Dunaújvárosi Hírlap, 1970. október (15. évfolyam, 79-87. szám)
1970-10-27 / 86. szám
Mai nyereségterv holnapi lehetőségek Az országgyűlés október 3-án törvényerőre emelte a magyar népgazdaság negyedik ötéves tervét. Azóta a szakemberek és érdeklődők százezrei tanulmányozzák a tervet, hogy általa megismerjék a gazdasági fejlődés fő irányait. A 12. paragrafusban a vaskohászat számára a nemesacélok, lemezfélék, másodtermékek és betonacélok termelésének növelését írja elő a törvény. Ezzel egyidőben és párhuzamosan az építőipar és a járműipar nagyarányú fejlesztése, az olaj- és gázprogram is kiadós leckét ad a magyar kohászatnak. A gazdasági mechanizmus reformja sok önállóságot követel a vezetőktől a tervezés területén. A Dunai Vasműnek fel kell ismernie a maga helyét és szerepét a népgazdaság fejlesztésének egészében, és saját erőit olyan irányba kell fejlesztenie, hogy azzal eleget tegyen a népgazdasági elvárásoknak. A népgazdaság igényei parancsolban előírják, hogy a ma meglevő erők és eszközök kihasználásán túl, a Dunai Vasmű új létesítményekkel is szolgálja a gazdasági fejlődést. A már említett iparágak fejlesztésére természetesen nagy összegeket biztosít a kormány. A Dunai Vasmű vezetői lépést tettek annak érdekében, hogy ebből a központi keretből közvetve, vagy közvetlenül részesüljön a gyár. A tervidőszakban beruházott összeg döntő többsége azonban saját erőből származik majd. Számítások szerint a Dunai Vasműben a IV. ötéves terv során évenként 500—600 millió forint fejlesztési alap képződik, tehát öt év alatt mintegy hárommilliárd forintot költhet beruházásokra a gyár saját erőből. (Durván 2 milliárd forintot szánnak a folyamatos öntőmű 1372— 73-ra történő befejezésére és a meleghengerműi rekonstrukcióra, 1 milliárd forintot pedig ,,kisebb” feladatok megoldására fordítanak.) Köztudott, hogy a saját fejlesztési alap a vállalati nyereség függvénye. A következő években pedig még nagyobb szerepet kap a nyereség a fejlesztési alap képzésében, hiszen az 1971-től érvényes gazdasági szabályzók szerint azonos nagyságrendű nyereségből kisebb fejlesztési alap képezhető, mint eddig. A negyedik ötéves tervben tehát nagyobb vállalati nyereséget kell elérni ahhoz, hogy a beruházások, korszerűsítések megszokott, vagy megkívánt ütemét saját erőből biztosítsa a vállalat, millió forint nyereségcsökkenéssel jár együtt. Ez a szám egyértelműen bizonyítja, hogy a Dunai Vasműben sürgősen meg kell teremteni a fajlagos mutatók csökkentését eredményező körülményeket. Ha nem is ilyen mérvű, de nagy szerepe van az önköltségcsökkentésben az általános költségek, a karbantartási költségek redukálásának. Ebben az esztendőben viszonylag sok volt a rendkívüli karbantartás a hengerműben. Ez fél év alatt 30 ezer tonna kapacitáskiesést eredményezett, ami 20—30 millió forint nyereségkieséssel járt együtt. Nem is szólva arról, hogy a karbantartási költségek nyereségkiesés mellett az önköltséget is növelik. A termék minősége ,é. nyelében meghatározza az eladási árat, az árbevételt, tehát a nyereséget. Nagyon fontos, hogy az elkövetkező ötéves tervben jelentősen javuljon a Dunai Vasmű termékeinek minősége. Ez piackeresés szempontjából is fontos, hiszen a lemezkonjunktúra csökkenő tendenciát mutat, tehát az elkövetkező esztendőkben igényesebb vásárlókkal áll majd szembe a termelő. A minőség hangsúlyozása azért is fontos, mert az idei év ezen a területen romlást hozott. Az 1970. évi nyereség több tíz millió forinttal lehetne nagyobb, ha hengerműből nem kellett volna sok megrakott vagont az elegytérre irányítani, ha már a kiszállított árut — engedve a jogos minőségi reklamációnak — nem kellett volna áron alul adni. Mindez bár drága, de jó figyelmeztető a következő évekre. A termékösszetétel korszerűsítése, helyes megválasztása és kialakítása jelentősen növelheti a vállalati nyereséget. Fontos feladat, hogy a gyár műszaki vezetői megteremtsék a feltételeket az értékesebb termékek gyártásához. A termékösszetételt meghatározzák azok a feladatok, amelyek teljesítésével a Dunai Vasmű hozzájárul a népgazdasági fejlesztés megvalósításához, az építőipar, a járműipar korszerűsítéséhez, az olaj- és gázprogram végrehajtásához. A Dunai Vasmű vezérigazgatója a gyár kommunistáinak pártértekezletén említést tett egy kooperáció létrehozásáról, amelyben az építőipar területén együtt dolgozhatna tervező, gyártó (vasszerkezetről lévén szó) és kivitelező. Az ilyen társulások feltétlenül együtt járhatnak a kívánt népgazdasági és vállalati haszonnal. A belső mechanizmus változtatása tulajdonképpen azt jelenti, hogy gyáron belül is megszűnnék az utasításos irányító rendszer, és mind nagyobb teret engednének a szabályzóknak. Azoknak a szabályzóknak, amelyek a gyárrészlegek eredményességét befolyásolják. Ezen a téren már történtek intézkedések, gondolunk itt a szabályzati bértömeg-gazdálkodás bevezetésére. További előrelépésre azonban egyértelműen szükség van. Csakúgy, mint a vállalati információs rendszer átalakítására. A korszerű és gyors információ a vállalati működésben egyre nagyobb szerephez jut. Esetenként a várható nyereséget is befolyásolja. Gondolunk itt elsősorban a piackutatásra, amelyet az elkövetkező öt évben már aligha nélkülözhet a Dunai Vasmű, vagy a számítógépek üzembehelyezésére, amely a korszerű irányításnak ma már nélkülözhetetlen eszköze. A negyedik ötéves terv küszöbén állunk. A Dunai Vasmű vezetői többé-kevésbé már elkészítették a vállalat öt évre szóló fejlesztési tervét, legalábbis, ami a saját fejlesztési alap felhasználását illeti. A terv jó, hiszen egyaránt fontosnak tartja a népgazdasági érdeket és a vállalati érdeket. A következetes és sikeres végrehajtáshoz most az első feladat a fejlesztést biztosító nyereségterv teljesítése. És ebben — éppen a leírtak bizonyítják — a Dunai Vasmű minden dolgozójára számít a gyár ötéves terve. *»> .«w-1 ■ A fejlesztés bázisa a vállalati nyereség. A gyár vezetőinek és dolgozóinak tehát azon kell munkálkodni, hogy a nyereségszint tartásával, avagy inkább növelésével megfelelő alapot teremtsenek a saját erőből történő fejlesztésre. A beruházásoknak pedig természetesen olyan irányba kell hatni, hogy a népgazdasági hasznossággal egyidőben a vállalati hasznot (nyereséget) is biztosítsa, és így teremtse elő a következő évek beruházásait finanszírozó fejlesztési alapot. Ilyen formán a vállalati nyereségterv teljesítése ma már "egyszerre fontos a népgazdaságnak és a gyár kollektívájának, amennyiben a nyereségtől függ a fejlesztés, a fejlesztéstől pedig a népgazdasági tervek teljesítése és a következő időszak vállalati nyeresége, vagyis az adott gyár dolgozóinak bére, nyereségrészesedése, életszínvonala. Időszerű feltenni a kérdést: milyen lehetőségek vannak a vállalati nyereség növelésére? Mindenek előtt a termelés növelése, fontos az önköltségcsökkentés, a minőségjavítás, a termékösszetétel korszerűsítése, a belső mechanizmus megjavítása . .. Az elmúlt időben a Dunai Vasmű gazdasági vezetői tanulmányozták: vajon mi hozza a nyereséget. A termelési volumen növelése egyértelműen nyereséghozó tényező. Az 1963. évi ,,nagy ugrás” óta azonban a termelés növelésére csak szerényebb formában, fokozatosan van lehetőség. Sőt, az utóbbi időben a Dunai Vasmű termelési szintje rendszeresen elmarad a maga tervezte szinttől. Volumen-növelésre, legalábbis jelentős nagyságrendű növelésre a folyamatos öntőmű üzembehelyezéséig, tehát a negyedik ötéves terv derekáig kevés lehetőség lesz. Mint nyereségnövelő tényező első helyre lép tehát az önköltségcsökkentés. A fajlagos mutatók erőteljesen befolyásolják az önköltséget. Mégis csak az idén 30—40 kilogrammal nőtt az egy tonna hengereltáru előállításához szükséges fémbetét. 10 kilogramm fémbetét-növekedés 40 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének napja zárta e hetet, az esztendőnek az a napja, amelyen a világszervezetről szokás megemlékezni. 1945. október 24-én lépett hatályba, ugyanis az ENSZ alapokmánya, a San Francisco-i egyezmény. Mivel ennek most huszonöt esztendeje, érthető, hogy hosszú és látványos jubileumi ülésszakot rendeztek Volt olyan nap amikor tucatnyi állam- és kormányfő váltotta fel egymást az ENSZ közgyűlési termének szónoki emelvényén. Az újságírók, az ENSZ-ből tudósító kollégáim aligha örülhettek ennek a „nagy ember-inváziónak”, hiszen nem volt könnyű az egymás után szónokló elnökök által mondottakat röviden összefoglalni. Talán csak a tolmácsok örültek a neves nagyságok felvonulásának, mert alig kellett fordítaniok: a feszólalók maguk gondoskodtak arról, hogy beszédeik hiteles és pontos fordításban jusson el mindenkihez ... Sok szépet és jót elmondtak az ünnepi üléssorozaton az ENSZ-ről, elhangzottak kifogások is. Észre lehet venni, hogy a nyugati nagyhatalmak szívesen hozzányúlnának az ENSZ alapokmányához, különösen a Biztonsági Tanács jogkörének módosítása végett. Volt vita a jubiláris üléssorozatról kiadandó, 12 pontot tartalmazó külön nyilatkozat megszövegezése körül is, főleg azért, mert abban név szerint megbélyegezték a fajgyűlölet politikáját alkalmazó Dél-Afrikát és az utolsó gyarmatosító hatalmát, Portugáliát. Fel-felmerült ez a fogalom: az ENSZ egyetemessége. Talán nem árt „lefordítani”: azt jelenti, hogy a világ minden országa képviseltesse magát az ENSZ-ben. Nem lehet .,egyetemes”, „univerzális”, az egész emberiség nevében szólni jogosult, vagy képes szervezet az ENSZ, ha nem tagja a két Németország, hiszen az NSZK és az NDK a világ első tíz ipari hatalma között szerepel, vagy ha nincs ott a Kínai Népköztársam Meoens Mifdósság. (Éppen a stabiláris ízléssorozat alatt került nyilvánosságra az ENSZ demográfiai évkönyve: e szerint Kínai Népköztársaság lakossága 740 millió.) A Szovjetunió és az Egyesült Államok lélekszámát is ideiktatom: 240 millió a szovjet emberek száma, az USA területét 224 millióan lakják. Ezé a két hatalomé kétségtelenül a döntő felelősség a világ békéjének megmaradásáért. Amint mondani szokás: e két ország „szuper-nagyhatalom”. Nos, az elmúlt hét több alkalmat teremtett a szovjet—amerikai viszony tisztázásához, a két fél álláspontjának kölcsönös megismertetéséhez. A múlt heti Gromikn—Rogers találkozót a hét elején követte az a vacsora, amelyet a New York-i Waldorf adott az amerikai Astoria szállóban külügyminiszter szovjet kollegája tiszteletére. Pusztán a jelenlevők következtetni lehetett névsorából már arra, hogy ezen a „munkavacsorán" milyen témák jöhetnek szóba, hiszen ott volt egy-egy amerikai diplomata a közelkeleti, a nyugat-berlini, az indokínai, a leszerelési ügyek felelőseként. Aztán létrejött egy Nixon—Gromiko találkozó is. Az amerikai elnök washingtoni Fehér Házban fogadta a a szovjet külügyminisztert. A két és fél órás megbeszélésen szóba került a két nagyhatalom viszonya, az európai kérdéscsoport, a fegyverzet korlátozása, a Közel-Kelet és Vietnam problémája. Érdekes volt megfigyelni, hogy Nixon oldalán Rogers mellett ott volt Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Az amerikai—szovjet eszmecsere után washingtoni diplomáciai körökben azt mondták, hogy valamelyest javult a helyzet a két ország viszonyában. Az ENSZ-közgyűléssel párhuzamosan egész sor olyan két- és többoldalú megbeszélésre került sor, amelynek témája a közel-keleti válság, a fegyverszünet meghosszabbítása és a Jarring-féle tárgyalások esetleges megindítása volt. miltHMMMIHIHINSHtttlItIHIIIIHItlimim Például a G Az idén 470 dolgozó ment el gyárrészlegtől, nagy részük a Du belépők számát is figyelembe vés a létszámmozgás. De nemcsak „a kilépők egy része törzstag volt, dolgoztak. Az adatok szerint a h végén mozdult meg, azóta a feldolgozó. Cikkünk a törzsgárda-tagok Vállalati sibérharc” Nincs könnyű helyzetben a meleghengermű az év hátralevő részében, hiszen a gyár termelése, jövedelmezősége nagyrészt a hengermű munkáján múlik. Egyre jobban stabilizálni kell tehát a gyárrészleg létszámát, egyre nagyobb feladatok várnak a tapasztalt, kipróbált munkásokra, műszakiakra. Vagyis a hengermű egyre kevésbé tudja nélkülözni és pótolni törzstagjait. Kézenfekvő tehát, hogy egyre nagyobb súlyt kell helyezniük a törzsgárda megbecsülésére, a munkafeltételek javítására, a következetes, átgondolt irányításra és a bánásmódra. Kardos János, a gyárrészleg munkaügyi osztályvezetője szerint azonban ezek a feltételek nincsenek meg minden munkahelyen. — Különösen az anyagiak — mondja. — A napi átlagkereset tavaly óta még 2 forinttal sem növekedett a gyérrészlegnél. Ezért nem tudunk versenyezni bérben a tetszőkkel, termelőszövetkezetekkel, szerelő vállalatokkal. Nyolc-tíz éves dolgozónk elmegy falura több fizetésért és nemcsak a gyárat hagyja el, hanem legtöbbször a szakmáját is. Szélsőséges példa: egy csőszerelő, akinek „fejében volt*’ a hengermű összes vezetéke — tsz-gebines kocsmáros lett. 15 forintos órabére volt, ami plafon, mégis elment, mert kocsmárosként havonta tízezret keres. Az ilyen ajánlatokkal valóban nem tud a vasmű versenyezni, de az a kétezres létszámú hengerma nai Vasműtől is megvált. Ha a szűk, csaknem 50 százalékos volt ándormadarak” jöttek-mentek, a akik öt-tíz éve a hengerműnél engermai törzsgárda tavaly évmondák között egyre több a régi eltávozásának okait keresi, 1—2 forintos órabér-ráígérésekkel sem. Most már a régi, nagy szaktudású munkásokat is csábítják a lehetőségek, csak kérdés, mivel lehet megelőzni a nagyarányú vándorlást? Milyen az axomi mikroklíma? A hengerműgyár részlegvezetője, Hajdú András szerint három tényező befolyásolja a munkásvándorlást. Az egyik, hogy a tervezett 6 forintos napi átlagbérnövekedés a termeléskiesések miatt csak harmadában valósult meg eddig. Az idén három hónapban csak 10 százalék mozgóbért kaphattak a munkások, mivel ennek mértéke a termelési értéktől függ. Emellett a meleghengerműben 5 százalékos — jogos — normaszigorítást is végrehajtottak. A törzstagok felmondásának csak egyik oka az, hogy a vártnál kisebb mértékben emelkedtek a bérek — magyarázza a gyárrészlegvezető. — Egyedül több pénzzel nem vethetünk gátat a munkásvándorlásnak, mellé a munkahelyi légkör javítása is szükséges. Általában mondhatom, hogy vezetőink időnként ügyetlenül, következetlenül nyúlnak a munkásokat érintő kérdésekhez, sok még a szervezetlenség, nem a megfelelő bánásmódot alkalmazzák. Ez is okoz annyi zavart, sértődést, mint az anyagiak. A harmadik ok a zsarolók, akik nem akarnak elmenni, csak így próbálnak nagyobb bért kicsikarni. Nem is a legjobb munkások ezek, viszont szomorú, hogy sok esetben célt érnek és jogos elégedetlenséget keltenek környezetükben. Miért mondanak föl? A hengerműben a rossz munkahelyi légkörre, a megértés hiányára több példát is tudnak. Legtöbben a spirálcső üzemet említik, ott is a nagy port kavaró Gulyás-ügyet. Anélkül, hogy a szerteágazó, bonyolult esetet részleteznénk, tudni kell, hogy Gulyás János kiemelt vezetőhegesztő volt, akit nemrégen a csoportvezető utasított: végezze el szabadságon lévő lángvágó munkáját is. A gyártógépen hárman, tehát minimális létszámmal dolgoztak, Gulyás azt válaszolta, hogy ő vezetőhegesztő, tehát nem csinálja. Ugyanakkor joga volt a két spirálcsőgép személyzetét átcsoportosítani, azt javasolta: a másik gépről a belső varratvizsgálót bízzák meg, annak is megvan a lángvágói képesítése. Ehelyett beavatkozott a művezető, az üzemvezető, nyolc órára leállították a termelést Gulyásék gépén, őt pedig munkamegtagadás címén alacsonyabb munkakörbe helyezték. — Éppen egy hasonló eset miatt kaptam írásbeli figyelmeztetőt és büntetést nemrégen — védekezik Gulyás János. — Az üzemvezető utasítása lényegében az volt, hogy a vezetőhegesztő elsősorban a géppel, a termeléssel törődjön. A fegyelmi után felmondtam és döntőbizottság elé vittem az ügyet. A döntőbizottság Gulyás Jánosnak adott igazat, ismét lett, így felmondását vezetőhegesztő visszavonta. Marad, de keserű szájízzel, s azt mondja, nem ő az egyedüli. Gyulai József belső varratvizsgáló, fiatal technikus: — Háromnegyed évig vezetőhegesztő voltam. Kezdeti gyakorlatlanság után kezdtem belejönni. Akkor jött a Gulyás-ügy, az ő helyére új ember került. Amikor Gulyás visszakerült, a mi műszakunkba tették. Idejött, és azt mondta, hogy ő lesz itt a vezetőhegesztő. Ott sétált a csoportvezető, a művezető, semmit sem szóltak nekem a döntésről, nem is indokolták. Elismerem, hogy Gulyás jobb vezetőhegesztő, de ez nem eljárás. A fiatal technikus felmondott, elmegy lakatosnak a mezőfalvi tsz lemezvágó műhelyébe. A spirálcső üzemben 2600 forintot keres, nem jár jól, viszont Mezőfalván futballozik és munkaidő-kedvezményt kap mellé. A pártsxorvaxot jelzése A szervezetlenséget, a következetlen vezetést, a rossz üzemi hangulatot látja az üzemi pártszervezet is. A hónap elején az alapszervezet vezetősége feljegyzést juttatott el az üzemvezetőnek, a gyárrészlegi vezetésnek és a gyárrészlegi pártbizottságnak, amelyben jelzi a termelési, szervezési és vezetési hibákat. Tőke László párttitkár az alábbiakat mondja az üzemi állapotokról. — Van túlzás is a véleményekben, viszont az igaz, hogy alacsonyszínvonalú, nem megfelelő a vezetés, a termelés szervezése, következetlen, kapkodó a bánásmód. Ezért nem az üzemvezető felelős egyedül, részben a spirálcső üzemanyagellátási, programozási, értékesítési gondjaiból fakad az idegesség, kapkodás. Viszont írásbeli figyelmeztetők, megrovások tömegével nem lehet jól irányítani. Nálunk csoportvezető, vezetőhegesztő, általában produktív, húzóember, nincs is évente két-három fegyelmi nélkül. A baj az, hogy ezeket akkor osztogatja az üzemvezető, amikor valami baj van a termeléssel és akiket akkor elkap apró-cseprő vétségeken, válogatás nélkül kijut nekik. Utána aztán ugyanazt esetleg elkövetheti bárki, következmények nélkül marad. A műszaknaplót kell csak fellapozni ahhoz, hogy ellentmondó utasításokat, ismétlődő feladatokat, észrevételeket lássunk, de számonkérés nincs. — Véleményt ritkán kér tőlem az üzemvezető, ha kéretlenül mondom, akkor támadásnak veszi. Itt volt