Dunaújvárosi Hírlap, 1969. november (14. évfolyam, 87-95. szám)
1969-11-21 / 93. szám
Függelék egy alapítólevélhez — Magáról szeretnék írni, Gyuri — Mi az, előrehozták a sajtónapot? Kiss György gúnyosan pillant fel a szedőgép klaviatúrájáról. A mondat másik felét: „csak akkor szoktak a nyomdászokról írni” — nem is kell mondania. — Éppen 18 éve létesült a nyomda a városban, azért. — Arról szívesen beszélek. Mi érdekli? Én 1952. január 12-én érkeztem meg. Népgazdasági érdekből áthelyezve. Azt mondták, korszerű nyomdát rendeznek be. Na, a vonat a régi állomásnál tett le, ponyvás autóval behoztak minket. Este 10 óra felé járt, sötétség. Senki sem tudta, hol az új nyomda. Egy villanyszerelő vezetett el ide, a szemben álló barakkba. Jobban mondva csak állt itt a technikum előtt, régen lebontották. Hétfői nap volt, az újságot csinálták. Nagyon megörültek nekem, mert csak egy gépszedőjük volt. Nem mondhatnám, hogy én is örültem. Szedett-vedett gépek, anyagok, szimpla ablak, rossz kályha fogadott. Télikabátban, bakancsban ültem a gép mellett, s akkoriban bizony nagy erőlködéssel is hajnalra végeztünk az újság szedésével, tördelésével. Pedig csak két oldal készült itt... — S azóta? — Azóta? Minden hétfőn és csütörtökön itt kellett lennem. Az újságnapokon se szabadság, se betegség. Nem tudom miért, valahogy mindig úgy alakult, hogy mindenhol nehéz helyzetbe csöppentem, de Dunaújvárosban is ezt szerettem. Már 18 éve ennek? Mintha tegnap lett volna, hogy itt topogtunk a sárban. .. Kiss György 43 éve nyomdász. Ezt az emberöltőnyi időt három helyen dolgozta végig. Azt mondja, azért, mert ott érzi jól magát, ahol küzdelmes az élet. — Igaz, nőtlen, független ember vagyok, de mesélhetek róla, milyen nehéz volt a nyomdászélet. Én egy percig nem „sétáltam”, mindig volt munkám, e jól fizető. Hódmezővásárhelyen megtanultam inaskoromban, hogy én vagyok a saját szakszervezetem, nekem kell először harcolnom, ha jobbat akarok. Amikor a tulaj kijelentette a betegsegélyzőből az embert, ha látta, hogy egészséges. .. A hajdani kollégák mind „górék” már, én maradtam gépszedő. Nem is akartam más lenni. Kiss György sarokba öntötte a Reichstag égéséről szóló hírt, s pár napja az Apollo—12 fellövését szedte a lapba. Hetente feljár Pestre a régi kollégákhoz, megnézi a nyomdákat, új gépekről, nyomdai eljárásokról beszélget, ismer minden valamirevaló hazai kiadványt. — El sem tudom képzelni, mi lesz velem, ha nyugdíjba megyek. .. Degesz aktatáskával örökké siet valahova. Megfontolt szóval beszél, vitatkozik, minden iránt érdeklődik. Vagy ül a gép előtt és minden érzékével a munkára figyel. Másképp, más helyzetben még nem láttam. — Elolvas minden szöveget, amit kiszed, vagy csak mechanikusan billegteti ki a betűket? — Ha nem értem a szöveget, nem figyelek rá, akkor nem is tudok haladni vele. — Mennyit szedett ki 43 év alatt? — ö... egy könyvtárra valót. Senki sem olvas ennyit életében. — Én a Vörös Csillag — most Zrínyi — Nyomdából jöttem ide 1951. novemberében. Ide nősültem Pentelére, azóta is Óvárosban lakom. Elegem volt a csavargásból, utazgatásból. Sose volt hová haza mennem, árván nőttem fel. Mennyit hányódtam Győrtől Ausztriáig, amíg bejuthattam egy szakszervezeti nyomdába dolgozni! Csalló Gábor, kéziszedő csendes, „lassú víz”-ember, s dehogy is látszik 60 évesnek, nincs még egy ősz hajszála sem. 45 éve nyomdász, 15 éves korában lépett be a csornai mester kis kócerájába. — Akkoriban havonta jöttek az utazók, hoztak olasz, svájci, német betűket, s ki tudja, még hány fajtát ismertem meg. De azt nem gondoltam, amikor az Általános Hírlapnyomda betűit válogattam 1949-ben, az államosításkor, hogy a maradék anyaggal itt találkozom. Az Építők útján, két földszinti lakásban kezdett működni a nyomda, micsoda idő volt! Emlékszem, ha plakátot csináltunk, minden sor más betűtípusból került, olyan szedett-vedett volt az anyagunk. Csalló Gábor sokszáz újságpéldányt tördelt, kereskedelmi nyomtatványok, névjegyek, hirdetések kerültek ki gondos keze alól. Mindig azt csinálta, amit kellett. — A tanulók is úgy maradtak rajtam, magam sem vettem észre. „Menjetek a Csalló bácsihoz, hátra" — mindet ide küldték először. Én szívesen tanítgattam a gyerekeket, amit kérdeztek, arra válaszoltam, addig maradtak mellettem, amíg akartak. A betűtípusokat, nagyságokat, a nyomdamértékeket tanulta tőle a nyomda valamennyi tanulója és mellé az alapos, precíz munkát. 1959 óta hivatalosan is tanulófelelős, a mostani szeretemben mindenki mesterként tiszteli. — Nyugdíjba kellene menni, de azt mondták, maradjak még- Én maradok is, amíg szükség lesz a munkámra. Mit is kezdenék az időmmel? Azt a 200 négyszögöl kertecskét így is győzöm. Kotlósként gyűjti maga köré a tanulóit, türelmes szóval, szeretettel magyaráz, mutatja a munkafogásokat. 45 év után is a betűszekrények közé jön haza minden nap. * — Ne öregíts már — tréfálkozik Bergmann Jenő, csoportvezető — 24 éves koromban jöttem ide, éppen hogy leszereltem. Az első nyomda persze nyomorúságos volt, az egyik szoba volt a szedő, a konyha a papírraktár, a másik szobában volt a nyomógép. Egy helyiségben pedig a csodás szállásunk volt: szalma, pokróccal leterítve. A barakkban már egész komoly felszerelést kaptunk és az öt-hat ember huszonötre duzzadt. De mikor jöttem volna ide kínlódni, sarat taposni, ha nem 24 évesen? Régi pátriámban. Kaposváron nem volt szükség kéziszedőre, az államosítás után összevonták a nyomdákat. Ide kellettem, hát jöttem. Aztán 1954-ben felépült a mostani nyomda. Másik berendezést, felszerelést kaptak s modern gépeket is. A város egyre inkább igényelte a saját nyomdát Először csak a helyi vállalatokat látták el nyomtatványokkal, mostanában már az ország minden tájáról érkeznek megrendelések. A József Attila kultúrház felemás betűkkel szedett plakátját több színnyomású reklámfüzetek, könyvek, folyóiratok váltották fel. — Persze a munkánk zömét most is a kereskedelmi nyomtatványok, meg az újság teszik ki. 1951. november 1-én az Óbudai Nyomda dunaújvárosi telepe két lakásban működő műhely volt, a mai nyomda modern üzem. — A sokféle munka sokoldalúságot kíván a nyomdászoktól. — Ez előnye is a mi kis nyomdánknak. Egy pesti nagyüzemben örök életemben lapcímeket, vagy gyászjelentéseket szedhettem volna. — Mégis, nem akartál soha másutt szerencsét próbálni? — Az első években gondoltam rá, jó lenne hazakerülni. Szálláson laktam a családdal, néhány nyers, friss lakás megszáradt a fejünk felett — és maradtunk. Hívtak más helyre is. Én ehhez értek, a nyomdász más szakmában csak segédmunkás. Nem bántam meg, hogy kitartottam. Voltak nehéz hetek, hónapok a 18 évben, de így magaménak érzem a nyomda 18 évét. És tudod, pár év után azon kaptam magam, hogy megrögzött dunaújvárosi lettem. Igaz is, ugye bentmarad a Kohász? Zsiday Csaba bácsi. Erzsébet napi kaland Szerda, Erzsébet napja, X óra. Most jövök a Dunaújvárosi 1. számú Postahivatalból, ahol Erzsébet nevű ismerősömnek adtam fel jókívánságokat, távirati úton. Kitöltöttem az űrlapot, hogy minden jót kívánok, aztán egy ügyes testcsellel — lám, milyen jó, hogy fiatal korában sportolt a dolgozó — már be is furakodtam az ablak előtt kígyózó sor 17. helyére. Kedélyesen és viszonylag gyorsan múlt az idő, miközben sorstársaimmal, akiket ugyancsak Erzsébet nevű ismerősökkel ver az isten, előre topogtunk az áhított ablak irányában. Volt idő szemlélődni, észrevenni, hogy más ablakok mögött miként nyomta el ásítását egy másik postai dolgozó,akit ügyfelei egyáltalán nem háborgattak. Előttem két hellyel egy szorgalmas háziasszony várakozás megpucolta a levesbe közben való répát és zöldséget, mögöttem egy piaccal a fiatalasszony elkezdett és befejezett egy férfipulóvert. Az előttem álló férfi megkért, hogy tartsam a helyét, amíg átugrik megborotválkozni. Készséggel csak arra kértem, hogy tettem, egyúttal hozzon nekem valami hideg élelmet, mert teljesen naivan anélkül jöttem a postára. Ő is vállalta a megbízatást. Szeressük egymást gyerekek! Pontosan 19 percnyi sorbanállás után (korábban még azt hittem, hogy ennyi idő alatt Pesten lesz az üzenet) elérkezett a nagy pillanat. Benyújthattam a kis ablakon a táviratot, melyet egy hölgy gyorsan kezelt is. Sőt, megérdeklődtem, hogy vajh’ miért csak egyetlen ablaknál lehet táviratot feladni, ilyen népszerű névnapon? Mondták, hogy nincs ember, meg betegség is van a világon. Persze, jellemző rám, hogy erre a variációra nem is gondoltam. Individualista módon csak saját kényelmemmel, időmmel törődöm, bezzeg a posta problémáit nem érzem át. őszintén szólva arra gondoltam, hogy mondjuk a másik ablaknál tétlenkedő kartársnő ezúttal segíthetne a túlterhelt kartársnőnek. Ám lehet, hogy ez sértené valamelyik kartársnő érdekeit és esetleg munkaügyi döntőbizottsághoz fordulna az áthelyezés miatt. Ezt a javaslatomat el sem mondtam, csak így magunk között említem meg. Nehogy rám süljön a bélyeg, hogy én nem tartom szem előtt a dolgozók érdekeit. Elvégre ebben az esetben a kartársak a dolgozók, és postás én, vagyis mi, akik egyenként 19 percig sorban állunk, ezúttal ügyfelek vagyunk és nem dolgozók. — De ez már nálunk úgy van, hogy az ügyfelek érdekeit kevésbé védik. mis. i Dunaújvárosból NDK-ba Pillanatnyilag 126 dunaújvárosi fiú és lány dolgozik a Német Demokratikus Köztársaságban. A közelmúltban a Dunai Vasmű terv- és munkaügyi főosztályának képviselője meglátogatta NDK-beli munkahelyeiken a gyár egykori dolgozóit. A dunaújvárosi fiatalok örültek a látogatásnak és elmondották, hogy körülményeikkel elégedettek. Sok új, korszerű dolgot láttak már és tapasztalataikat két év elteltével itthon is hasznosítani akarják. A riesai kohászati kombinát kérésére egyébként további dunaújvárosi fiatalok (fiúk) utazhatnak az NDK- ba kétéves szakmai gyakorlatra Jelentkezni a városi tanács munkaügyi csoportjánál lehet. Decemberben influenza elleni védőoltás A minden télen megismétlődő járvány megelőzésére decemberben influenza elleni védőoltást kaphatnak a felnőtt jelentkezők. A tapasztalatok szerint hatásos a védőoltás, az oltóanyag több influenza vírus-törzs ellen védő, kombinált vakcina. A védőoltás különösen fontos a szívós érrendszeri, tüdő és emésztőszervi megbetegedésben szenvedők, lábadozók részére. A védettség az oltás után hetekre alakul ki, ezért tanácsos az oltást mielőbb megtartani. Influenza védőoltásra valamennyi körzeti és üzemi orvosnál lehet jelentkezni november 24-ig. Az oltást a jelentkezés helyén december elején tartják meg. Vezetőségválasztó küldöttértekezlet a Münnich Ferenc Gimnáziumban r...VAv/rÁ«4w.vll. . * IvMltnlWI ■ ■fif 1 1 liHfrtfi-«tl.TTiflfiTír - - ^ • A Münnich Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola „Geisler Eta” KISZ- bizottsága kedden délután tartotta vezetőségválasztó küldöttértekezletét. A városi pártbizottság nagytermében tartott értekezleten a gimnázium alapszervezeteinek hatvan küldötte és harminckét meghívott vendég vett részt. A vendégek között volt Takács Imre, a Dunaújvárosi Pártbizottság első titkára. Székelyhídi János, a Fejér megyei KISZ Bizottság megyei Ifjú Gárda parancsnoka, Gadó József, a városi KISZ- bizottság titkára, valamint a gimnázium igazgatója és tanárai. A leköszönő KISZ-bizottság beszámolóját és az eltelt kétéves munka értékelését Kollár Katalin, a KISZ-bizottság titkára mondta el. Beszámolójában a gimnázium harminckét alapszervezetének munkájáról szólt, eredményként említette, hogy a diákok kilencvenöt százaléka részt vett politikai oktatásban az elmúlt két évben. A tanulmányi versenyeken, kulturális rendezvényeken jól szerepeltek a gimnazisták, több megyei és országos verseny győztesei. A KISZ- bizottság tagjai hozzászólásukkal bővítették a beszámolót és javaslatokat adtak az iskolai KISZ-szervezetek elkövetkező munkájához, önállóságot és több kezdeményező készséget vár a KISZ-tagság a gimnáziumi KISZ-bizottságtól — hangsúlyozták a felszólalók. A küldöttértekezlet szonkilenc megválasztotta az új, hatagú KISZ-bizottságot, majd ezt követően a bizottság megtartotta első ülését, ahol a végrehajtó bizottságot és az új KISZ-titkárt választották meg. A Gimnázium KISZ-bizottságának titkára Dér Zsuzsa harmadik osztályos tanuló lett. (