság végül is igényli a jobb, olcsóbb gépeket, de nem azt kínálják megvételre, amit szívesen vásárolna. Nagy Jenő: — A magyar gépek, például a Dutra traktorok ráadásul drágábbak, mint a külföldi gyártmányok és megítélésem szerint nem is olyan jók. De egyelőre ez van. Nem más a helyzet a szállítóeszközökkel. Közismert, hogy ma már mindenütt az egytengelyes szállítóeszközöket használják. Külföldön. Mi a kéttengelyest használjuk. Ezek túlnyomó többsége faplatós, nem billenős, a rakodás kézi erővel történik. Szalóki László, tszelnök említette a közelmúltban, hogy egytengelyes pótkocsit valami kis gépállomás kezdett gyártani. Ha ez létezik, miért nem gyártja egy nagyobb gyár, sorozatban? Apolló programot nem tudunk csinálni, de egytengelyes gépkocsit? Lenne rá vevő, elhiheti! Aczél Gábor a vérnyomásom. Ennél még mindig kisebb baj — mondják az orvosok — ha a normálisnál valamivel magasabb, de legalább stabil igen, a stabilitás lenne. — erről jut eszembe: feleségem pulóvert köt a gyereknek de a pamutvásárlásnál elszámította magát, a kellőnél két kevesebbet motringgal vett hangzatos Savaria (aza előtt: Mókus) márkájú sötétszürke tortáiból. Bővelkedő korban élünk, vigasztaltam, lépi be a Röltexbe, vedd meg azt a plusz két motringot. Ingadozik Nem rossz előérzettel ballagott le, s félóra múlva dühösen, de diadalmaskodva tért haza — neki lett igaza: Savaria van, de csak egy gondolattal világosabb árnyalatú. Pontosan annyival világosabb, hogy még éppen észrevehető a különbség. És nem a Röltex tehet róla , a fonal olyan színű, amilyenre egy-egy széria festése sikerül a gyárban. Néhány évvel ezelőtt egy angol cég visszautasított egy tételt a ’varázsonni pulykakontinoensből, mert a minőség jobb volt, mint amit az ő vevőköre megszokott, tehát számára használhatatlan. Az angol vásárlóközönség ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy stabil kapjon, minőségű árut nem tűri az ingadozásokat. Nos, persze homt azonnal eleget tettünk a reklamációnak, hiszen ott konvertibilis valutáról volt szó. Dehát végre a magyar vásárlóközönség forintja is megérdemelne annyi megbecsülést, hogy még gondolatban se mondjuk ki az ,,eszi, nem eszi, nem kan mész” mottót. Értem, hogy miért ingadozik a vérnyomásom. — k —