Dunaújvárosi Hírlap, 1970. április (15. évfolyam, 26-34. szám)
1970-04-03 / 26-27. szám
Április 3-án: Koszorúzás, ünnepi ülés, kiállítások A felszabadulási ünnepségek programja Dunaújváros is színpompás ünnepségekkel, rendezvényekkel készül hazánk felszabadulása 25. évfordulójára. A felszabadulási rendezvénysorozat az üzemekben, vállalatoknál és intézményeknél ünnepi párt- és KISZ - taggyűlésekkel, megemlékezésekkel már megkezdődött, ünnepi úttörő-csapatgyűléseket, illetve iskolagyűléseket tartottak a város valamennyi iskolájában. Április 3-án délelőtt 1ü órakor koszorúzási ünnepséget rendez az MSZMP városi bizottsága, a Dunaújvárosi Tanács, a KISZ városi bizottsága, és a Hazafias Népfront városi bizottsága az óvárosi szovjet hősi emlékműnél. A Dunapentele felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet katonák síremlékére a város vezető testületeinek, a fegyveres testületeknek, valamint a város vállalatainak, intézményeinek képviselői helyezik el a megemlékezés és a hála koszorúit. Megkoszorúzza a hősi emlékművet az MSZBT meghívására hazánkba látogatott és jelenleg Dunaújvárosban tartózkodó szovjet veteránküldöttség is. A koszorúzási ünnepség az úttörők, az Ifjú Gárda, a fegyveres erők és a munkásőrség díszelgésével zárul. Délután 15 órakor a Dunai Vasmű Művelődési Házában a Magyar Partizán Szövetség képviselői és a dunaújvárosi veteránok találkoznak a Dunai Vasmű szocialista brigádjainak vezetőivel. Délután 16 órakor kerül sor a felszabadulási képzőművészeti kiállítás megnyitására a kiállítási teremben. A kiállítást Sófalvi István, a városi tanács vb elnökhelyettese nyitja meg. Ugyancsak pénteken délután, 18 órai kezdettel rendezik meg a Bartók Művelődési Központ színháztermében a hazánk felszabadulásának 25. és a város építésének 20. évfordulójára készült „Mit jelent önnek?” című film díszbemutatóját. A dunaújvárosi felszabadulási ünnepségek központi rendezvénye az MSZMP városi bizottságának a Dunaújvárosi Tanácsnak, a KISZ városi bizottságának és a Hazafias Népfront városi bizottságának kibővített, ünnepi ülése lesz. Az ünnepi ülés pénteken este 19 órakor kezdődik a Bartók Művelődési Központ színháztermében. Ünnepi beszédet mond: Földes László elvtárs, az MSZMP központi bizottságának tagja, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. A város vezető testületeinek kibővített ünnepi ülésén kerül sor a hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából adományozott kormánykitüntetések átadására is. Az ünnepi ülést a Leningrádi Rádió gyermekkórusának és a Móricz Zsigmond Általános Iskola gyermekkórusának ünnepi hangversenye követi. (P. Csasztka Ilona rajza) Hétfőn érkezik városunkba szovjet testvérmegyénk küldöttsége Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára az ukrajnai Vorosilovgrád területnek, Fejér megye szovjet testvérmegyéjének háromtagú küldöttsége érkezett Székesfehérvárra. A küldöttséget O. Sz. Rugyenkó elvtárs, a Vorosilovgrád terület pártbizottságának titkára vezeti, tagjai pedig F. Ny. Zolotarjov, Kommunarszk—Dunaújváros testvérvárosa — városi pártbizottságának titkára és G. L. Lei észt, többszörösen kitüntetett bányász brigádvezető. A vorosilovgrádi küldöttség a megye vezetőinek kíséretében hétfőn délelőtt Dunaújvárosba látogat, megtekintik a várost és a Dunai Vasműt. Dunaújváros olasz testvérvárosából, Terniből szintén küldöttség érkezik városunkba. Az olasz vendégek pénteken este érkeznek Dunaújvárosba és a kétnapos ünnep alatt városunk vendégei lesznek. I VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK] AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 26-27. SZÁM ARA: 2, FORINT 1970. ÁPRILIS 3., PÉNTEK Huszonöt éve szabad hazánk! Hazánk legnagyobb nemzeti ünnepét, felszabadulásunk 25. évfordulóját köszöntjük. Történelmünknek egy olyan negyedszázadát ünnepeljük most, amelyhez foghatót eredményekben, társadalmi előrehaladásban, felemelkedésben népünk még soha nem ért el történelme folyamán. E negyedszázadban éppen az a felemelő és nagyszerű számunkra, hogy az egykor elmaradott, évszázadokig a szabadságáért, függetlenségéért küzdő, bukott forradalmaktól és elvetélt szabadságharcoktól megnyomorított ország végre magára talált, és a világ leghaladóbb társadalmi rendjéért, a kommunizmusért folyó harc zászlóvivőinek sorába emelkedhetett fel. Ezért a legnagyobb nemzeti ünnepünk április 4. Századunk, a XX. század úgy került a történelembe, mint a szocialista forradalmak győzelmének korszaka, az imperializmus elleni világméretű harc döntő szakasza, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal vette kezdetét. 1917 óta századunk minden jelentősebb haladó mozgalma kapcsolatban van azzal az emberiség sorsát új útra terelő változással, amelyet az októberi forradalom indított el. Hogy mi ma ünnepelhetjük szabadságunkat, az annak a világtörténelmi folyamatnak a gyümölcse, amely októberrel kezdődött, széttörve az imperializmus láncát, létrehozva a világ első szocialista államát. A tegnapi Oroszország népe rohammal elfoglalta a Téli Palotát, gyermekei megállították Hitlert Moszkva és Sztálingrád alatt, unokái pedig ledönthetetlen bástyát építettek a győzelmes szocialista világrendszer számára. Az emberiségnek ma már több mint egyharmada megszabadult a kizsákmányolástól és a társadalmi elnyomástól. Kétmilliárd ember felszabadult a gyarmati iga és a közvetlen imperialista uralom alól. A marxizmus—leninizmus a dolgozók százmillióinak harci zászlaja lett. S e harc győzelmeinek letéteményese a Szovjetunió. Az elmúlt huszonöt év alatt megváltozott a világ arculata. Kialakult a szocialista világrendszer. S miközben a megtett utat mérlegeljük, eredményeinket és tapasztalatainkat összegezzük, mindenekelőtt azok emléke világlik fel előttünk, akik életüket adták a mi szabadságunkért. Ezekben a napokban Battonyától Nemesmedvesig az egész magyar nép lerója kegyeletét a szovjet hősök előtt, és soha el nem múló hálával gondol a harcosokra, akik felszabadították hazánkat, akik elestek a harcban és itt magyar földben alusszák ősök álmukat. Tisztelegjünk nagy ünnepünkön a hősök előtt és gondoljunk azokra a szovjet édesanyákra, akik hiába várták vissza fiaikat, s akik a világtörténelem legigazságosabb harcához szülték meg gyermekeiket. Nem feledhetjük soha e nagy áldozatot, amelyből a magyar és a szovjet nép vérrel megpecsételt örök barátsága fakad. Felszabadulásunk ünnepe alkalom arra is, hogy saját történelmünkben visszapillantsunk arra az útra, amely a kommunista párt vezetésével a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásától, a Horthy fasizmus sötét évein keresztül a felszabadulásig vezetett. Pártunk azért, hogy a felszabadulás után a munkásosztály élcsapata lehetett, története során sokszor nagy árat fizetett. A Horthy fasizmus 25 esztendeje alatt a pártot illegalitásba szorították, legkiválóbb vezetőit kivégezték, börtönbe vetették, vagy emigrációba kényszerítették. Pártunkat azonban nem lehetett kiirtani, mert nem lehetett megölni a magyar nép szabadságszeretetét és a munkásosztály törekvését a felszabadulásra. Az antifasiszta mozgalom egyik kibontója és elindítója volt pártunk. A kommunista mozgalom kezdettől fogva harcra és áldozatra kész embereket toborzott lobogója alá. Kemény küzdelemre, súlyos megpróbáltatásokra hívta őket. Közülük senki sem tudhatta, mikor jut a mártírok sorsára. Sallai Imre, Fürst Sándor, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre és soksokszáz mártírunk nem érhette meg a felszabadulást. Nem érhette meg a magyar nép sorsának jobbra fordulását, de az utókor soha nem felejtheti el a hősök áldozatát. Nagy ünnepünkön, felszabadulásunk negyedszázados évfordulóján meghajtjuk előttük a forradalom vörös zászlaját, tisztelettel és kegyelettel emlékezünk hősi tettükre. És büszkeség tölt el bennünket, hogy ügyük folytatói lehetünk. A szovjet hadsereg győzelme, felszabadító harca lehetővé tette, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának irányítását, hozzákezdjen a szocialista társadalom építéséhez. A kommunistáknak jutott a történelmi feladat, hogy népünket ezen az úton vezetve valóra váltói legyenek mindannak a reménynek, amelyért a szocialista forradalmár elődök küzdöttek. A feladat nem volt könnyű. Az ország romokban hevert, és az élet elindításához szinte a legalapvetőbb feltételek hiányoztak. Minden erőt az ország újjáépítésére kellett mozgósítani, s közben olyan történelmi feladatokat megoldani, mint a földosztás, majd később a gyárak, bankok államosítása, a múltból ittragadt reakciós erők visszaszorítása és felszámolása.A történelmünk olyan lépcsőfokait jártuk meg, mint a hatalom megragadása, a népi demokratikus forradalom továbbvitele szocialista forradalomba, majd pedig a szocialista gazdaság megszervezése. Ebben az időszakban meg kellett birkózni nemcsak ellenségeinkkel, hanem saját tapasztalatlanságunkkal is. S, hogy ez mennyire sikerült, azt mondhatjuk jogos büszkeséggel: olyan huszonöt esztendőt hagytunk magunk mögött , amikor a dolgozó nép összefogásával többet alkottunk, mint korábban évszázadokig. Egy elmaradott, agrárországból ipari országgá váltunk. Az iparunk és mezőgazdaságunk színvonala, teljesítménye messze túlszárnyalja a háború előtti szintet. Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait. S most a gazdaságirányítási rendszer állandó tökéletesítésével újabb nagy célunk — a szocialista társadalom teljes felépítésén munkálkodunk. Átrajzoltuk szinte az ország térképét, s az egykori elmaradott falvak helyére új fogalmakat jelölő bejegyzések kerültek, amelyeket ki ne ismerne, ki ne tudná mit tartalmaznak e nevek: Komló, Kazincbarcika, Tiszaszederkény, Oroszlány, Várpalota, és mindenekelőtt a sor elején álló és máig is legnagyobb szocialista alkotásunk: Dunaújváros! Büszkék vagyunk e városra, mely — túlzás nélkül állíthatjuk — a szocialista építőmunka egyik legszebb gyöngyszeme, amelynek huszadik születésnapját éppen ebben az évben ünnepeljük. Húsz esztendő telt el az első kapavágás óta. Egy óriás köszönt ránk, húszesztendős nagy kamasz, amely létében és fejlődésében egy az országgal , egy fogalom a felszabadulással, egy fogalom a szocializmussal, humanizmussal, a munkával és a jövővel. Közel ötvenezer ember otthona ez a város, gyárai pedig az egész magyar népgazdaság számottevő bázisai. Az ország nyersvas termelésének 42 százalékát, az acéltermelés 29 százalékát, a melegen és hidegen hengerelt lemezek 27 százalékát, a szalmacellulóz 70 százalékát Dunaújvárosban állítják elő. Nem számolva a férfi öltönyöket, a fehérneműt, a fonalat, a vegyi termékeket, a papírt, a betonelemeket, a házgyárat és azt az építőipari kapacitást, mellyel Dunaújvárost, Százhalombattát, és Beremendet építjük. A számok lehetnek szárazak. Felépítettünk tizenegyezer lakást, távfűtéssel, gázzal, fürdőszobával, összkomforttal. Lehet-e száraz adat, ha benne van a mi munkánk, ha közte van a mi otthonunk, családunk, egyéni boldogságunk is! Dunaújváros olyan város, amelyet építői a szocializmus képére és hasonlatosságára formáltak meg. Jogos büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy a huszonöt esztendő alatt nemcsak egy új országot építettünk fel, s nemcsak a társadalmat formáltuk át, hanem megformálódtak az új társadalom építésének harcosai is. Ahogy a munka tette az embert emberré, a szocialista munka képes megteremteni a szocialista embertípust. Az egyéni érdekeket a közösség érdekeivel összehangoló, áldozatokat vállalni tudó, s az ország építésének, a jövő formálásának ügyét személyes ügyének tekintő munkás, paraszt és értelmiségi kollektívák dolgoznak ma már a gyárakban, üzemekben, intézményekben. Ezen a szép ünnepen megkapták pártunk régi tagjai, a „negyvenötösök” a huszonötéves emlékérmet. Nehéz lenne itt most összefoglalni azt az utat, amelyet egy-egy régi párttagunk e nagyszerű ügy vállalásával megtett, ők voltak azok, akik a párt illegális harcosai után elsőként vállalták az új haza megteremtésének, felépítésének terheit és kockázatát. S ez bizony akkor nem volt könnyű. A rombadőlt országban, Hitler utolsó csatlósának szégyenbélyegével a homlokán a magyar nép nem tudta, milyen sors vár rá. Ők, a negyvenötösök álltak először csatasorba, hogy legyűrjék a reménytelenséget, hogy a kétségbeesés helyett munkára serkentsék a magyar népet, s ők bizonyították először, a nép nem azonos hitleri csatlós Horthy-klikkel, s az ország újjáépítése közben a lelkek „újjáépítésén” is munkálkodtak. Az ő kezükben szaporábban mozgott a romeltakarító lapát, csákány, s a félévszázadosra méretezett újjáépítést öt év alatt végeztük el. Az elmúlt huszonöt esztendő alatt a külső és belső ellenség elsősorban őket akarta kikezdeni és lejáratni. S nekik politizálni, érvelni, bizonyítani kellett, sokszor nagyon-nagyon nehéz helyzetekben. Helytállni akkor is, amikor a lenini normákkal keveset törődő vezetők megpróbáltak visszaélni hitével, meggyőződésével. És akkor is, amikor az ellenforradalmi lázadás megkísérelte szétverni, eltemetni mindazt, amit a felszabadult nép megteremtett, megalkotott. Az élet mind nagyobb és nagyobb követelményekkel lépett elő. Sokan tartották a lépést, tanultak, dolgoztak, és akadtak olyanok is, akik a súlyosbodó tennivalókkal már nem tudtak megbirkózni mind magasabb szinten. De dolgoztak kettő-három helyett is, míg azok tanultak, készültek az újabb követelmények teljesítésére. A negyvenötösök történelmi érdeme elvitathatatlan, oroszlánrészük van abban, amit az elmúlt negyedszázad alatt elértünk. Az évfordulón megbecsüléssel és tisztelettel adózunk nekik, viseljék büszkén pártunk és kormányunk kitüntetését. Népünk nemzeti ünnepe — büszkén valljuk — egyben internacionalista ünnep is. Mert a mi eredményeink, részei azoknak az eredményeknek, amelyeket a szocialista országok elértek. A felszabadulás óta nagy segítséget jelentett számunkra — egyben eredményeink orrása is — hogy támaszkodhatunk a Szovjetunióra , a szocialista tábor országaira. Negyedszázad áll mögöttünk, amelynek feladatait megoldottuk. Az elkövetkező újabb negyedszázad feladatait nekünk és az utánunk következő nemzedéknek kell megoldani. Bizakodással tekinthetünk az újabb huszonöt év elé. A bizakodásra az jogosít fel, hogy magunkénak valljuk az elmúlt huszonöt évet, mely erőt ad a ma é s holnap harcához — vezet el újabb győzelmeinkhez. JOOÖOOOOOOÍJOÍXÍOOOOOOOOOOOOOOOOOCXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÍXJOOOOOOOOOOOOOOO