Dunaújvárosi Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-9. szám)
1970-01-16 / 5. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! !AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1970. JANUÁR 16., PÉNTEK A hengermű csodaszere Hat év alatt csaknem kétszeresére emelkedett a vasmű meleghengermű termelése. A hengerlés mennyiségi növekedése mellett valamennyi műszaki és gazdaságossági mutató számottevően javult: az anyagkihozatal, a berendezések időkihasználása, az önköltség, az egy főre jutó termelés. Talán a meleghengerműben feltaláltak valami csodaszert? Semmi újat nem kellett feltalálni, a meleghengermű fejlődésének, eredményeinek főként az egyenletesen növekvő termelékenység a forrása és magyarázata. Ha úgy tetszik, csodaszernek is nevezhetjük, „receptje” pedig a következő: műszaki fejlesztés és hatékonyabb munka. Félmilióó tonnás növekedés Ami a mennyiségi termelést illeti, a meleghengermű életében a félmillió tonnás fordulópont már másodszor jelentkezik. 1963-ban kevés híján félmillió tonna acélt dolgoztak fel, 1970-ben pedig egymillió tonna öntecs kihengerlését tervezik. A meleghengerműben ugyanis az előnyújtó kapacitásának meghatározó szerepe van: ettől függ a hideghengerműnek átadható tekercs mennyisége és a meleghengermű készárutermelése is. Nem érdektelen tehát, ha áttekintjük az előnyújtó hatéves termelésfejlődését, hiszen ebből az egész gyáregység termelési arányaira is következtethetünk. Eventecs feldolgozás (ezer tonnában) A táblázatból első pillantásra kitűnik, hogy 1964 és 1968 volt „nagy ugrás” éve. A harmadik „nagy a ugrás”, a szintén több mint százezer tonnás termelésnövekedés az idén várható. Megjegyezzük, hogy a meleghengermű névleges kapacitását az 1963. évi termeléssel elérte. kalóriafelhasználás és a kemencék a hat év előtti 193 öntecskiadás helyett 246 öntecskiadást bírnak el javítás nélkül. Mitől nő a termelékenység? A termelékenységi mutatónak bonyolult összetevői vannak. Nemcsak a berendezések kapacitásától, az emberek munkavégzésétől függ, hanem például a programozástól, a karbantartás színvonalától is. Nyilvánvaló, minél kevesebb ideig állnak a berendezések anyaghiány, vagy üzemzavar miatt, annál nagyobb a termelés, s ezzel az időegységre jutó termék mennyisége, a termelékenység is. Bevezették a negyedéves, ciklikus nagyjavítások rendszerét, tervszerűbb és megelőző lett a karbantartás. Megváltoztatták a meleghengermű programozási rendszerét, javult az acélmű és a hengermű közötti együttműködés. Mint a fogaskerekek, úgy kapcsolódtak , egybe a termelékenység összetevői, áttételei Például természetes dolog, hogy a mélykemence meleg anyagberakásához pontosabbá kellett tenni a programozást, hiszen a délelőtt csapolt acélt délután kihengerelték és másnap a hideghengermű is feldolgozta. A hideghengermű belépésével megszűnt a melegvágósor túlterhelése és termelésfékező hatása. Most már felváltva hengerelhettek tekercset és táblalemezt, a hűtőpad és a guillotime-alsó kapacitása ehhez elegendő. Az eredmény? Az üzemidő-kihasználás 68 százalékról 80 százalékra emelkedett 1964 óta. Ez a mutató a meleghengermű esetében — európai viszonylatban is — kiemelkedő. Az évtized rekordja Az acélmű és a hengermű közös intézkedésével növelték az öntecsek súlyát. 1964-bem 5,9 tonna volt az átlagos öntecssúly, 1968-ban 6,8 tonna. Ennél is jelentősebb kapacitásnövelő hatása van az előnyújtó meghajtómotor kicserélésének, a duplaöntecs hengerlésnek és az automatikus reverzálásnak. Ezekhez a műszaki intézkedésekhez hamarosan az előnyújtó automatikus henger fésállítása járul. Nyilvánvaló, hogy az érintett műszaki fejlesztés, technológiaváltozás egymagában nem eredményezhette volna a felsorolt eredményeket. A megnövekedett kapacitás nem egy jó puszta lehetőségnél, amelyet hozzáértőbb, hatékonyabb munkával kellett kitölteni. Megnövekedett a műszaki intézkedések szerepe. Annál is inkább, mert a vázolt termelésfejlődést a meleghengermű az 1963 évihez viszonyítva csökkentett létszámmal érte el. Végül is mennyivel növekedett a termelékenység? A meleghengermű 1963-ban 60 tonnát hengerelt óránként, 1969 t jén pedig 112 tonnát. Be tavaly a IV. negyedévben — amikor az előnyújtó meghajtómotor cseréje már éreztette hatását — 252 ezer tonna öntecset dolgozott fel, vagyis 170 tonna/óra értékre emelkedett a teljesítménye. Ezt az eredményt bízvást nevezhetjük a Dunai Vasműben az évtized rekordjának. Annyit jelent, hogy a meleghengermű havonta 90 ezer tonnánál több öntecs, illetve 70 ezer tonnánál több lemez hengerlésére vált képessé. Ez évi egymillió tonna acél kihengerlését teszi lehetővé. Zsiday Csaba ms 458 1964 559 1965 6«6 ma 624 1967 681 1968 90S 1969 882 Ereszteni a nadrágszíjon Ha a meleghengermű kapacitását nadrágszíjhoz hasonlítjuk, akkor a növekvő termeléshez nem kellett egyebet tenni, mint ereszteni a szíjon, ahogy a hengermű „emberesedett”. Az első nagy kapacitásbővítést 1963-ban, az egymeleges technológia bevezetésével érték el. Ennek lényegét nem kell különösebben magyarázni: az önteésből egyből elő lemezt hengerelnek, így nincs szükség kétszeri melegítésre és az előnyújtó kétszeri igénybevételére. Ugyanakkor kiiktatták a termelésnövekedés egyik gátját, a tolókemencét. A tolókemence ugyanis óránként legfeljebb 70 tonna buga felmelegítésére volt képes. Tolókemence nélkül viszont a mélykemence befogadóképességét kellett növelni. Az acélműből átszállított öntecs 7—800 fokos, tehát ha nem az öntecs,ak tárból hideget, hanem ezt a meleg anyagot rakják be a kemencékbe, akkor nemcsak gázmegtakarítást érnek el,hanem tetemes időmegtakarítást is. A mélykemencékhez egy előmelegítő cellát és egy melegítőcellát is építettek, különféle módszerekkel és tartósabb téglák alkalmazásával javították a kemence karbantartást. Mindezzel elértél hogy egy kemence kapacitása duplájára nőtt: 19S3-ban óránként hat tonna öntecset, tavaly óránként 1” < tonna öntecset melegítettek átlagban A hideg öntecs arányát az 1963. én 51 százalékról 24 százalékra szorították le, felére csökkent a fajlagos KÖNYVEK KÖZÖTT (Koíár Tivadar felvétele) * My Lai küldötte ' Dunaújvárosban Január 15-én, csütörtökön délelőtt a Dél-Vietnami Felszabadítási Front küldötteit fogadták a KISZ dunaújvárosi bizottságán. A delegáció vezetője Le-Thi-Cao asszony, a Dél-Vietnami Felszabadítási Nőtanács Saigon-Gia Dinh területi bizottságának tagja volt. Eljött Vo - Thi-Lien, az a 12 éves kislány, aki az amerikaiak My Lai-i tömegmészárlásának szemtanúja volt, és 18 hozzátartozóját vesztette el. A küldöttség tagja volt Luu Kiem, a Dél-Vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének kulturális és sajtóattaséja, és Vu-Ngoc- Can másodéves egyetemi hallgató. A küldöttség a fogadás után városnézésen vett részt, majd a Ságvári iskolába látogattak. . . Ünnepi egységgyűlés a Kállai Éva munkásőr századnál A járási munkásőrök, a Kállai Éva önálló munkásőr század tagjai január 17-én 15 óra 30 perckor tartják ünnepi egységgyűlésüket az építők kultúrtermében. A gyűlésen értékelik a munkásőrök szocialista munkaversenyének eredményeit és kitüntetést nyújtanak át a kiváló munkásőröknek és parancsnokoknak. Kiváló címmel jutalmazzák az egység legjobb raját és szakaszát. Sor kerül a leszerelő munkásőrök búcsúztatására és az újoncok eskütételére is. A műhelyek A szorgalmas, törekvő — nem törtető! — emberek életritmusa példamutató, kieyensúlyozott tempójú előrevivő. De általában is: az emberi, a társadalmi haladásnak mindig is mozgató rugója, serkentője volt és marad a jó értelemben vett többletakarás. Hol is állnánk, ha „elhagynánk” magunkat, ha nem törekednénk, ha nem akarnánk napról-napra többet, szebbet és jobbat? Mi értelme lenne életünknek?! Az emberi egzisztenciára is érvényes a tétel. Az úgynevezett ranglétrának is vannak sokai, minden bizonnyal azért, hogy lépkedjünk is azon a megérdemelten. Természetesen felfelé, mivel lefelé nem fontos lépkedni, csúszni is lehet. Az előadó előbb vagy utóbb szeretne főelőadó lenni, a betanított munkás szakmunkássá válhat, szakmunkás technikussá, mérnökké. A kérdés azonban így hangzik: érdemes-e, megéri-e, hogy mozduljanak a ranglétrán? Ebben a gondolatkörben egyetlen rétegről írunk most, a termelő vállalatok alsóbb parancsnoki karáról, a művezetőkről, csoportvezetőkről, s mindazokról, akik közvetlenül irányítják a termelést. Ezek az munkahelyi vezetők általában maguk is a szakmunkás kategóriából kerültek feljebb, többségük évekig vagy évtizedekig dolgozott közvetlenül a gépek mellett, s szerzett pótolhatatlan értékű munka- és élettapasztalatokat. A fiatalabbak zömének pedig technikusi, szakmérnöki oklevél van a zsebében. Aligha szorul bizonyításra, hogy a beosztott dolgozók munkájának vezetése, irányítása sok tekintetben magasabb kvalifikációt követel, de különösképpen emberismeretben és szakmai műveltségben Ezekért az ismeretekért azonban meg kell izzadni, akár úgy, hogy évtizedes praxist szerzünk, akár úgy, hogy a munka mellett különféle tanfolyamokon, iskolákon tágítjuk fejünket. A munkahelyi vezetők túlnyomó többsége megtanulta amit kell, de néha mégis csalódottnak érzik magukat. Két tűz között őrlődnek. Ezt a tüzet olyan körülmények is csihorgatják, mint a jelenlegi átlagbérrend kulcsemberei szer, a munkaerőhiány és az ezekből fakadó konfliktusok, mint például a fellazult munkafegyelem. Találóan jegyezte meg egyik művezető ismerősöm, hogy olyan helyzetben vannak, mint a labdarúgó-csapatok edzői, alig mernek követelményeket támasztani „játékosaikkal” szemben, mert magukra maradnak. A fegyelmezetlenül vagy gyengén dolgozó ember is tisztában van a körülményekkel, tudja, hogy „hiánycikk” tehát bárhol könnyen talál helyet. Nem a fegyelmezetlenséget, vagy az alacsonyabb színvonalú munkáját óhajtják, hanem a „kerek” létszám szükséges. A másik dolog a keresetekkel függ össze. A művezetők általában nem keresnek többet, mint a beosztott jó szakmunkások. Közelebbről: a vállalat igazgatója vagy főmérnöke nyilvánvalóan a legjobb szakembert, a legtapasztaltabbat, jelöli csoportvezetőnek vagy művezetőnek. Általános tapasztalat viszont, hogy a normában dolgozó jó szakembernek vastagabb a borítékja, mivel nincsenek olyan bérügyi kötöttségei, mint egy műszakivá avanzsált kollégájának. A múltkor mondta egy kiváló géplakatosból lett művezető, akinek mellékesen megvan a gépésztechnikusi oklevele is, hogy szívesen visszamenne a csoportjába dolgozni, mivel többet keresne és ő lenne a „császár”. Ezt arra is értette, hogy nem kellene vergődnie senkivel sem, s talán még a munkafegyelem érdekében is erősebb lehetne a hangja. Mindenesetre elgondolkoztató az ilyen kijelentés, amely lassan mentalitássá válik az alsó parancsnoki kar körében. Egészséges körülmények között fordítva kellene lennie a dolognak. A művezetői beosztás rangot jelent, a művezetők a műhelyek kulcsemberei minden tekintetben. A közvetlen munkahelyi vezetők vállán nyugszik a termelés zavartalanságáért, a munkások teljesítményéért, a jó közérzetért viselt felelősség. Viszont a jövedelmi arányok deformáltsága alig serkent arra, hogy a jó szakmunkás valóban előléptetésnek tekintse, ha egy fokkal előbbre kerül a sorban. Gazdagh István így hét múlva megnyílik a Csemege ABC Újabb jó hír a vásárlóknak: hamarosan megnyílik a Budapesti Csemege Nagykereskedelmi Vállalat ABC áruháza a Dózsa György úton. Az épület hiánypótlási munkái is elkészültek, jelenleg a berendezések kipróbálása folyik. Az áru folyamatosan érkezik a budapesti központból, s lassan minden a helyére kerül az üzletben. A Csemege ABC előreláthatólag a jövő hét végén nyílik meg, árukészletének értéke meghaladja a kétmillió forintot. A Hazafias Népfront titkárainak látogatása a Dunai Vasműben Borovszky Ambrus vezérigazgató, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja meghívására kedden délelőtt látogatást tettek a Dunai Vasműben a Hazafias Népfront országos titkárságának titkárai. Erdei Ferenc főtitkár, Bugár Jánosné főtitkárhelyettes, valarint Mátyás László és Barati József titkárok tájékoztatót hallgattak meg a Dunai Vasmű termeléséről és fejlesztéséről, majd a vezérigazgató kíséretében megtekintették a meleg és hideghengerművet és a radiátorgyárat. A Hazafias Népfront titkárai a koradélutáni órákban utaztak el Dunaújvárosból