Dunaújvárosi Hírlap, 1972. november (17. évfolyam, 88-95. szám)

1972-11-05 / 88-89. szám

Koszorúzás és ünnepi nagygyűlés a Nagy Októberi Szocialista forradalom 55. évfordulóján A dunaújvárosi pártbizott­ság és a városi tanács a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyű­lést rendez a Bartók Béla Művelődési Központban. Az ünnepi nagygyűlés előtt, no­vember 6-án, hétfőn, délután három órakor a város veze­tői, a politikai és társadalmi szervezetek, a tömegszerve­zetek, s a város vállalatai­nak, intézményeinek képvi­selői helyezik el a kegyelet koszorúit az óvárosi szovjet hősi emlékműnél. A délután öt órakor kezdődő ünnepi nagygyűlést Sudár Iván, az MSZMP városi bizottságának titkára nyitja meg, majd Závodi Imre, az MSZMP vá­rosi végrehajtó bizottságának tagja, a Dunai Vasmű vezér­igazgató-helyettese mond ün­nepi beszédet. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom idei jubileumi ünnepségén is értékelik a dunaújvárosiak társadalmi munkáját. Sófalvi István, a városi tanács elnö­ke az ünnepi nagygyűlésen nyújtja át városunk Pro Urbe kitüntetéseit, a Duna­újvárosért emlékplaketteket. A nagygyűlést követő ünnepi műsorban fellép Gordon Zsu­zsa, a budapesti Irodalmi Színpad tagja, Egressi István, a Magyar Rádió és Televízió munkatársa, a dunaújvárosi Központi Énekkar, valamint a Városi Szimfonikus Zene­kar. November 7-én, kedden délután a Mező Imre Mun­­kásőrzászlóalj parancsnoksá­ga a Béke étteremben ren­dezett ünnepségen kitünteti és megjutalmazza a kikép­zésben legjobban kitűnt, a feladatok kiemelkedő végrehajtásában munkát végző munkásőröket. MA: AZ OKTATÁS DÖNTŐ TÉNYEZŐJE A PEDAGÓGUS * BARÁTSÁGBÓL ÉS SZÁMVETÉSBŐL * LEHET-E HIBÁTLANUL DOLGOZNI? * DONYECKI ANZIKSZ * A VÁROS MEG A FÁK * EGY FORRADALMI BÉLYEGGYÜJTEMÉNY * DUNAÚJVÁROSI KÉPZŐMŰVÉSZEK VII. ŐSZI TÁRLATA Munkásgyűlés a papírgyárban az elmúlt tíz év alatt 177 ezer tonna cellulózt, 199 ezer tonna papírt gyártott. Ebből a mennyiségből 76 ezer tonna cellulóz és 16 ezer tonna papír került exportra. A tíz év alatt előállított gyári termékek értéke milliárd 199 milló 592 ezer­­ forint volt. Ez a szám annál is figyelemreméltóbb, mert a cellulózgyár és a papírgyár együttes beruházási értéke 1,2 milliárd forintot tett ki. A gyári beruházással egyidő­­ben 430 lakás épült fel a gyár munkásainak és 220 munkásszállodai férőhelyet biztosítottak számukra. A pa­pírgyár fennállása óta jelen­tősen befolyásolja azokat a városfejlesztési célokat, ame­lyek közvetve a gyár mun­kásainak és alkalmazottainak érdekeit szolgálják. Például az utóbbi időben évente egy­millió forintot utalnak át a városi tanácsnak óvoda- és bölcsődeép­tésre. A forró hangulatú mun­kásgyűlésen öten a Könnyű­ipar Kiváló Dolgozója, tízen pedig a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést vették át. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 55. évfor­dulója alkalmából szombaton délután munkásgyűlés volt a papírgyárban. Ez alkalomból emlékeztek meg a gyár fenn­állásának 10. évfordulójáról is, mivel a gyár első egysé­gét a szalmacellulózgyárat 1962. december elején adta át rendeltetésének a könnyű­ipari miniszter. Szabó Sándor, a papírgyár pártbizottságának titkára ün­nepi beszédében többek kö­zött elmondotta, hogy a gyár Intermetáll tanácskozás városunkban Szerdán Dunaújvárosban fejezte be munkáját az a ve­zető kohászati szakemberek­ből álló húsztagú munkacso­port, amely a magyar fővá­rosban székelő Intermetáll szervezésében előbb az NDK, majd Lengyelország és Cseh­szlovákia kohászati nagyüze­meiben, végül hazánkban a Dunai Vasműben tanulmá­nyozta a féligcsillapított acél­gyártás technológiáját. Az iparban ez iránt a fokozott minőségi követelményeket is kielégítő acélfaj­ta iránt egy­re nagyobb az érdeklődés. A húsznapos tanulmányúton és tapasztalatcserén a Dunai Vasmű részéről két vezető szakember, R­a­á­b­e Imre, a hengerművek műszaki veze­tője és Pusztai János, az acélmű vezető technológusa vett részt. A külföldi és hazai szakemberek a vasműben érdeklődéssel nézték a félig­­csillapítottacél-gyártást, hi­szen ilyen nagy egyik meglátogatott mértékben ország­ban sem termelik még ezt az acélfajtát. Érdeklődésük kö­zéppontjában állott a félig csillapított acélfajták neut­­rongenerátoros, gyors oxigén­meghatározása, és általában az egész gyártástechnológia. Az érdeklődés mértékét mu­tatja a témához kapcsolódó nagyszámú kérdés, amelyet a szemle, valamint az azt kö­vető tanácskozás során fel­tettek. A vasmű szakemberei hasznos tapasztalatokról ad­hattak számot. A külföldi kohászati szakemberek az eredményekkel kapcsolatban néhány észrevételt is tettek, amelyek a gyártástechnológia fejlesztését és gazdaságossá­gát segíthetik elő. Az Intermetáll iroda kép­viselőin kívül NDK, Lengyel­­ország, Csehszlovákia, Ma­gyarország és Bulgária nagy­üzemeinek és kutató intéze­teinek képviselői vettek részt a tapasztalatcsere jellegű ta­nulmányúton. A tanulmányút végleges értékelésére a fővárosban, az Intermetáll irodájában a napokban kerül sor. (SzP) Jubileumi ünnepség a főiskolán A Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara, illetve jog­elődje, a Felsőfokú Kohó­­ipari Technikum ez évben 10 éves. A jubileumi ünnep­séget november 8-án, 9-én rendezik meg. Szerdán dél­után egy órakor kezdődik az ünnepi megnyitó a főiskola első emeleti aulájában. Ez alkalomból emlékplakettet nyújtanak át a végzett hall­gatóknak. Kiállítás nyílik a főiskolán az intézmény éle­téről készült dokumentumok­ból ugyancsak szerdán, dél­után három órakor. jubileumi program ple­náris üléssel folytatódik csü­törtökön. Reggel kilenc óra­ko­r kezdődik M­olnár László főiskolai igazgató előadása az üzemmérnökképzés, eddigi tapasztalatairól, jövőbeni fel­adatairól. A plenáris ülést követően két szekcióban hangzanak el vitain­dító elő­adások. Többek közt szőlész a főiskolai kar tananyagának és a gyakorlati élet követel­ményeinek kapcsolatáról, a korszerű képzettség kritériu­mairól és a folyamatos to­vábbképzésről. A szekcióülé­seken megvitatják azokat a kérdéseket, amelyek a pálya­kezdéssel, a munkahelyi kol­lektívába illeszk ° d''>sszH kap­csolatosak. A jubileumi ün­nepség programja csütörtök délután fejeződik be. A szovjet állam és a forradalom Az első szocialista forradalom idei, 55. szü­letésnapja egybeesik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének 50. évforduló­jával. Emlékeztető ez: a forradalom győzelme után öt esztendeig tartott, amíg létrejött a Szovjetunió, lényegében máig megőrzött for­májában, mint soknemzetiségű, szocialista szövetségi állam. Igaz, a félévszázados évfor­duló decemberre esik, de november 7-ét kö­szöntve is előtérbe kerül gondolatainkban az állam és a forradalom kapcsolata. Annál in­kább, mert a kettő viszonyának ma is, nagyon eleven időszerűsége van. A nap politikai eseményeinek bonyolult szövevényében nem mindig könnyű felismer­ni, de történelmi távlatból visszatekintve vi­lágosan kirajzolódik, milyen szerepe volt a szovjet államnak, diplomáciájának, erejének a szocialista forradalom győzelmei kivívásá­ban, a szocializmus világrendszerré növeke­désében. A forradalom első időszakában, a munkásosztály hatalmának védelme és megszilárdítása idején a döntő erejű szó, a béke jelszava volt a háborúban megfáradt oroszországi népek számára. Aztán nemcsak a proletárdiktatúrát, hanem a hazat, az ott­hont, a hazát, az életet kellett megvédelmez­niük a külföldi tőkés intervencióval szemben. Ezekben a harcokban alakult ki az oroszor­szági dolgozók minden nemzetiségi korlátot áttörő testvérisége, a soknemzetiségű szovjet állam. Már fogantatásában, születésében egye­sült benne a proletárhatalom, a béke és a hazafiság tiszteletével és szolgálatával. A nemzeti érdekek és a béke, a társadalmi igazság és az osztályalapon értelmezett sza­badság eszméje forrott össze, s kapott szer­vezeti formát a szovjet szövetségi államban. A második világháborúban, a megvalósult szocializmus országát védelmezték, a szovjet haza létéért küzdöttek a Szovjetunió népei a fasizmus ellen: a szocialista vívmányok, a szovjet állam, a haza védelme itt a nemzet­közi szabadság és demokrácia ügyével kap­csolódott össze. Senkinek sem volt, nem is lehetett kétsége, hogy a szocializmus léte és a szovjet állam fennmaradása, győzelme­­ elválaszthatatlan egységbe fonódik. A második világháború után a szocializmust építő országok egész sora jött létre. Egy sincs közülük, amelynek ne lett volna élet­bevágóan fontos segítője a szocializmusért folytatott forradalmi harcában a szovjet ál­­­lam. Efelől sem merült fel ekkor semmi két­ség. Később voltak olyan nacionalista hullá­­mok, amelyek a felszínre hozták a Szovjet­unió szerepét lebecsülő értékeléseket?, s volt példa az ellenkezőjére: a társadalmi fordula­tot kivívott nép, a szocializmust építő orszá­gok saját, hazai erőfeszítéseinek lekicsinylé­sére (dogmatikus, értetlen vezetők részéről). Mintha nem az lett volna a szovjet állam lé­nyege, ami az újszülött szocialista országok győzelmének is a legfőbb hajtóereje lett: a­ társadalmi felszabadulás és a nemzeti füg­getlenség egysége, az egyének számára te­remtett emberibb létfeltételek és a nemzet­közi elnyomás, a kizsákmányolás ellen, az im­perializmus ellen, a békéért folytatott inter­nacionalista harc feladatainak egybeesése. Rosszul értette a Szovjetuniót és helytele­nül fogta fel a szovjet államérdekeket az, aki nem ismerte fel, hogy a szocializmus felépí­tése minden országban csakis a nép saját műve lehet. A szocializmus erősödése, élet­­képessége a fiatal szocialista országokban — jelentősen megnövelte a szovjet állam, az első és leghatalmasabb szocialista ország erejét, nemzetközi tekintélyét. Másként tekintettek a világ népei arra a Szovjetunióra, amelynek társadalmi rendszerét sajátos változatokban, de alapjaiban azonos elvek szerint egy­re több ország vette át a Földön, mintha továbbra is egyetlen, elszigetelt óriás maradt volna. Ez a történelmi folyamat bizonyította, hogy a szocializmus a­ növekedés sodrában áll, ez a haladás fő iránya, még akkor is az, ha a haladás nem lehetett sem egyenes vonalúan töretlen, sem problémáktól, visszaesésektől mentes. .­ Az imperializmus nem tűrte volna el a szo­cializmus ilyen világméretű előretörését a negyvenes-ötvenes években — hiszen a tőke csöppet sem vált erőtlennél — ha nem kény­szerítette, fékezte volna cselekvésében a szov­jet állam, s a többi szocialista országok ál­lamának, erőszak-szervezeteinek az ereje is. A szocializmus még mindig csak a földkerek­ség egyharmadán győzött, s az osztályellenség nyomása súlyosan nehezedett rá mindenfelől. Ilyen viszonyok között lehetetlen volt nem törekedni a szocialista államok erősítésére. Közvetlenül a háború után azzal is számolni kellett, hogy a tőkések megismétlik a fiatal szovjetország elleni fegyveres intervenciót, ezúttal kiterjesztve az új szocialista országok egész csoportja ellen is. Aztán jött a hideg­háború korszaka, amely a nyomás és a blokád eszközei mellett ugyanezt, a tőkés állami erő­szakkal való fenyegetést tartotta fenn. A második világháború utáni tőkés fejlő­désnek egyik alapvető jellemvonása lett az állam szerepének kiterjesztése. Az állam mo­nopolista kapitalizmusban már nemcsak há­borúval, vámokkal, távoli országok kormá­nyainak megvásárlásával, fenyegetésével, nemcsak felforgató tevékenységgel segítik a tőkés állam hatalmi szervei a profitszerzést, hanem a gazdasági tevékenység mindennap­jaiban olvad össze a tőkés termelés és érté­kesítés folyamata az állam funkcióival. A költségvetés, hadimegrendelések, kutatási programok pénzelése, nyersanyagimport és kitermelés biztosítása, energiahordozók olcsó árszinten tartása — mind a fejlett tőkés ál­lami tevékenység rutinfeladatai közé soroló­dott. Már nemcsak az ellenségeskedés, az or­szágok közti feszültségek­ idején, hanem a b­é­kés együttélés formái közt, a gazdasági-kul­turális együttműködés területén is lehetetlen­né vált megkerülni, kikapcsolni a szocialista­ és a tőkés államok közti érintkezést. Így vált a szocialista világforradalomnak utat építő népek és mozgalmak számára köte­lezővé és elkerülhetetlenné az államok közti kapcsolatokban való számolás, gondolkodás, az ehhez illő cselekvési formák keresése, az ebből fakadó előnyök kihasználása — és az ezzel járó korlátok és veszélyek vállalása. Ha a Szovjetunió utolsó esztendei külpolitikai lépéseit sorra vesszük, így tudjuk csak fel­mérni, hogy ennek a diplomáciai, állami-poli­tikai tevékenységnek milyen forradalmi jelen­tősége van. A világ legtöbb országában nin­cs akut forradalmi helyzet. Ilyen helyzetben a szocializmus építésének feltételeit, s a tőkés országok dolgozói számára a szocializmushoz vezető út nyitva tartását egyaránt a békés egymás mellett élés biztosítja, amely a Szov­jetuniónak és a szocialista világrendszer or­szágainak állami politikája. Olyan politika, amely csak a proletár államok, egész hatal­mának, fegyveres erőinek súlyával is támo­gatva nyerhetett általános elismerést. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyu­gatnémet szerződés, a két Németország közti megállapodások, Nixon moszkvai útja — mind annak a jele, hogy a békés egymás mellett élés politikája az egyetlen lehetséges út ma a világpolitikában. A nemrég még ki­zárólag forradalmi harcra esküdött Kínában sem gerillavezérek, hanem tőkés országok kül­ügyminiszterei, miniszterelnökei, államfői elé terítik le a piros szőnyeget. Túl az ideológiai ellentéteken, a társadalmi rendszerek külön­bözőségén, az államok szerepe a nemzetközi osztályharcban megmásíthatatlan ténnyé vált. S ez­által sokszorosára növekedett annak a jelentősége, milyen államról, melyik osztály képviseletében küzdő, milyen politikát, a töb­bi nemzet függetlenségéhez, érdekeihez mi­lyen viszonyt kialakító, gyakorló államról van szó? Ezért is több, mint elméleti kérdés — gyakorlati jelentősége van, hogy a soknem­zetiségű, a proletárdiktatúra új formái, ass osztálynélküli társadalom szocialista össznépi állama felé fejlődő szovjet állam fél évszáza­dos tapasztalatait mérlegeljük és hasznosítsuk a magunk számára. . . Nem ünnepnapi, hanem mindennapi felada­tunk ez. S jellemző a szocialista országok — valamennyi ellentét és bonyodalom ellenére fennálló, alapvető — érdekközösségére, hogy ez nyilvánvalóan egyszerre hazafias és interna­cionalista feladat. Annál inkább az, mert az állam ereje belülről, az osztály erejéből, egy­ségéből, öntudatából táplálkozik. A nép cse­lekvő támogatása áll a leghatalmasabb erő­forrásként a szocialista államok külpolitikai akciói mögött is. Ezt láttuk a szovjet állam történetének nagy sorsfordulóin. Ebből tanul­junk, ezt ünnepeljük az idei évfordulón. Patkó Imre

Next