Dunaújvárosi Hírlap, 1970. április (15. évfolyam, 26-34. szám)

1970-04-03 / 26-27. szám

Április 3-án: Koszorúzás, ünnepi ülés, kiállítások A felszabadulási ünnepségek programja Dunaújváros is színpompás ünnep­ségekkel, rendezvényekkel készül ha­zánk felszabadulása 25. évforduló­jára. A felszabadulási rendezvény­­sorozat az üzemekben, vállalatoknál és intézményeknél ünnepi párt- és KISZ - taggyűlésekkel, megem­l­ékezé­­sekkel már megkezdődött, ünnepi úttörő-csapatgyűléseket, illetve isko­lagyűléseket tartottak a város vala­mennyi iskolájában. Április 3-án délelőtt 1ü órakor ko­­szorúzási ünnepséget rendez az MSZMP városi bizottsága, a Duna­újvárosi Tanács, a KISZ városi bi­zottsága, és a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága az óvárosi szovjet hő­si emlékműnél. A Dunapentele fel­szabadításáért vívott harcokban el­esett szovjet katonák síremlékére a város vezető testületeinek, a fegyve­res testületeknek, valamint a város vállalatainak, intézményeinek kép­viselői helyezik el a megemlékezés és a hála koszorúit. Megkoszorúzza a hősi emlékművet az MSZBT meghí­vására hazánkba látogatott és jelen­leg Dunaújvárosban tartózkodó szov­jet veteránküldöttség is. A koszorú­­zási ünnepség az úttörők, az Ifjú Gárda, a fegyveres erők és a mun­kásőrség díszelgésével zárul. Délután 15 órakor a Dunai Vasmű Művelődési Házában a Magyar Par­tizán Szövetség képviselői és a du­naújvárosi veteránok találkoznak a Dunai Vasmű szocialista brigádjai­nak vezetőivel. Délután 16 órakor kerül sor a felszabadulási képzőmű­vészeti kiállítás megnyitására a ki­állítási teremben. A kiállítást Só­falvi István, a városi tanács vb el­nökhelyettese nyitja meg. Ugyancsak pénteken délután, 18 órai kezdettel rendezik meg a Bar­tók Művelődési Központ színházter­mében a hazánk felszabadulásának 25. és a város építésének 20. évfor­dulójára készült „Mit jelent önnek?” című film díszbemutatóját. A dunaújvárosi felszabadulási ün­nepségek központi rendezvénye az MSZMP városi bizottságának a Du­naújvárosi Tanácsnak, a KISZ váro­si bizottságának és a Hazafias Nép­front városi bizottságának kibővített, ünnepi ülése lesz. Az ünnepi ülés pénteken este 19 órakor kezdődik a Bartók Művelődési Központ színház­termében. Ünnepi beszédet mond: Földes László elvtárs, az MSZMP központi bizottságának tagja, mező­­gazdasági­ és élelmezésügyi minisz­terhelyettes. A város vezető testüle­teinek kibővített ünnepi ülésén ke­rül sor a hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából adomá­nyozott kormánykitüntetések átadá­sára is. Az ünnepi ülést a Leningrádi Rá­dió gyermekkórusának és a Móricz Zsigmond Általános Iskola gyer­mekkórusának ünnepi hangversenye követi. (P. Csasztka Ilona rajza) Hétfőn érkezik városunkba szovjet testvérmegyénk küldöttsége Hazánk felszabadulásának 25. év­fordulójára az ukrajnai Vorosilov­­grád területnek, Fejér megye szovjet testvérmegyéjének háromtagú kül­döttsége érkezett Székesfehérvárra. A küldöttséget O. Sz. Rugyenkó elvtárs, a Vorosilovgrád terület párt­­bizottságának titkára vezeti, tagjai pedig F. Ny. Zolotarjov, Kom­­munarszk—Dunaújváros testvérvá­rosa — városi pártbizottságának tit­kára és G. L. Lei észt, többszörö­sen kitüntetett bányász brigádveze­tő. A vorosilovgrádi küldöttség a me­gye vezetőinek kíséretében hétfőn délelőtt Dunaújvárosba látogat, megtekintik a várost és a Dunai Vasműt. Dunaújváros olasz testvérvárosá­ból, Terniből szintén küldöttség ér­kezik városunkba. Az olasz vendé­gek pénteken este érkeznek Dunaúj­városba és a kétnapos ünnep alatt városunk vendégei lesznek. I VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK] AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 26-27. SZÁM ARA: 2,­ FORINT 1970. ÁPRILIS 3., PÉNTEK Huszonöt éve szabad hazánk! H­azánk legnagyobb nemzeti ünnepét, felszaba­dulásunk 25. évfordulóját köszöntjük. Törté­nelmünknek egy olyan negyedszázadát ünne­peljük most, amelyhez foghatót eredményekben, tár­sadalmi előrehaladásban, felemelkedésben népünk még soha nem ért el történelme folyamán. E negyed­században éppen az a felemelő és nagyszerű számunk­ra, hogy az egykor elmaradott, évszázadokig a szabad­ságáért, függetlenségéért küzdő, bukott forradalmak­tól és elvetélt szabadságharcoktól megnyomorított or­szág végre magára talált, és a világ leghaladóbb tár­sadalmi rendjéért, a kommunizmusért folyó harc zász­lóvivőinek sorába emelkedhetett fel. Ezért a legna­gyobb nemzeti ünnepünk április 4. Századunk, a XX. század úgy került a történe­lembe, mint a szocialista forradalmak győzelmének korszaka, az imperializmus elleni világméretű harc döntő szakasza, mely a Nagy Októberi Szocialista For­radalommal vette kezdetét. 1917 óta századunk min­den jelentősebb haladó mozgalma kapcsolatban van azzal az emberiség sorsát új útra terelő változással, amelyet az októberi forradalom indított el. Hogy mi ma ünnepelhetjük szabadságunkat, az annak a világ­­történelmi folyamatnak a gyümölcse, amely október­rel kezdődött, széttörve az imperializmus láncát, lét­rehozva a világ első szocialista államát. A tegnapi Oroszország népe rohammal elfoglalta a Téli Palotát, gyermekei megállították Hitlert Moszkva és Sztálin­grád alatt, unokái pedig ledönthetetlen bástyát épí­tettek a győzelmes szocialista világrendszer számára. Az emberiségnek ma már több mint egyharmada megszabadult a kizsákmányolástól és a társadalmi el­nyomástól. Kétmilliárd ember felszabadult a gyarmati iga és a közvetlen imperialista uralom alól. A mar­xizmus—leninizmus a dolgozók százmillióinak harci zászlaja lett. S e harc győzelmeinek letéteményese a Szovjetunió. Az elmúlt huszonöt év alatt megváltozott a világ arculata. Kialakult a szocialista világrendszer. S miközben a megtett utat mérlegeljük, eredményein­ket és tapasztalatainkat összegezzük, mindenekelőtt azok emléke világlik fel előttünk, akik életüket adták a mi szabadságunkért. Ezekben a napokban Battonyá­­tól Nemesmedvesig az egész magyar nép lerója ke­gyeletét a szovjet hősök előtt, és soha el nem múló hálával gondol a harcosokra, akik felszabadították ha­zánkat, akik elestek a harcban és itt magyar földben alusszák ősök álmukat. Tisztelegjünk nagy ünnepün­kön a hősök előtt és gondoljunk azokra a szovjet édesanyákra, akik hiába várták vissza fiaikat, s akik a világtörténelem legigazságosabb harcához szülték meg gyermekeiket. Nem feledhetjük soha e nagy ál­dozatot, amelyből a magyar és a szovjet nép vérrel megpecsételt örök barátsága fakad. Felszabadulásunk ünnepe alkalom arra is, hogy saját történelmünkben visszapillantsunk arra az útra, amely a kommunista párt vezetésével a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásától, a Horthy fasizmus sötét évein keresztül a felszabadulásig vezetett. Pártunk azért, hogy a felszabadulás után a m­unkásosztály él­csapata lehetett, története során sokszor nagy árat fi­zetett. A Horthy fasizmus 25 esztendeje alatt a pártot illegalitásba szorították, legkiválóbb vezetőit kivégez­ték, börtönbe vetették, vagy emigrációba kényszerítet­ték. Pártunkat azonban nem lehetett kiirtani, mert nem lehetett megölni a magyar nép szabadságszere­­tetét és a munkásosztály törekvését a felszabadulásra. Az antifasiszta mozgalom egyik kibontója és el­indítója volt pártunk. A kommunista mozgalom kez­dettől fogva harcra és áldozatra kész embereket to­borzott lobogója alá. Kemény küzdelemre, súlyos megpróbáltatásokra hívta őket. Közülük senki sem tudhatta, mikor jut a mártírok sorsára. Sallai Imre, Fürst Sándor, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre és sok­­sokszáz mártírunk nem érhette meg a felszabadulást. Nem érhette meg a magyar nép sorsának jobbra for­dulását, de az utókor soha nem felejtheti el a hősök áldozatát. Nagy ünnepünkön, felszabadulásunk negyed­­százados évfordulóján meghajtjuk előttük a forrada­lom vörös zászlaját, tisztelettel és kegyelettel emlé­kezünk hősi tettükre. És büszkeség tölt el bennünket, hogy ügyük folytatói lehetünk. A szovjet hadsereg győzelme, felszabadító harca lehetővé tette, hogy a magyar nép saját ke­zébe vegye sorsának irányítását, hozzákezdjen a szocialista társadalom építéséhez. A kommunistáknak jutott a történelmi feladat, hogy népünket ezen az úton vezetve valóra váltói legyenek mindannak a remény­nek, amelyért a szocialista forradalmár elődök küz­döttek. A feladat nem volt könnyű. Az ország romok­ban hevert, és az élet elindításához szinte a legalap­vetőbb feltételek hiányoztak. Minden erőt az ország újjáépítésére kellett mozgósítani, s közben olyan tör­ténelmi feladatokat megoldani, mint a földosztás, majd később a gyárak, bankok államosítása, a múltból itt­ragadt reakciós erők visszaszorítása és felszámolása­­.A történelmünk olyan lépcsőfokait jártuk meg, mint a hatalom megragadása, a népi demokratikus forrada­lom továbbvitele szocialista forradalomba, majd pedig a szocialista gazdaság megszervezése. Ebben az idő­szakban meg kellett birkózni nemcsak ellenségeinkkel, hanem saját tapasztalatlanságunkkal is. S, hogy ez mennyire sikerült, azt mondhatjuk jogos büszkeséggel: olyan huszonöt esztendőt hagy­tunk magunk mögött , amikor a dolgozó nép össze­fogásával többet alkottunk, mint korábban évszázado­kig. Egy elmaradott, agrárországból ipari országgá vál­tunk. Az iparunk és mezőgazdaságunk színvonala, tel­jesítménye messze túlszárnyalja a háború előtti szin­tet. Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait. S most a gazdaságirányítási rendszer állandó tökéletesítésével újabb nagy célunk — a szocialista társadalom teljes felépítésén munkálkodunk. Átrajzoltuk szinte az ország­ térképét, s az egykori elmaradott falvak helyére új fogalmakat jelölő bejegyzések kerültek, amelyeket ki ne ismerne, ki ne tudná mit tartalmaznak e nevek: Komló, Kazincbarcika, Tiszaszederkény, Oroszlány, Várpalota, és mindenekelőtt a sor elején álló és máig is legnagyobb szocialista alkotásunk: Dunaújváros! B­üszkék vagyunk e városra, mely — túlzás nél­kül állíthatjuk — a szocialista építőmunka egyik legszebb gyöngyszeme, amelynek husza­dik születésnapját éppen ebben az évben ünnepeljük. Húsz esztendő telt el az első kapavágás óta. Egy óriás köszönt ránk, húszesztendős nagy kamasz, amely lété­ben és fejlődésében egy az országgal , egy fogalom a felszabadulással, egy fogalom a szocializmussal, humanizmussal, a munkával és a jövővel. Közel öt­­­venezer ember otthona ez a város, gyárai pedig az egész magyar népgazdaság számottevő bázisai. Az or­szág nyersvas termelésének 42 százalékát, az acélter­melés 29 százalékát, a melegen és hidegen hengerelt lemezek 27 százalékát, a szalmacellulóz 70 százalékát Dunaújvárosban állítják elő. Nem számolva a férfi öltönyöket, a fehérneműt, a fonalat, a vegyi termé­keket, a papírt, a betonelemeket, a házgyárat és azt az építőipari kapacitást, mellyel Dunaújvárost, Száz­halombattát, és Beremendet építjük. A számok lehet­nek szárazak. Felépítettünk tizenegyezer lakást, táv­fűtéssel, gázzal, fürdőszobával, összkomforttal. Lehet-e száraz adat, ha benne van a mi munkánk, ha közte van a mi otthonunk, családunk, egyéni boldogságunk is! Dunaújváros olyan város, amelyet építői a szo­cializmus képére és­­ hasonlatosságára formáltak meg. Jogos büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy a huszonöt esztendő alatt nemcsak egy új országot épí­tettünk fel, s nemcsak a társadalmat formáltuk át, hanem megformálódtak az új társadalom építésének harcosai­ is. Ahogy a munka tette az embert emberré, a szocialista munka képes megteremteni a szocialista embertípust. Az egyéni érdekeket a közösség érdekei­vel összehangoló, áldozatokat vállalni tudó, s az or­szág építésének, a jövő formálásának ügyét személyes ügyének tekintő munkás, paraszt és értelmiségi kollek­tívák dolgoznak ma már a gyárakban, üzemekben, intézményekben. E­zen a szép ünnepen megkapták pártunk régi tagjai, a „negyvenötösök” a huszonötéves em­lékérmet. Nehéz lenne itt most összefoglalni azt az utat, amelyet egy-egy régi párttagunk e nagy­szerű ügy vállalásával megtett, ők voltak azok, akik a párt illegális harcosai után elsőként vállalták az új haza megteremtésének, felépítésének terheit és kocká­zatát. S ez bizony akkor nem volt könnyű. A romba­­dőlt országban, Hitler utolsó csatlósának szégyenbé­lyegével a homlokán a magyar nép nem tudta, milyen sors vár rá. Ők, a negyvenötösök álltak először csata­sorba, hogy legyűrjék a reménytelenséget, hogy a két­ségbeesés helyett munkára serkentsék a magyar né­pet­, s ők bizonyították először, a nép nem azonos hitleri csatlós Horthy-klikkel, s az ország újjáépítése­­ közben a lelkek „újjáépítésén” is munkálkodtak. Az ő kezükben szaporábban mozgott a romeltakarító lapát, csákány, s a félévszázadosra méretezett újjáépítést öt év alatt végeztük el. Az elmúlt huszonöt esztendő alatt a külső és belső ellenség elsősorban őket akarta kikez­deni és lejáratni. S nekik politizálni, érvelni, bizonyí­tani kellett, sokszor nagyon-nagyon nehéz helyzetek­ben. Helytállni akkor is, amikor a lenini normákkal ke­veset törődő vezetők megpróbáltak visszaélni hitével, meggyőződésével. És akkor is, amikor az ellenforra­­­­dalmi lázadás megkísérelte szétverni, eltemetni mind­azt, amit a felszabadult nép megteremtett, megalko­tott. Az élet mind nagyobb és nagyobb követelmények­kel lépett elő. Sokan tartották a lépést, tanultak, dol­goztak, és akadtak olyanok is, akik a súlyosbodó ten­nivalókkal már nem tudtak megbirkózni mind maga­sabb szinten. De dolgoztak kettő-három helyett is, míg azok tanultak, készültek az újabb követelmények tel­jesítésére. A negyvenötösök történelmi érdeme elvitat­hatatlan, oroszlánrészük van abban, amit az elmúlt negyedszázad alatt elértünk. Az évfordulón megbecsü­­léssel és tisztelettel adózunk nekik, viseljék büszkén pártunk és kormányunk kitüntetését. Népünk nemzeti ünnepe — büszkén valljuk — egyben internacionalista ünnep is. Mert a mi eredmé­nyeink, részei azoknak az eredményeknek, amelyeket a szocialista országok­­ elértek. A felszabadulás óta nagy segítséget jelentett számunkra — egyben eredményeink orrása is — hogy támaszkodhatunk a Szovjetunióra­ , a szocialista tábor országaira. N­egyedszázad áll mögöttünk, amelynek felada­tait megoldottuk. Az elkövetkező újabb ne­gyedszázad feladatait nekünk és az utánunk következő nemzedéknek kell megoldani. Bizakodással­­ tekinthetünk az újabb huszonöt év elé. A bizakodásra az jogosít­­ fel, hogy magunkénak valljuk az elmúlt huszonöt évet, mely erőt ad a ma é s holnap harcához — vezet el újabb győzelmeinkhez. JOOÖOOOOOOÍJOÍXÍOOOOOOOOOOOOOOOOOCXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÍXJOOOOOOOOOOOOOOO

Next