Dunaújvárosi Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 35-43. szám)

1970-05-26 / 42. szám

A Központi Bizottság 19vő február 16-i határozata szerint ez év végén sor kerül pártunk X. kong­resszusára. A kongresszust megelő­zően pártértekezleteken újjáválaszt­ják minden szinten a pártbizottságo­kat, összevont taggyűléseken, illetve küldöttértekezleteken a csúcsvezető­ségeket, alapszervi taggyűléseken pe­dig a vezetőségeket. A pártéletnek mindig kiemelkedő eseménye a kongresszus, és azt meg­előző alsóbb szintű pártszervek és pártvezetőségek újjáválasztásának előkészítése és végrehajtása. Érthető ha a jubileumi évforduló után e kér­dés kerül mindinkább párttagságuk — de nyugodtan mondhatjuk, égés, népünk, s köztük megyénk lakossági — érdeklődése középpontjába. Bár a választás önmagában a párttagság a párt belső ügye. Azonban pártunk társadalmi, gazdasági életünk, égés, szocialista építő munkánk irányítója szervezője, lelkesítője. Ezért e jelen­tős esemény túlnő a párt keretein egész társadalmunk ügyévé válik. Ez nyilvánul meg abban, hogy a kong­­re­sszura való készülés jegyében fo­lyik a munka a gazdasági, társadal­mi élet minden területén, annak­­ jegyében és tiszteltére ölt mind szé­lesebb méreteket a szocialista mun­kaverseny, a dolgozók felajánlásai ez adja a fő tartalmát a párt közvet­len ifjúsági szervezete, a KISZ te­vékenységének; ez szab irányt állam, életünk demokratizmusa továbbfej­lesztésének. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk hogy nincs ma társadalmunknál egyetlen olyan területe vagy szerve amely ne a kongresszusra való ké­szülés jegyében elemezné végzett munkáját. Vagyis: számadásra ké­szül a párttal együtt az egész ország Számot adnak a párt vezető szerve választóiknak, a párttagságnak, de egyben egész népünknek arról, ho­­gyan szolgáltak rá a négy esztendő alatt a bizalomra, mennyiben felelt meg tevékenységük a társadalmi el­várásoknak. Egyben számvetést ké­szít párttagságunk is, hogy mennyi­ben járult hozzá a IX. kongresszus által meghatározott célok valóravál­­tásához. Számadás lesz ez társadal­munk valamennyi gazdasági, állami társadalmi szerveiről egyrészt a párt­nak, másrészt saját területük dolgo­zói előtt, hogy mit tettek a négy év­vel ezelőtti kongresszuson elfogadott — és népünk által is helyeselt — cé­lok, feladatok megvalósításáért, vég­rehajtásáért. A kongresszuson és különböző szintű pártértekezleteken a taggyűléseken az ő munkájuk is ér­tékelésre kerül. A számadás elvégzése fele­­ lősségteljes munkát igényel a párt­bizottságoktól és pártvezetőségektől. Fel kell mérni, kritikailag elemezni a legutóbbi választások óta végzett munka eredményeit, és azok érdeké­ben kifejtett politikai munkát. Meg­felelő következtetéseket kell levonni azokból a pártszervek, szervezetek politikai feladataira vonatkozóan. Fel kell vázolni a jövőt, a perspektí­­vát és a célok elérésének eszközeit, módjait. Mindez kétségkívül nagyon alapos, elmélyült és kollektív össze­fogást igénylő munka. Ott cseleked­tek helyesen, ahol már ehhez hozzá­fogtak. A párt megyei végrehajtó bizottsá­gának határozata is az előkészítő munka mielőbbi megkezdésére hívja fel a pártbizottságok és pártvezetősé­gek figyelmét. Ezen belül a válasz­tások politikai előkészítését tartja el­sődleges feladatnak. Ajánlja, hogy a pártbizottságok és párt­vezetőségek az országos fejlődés felvázolása mellett saját területük eredményeinek be­mut­at­ásával, ismertetésével, a meg­levő fogyatékosságok őszinte feltárá­sával erősítsék párttagságunk és a párton kívüliek politikánk iránti bi­zalmát, a szocializmusba vetett hitét Megyénk négy év alatt elért ered­ményei szemléltetően bizonyítják, hogy — a társadalmi, gazdasági, po­litikai életben egyaránt — előbbre léptünk a IX. kongresszus határoza­tainak végrehajtásában, a szocialista építőmunka valamennyi területén kiegyensúlyozott fejlődés jellemzi megyénket. Iparunk termelése a har­madik ötéves terv során az országos átlag felett mintegy 3—4 százalékkal fog növekedni, ezzel a tervelőirány­zatokat jelentősen túlteljesíti. Szá­mottevően bővültek a már meglevő ü­­emek, mellettük új üzemek épül­tek, egyes vidékeink tovább iparo­sodtak. Eredményeként biztosított a foglalkoztatottság a megyében, javul­tak a dolgozók munka- és életkörül­ményei, a szociális ellátottság, a ter­vezettnél nagyobb mértékben emel­kedett a bérből és fizetésből élők életszínvonala. Viszonylag gyors ütemben fejlődik mezőgazdaságunk, jók a terméshozamok, kedvezően ala­kultak a jövedelmek, a tsz-tagok ré­szesedése. Ezekben az eredmények­ben jelentős szerepe volt és van a három évvel ezelőtt bevezetett gaz­daságirányítási reformnak. A gyakor­lati tapasztalatok mindinkább meg­győzik a korábbi kétkedőket pártunk gazdaságpolitikájának helyességé­ről, céljaink realitásáról. Az a fejlő­dési tendencia, amely az elmúlt négy esztendőt jellemezte, bíztató képet fest a jelenről, de még inkább a jö­vőt illetően. Sikereink — a helyes politika mellett — alapvetően a párttagság elvi szilárdságán, politikánk tisztán­látásán és képviseletén, következetes védelmén és a célok érdekében ki­fejtett erőfeszítésein múlik. A vá­lasztás politikai előkészítésének is azt kell eredményeznie, hogy tovább erősödjön a pártegység; a vélemény­­különbségek elvi tisztázásán, a jobb-, vagy baloldalról jelentkező hibás szemléletek leküzdésén, a párttagság egészének a közös cél érdekében ki­fejtett aktivitása növekedésén ke­resztül. Megyénk párttagsága egysé­ges pártunk politikai irányvonala megítélésében. Bár néhány kérdésben még tovább kell erősíteni pártunk állásfoglalását. Bővebb megvilágítást igényelnek a párt vezető szerepe érvényesülésének elvei és formái. Hibás, prakticista az a szemlélet, mely a párt vezető szerepe érvényesülését kizárólag párttagok vezető posztokba állításán a és a pártszervek különböző kérdések­be való konkrét beavatkozásában lát­ja és a vezető szerepe gyengülése­ként a párt jogkörének csökkenése­ként értékeli a különböző gazdasági, állami, társadalmi szervek növekvő önállóságát. Az út, amelyet pártunk IX. kongresszusa a párt vezető szere­pe erősítése, a pártvezetés módszerei­nek fejlesztése érdekében megjelölt, és amelyen járunk, helyes, sőt e ten­denciát kell tovább erősítenünk. Azt valljuk, hogy a párt vezető szerepe akkor és ott érvényesül, ahol meg­valósul pártunk politikája. A vezető szerep érvényesülésének egyik lénye­ges fokmérője, hogyan bontakozik ki a szocalista építésre hivatott más szervek önállósága, s ennek alapján öntevékenysége és felelőssége. A párt feladata elsősorban, hogy irányt szab­jon e szervek tevékenységének, meg­szervezze, összehangolja, majd ellen­őrizze azok tevékenységét, és nem az, hogy helyettük dolgozzon. Az a tény, hogy a gazdasági re­form kö­vetel­mén­yei mindjobban ér­vényesülnek a gyakorlatban, egyben a párt vezető szerepének mind jobb érvényesülését bizonyítja. Az, hogy a párt ma nem avatkozik be kicsinye­sen, aprólékosan a gazdasági, állami szervek, vezetők munkájába, növelte azok öntevékenységét, felelősségérze­tét. Ez pedig önmagában is a párt politikája következetesebb érvénye­sülését, s vele párhuzamosan a vezető szerep növekedését eredményezte. Párttagságunk körében ma még vitatott, meg nem értett kérdé­sek tisztázására jó alkalom a válasz­tásokra készülés, csak élni kell az alkalommal, nem sajnálva az időt és felkészülten, megfelelő tények és ér­vek birtokában. Pártunk Központi Bizottsága előzetes vitára bocsátja a kongresszusi irányelveket, téziseket, és a Szervezeti Szabályzat módosítá­sára vonatkozó javaslatokat. Ebben is az a helyes törekvése nyilvánul meg a pártunknak, hogy párttagsá­gunk egészét bevonja politikája ala­kításába, formálásába. Ez a pártde­mokrácia fejlesztésének, a párttagság jogai érvényesítésének egyik legkéz­zelfoghatóbb megnyilvánulása. Éljen e lehetőséggel megyénk párttagsága Ajánljuk, hogy a kongresszusi do­kumentumokat a taggyűléseket meg­előzően vitassa meg a tagság, párt­csoportonként, vagy kisebb kollek­tívákban, hogy minél többen és ér­demibben tudják kifejteni észrevéte­leiket,­­javaslataikat. Egyébként ezt a célt szolgálja az is, hogy a párt­­alapszervezetekben két taggyűlésen bonyolítják le a választásokat. A választási munka mindig jó al­kalom a párt vezető szervei és ve­zetői, valamint a tagság kapcsolatá­nak erősítésére, mélyítésére. Már a legutóbbi választások során is na­gyon hasznosnak bizonyult és bevált forma volt, amikor a pártvezetőségek tagjai két-három fős csoportokban beszélgetéseket, véleménycserét foly­tattak a párttagsággal. A pártvezető­ségek alapos és reális értékelést kap­tak munkájukról a párttagságtól és sok hasznos tanácsot, bírálatot, ame­lyet jól tudtak hasznosítani a beszá­molókban, a jövő feladatainak meg­határozásában, de egyéni munkájuk­ban is. E módszer alkalmazását a mostani választási előkészület során is ajánljuk a pártvezetőségeknek. Ezek a véleménycserék alkalmasak­­ arra is, hogy közelebbről, alaposab­­­­ban megismerjük a párttagság egyé­­­ ni gondjait, kívánalmait, és egyben­­ megvitassuk velük, értékeljük párt­megbízatásuk teljesítését, és ezzel kapcsolatos problémáikat. Feltétlen szólnunk kell arról, hogyan teljesí­tik a minden párttagra vonatkozó alapvető megbízatást, hirdesse és áll­jon ki a párt politikája mellett min­denkor ahol él, dolgozik. Ez a párt­tagsággal járó alapvető követelmény. Az alapvető megbízatás megbízatással is kiegészül, konkrét annak teljesítéséről sem lehet megfeledkez­ni. Nem közömbös a párt számára, hogyan állnak helyt a párttagok a különböző szervekben, s mindazon posztokon, ahová őket a párt állí­totta. A választási előkészületek során mindig különös hangsúlyt kap a kádermunka. Érthető, hisz a most megválasztásra kerülő vezető­ testü­letekre és vezetőkre hárul elsősor­ban a kongresszus és a helyi párt­értekezletek, taggyűlések határozatai végrehajtásának megszervezése, mivel e határozatok egész társadal­­­munk továbbfejlődésének is irányt szabnak, a pártonkívüliek számára sem közömbös, hogy kik lesznek a ve­zetők, különösen a helyi politikai Csak az lehet csalódott a két né­met állam kormányfőinek kasseli találkozása után, aki csodában hitt és azt gondolta, hogy a második megbeszélés már fontos megegyezés­re adhat alkalmat. Csoda nem tör­tént ... A nyugatnémet kancellár a legfőbb, leglényegesebb kérdésben, a Német Demokratikus Köztársaság teljes nemzetközi jogi elismerése dolgában továbbra is elutasító állás­pontra helyezkedett, s ezt nem tit­kolta a Kasselben történtekről be­számoló sajtónyilatkozatában sem. Várható volt az is, hogy a nyugat­német városban nem lesz zavartalan a találkozó hangulata. Hiszen az el­múlt vasárnap szerte az NSZK-ban megrendezték a hagyományos re­­vansista nagygyűléseket, amelyeken a szudétanémet vagy keletporosz Landsmannschaftok, s az NDK-ból átszököttek még a régi nótát fúj­ták ... Kasselben a legkínosabb in­cidensek akkor következtek be, ami­kor szélső­ i­obbol­dal i tüntetők előbb meg is tudták akadályozni, hogy az NDK miniszterelnöke megkoszorúz­­za­ a fasizmus áldozatainak emlék­művét, erre a kegyeletes aktusra csak az esti órákban kerülhetett sor. a­ fasiszták letépték az NDK zász­­aját is egy árbocról. Viszont rokon­­szenvtüntetésre is sor került: nyu­­la (német munkások az NDK zász­­ait lengetve köszöntötték Willi ltondot Kasselbe érkeztekor. A konkrét megegyezések híján, z­avaró jelenségek láttán az ember hajlamos lenne úgy vélni, hogy a Brandt-Stone találkozó kimenetele negatív. Maradjunk a tényeknél: :öt hónapon belül másodszor talál­­­o­zott a két német állam kormány­aié, kétszer nyílt alkalom hogy ke­­ll foghassanak egymással.­­ Való igaz, hogy most nem hoztak nyilvánosságra megállapodást még a­ekintetben sem, hogy folytatják-e s a Igen, mikor a kormányfői talál­kozócn hat. vagy net».... ruen szín+en a­lakul ki az NSZK-NDK párbeszéd, a munka irányítói, a végrehajtás szer­vezői, vezetői, az elkövetkezendő négy, illetve két évben. A választási kádermunka elvégzé­sében az irányító pártszervek és párttagság mellett jelentős szerep jut , és felelősség hárul a jelölőbizottsá­gokra, hogy olyan elvtársakat hozza­nak javaslatba, akik értik és érvé­nyesíteni is tudják a gyakorlatban a párt politikáját. A kiválasztásnál irányadó a Politikai Bizottság 1367. május 10-i határozata, mely megha­tározza a kiválasztás alapvető elveit Hasznosnak tartjuk, ha az irányító pártszervek a jelölő bizottságok fel­készítésekor újólag felidézik ezeket az elveket. Ugyancsak meg kell ismer­tetni a jelölő bizottságokkal a Köz­ponti Bizottságnak a munkásosztály­a helyzetéről, ifjúsági politikánkról és nőmozgalom továbbfejlesztéséről szóló határozataiból a kádermunká­val összefüggő részeit, hogy e hatá­rozatok szellemében, s a benne foglalt követelményeknek megfelelően vé­gezzék munkájukat. A kádermunkának egyik lényeges eleme a vezetés folytonosságának biztosítása, amely az egészséges sta­bilizálás és csere megfelelő arányai-de a kölcsönös nyilatkozatokból ki­cseng az, hogy „gondolkodási időt” adtak egymásnak. Willi Stoph hang­súlyozta az NDK további tárgyalási készségét. Brandt pedig azt mondot­ta, hogy „sok érintkezési pont vált láthatóvá” Kasselben. Az említett fasiszta provokációk és a megakadályozásukra, illetve megtorlásukra alkalmazott erélyte­len intézkedések azt az érzést keltik a szemlélőben, hogy az­ ilyen inci­densek még kapóra is jönnek a nyu­gatnémet kormánynak: alibit, kibú­vót szolgáltatnak a történelmi dön­tés elodázására, mondván, ha most elismernék az NDK-t, az csak a fa­siszták, az újnácik malmára hajtaná a vizet... A nyugati politikai lélek­tan ismeretében merem leírni, hogy Bonnban minden eszközt jónak tar­tanak az időhúzásra, azt vallhatják, hogy csak a nyugatnémet közvéle­mény hosszú, lassú és fokozatos fel­készítése után tehetnek nagyobb en­gedményeket. Semmiesetre sem várhatunk tehát gyors eredményeket egyetlen olyan tárgyalás-sorozattól sem, amelyet a Williy Brandt-kormány elkezdett. A héten például véget ért Moszkvában a szovjet-nyugatnémet megbeszélé­sek­ harmadik szakasza. Eddig már 14 alkalommal találkozott Gromiko szovjet külügyminiszterrel dr. Bohr nyugatnémet külügyi államtitkár A bonni nyilatkozatok szerint „eddig csak eszmecsere folyt az erőszakról való kölcsönös lemondás dolgában, ezután következnek a konkrét tár­gyalások ...” A lengyel-nyugatnémet megbeszélések folytatására is most tűztek ki új terminust: június 8-án Bonnban kezdődik a főleg a Odera__ Neisse-határ ügyéről szóló tárgyalá­sok negyedik szakasza. Nagy adag türelem kell az NSZK-val folyó megbeszélések figyelemmel kísérésé­­hez, — a tárgyaló feleknek pedig nagyfokú határozottságot kell tarni­sítaniuk a kevés engedékenységet­ mutató tmigaznémetekkel szemben. nafc Inalgfestasaval valósítható meg. Ebből következik, hogy az új testü­letekben helyet kell kapniuk a ta­pasztalt, a munkában kipróbált elv­társaknak, akik vezetési tapasztala­tok birtokában megtorpanás nélkül tudják továbbvinni a munkát. Mel­lettük feltétlen szükséges a fiatal új erők bevonása, akik egyrészt frisse­séget visznek a vezetésbe, másrészt elsajátítva a vezetés tudományát, a munkában elfáradó és kieső elvtár­sak helyébe léphetnek az elkövetke­zendő években. Az egész választási munka előké­szítése és végrehajtása komoly szer­vező munkát, jó koordinációt, össze­hangoltságot igényel a vezető testü­letektől, pártvezetőktől, aktivistáktól. Elkerülhetetlenül jobban előtérbe ke­rülnek a pártélet l>első kérdései, mint más időszakokban. Ezért arra kell ügyelnünk, hogy a választási munkát helyesen kapcsoljuk össze az előt­tünk álló egyéb feladatokkal, legyen azt lendítő,je összfeladataink végre­hajtásának. A választás során min­denképpen pezsgőbb politikai élet bontakozik ki, megnő az aktivitás, s az aktivitás növekedésével felfoko­zódó energiát helyesen kell társa­dalmi, gazdasági életünk továbbfej­lesztésében hasznosítanunk. Bízunk abban, hogy megyénk párttagsága, mint már sokszor, most is legbensőbb sajátjának tekinti kongresszusra való készülést, és ezen a érzéseitől áthatottan áll helyt a mun­ka frontján, és példájával vonzza a pártonkívüli dolgozókat. Az Egyesült Államok kambodzsai agressziója, az indokínai méretűvé kiszélesedő vietnami háborúja ellen Amerikában csakúgy, mint a világ minden pontján egyre növekszik a tiltakozás. A hétnek szinte minden napjára jutott ilyen jellegű esemény. A legérdekesebb az amerikai köz­vélemény alakulása. Megfigyelhető, hogy egyre közelednek egymáshoz a nixoni politikával szembeni külön­böző ellenzéki áramlatok. (Mert tud­nunk kell, hogy korábban a vietnami háború ellenzői nem mindig gondol­tak a szegénység elleni küzdelem jogosságára, a kisemmizett négerek kevéssé törődtek a vietnami agres­­­szióval, a diákok ellenzékisége nem vágott egybe azzal, ahogyan a ,,ga­lamboknak” elkeresztelt liberális po­litikusok szót emeltek a háború folytatása ellen, és így tovább.) Most történt meg először New Yorkban, hogy a szakszervezetek és diákok, meg négerek együtt tüntettek az indokínai agresszió ellen! N­y­­­­gat - Európában a hét eleje ho­zott választ a régóta meghányt-ve­­tett kérdésre: vajon Nagy-Britan­­niában a Wilson-kormány nem hoz­za-e előbbre az őszi hónapokban esedékes alsóházi választások idő­pontját­? Ez történt. A munkáspárt elnöke és a Labour-kormány mi­niszterelnöke, őfelsége első minisz­tere úgy értékelte az ország belpoli­tikai helyzetét, hogy jobb, ha már június 18-án kikéri az angol vá­lasztók véleményét. Mert a nyár vé­gére minden közgazdasági szakértő áremelkedéseket jósol Nagy-Britan­­niában, azok pedig nyilván a kor­mány ellen hangolnák a polgárokat. Jobb előbb túlesni a választáson — határoztak a londoni Downing Street-en, ahol abban bíznak, hogy a brit közvéleménykutató intézetek helyesen mérik fel a közhangulatot, amikor munkáspárti fölényt mutat­nak a népszerű politikusokban szű­kölködő konzervatív párt ellenében. Olasz- és Franciaország e héten nagy sztrájkok kihatásait nyögte. Mindkét országban politikai okok is közrejátszottak a sztrájkok meghir­detésében. A francia iparvidékek dolgozói tiltakoznak a büntetőtör­vénykönyv módosítása ellen, amely súlyosabb büntetéseket ír elő a po­litikai jellegű bűncselekmények egész sorára. Mindemellett a francia munkások bérköveteléseiket kíván­­ják kifejezésre juttatni sztrájkukkal. Olaszországban a már hetek óta tartó súlyos sztrájkhelyzet alapvető oka az, hogy a bukdácsoló kormány számos gazdasági és társadalmi reform végrehajtásával (az elmara­­dott Dél ipari fejlesztése, az állam­­apparátus csökkentése, az oktatási reform, a lakásépítési program stb.) adósak maradtak. Az olasz sztrájkok rihatnak a június 7-re kitűzött tar­­ományi választásokra, de furcsa ké­­pet tárnak az ezekben a napokban témába érkező „atlanti” miniszterek­re is. A NATO miniszteri tanácsa ugyanis az „örök város’’ falai között i esezak 36—27-én, fi kongresszusra készülünk szírta: Kersák Ferenc, a megyei pártbizottság titkára Vasárnap: Véget ért a dominikai elnökválasztás. Balogner eddigi el­nököt újraválasztották — Revansista találkozók, nagygyűlések az NSZK-ban. Hétfő: Washingtonban beismerték, hogy az amerikaiak is részt vesznek a laoszi hadműveletekben . Június 18-ra tűzték ki az angliai választásokat. Kedd: Befejeződött Moszkvában az SZKP és a Párt küldöttségének eszmecseréje — Zsivkov Román kommunista bolgár miniszter­elnök Japánban. Szerda: Algéria diplomáciai kapcsolatot létesít a Német Demokratikus Köztársasággal — Firan izraeli külügyminiszter Washingtonba ér­kezett — Mao Ce-tung nyilatkozata az amerikai imperializmus elleni népi harcról. Csütörtök: Stoph és Brandt találkozása Kasodban — összeült Szófiá­ban a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bi­zottsága. Péntek: Brandt sajtónyilatkozata. Stoph tévényilatkozata — Befejező­dött a moszkvai szovjet-nyugatnémet tárgyalások harmadik sza­­kasza — Sikorszky-helikontereket kap az USA-tól Izrael, szombat: Ülésezik a nyugat-berlini NSZEP kongresszusa — Súlyos har­cok Kambodzsában, így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Nem történt csoda

Next