Dunaújvárosi Hírlap, 1970. augusztus (15. évfolyam, 62-69. szám)

1970-08-07 / 63. szám

Újdonság: „Kohász-ropogós" Az újdonság mellett természetesen a tradicionális készítményeket sem hanyagolhatja el a kenyérgyár. Ilyen például a fagylaltostya, amiből évente száznyolcvanezer kilogrammot gyártanak, és szállítják nemcsak a mi megyénkbe, hanem az ország távolabbi részeibe is, Békésbe, Borsodba, a Hajdúságba. Türelmes és kíváncsi olvasóink kiszámíthatják, hány darab másfél-két és fél dekás fagylaltostyát jelent ez a mennyiség évente. A Sütőipari Vállalat Y úti kenyérgyárában új készítmény próbaszériája kerül húszdekás csomagokba. A sajtos-köményes csemege csomagonként nyolcforintos árral kerül forgalomba, és már augusztus második felében kapható lesz az üzletekben. Új alapanyag Fehérvárcsurgón Mint a Figyelő írja, a fehérvárcsurgói Homokfinomító Műben olyan nagy finomságú alapanyagot sikerült előállítani, amely lényegében minden üvegtárgy és eszköz előállítására alkalmas. Ennek alapján hazai üveggyáraink a minimálisra csökkenthették alapanyag-importjukat, s a folyó évben már fehérvárcsurgói kvarchomokkal dolgozik egyebek között a tokodi, a miskolci, a parádsasvári és salgótarjáni üveggyár, és az Egyesült Izzó is. Veszélyben a nagyolvasztó mészkőellátása A Dunai Vasmű nagyolvasztóinak biztonságos üzemeltetéséhez legalább egy hónapos mészkőtartalékra van szükség. Tavasszal a Dunai Vasmű és a MÁV vezetői megegyeztek abban, hogy a MÁV a polgári mészkő Dunaújvárosba szállításához naponta hatvan üres kocsit biztosít. Sajnos, a vasút ezt a kocsimennyiséget nem tudja biztosítani— éppen a kocsifordulók lassúsága miatt — pedig a polgári bányában jelenleg 40 ezer köbméter mészkő van depóniákban és vár elszállításra. A júliusra tervezett 30 ezer tonna mészkő helyett például csak alig 15 ezer tonnát sikerült Polgárdiból a Dunai Vasműbe szállítani, a krónikus kocsihiány miatt. Így a kohászati kombinát jelenlegi mészkőkészlete alig több, mint 4—5 napos. A Dunai Vasmű illetékes vezetői az MTI munkatársával közölték, hogy a mészkőhiány veszélyezteti a kohók biztonságos üzemeltetését és ezért kéréssel fordultak a KGM-hez: intézkedjenek a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban,hogy a MÁV biztosítsa az igényelt kocsimennyiséget. Talán nem felesleges emlékeztetni, hogy a Dunai Vasmű maga is tehet valamit a tehervagonellátás megjavításáért. Például, hogy a gyár területére beállított vagonokat gyorsan és pontosan visszaadja a MÁV-nak, nem mindig Mert ez bizony történik meg, mint arról lapunk egy másik cikkében a dunaújvárosi állomás vezetői tájékoztattak bennünket, Munkarend az alkotmány ünnepét megelőző és követő napokon Az idén augusztus huszadika, alkotmányunk ünnepe, csütörtöki napra esik. Az alkotmány napja természetesen munkaszüneti nap. Azonban augusztus 19-én, szerdán és augusztus 21-én, pénteken a szokásos munkarendnek megfelelő munkanap lesz. Illetékes szervek döntése szerint augusztus 22-én is csak azok a vállalatok tarthatnak szabad szombatot, amelyek öthetes munkahéttel dolgoznak, illetve amelyek kéthetenként tartanak szabad szombatot, és a szabad szombat a munkarend szerint is augusztus 22-re esik. Augusztus 23-a, vasárnap rendes heti pihenőnap. Nincs lehetőség tehát arra, hogy akár előre, akár utólag ledolgozással akár más módon a vállalatok és az intézmények a szokásos munkarenden augusztus 20-ára való tekintettel változtassanak. Arra sincs lehetőség, hogy a nem augusztus 22-én esedékes szabad szombatot más hétről erre a napra áthelyezzék. Három-négy évvel ezelőtt gazdasági reform bírálói között szép számmal voltak olyanok, akik attól tartottak, hogy a vállalatok növekvő önállósága nyomán erősödnek majd a spontán, anarchisztikus elemek népgazdaságunkban, veszélyeztetve elért eredményeinket, a tervszerű szocialista fejlődést. A legutóbbi két és fél év tapasztalata azonban rácáfolt az aggályoskodókra: a harmadik ötéves terv magasabb színvonalon teljesül, mint azt valaha is remélhettük. Nem volt megtorpanás, törés a fejlődés folyamatában, sőt, a tervgazdálkodás magasabb szintre emelkedett, felsőbb osztályba lépett. Ezt bizonyítja, hogy javult a munka hatékonysága, s a nemzeti jövedelem az ipari termelést meghaladó mértékben, 40 százalékkal növekszik a harmadik ötéves tervben. A negyedik ötéves terv, amelynek kidolgozásán már párhuzamosan dolgoznak a kormányszervek és a vállalatok, a népgazdaság fejlesztésének új távlatait nyitja meg. A jövő formálásából, az 1971—1975-ös esztendők arculatának kialakításából tevékeny részt vállalnak kezdeményezéseikkel a vállalatok, a szövetkezetek gazdasági műszaki szakembereinek tízezrei. Felelősségteljesen mérlegelik a népgazdaság helyzetét, lehetőségeit, a negyedik ötéves terv irányelveiben is vázolt célkitűzéseiket, a közgazdasági eszközök által diktált elvárásokat, a vállalat piaci kilátásait, értékesítési lehetőségeit, a gyártmány- és gyártásfejlesztés kövéleményeit. Vagyis reálisan számba veszik azokat a kereteket, amelyek a vállalatuk mozgási lehetőségeit objektíve behatárolják. De nem azért, hogy leszereljék a magasba törő kezdeményezéseket, a bátor kockázatvállalást, a minőségi lényegi változásra irányuló törekvéseket, hanem azért,hogy megismerjék a szárnyaláshoz szükséges felhajtó erőt, az aerodinamikai törvényszerűségeket. Merjünk álmodozni — mondotta Lenin a polgárháború leverése után, amikor a szovjethatalom szinte kilátástalan gazdasági helyzetben és nemzetközileg elszigetelten elkezdte a helyreállítást, a szocializmus építését S a Goelo az első villamosítási terv hihetetlen álomból valósággá vált. Merjünk lelkesítő, nagy célokat kitűzni minden vállalatnál — így fogalmazhatjuk meg napjaink feladatát. A negyedik, ötéves terv irányelveiben kitűzött célok: a 400 ezer lakás felépítése, a fogyasztás 30 százalékos növekedése, a jobb hús- és gépkocsi-ellátás, a kiemelt fejlesztési programok mind, mind ilyen lelkesítő célok. A vállalatok vezetői szintén közölhetik majd dolgozóikkal a bérfejlesztés nyereség alakulásától függő előirányzatát, feltételeit, a lakásépítés hozzájárulásait, a helyileg kiemelt gyártmány- és gyártásfejlesztés öt évre szóló feladatait. Vállalati szinten szerények az anyagi lehetőségek és nem látványosak a feladatok — mondhatják a beavatottak. Olyanok, amilyet éppen érdemelnek — válaszolhatjuk erre, hiszen mindenütt helyileg szabják meg a mércét alacsonyan, vagy magasan a feladatokat és az igényeket. A vállalatok között számottevő különbségek lesznek 1975-ben, attól függően, hogy hol milyen feladatok végrehajtására mernek vállalkozni. A lehetőségek persze hosszabb távon sem korlátlanok. De öt esztendő alatt az adott lehetőségek keretein belül is lényegesen meg lehet változtatni a termelés, a gyártmányok, a piacok összetételét, a technika, a termelékenység színvonalát, a szervezettséget, a munkások, a vezetők felkészültségét. A vállalati ötéves tervek részleteinek kidolgozásában, a szükséges elemzések elvégzésében sok osztály sok dolgozója vesz részt. Ám a koncepciók, a stratégia kialakításában a felkészült és tehetséges vezető egyéniségek szerepe elvitathatatlan. szakismereteken, a megalapozott népi gazdasági, piaci és műszaki információkon túl bátor képzelőerőre van szüksége annak, aki a szokványon, a rutinon túllépve a holnapot körvonalazó kollektíva ihletésére, lendületben tartására vállalkozik. Az éves operatív programok — többnyire csak ilyenek készültek idáig a vállalatoknál — nem befolyásolhatják lényegesen a fejlődés menetirányát.Öt évre előre viszont már lehet, olyan terveket összeállítani, amelyek, ha non is 180, de legalább 90 fokos fordulatot visznek a munkába. (Az persze kívánatos, hogy gondolják végig a 180 fokos fordulat lehetőségét is a hosszútávéi, 10—15 éves vállalati tervekben, ennek kidolgozottabb részlete szálsjon a legközelebbi öt esztendőre.) S az ötéves terv olyan fő irányvonalat ad, amelynek alapján jobb éves tervek is készíthetők, s a váratlan helyzetekben szükségessé vált operatív döntések hosszabb távú kihatásait szintén mérlegelni lehet. Megfelelő előrelátással elkerülhetők tehát a rögtönzések, a kábán félmegoldások a napi minAz előrelátás viszont soha nem lehet tökéletes, a kontúrok, a részletek óhatatlanul elmosódottak E bizonytalansági tényezőket csökkenteni lehet ugyan sokoldalú, alános információkkal, tervvariánsok készítésével, de megszüntetni nem.A kockázatmentes vállalati távlati terv fából vaskarika. Szükséges erről beszélni, mivel a kockázattól való görcsös félelem leszereli az alkotó kezdeményezéseket. A legjobb elképzelést is meg lehet torpedózni óvatoskodással: Mi lesz akkor, ha . . . Erre az egyetlen lehetséges válasz: Mi lesz akkor, ha nem merünk előre nézni, gondolkodni, szakítani mindazzal, amit már túlhaladott az idő. A legtöbbet, a jövőt kockáztatjuk, ha nem merünk kockázatot vállalni. Kovács József Hosszútávú gondolkodók Hirosima szemtanúi Testvérem sem ismert meg (Maeda Masahiro beszámolója) Ezekben a napokban emlékszik meg a világ a hirosimai és nagaszaki tragédiáról, ahol az amerikai hadsereg élő célpontok ellen első esetben vetette be az emberiség történtének legszörnyűbb fegyverét, az atombombát. A tragédia 15. évfordulója alkalmából cikksorozatot közlünk, a hirosimai atomtámadás néhány szemtanújának visszaemlékezéseiből. Nyolcesztendős voltam akkor, a Misasa elemi iskola második, osztályának tanulója. Bátyám is csak középiskolába járt, még, de azért behívták egy hadiüzembe dolgozni. Nővéreim közül az idősebbik egy leánygimnáziumban tanult, a fiatalabbik az ötödik elemit végezte. Mindkét iskolát kilakoltatták, tehát vidékre kerültek. A mi iskolánkból is laktanya lett, osztályunk a közeli Koorjuuzsi templomba járt tanulni. Augusztus hatodika reggelén légiriadó volt, de csakhamar lefújták, és elindulhattam a templom-iskolába Akkor hirtelen észrevettem az égen egy nagy fehér labdacsot, még láttam, amint felcsillant, de máris elért a légnyomás és elfújt, akár a reidhet. Eszméletemet vesztettem. Felocsúdva romokat, széttépett villanyvezetékeket láttam körülöttem, a környéket sűrű porfelhő takarta. Az országúton rohanó menekülők, rongyosan, véresen. Az én ruhám is foszlányokra szakadt. Mindez a robbanás gyújtópontjától 1700 méterre történt. Valaki a segélycsapatból megszólított: „Siess ide”! Gyorsan felszálltam a tehergépkocsira, elindultunk. Az út mentén égő házak. Fejfájást éreztem és megsimítottam a hajam, összegöndörödött a perzseléstől. Eljutottunk a Sinso-hídhoz, de átkelni már nem lehetett rajta: gyalog gázoltuk át a folyót. Amikor megérkeztünk egy ismeretlen lány rám szólt: „Szegény gyermek! Menj abba a házba, ott kapsz kenőcsöt a fejedre”. A házban bekenték olajjal a fejem. Jaj! Ismét légiriadó. Zúgtak a zirónák. Az ég elsötétült, mindenki rohant félelmében, én is eszemet vesztve futkostam ide-oda, míg végül beugrottam egy védősáncba. Aztán a légiriadó elmúlt, és én elindultam gyalog Nagacuka irányába. De hirtelen meggondoltam magam, aggódtam otthonunk miatt, hát visszafordultam. És íme, a rémült tömegben véletlenül összetalálkoztam bátyámmal. A fejem annyira megdagadt az égési céhektől, hogy nem ismert rám. Hiába szólítottam: Bátyám! <1 tanácstalanul meredt rám. ..Te lennél az. Masahiro?" Majd kiszakadt belőle: „Micsoda öröm!” Hátára vett és menekültünk tovább. Fejem sajgott az égésektől. Bár egy katonától kaptam egy csomag kétszersültet, képtelen voltam enni. Sőt, hányinger fogott el, és éreztem, hogy egyre lázasabb vagyok. Így érkeztünk meg Jalu faluba, az iskolába, ahová a sebesülteket, az összeégett embereket szállították Nyögtek, ordítottak. Vizet, adjanak vizet! Többen már eszméletlenül fetrengtek. Az orvosok megműtötték sebeimet és bekenték kenőccsel, aztán rizsgombócot adtak, de még mindig nem volt semmi étvágyam. Ezután a falusiak elkísértek bennünket egy tanyára, és ott aludtunk. Bátyámmal és barátjéval, akivel az iskolában találkn r+mi egy dombon álló házban töltöttük az éjszakát. Bátyám másnap elmondta, hogy egész éhei hánykolódtam a láztól és tüzért kiáltoztam. Már egy napja nem ettem semmit, így aztán nagyon legyengültem. Arcom teljesen bedagadt, szememet nem tudtam kinyitni. Szerencsére a házban volt egy gyógyszertár, itt kaptunk lázcsillapítót, a hátvám nedig a házmenöt tí patakban l-mnprivest*o + + eerv törülközőt. PS ezzel hűsítette fejemet. ja. Harmadnap reggel, hátvám baráta faluból visszatérve közölte, hogy találkozott szüleimmel. Másnap aztán egymás után érkeztek meg, előbb édesapám, majd anyukám, végül nagymama és nővérem. Mikor látták, hogy élek, sírni kezdtek az örömtől. Én pedig a boldogságról egy szót sem tudtam szólni. Ők mindnyájan épek, egészségesek voltak, csak a nagymamát sebezte meg a nyakán egy üvegszilánk. De az én arcom tovább dagadt és szememet csak annyira tudtam kinyitni, hogy homályosan láttam a körülöttem lévőket. Feledve fájdalmamat elmeséltem nekik, mi történt velem. Édesanyám rám szólt: „Még így is nagy szerencséd volt! De most pihenj, nyújtózkodj ki. Még nem szabad sokáig ülnöd.” Lefeküdtem, ám éjjel újra rámtört a láz. Családunk eredetileg Jamaoto faluba menekült, a rokonokhoz. Amikor ott megtudták, hogy a mi utcánk lakosait Jasu faluba irányították, akkor jöttek ide, hogy engem megkeressenek. Együtt voltunk tehát, idősebb nővérem kivételével, aki a végzetes napon éppen ügyeletbe ment. Édesapám minden nap, kora reggeltől késő estig őt kereste. Mi anyámmal ..otthon” maradtunk, ő gondozott engem. A többiek a szomszéd tanyán töltötték az éjszakát. A harmadik nap késő este vntt haza apa. .. volt. Megtaláltam őt.” — Hol van? — anyám meg én dermedten néztünk rá. De jaj! Nem láthattunk mást, mint nővérem egy kis dobozát. Apám csak ennyit tudott mondani: Meghalt! Ez maradt belőle... ez a doboz... Mi pedig nem, tehettünk mást, mint sírtunk. S ma. . annyi év múltán, amikor egészségesen élek, dolgozom. — kereskedelmi rajzoló vagyok Hirosimában *— ezek a könnyek újra meg újra felfakadnak. Következik: A szennyvíz íze (!•) A Beton- és Vasbetonipari Vállalat dunaújvárosi gyára felvesz vontatóvezetőt,fémperest, autódaru-vezetőt, építőipari könnyűgépkezelőket, kőművest, hegesztőt, férfi és női munkaerőket betanított munkára, továbbá egy fő takarítónőt ilandó délutános műszakra Jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál ■ (3259)