Dunaújvárosi Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 78-86. szám)

1969-10-10 / 80. szám

Ülést tartott a Hazafias Népfront városi elnöksége A Hazafias Népfront városi elnök­sége Simon Ferenc elnökletével s­­­o­cüi tartotta októberi ülését. Négy napirendi pontot tárgyaltak meg, a kertvárosi népfrontkörzet tevékenységét, a városi ifjúságvé­delmet, a jövő évi jubileumi év tár­sadalmi munkáját és a Népfronton belüli alkotmányos munkát és fel­adatokat. A Kertvárosban két éve szervezi a Népfront a társadalmi munkát és a kollektív összefogásnak szép ered­ményeit tudják felmutatni. Ez idő alatt közel kétezer munkaórát tel­jesítettek a társadalmi munkások, részt vettek az óvodaudvar, a ját­szótér, és a völgybe vezető lépcsők építésében. Mess István, a városi tanács vb elnökhelyettese, aki kert­városi tanácstag szintén részt vett az ülésen. Elmondta, hogy 1970-ben a Kertvárosban bőven lesz társadalmi munkafeladat és a lakosság össze­fogására lesz szükség. Jövőre befe­jeződnek a csatornázások, útfelbon­tások, és az iskola, a KISZ-lakások és a völgy környékének rendezésé­ben, parkosításában a társadalmi munkások segítségére számítanak. Soós Imre, a városi pártbizottság osztályvezetője az 1969. évi társa­dalmi munkák eredményeit ismer­tette A november 7-i városi ünnep­ségen az idei társadalmi munkában legaktívabban résztvevőket kitünte­tik. Az 1970-es hármas évfordulót ünneplő jubileumi évben a városi pártbizottság versenyzászlót ajándé­koz az évfordulók tiszteletére fel­ajánlott társadalmi munkaverseny­­ben élenjáróknak. A Hazafias Nép­front elnöksége elhatározta, hogy a jövő évben a népfrontkörzetek kö­zött is versenyt indítanak. A városi ifjúságvédelemről adott tájékoztatót Biksz János, a Népfront Bizottság gyermek- és ifjúságvédel­mi bizottságának vezetője. Fontos kezdeményezésként és sikerrel járó akcióként említette, hogy felkerestek majdnem kétszáz tovább nem tanu­ló fiatalt, és beszélgetéseik nyomán ezek a fiatalok dolgoznak, illetve szakmát tanulnak. Az állami gondo­zottak nevelő­szüleinek anké­­tot rendeztek, ami nagyon hasz­nosnak bizonyult. A Népfront és a KISZ szorosabb és tervszerűbb együttműködésére hívta fel a figyel­met beszámolójában a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság vezetője. Pongrácz Jenő, az alkotmányos társadalmi munkabizottságok veze­tője a lakóbizot­tságok munkáját is­mertette az ülésen. A tanács és a lakosság közötti kapcsolat kialakítá­sában fontos szerepe van a lakóbi­­zottságoknak, és ezzel a lehetőség­gel élniük is kell. A Hazafias Népfront elnökségi ülésén felszólalt Illyés József, a vá­rosi tanács vb titkára is, és a Nép­front körzeti tanácstagi megbeszé­lésekről fejtette ki véleményét. 250 csoportvezető újból iskolába jár A Dunai Vasmű üzemeiben je­lenleg kétszázötven olyan csoport­­vezető dolgozik, akiknek van ugyan kiváló szakmai gyakorlatuk, de nincs meg a technikusi képzettsé­gük. A gyár most szervezetten biz­tosítja, s kötelezővé tette számukra a műszaki alapismeretek megszer­zését. Továbbképző is­kolát indított részükre, helyileg a műszaki főis­kolán, ahol tíz hónapon keresztül heti nyolc órában ismerkednek töb­bek között a géprajzzal a gépele­­m­ó­kka­l, a gyártásismeretekkel, a gyártástechnológiával és a munka­helyi szervezéssel. A kétszázötven csoportvezetőt nyolc osztályba osz­tották szét, s figyelembe vették vál­tóműszakos munkájukat. Könyvek­ről és jegyzetekről a vasmű okta­tási osztálya gondoskodott. Az is­kola előadói a vasmű üzemmérnö­kei és a műszaki főiskola tanárai. A megkezdődött 320 órás iskola vé­geztével a csoportvezetők vizsgát tesznek. Jövőre folytatják képzésü­­két. Akkor vezetői továbbképzésen vesznek részt. A tél küszöbén Tüzelőnézőben a TÜZÉP-nél A távfűtéses lakások lakói talán már azt is elfeledték, hogy milyen hangon duruzsol a kályha, arra meg éppen nem­ gondolnak, hogy hány háztartásban okoz napi gondot és munkát a tüzelés. A TÜZÉP­­ dunaújvárosi telepén négyezernél több család vásárolja meg a télirevalót. Itt vásárolnak a kertvárosiak, az óvárosiak és a kör­nyező községek; Kisapostag, Nagy­­venyim, Baracs lakói, sőt ebben az évben a TÜZÉP kiterjesztette vevő­körét, a nemrég nyitott rácalmási irodában is 10—15 vagon tüzelőt ad el havonta. Javult a minőség Javult a szén minőségi összetétele. A tavaly kapható fácánosi 3450 ka­lóriáj­ú szenet kivonták a forgalom­ból, most a legkisebb fűtőértékű a pusztavámi szén, s ez 3850 kalóriá­ja. Kapható a 6000 kalóriájú len­gyel diószén, ennek minősége vetek­szik a koksz minőségével, ezenkívül a kedvelt tatai és oroszlányi szén­ből is van bőségesen. Beváltatlan utalványok A telepen vagy 11 vagonnyi szén feltornyozva, az irodában egy ki­sebb halom beváltatlan utalvány. Szén van, csak éppen nem fogadják el az igénylők. Joggal. A szén poros. Maga a TÜZÉP is reklamált, hogy a bányából érkező friss szén por­tartalma magas. Ez tavaly volt. Or­szágos vizsgálat indult, s bebizo­nyosodott, hogy a Pusztavámról ér­kezett szénmennyiség „méreten aluli” része a szállítás során meg­duplázódott, a tíz milliméteren aluli méretű mennyiség pedig meghárom­szorozódott. Előfordult már, hogy a TÜZÉP nem fogadta el a szenet, il­letve kevesebbet fizetett érte, és a rostálás után adta el egyik részét lakosságnak, másik részét az iparnak. De miért poros a­ telepen tárolt szén? Mert régi. Szabadban tárolják az eső, a nap porlasztja. De miért áll itt il­yen régen? Ha a vásárlók hamarább jelentkeztek volna, az ő pincéjükben, csapadéktól, naptól védve nem porladt volna ennyire. S hogy a vásárlók jelentkezhettek volna időben, ezt az irodában tor­nyosuló beváltatlan utalványok iga­zolják; szép számmal akadnak kö­zöttük júniusi, májusi, áprilisi utal­ványok is. Sajnos, a negyedik ne­gyedévben szállított szén már nem fedezi az igényeket, ezért a Tüzép a frieset keveri majd a kirostált ré­givel. Sok a brikett Brikettből vagy hatvan vagonnyit tárolnak a telepen, s ez bőven fe­dezi az igényeket. A vásárlók azon­ban itt is megijednek, látván, hogy sok a por. Pedig ez csak a látszat. Általában szalagokkal rakodnak, s a por a szórás helyén több, mint a kúp oldalán, ahová a nagyobb dara­bok legurulnak. A méretei aluli da­rabok egyenletes elosztását a szalag helyváltoztatásával sem lehet telje­sen megoldani, s így szükségképpen az egyes szállítmányok portartalma eltérő. Külön ijesztő, hogy a kúpot porfátyol borítja, érthető okból. Természetesen előfordulhat, hogy az egyik vevő porosabb szállítmányt kap, mint a másik, de a TÜZÉP a reklamációkat minden esetben ki­vizsgálja, s ha jogosak, intézkedik. Hiánycikk a koksz A város és a környék lakói eléggé hozzá szoktak, hogy koksszal tüzel­jenek, mivel ezt a helyi terméket korlátlanul vásárolhatták. A koksz idén hiánycikk. A vasmű dolgozói, akiknek a kol­lektív szerződés biztosítja, hogy bi­zonyos értékhatárig kedvezményesen vásárolhatnak vasmüs terméket, így kokszot is, ehhez mind ez ideig a Tü­­zépen keresztül jutottak hozzá Most az ő igényüket sem tudja a Tüzép kielégíteni. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium által biztosított keret erre nem elegendő. Talán a vasműnek kellene a ke­reten túl, saját dolgozói részére több kokszot átadnia a Tüzépnek. Olcsóbb lett a tűzifa Kilenc százalékkal olcsóbban kap­ható a tűzifa szeptember elsejétől. Csak szeptemberben nyolc vagonnal többet vásároltak belőle, mint ta­valy, azonos időszakban. Két évvel ezelőtt tűzifát csak a szén százalékos arányában lehetett vásárolni. Ez a korlátozás megszűnt de ennek ellenére, akkor még nem nőtt az igény, ami az ólai kályhái elterjedésével magyarázható Az el­múlt években sokan még a fafűté­­ses cserépkályhákat is veszes tüze­lésűre alakíttatták. Most többen vis­­­szaalakítják. Érdemes. Fa van elég. 1024 tételes jegyzék a jövő évi hazai és külföldi tanácskozásokról, kiállításokról, vásárokról Hasznos segédeszközt bocsátott a MTESZ azoknak a kutatóknak és gyakorlati szakembereknek a ren­delkezésére, akik a munkaterületük­kel kapcsolatos nemzetközi tanács­kozások és kiállítások iránt érdek­lődnek. A 230 oldalas jegyzék 77 olyan konferenciát, szimpóziumot, stb. so­rol fel, amelyet a jövő esztendőben hazánkban rendeznek meg. Közülük 60 lesz a fővárosban, 14 vidéken, háromnak a helyét még nem jelöl­ték ki. Azoknak a tanácskozásoknak a száma, amelyeket a MTESZ, il­letve valamelyik­ tagegyesülete szer­vez, vagy amelynek a szervezésében közreműködik, eléri a 60-at. Hogy milyen nagy szám a 77, azt jól érzékelteti, hogy a jövő évben külföldön tartandó tanácskozások katalógusában 463 tétel szerepel, tehát ezen a listán mindössze hat­­szor annyi tudományos esemény ta­lálható, mint a hazai jegyzéken.­­ A kiadvány felsorolja végül azt világ különböző részein jövőre rendezendő kiállítást és vásárt, amelynek tematikája valamilyen szempontból érdekes lehet a magyar szakemberek számára is. (MTI) Gépaggastyánok a földeken Mindennapi kenyerünkről van szó Az ételről, amit a föld ad, nem az istenáldotta, hanem a megművelt föld. A géppel művelt föld. A dunaújvárosi járásban, Fejér megyében és az országban minde­nütt, a mezőgazdaság szocialista át­­szervezésének eredményeképpen gé­pekkel művelik a földet. Milyenek ezek a gépek? A mező­­gazdaság gépesítésének színvonala nemcsak a földművelőknek de ne­künk, városiaknak sem lehet kö­zömbös. Az öreg traktor — veszteség Ma már nem szokás ötször javí­tani egy cipőt, egyszerűen azért, mert kifizetődőbb újat venni a régi helyett. És mert egy új gép gazda­ságosabban is termel, mint a régi, ezért kész ráfizetés például egy öreg, elhasznált traktort üzemeltetni, ahe­lyett, hogy kiselejteznék és újat vá­sárolnának helyette. Farkas Sándor, a járási pártbi­­­zottság gazdaságpolitikai munkatár­­sa szinte naponta járja a járás ter­­melőszövetkezeteit, nagyon jól tud­ja, hogy mire lenne szükség: — Új gépekre! Sürgősen kellene selejtezni! Nagy Jenő, a járási tanács mező­­gazdasági osztályvezetője szerint a járási termelőszövetkezetek trakto­rainak tekintélyes része elhasználó­­dott: — 1964—65-ben már használt gé­peket vettek át, ezeknek legalább egyharmada ma tíz évnél öregebb Üzemeltetésük rendkívül drága, tel­jesítményük kicsi. Egy tíz éves traktor már valóságos matuzsálemnek számít. Tíz év! Egy öt évnél idősebb gépet nem érde­mes már javítgatni, mert egy új traktor olcsóbb, mint amennyit két év alatt a javításra kifizetnek. Nem beszélve a nagyobb állásidő okozta veszteségről. Lehetséges, hogy a járási téeszek nem gondoltak erre? Hogy nem is­merték fel a saját érdeküket? Nem járási sajátosság­ öreg gépeket, kilenc-tíz éves gép­­aggastyánokat üzemeltetni, selejte­zésüket elodázni — nem járási sa­játosság. A Fejér megyei Népi Ellenőrző Bizottság idei jelentésében olvas­hatjuk: „A megyei erőgéppark 12 száza­léka tíz éves és ennél idősebb. 1971- re további 30 százalék éri el a tíz éves üzemelési kort. Ebből követke­zik, hogy a hetvenes évek elején az elavulás mértéke robbanásszerű lesz.” Ez az elöregedés annál is inkább veszélyes, mert — s ez szintén a NER-jelentés megállapítása — „a gépberuházás volumene 1965-től év­ről évre csökken”. Az ország termelőszövetkezeteinek többségében is hasonló a helyzet. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a gazdaságok 1968-ban fele­annyi traktort sem vásároltak, mint 1963-ban. Általában a termelőszövetkezetek pénzük nagy részét a mezőgazdaság más ágazataiba fektetik be, gépet „módjával” vásárolnak s mert erő­gépekre szükség van, nem selejtez­ték ki a drágán dolgozó gépaggas­­tyánokat. De miért költik másra a pénzü­ket? Miért javítgatnak, ahelyett, hogy vásárolnának? Az ok nem ki­zárólag egyes téesz-vezetők rossz gazdálkodásában keresendő, hiszen mint láttuk, a „gépöregedés” nem járási, nem is megyei hanem orszá­gos, általános jelenség. Az okok, mint cseppben a tenger, a járdában is fellelhetők. A dotációban van a hiba? — A gépesítés dotációját 1969-től a javítási költség 20 százalékának megtérítése jelenti. 1968-ban még 5* százalék volt a gépjavítási dotáció, természetesen ez még inkább arra ösztönözte a téeszeket, hogy újra és újra megjavíttassák az öreg trakto­rokat. Nagy Jenő szavainak igazolásául egy országos adat: 1968-ban két és fél milliárd forintot költöttünk gép­javításra és mindössze félmilliárd forintot új traktorok vásárlására. — Tehát 1968-ig a gazdaságtalan­­ságra ösztönöztünk? — Igen. Ehhez persze hozzájárult, hogy évről évre javul az alkatrész­ellátás. Most csökkentett javítási do­táció mellett emelkedett a gépalkat­részek ára. — Várható, hogy a téeszek ez­után több gépet vásárolnak és ke­vesebbet javítanak majd? — Az igazság az, hogy a járási téeszek a pénzük nagy részét idén sem gépesítésre fordítják, hanem inkább építkezésre. — Miért? — Mert szarvasmarha-istálló, vagy sertéstelep építéséhez jelentős ál­lami támogatást kapnak, a gépesí­téshez meg semmit. Egy 16 millió forintos telep árából több, mint 11 millió forintot megtérít az állam. Jobban megéri. Jelentésében a megyei NEB is ja­vasolja többek közt, hogy 1970-től a gépselejtezések alkalmával az ál­lam megfelelő mértékű dotációt biz­tosítson, mely összeget kizárólag új gépek vásárlására lehessen felhasz­nálni. A gépöregedés harmadik oka A helytelen „kár kidobni” szem­léleten és a további javításra szo­ruló dotációs rendszeren kívül egy­ harmadik oka is van a géppark öregedésének: A keresett gépek hiá­nya. És ez nemcsak az erőgépekre, hanem a munkagépekre is vonatko­zik. Farkas Sándor: — Évek óta beszélünk arról, hogy megfelelő silókombájnt szerezzünk be. Mondták, hogy jön a jugoszláv típus. Pusztaszabolcson, a Mező Im­re téesznél és az adonyi Március 21. tévesznél magam is láttam, mennyi­re kínlódnak a javítgatással. Örö­mest vennének újat, mert nem tud­nak folyamatosan silózni. De nincs. Nagy Jenő: — Modern, egy traktortípushoz való munkagépeket kellene besze­rezni. De teljes munkagépsorozata egyetlen típusnak sincs. Mármost milyen traktort vásároljanak a tsz.­­ek? Hazait? Csehszlovákot? Szovje­tet? Néhány hete a Vörös Csillag Traktorgyár bemutatót tartott a Me­zőfalvi Állami Gazdaságban. Ott kellőképpen megcsodáltunk egy oszt­rák céggel közös gyártmányukat, fe­leannyira zörgött, mint a magyar Dutra. Az értők csak hegyezték­­ a fülükért! Ezt, persze nem lehet meg­venni. A bemutató után a gyáriak nyilatkoztak, hogy a hetvenes évek közepéig garantálják a Dutra csa­ládot. „És utána?”, kérdeztük. Nem tudták megmondani. Farkas Sándor: — Általában a munkagépek. Van ilyen is, olyan is, de nem az igazi. Tipizálással javíthatnánk a gépki­használást, specializálhatnák magu­kat a szerelők és nem kellene an­­­nyiféle alkatrész. A mezőgazdaság végül is igényli a jobb, olcsóbb gé­peket, de nem azt kínálják megvé­telre, amit szívesen vásárolna. Nagy Jenő: — A magyar gépek, például a Dutra traktorok ráadásul drágábbak, mint a külföldi gyártmányok és megíté­lésem szerint nem is olyan jók. De egyelőre ez van. Nem más a hely­zet a szállítóeszközökkel. Közismert, hogy ma már mindenütt az egyten­gelyes szállítóeszközöket használják. Külföldön. Mi a kéttengelyest hasz­náljuk. Ezek túlnyomó többsége fa­platós, nem billenős, a rakodás kézi erővel történik. Szalóki László, tsz­­elnök említette a közelmúltban, hogy egytengelyes pótkocsit valami kis gépállomás kezdett gyártani. Ha ez létezik, miért nem gyártja egy na­gyobb gyár, sorozatban? Apolló programot nem tudunk csinálni, de egytengelyes gépkocsit? Lenne rá vevő, elhiheti! Aczél Gábor a vérnyom­ásom. En­nél még mindig kisebb baj — mondják az or­vosok — ha a nor­málisnál valamivel magasabb, de leg­alább stabil igen, a stabilitás lenne. — erről jut eszembe: fe­leségem pulóvert köt a gyereknek de a pa­mutvásárlásnál elszá­­mította magát, a kel­lőnél két kevesebbet motringgal vett hangzatos Savaria (az­a előtt: Mókus) már­kájú sötétszürke to­rtáiból. Bővelkedő kor­ban élünk, vigasztal­tam, lépi be a Röltex­be, vedd meg azt a plusz két motringot. Ingadozik Nem rossz előérzettel ballagott le, s félóra múlva dühösen, de diadalmaskodva tért haza — neki lett iga­za: Savaria van, de csak egy gondolattal világosabb árnyalatú. Pontosa­n annyival vi­lágosabb, hogy még éppen észrevehető a különbség. És nem a Röltex tehet róla , a fonal olyan színű, amilyenre egy-egy széria festése sikerül a gyárban. Néhány évvel ezelőtt egy angol cég vissza­utasított egy tételt a ’varázsonni pulykakon­­tinoensből, mert­ a­ mi­nőség j­o­b­b volt, mint amit az ő vevő­köre megszokott, tehát számára használhatat­lan. Az angol vásárló­­közönség ugyanis ra­gaszkodik hozzá, hogy stabil kapjon, minőségű árut nem tűri az ingadozások­at. Nos, persze homt azonnal eleget tettünk a rek­lamációnak, hiszen ott konvertibilis valutáról volt szó. Dehát végre a magyar vásárlókö­zönség forintja is megérdemelne annyi megbecsülést, hogy még gondolatban se mondjuk ki az ,,eszi, nem eszi, nem kan mész” mottót. Értem, hogy miért ingadozik a vérnyo­másom. — k —

Next