Dunaújvárosi Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 35-43. szám)

1970-05-22 / 41. szám

A gépi oktatás­­ első tapasztalatai a főiskolán A jó műszaki szakemberek képzé­sének alapvető gondja az előadásra, de különösen a gyakorlatra jutó idő rövidsége, legfőképpen a két alap­vető tantárgy, a matematika és a fizika területén. Tudják ezt a felső­­oktatási intézményekhez felsorako­zott dunaújvárosi műszaki főiskolán is. Tudják, és nem álltak meg a fel­vetődött problémák egyszerű konsta­­tálásánál, hanem új utakat keresnek. Több éves munka eredményeként az idei tanév második felében — egye­lőre még mindig kísérleti jelleggel — bevezették a főiskola nappali és esti tagozatán a gépi gyakorlatveze­tést. Az újszerű, rendkívül érdekes próbálkozásról Fercsik János főisko­lai docenstől a Matematika-Fizika Tanszék vezetőjétől kaptunk tájé­koztatást, aki a négy évvel ezelőtt elindított kísérletsorozat kezdemé­nyezője és irányítója volt. — Mi a gépi oktatás lényege? — A gyakorlatra szánt és kidolgo­zott feladatokat magnetofonszalagb­a rögzítjük, amelyről zenei aláfestés mellett fejhallgatón jut el a hall­gatókhoz. A megoldás koncepciója, hogy először megadjuk a feladatot és a megoldáshoz szükséges képlete­ket, amit emellett dián ki is vetí­tünk. Ezen útmutatás alapján a hall­gatók megoldják a géptől kapott in­formációk, a megoldás menetének ismertetése után. Végül a gép közli az eredményt, hogy ellenőrizhető le­gyen. — Mennyire elterjedt módszer ez? — Az audiovizuális oktatási mód­szer már járt utakon halad, de eb­ben a témakörben — a matematiká­ban és a fizikában nemigen haszná­latos. — Vagyis az említett témákban a főiskolai karon folyó kísérletek út­törő munkának számítanak? — Igen, a felsőoktatási intézmé­nyek közül tudomásunk szerint je­lenleg csak nálunk van ilyen. — Milyen előnnyel és hátránnyal jár ez a módszer a tanár számára? — Azzal az előnnyel, hogy meg­gyorsítja az óra menetét, mentesíti a tanárt a táblára írástól. Az így felszabaduló idejéből többet tud egyenként foglalkozni a hallgatók­kal. Jelenlegi hátránya a módszer­nek, hogy a hagyományoshoz képest lényegesen hosszabb a tanár felké­szülési ideje. De ez csak addig lesz így, amíg minden témakörhöz el nem készül a megfelelő anyag. — Úgy tudom, végeztek felmérést a hallgatók között: hogyan fogadták ők a gépi oktatást? — Az ő véleményük erről benne van az általuk megválaszolt kérdő­ívekben, amelyet minden gépi okta­tásban résztvevő tankörrel kitöltet­tünk. Az asztalon egy ilyen kérdőív, 54 nappali hallgató válaszát rögzíti. Egressy Gyula főiskolai adjunktus, aki szintén részt vett a kísérletek, a gépi oktatás módszerének kidolgozá­sában, a következőket mondja: — Célravezetőnek tűnik ez az ok­tatási forma, és jó eredményeket ígér.­­A legtöbb tananyag elsajátítá­sánál használható, egy-két kivételtől eltekintve. Kelemen András főiskolai adjunk­tus, akinek ugyancsak nagy része van a kísérletekben, kollokvium előtt szokta mondogatni a hallgatóknak: a fizikai tudás alapja a sok feladat. A fizikagyakorlatokon ő is alkal­mazza a gépi gyakorlatvezetést. — Korunk embere, és különösen az ifjúság, hozzá­szokott az állandó háttérzajhoz. Nem lehet hát káros hatással a feladatmegoldásra a zene, ami egy-egy fél percre kikapcsoló­dást, pihenést is jelent. A zene ká­ros, vagy hasznos hatásáról persze még pszichológiai vizsgálatok foly­nak — mondja. Jelenleg egy 32 személyt befogadó tantermet szereltek fel a gépi gya­korlatvezetés eszközeivel. Az itt fo­lyó fizikai feladatmegoldásba bárki bármikor bekapcsolódhat, ha jut még hely neki, mert ez a terem na­gyon népszerű mostanában. Egy má­sik, hasonló befogadóképességű tan­teremben matematikai gépi konzul­táción vehetnek részt a hallgatók. Itt különösen nagy előny, hogy a keze­lőkészülék segítségével a feladat­­megoldás sorrendje, menete tetsző­legesen változtatható. Ha egy-egy korábbi lépést nem ért a hallgató, a megfelelő számú gomb lenyomá­sával visszakapcsolhat. A gép prog­ramját Gábeli József tanársegéd ké­szítette el. Nagy távlatokat nyitott meg a du­naújvárosi műszaki főiskolán, de talán más felsőoktatási intézménye­ket tekintve is ez a kísérletsorozat. Ezt bizonyítja a Dunaújvárosban megrendezett felsőoktatási metodikai és didaktikai megbeszélésen elhang­zott sok dicsérő és elismerő véle­mény. Sok-sok előnye mellett külön ki kell emelni, hogy a hallgatók sza­bad idejükben bármikor „géptanár” irányításával dolgozhatnak. És ahogy Fercsik János mondta: a gép nagyon türelmes, nem mondja a visszakér­dezésnél, hogy „hát még ezt sem tudja?”. Nem ingerült, nem ideges, ideális „tanár”. — Mik a további tervek? — Még sok kísérlet áll előttünk — mondja a tanszékvezető. — A lehető legjobb megoldást keressük. Jelen­legi kísérletünkkel kapcsolatban a csoportosítás áll terveink között: kü­lönböző nehézségi fokú feladatokat készítünk, hogy a jobb és gyengébb felkészültségű hallgatók képességeik­hez mérten vehessék ki részüket a gyakorlatokban, ami ösztönzőleg is hat. Szeretnénk kiterjeszteni ezt a módszert más területekre, így pél­dául a mérések programjára, a kon­zultációkra, a hosszú technológiai folyamatok ismertetésére, természe­tesen más-más eszközökkel. Pénzügyi oldalát tekintve: a fel­szerelések és üzemeltetésük jelentős anyagi ráfordítással járnak. De a cél, amelynek érdekében egyre újabb próbálkozások, módszerek születnek, — a maximális értékű szakember­­képzés, minden áldozatot megér. Fejős László TTmTTmTTTTTm»mT?Tm»»mTT ▼TTTTÚl Interjú Nics János képviselővel törökországi élményeiről Az elmúlt év őszén török parla­menti és szenátusi delegáció járt hazánkban. Ezt a látogatást viszo­nozta a nemrégiben Törökország­ban járt magyar parlamenti kül­döttség, melynek városunk ország­­gyűlési képviselője, Nics János is tagja volt. Megkértük, hogy összegezze tö­rökországi benyomásait, számoljon be lapunk olvasóinak a magyar— török kapcsolatok várható alakulá­sáról, valamint egyhetes utazásá­nak emlékezetes eseményeiről. — Nagy megtiszteltetés volt szá­momra, hogy ebben a delegációban a magyar ipari munkásságot képvi­selhettem. Húsz év óta nem járt Tö­rökországban magyar parlamenti delegáció. Szinte úttörő szerepet kel­lett vállalnunk. Nagyon örülök an­nak, hogy — érzésem szerint — sike­rült kinyitni azokat a kapukat, me­lyeken a kultúra, a tudomány és a gazdasági kapcsolatok cseréje meg­gyorsulhat — mondotta Nics Mártos. — A mi fő feladatunk az volt, hogy eloszlassuk a hazánkkal szem­ben még tapasztalható téves véle­kedéseket. Azt kérdezték, hogy Ma­gyarországon van-e vallás­szabadság, létezik-e családi élet, stb. Ismerik Magyarország jellegzetességeit, tud­ják, hogy nálunk folyik egész Euró­pában legintenzívebben turkológus képzés, számontartják azt, hogy ápolják az első világháborúban ha­zánk területén elesett török katonák sírjait és ismerik a legnagyobb ma­gyar államférfiak és sportolók ne­veit is. Tekirdagban például nagyon meglepődtünk, amikor Atatürk, a török Kossuth és II. Rákóczi Ferenc arcképe mellett Ladányi Józsefnek, a Borsod megye tanácselnökének fényképét és az alatta olvasható fel­iratot megpillantottuk: Sárospatak, Tekirdag, testvérvárosok. Az ország gazdaságilag a gyengén fejlett tőkés országok közé sorolható. Tagja a NATO-nak és a CENTO- nak. Iparának fejlődési lehetőségeit erősen korlátozzák az USA-val és az NSZK-val fennálló egyoldalú gaz­dasági kapcsolatok. Már megindul­tak a változás útján. A Szovjetunió egy hatalmas vaskohászati kombinát felépítését határozta el és kezdte meg, sőt szó­ van arról is, hogy ha­sonló jellegű gyárak telepítésekor hazánk is segítséget nyújt Törökor­szágnak. Ez csak a kezdet, amely megmutatja, hogy jó úton indult el a két ország egymás felé, hogy már nem elegendő csupán Rákóczi Fe­rencet helyezni a kapcsolatok közép­pontjába, hanem a mai életnek meg­felelően át kell formálni ezeket a kapcsolatokat. — Milyen Dunaújvárossal kapcso­latos témák kerültek napirendre lá­togatása során? — Városunkat Törökországban alig ismerik. Csupán a szenátus el­­­nöke, Atasagun úr járt nálunk és próbál a városnak propagandát csi­nálni. Elindulásom előtt a vasmű vezetőitől több, Dunaújváros életét, húsz éves fejlődését bemutató albu­mot kaptam. Ezeket befolyásos, vá­rosunk szempontjából számottevő helyeken ajándékoztam el. Megtud­tam például azt is, hogy a törökök a Duna Vasműben gyártott profilszer­kezetekből — igaz, hogy nem mint a Dunai Vasmű, hanem mint a Metall­­impex ügyfelei — sokat vásárolnak és használnak fel. Lehetőség van nagymennyiségű vasmű radiátor el­helyezésére is. A kereskedelmi atta­séval való beszélgetés után abban maradtunk, hogy megbeszéljük a kí­nálkozó lehetőséget illetékes szer­vekkel, hogy mi küldjünk ki, vagy mi hívjunk meg megfelelő összeté­telű műszaki delegációt. Több sze­nátort és parlamenti képviselőt hív­tunk meg magyarországi és azon be­lül dunaújvárosi látogatásra. Vendé­geink lesznek, kíséretünkben bejár­ják hazánkat és a legilletékesebb szervekkel veszik fel a kapcsolato­kat ipari, gazdasági és egyéb téren. Élményeiről, Törökországban látot­takról a következőket mondotta Nics János: — A szélsőségek országa a mai Törökország. Az egy főre eső nem­zeti jövedelem évi összege 290 dol­lár, nagyon alacsony. Az ország 60 százaléka még mindig analfabéta. Izmir környékén az elmúlt években több mint száz lányt gyilkoltak meg testvéreik, azért mert modern, euró­pai öltözékben akartak járni a ha­gyományos viseletek helyett. A leg­­kiáltóbb ellentétet két szomszédos városnegyed bemutatásánál veheti észre az idegen: az egyik városrészt Csankajának hívják. Ez egy hiper­modern, állandóan épülő városrész. Szemben vele, egy hegyoldalon terül el a Gecsecondó. Itt például amit napnyugtától napkeltéig, tehát este nyolctól hajnali háromig építenek, azt a hatóságok nem semmisíthetik meg, nem bontathatják le. Elképzel­hető, milyen lehet ez a hegyoldal. A delegáció a lakosság részéről a legszívélyesebb fogadtatásban, Márvány tenger melletti Rodostóban, a Tekirdagban részesült. Az iskolák­ban tanítási szünetet rendeltek el és a város apraja-nagyja, magyar és török zászlókkal a kezében, kivonult fogadásunkra. Rákóczi emlékét ke­gyelettel őrzik és nagy becsben tart­­­­ják. — Véleménye szerint sikerült a delegációnak feladatát végrehajta­nia? — kérdeztük búcsúzóul Nics Jánostól. — Egyre inkább javulnak, norma­lizálódnak államközi kapcsolataink. Minden valószínűség szerint az egy­éves szerződéseket már a közeljövő­ben hosszúlejáratú megállapodások váltják fel. Sor kerül szakemberek, művészegyüttesek cseréjére és az élet minden területén az eddiginél gyorsabb ütemű konszolidáció, fejlő­dés várható. Harcsa Gábor Bitumó-perlit Fehéret a feketével, a perlitet a bitumennel házasítják — immár egy éve — a 26. Állami Építőipari Vál­lalat gyártó üzemében. Így hozzák létre a kor követelményeinek meg­felelő szigetelő anyagot a bitumó­­perlitet. Korábban a gyakorlat az volt, hogy az építkezésen a helyszí­nen olvasztották a bitument. Vöd­rökben szállították a forró, fröccsenő anyagot. Balesetveszélyes volt, éven­te a sérülések 5—7 százalékát tették ki a vállalatnál az ilyen balesetek. A termelést fejlesztették, a baleseti forrást is megszüntették. A tett in­tézkedések kapcsolódnak a vállalat műszaki fejlesztési célkitűzéseihez. Kenyeres Gyula csoportvezető, ko­rábban maga is részese volt a kézi­szigetelésű munkamódszernek , irányításával nyolctagú brigád ered­ményesen termeli a bitumó-perlitet. Éves tervük többezer köbméter anyag, melyből több mint 200 ezer darab lapot készítenek. A felhaszná­lásuk Százhalombattán, Dunaújvá­rosban és Beremenden történik. A perlit üzem terméke keresett, az igény növekszik. A termelés bővíté­sére van lehetőség. Az építőipari vállalatnál az üzem létrehozásával a termelés fejlesztésével egyidőben megszüntettek több veszélyes mun­kafázist, baleseti veszélyforrást is. Felújítják a vegyi üzemeket Megkezdték a vasmű vegyi gyáregységénél az éves karbantartási és felújítási munká­kat Egyelőre csak az „előmunkálatoknál” tartanak, a szulfátüzem és a benzolüzem beren­dezéseit újítják fel. Június elsején kezdik a többi üzem nagyjavításái és felújítását. A munka egész hónapban tart, többek között a benzolkinyerő- és mosótornyok teljes bélelé­sét, betétjét, berendezéseket és vezetékeket cserélnek ki. A munkát a kokszvegyészeti gyár­részleg karbantartói végzik el. Képünkön; a szulfátü­zem főzőtornyának szerelése és a benzolüzem permetező-olaj­­hűtő berendezés vezetékének cseréje. (Cseh Tibor felvételei)

Next