Dunaújvárosi Hírlap, 1972. november (17. évfolyam, 88-95. szám)
1972-11-05 / 88-89. szám
Koszorúzás és ünnepi nagygyűlés a Nagy Októberi Szocialista forradalom 55. évfordulóján A dunaújvárosi pártbizottság és a városi tanács a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést rendez a Bartók Béla Művelődési Központban. Az ünnepi nagygyűlés előtt, november 6-án, hétfőn, délután három órakor a város vezetői, a politikai és társadalmi szervezetek, a tömegszervezetek, s a város vállalatainak, intézményeinek képviselői helyezik el a kegyelet koszorúit az óvárosi szovjet hősi emlékműnél. A délután öt órakor kezdődő ünnepi nagygyűlést Sudár Iván, az MSZMP városi bizottságának titkára nyitja meg, majd Závodi Imre, az MSZMP városi végrehajtó bizottságának tagja, a Dunai Vasmű vezérigazgató-helyettese mond ünnepi beszédet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idei jubileumi ünnepségén is értékelik a dunaújvárosiak társadalmi munkáját. Sófalvi István, a városi tanács elnöke az ünnepi nagygyűlésen nyújtja át városunk Pro Urbe kitüntetéseit, a Dunaújvárosért emlékplaketteket. A nagygyűlést követő ünnepi műsorban fellép Gordon Zsuzsa, a budapesti Irodalmi Színpad tagja, Egressi István, a Magyar Rádió és Televízió munkatársa, a dunaújvárosi Központi Énekkar, valamint a Városi Szimfonikus Zenekar. November 7-én, kedden délután a Mező Imre Munkásőrzászlóalj parancsnoksága a Béke étteremben rendezett ünnepségen kitünteti és megjutalmazza a kiképzésben legjobban kitűnt, a feladatok kiemelkedő végrehajtásában munkát végző munkásőröket. MA: AZ OKTATÁS DÖNTŐ TÉNYEZŐJE A PEDAGÓGUS * BARÁTSÁGBÓL ÉS SZÁMVETÉSBŐL * LEHET-E HIBÁTLANUL DOLGOZNI? * DONYECKI ANZIKSZ * A VÁROS MEG A FÁK * EGY FORRADALMI BÉLYEGGYÜJTEMÉNY * DUNAÚJVÁROSI KÉPZŐMŰVÉSZEK VII. ŐSZI TÁRLATA Munkásgyűlés a papírgyárban az elmúlt tíz év alatt 177 ezer tonna cellulózt, 199 ezer tonna papírt gyártott. Ebből a mennyiségből 76 ezer tonna cellulóz és 16 ezer tonna papír került exportra. A tíz év alatt előállított gyári termékek értéke milliárd 199 milló 592 ezer forint volt. Ez a szám annál is figyelemreméltóbb, mert a cellulózgyár és a papírgyár együttes beruházási értéke 1,2 milliárd forintot tett ki. A gyári beruházással egyidőben 430 lakás épült fel a gyár munkásainak és 220 munkásszállodai férőhelyet biztosítottak számukra. A papírgyár fennállása óta jelentősen befolyásolja azokat a városfejlesztési célokat, amelyek közvetve a gyár munkásainak és alkalmazottainak érdekeit szolgálják. Például az utóbbi időben évente egymillió forintot utalnak át a városi tanácsnak óvoda- és bölcsődeéptésre. A forró hangulatú munkásgyűlésen öten a Könnyűipar Kiváló Dolgozója, tízen pedig a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést vették át. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmából szombaton délután munkásgyűlés volt a papírgyárban. Ez alkalomból emlékeztek meg a gyár fennállásának 10. évfordulójáról is, mivel a gyár első egységét a szalmacellulózgyárat 1962. december elején adta át rendeltetésének a könnyűipari miniszter. Szabó Sándor, a papírgyár pártbizottságának titkára ünnepi beszédében többek között elmondotta, hogy a gyár Intermetáll tanácskozás városunkban Szerdán Dunaújvárosban fejezte be munkáját az a vezető kohászati szakemberekből álló húsztagú munkacsoport, amely a magyar fővárosban székelő Intermetáll szervezésében előbb az NDK, majd Lengyelország és Csehszlovákia kohászati nagyüzemeiben, végül hazánkban a Dunai Vasműben tanulmányozta a féligcsillapított acélgyártás technológiáját. Az iparban ez iránt a fokozott minőségi követelményeket is kielégítő acélfajta iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A húsznapos tanulmányúton és tapasztalatcserén a Dunai Vasmű részéről két vezető szakember, Raábe Imre, a hengerművek műszaki vezetője és Pusztai János, az acélmű vezető technológusa vett részt. A külföldi és hazai szakemberek a vasműben érdeklődéssel nézték a féligcsillapítottacél-gyártást, hiszen ilyen nagy egyik meglátogatott mértékben országban sem termelik még ezt az acélfajtát. Érdeklődésük középpontjában állott a félig csillapított acélfajták neutrongenerátoros, gyors oxigénmeghatározása, és általában az egész gyártástechnológia. Az érdeklődés mértékét mutatja a témához kapcsolódó nagyszámú kérdés, amelyet a szemle, valamint az azt követő tanácskozás során feltettek. A vasmű szakemberei hasznos tapasztalatokról adhattak számot. A külföldi kohászati szakemberek az eredményekkel kapcsolatban néhány észrevételt is tettek, amelyek a gyártástechnológia fejlesztését és gazdaságosságát segíthetik elő. Az Intermetáll iroda képviselőin kívül NDK, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Bulgária nagyüzemeinek és kutató intézeteinek képviselői vettek részt a tapasztalatcsere jellegű tanulmányúton. A tanulmányút végleges értékelésére a fővárosban, az Intermetáll irodájában a napokban kerül sor. (SzP) Jubileumi ünnepség a főiskolán A Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara, illetve jogelődje, a Felsőfokú Kohóipari Technikum ez évben 10 éves. A jubileumi ünnepséget november 8-án, 9-én rendezik meg. Szerdán délután egy órakor kezdődik az ünnepi megnyitó a főiskola első emeleti aulájában. Ez alkalomból emlékplakettet nyújtanak át a végzett hallgatóknak. Kiállítás nyílik a főiskolán az intézmény életéről készült dokumentumokból ugyancsak szerdán, délután három órakor. jubileumi program plenáris üléssel folytatódik csütörtökön. Reggel kilenc órakor kezdődik Molnár László főiskolai igazgató előadása az üzemmérnökképzés, eddigi tapasztalatairól, jövőbeni feladatairól. A plenáris ülést követően két szekcióban hangzanak el vitaindító előadások. Többek közt szőlész a főiskolai kar tananyagának és a gyakorlati élet követelményeinek kapcsolatáról, a korszerű képzettség kritériumairól és a folyamatos továbbképzésről. A szekcióüléseken megvitatják azokat a kérdéseket, amelyek a pályakezdéssel, a munkahelyi kollektívába illeszk ° d''>sszH kapcsolatosak. A jubileumi ünnepség programja csütörtök délután fejeződik be. A szovjet állam és a forradalom Az első szocialista forradalom idei, 55. születésnapja egybeesik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének 50. évfordulójával. Emlékeztető ez: a forradalom győzelme után öt esztendeig tartott, amíg létrejött a Szovjetunió, lényegében máig megőrzött formájában, mint soknemzetiségű, szocialista szövetségi állam. Igaz, a félévszázados évforduló decemberre esik, de november 7-ét köszöntve is előtérbe kerül gondolatainkban az állam és a forradalom kapcsolata. Annál inkább, mert a kettő viszonyának ma is, nagyon eleven időszerűsége van. A nap politikai eseményeinek bonyolult szövevényében nem mindig könnyű felismerni, de történelmi távlatból visszatekintve világosan kirajzolódik, milyen szerepe volt a szovjet államnak, diplomáciájának, erejének a szocialista forradalom győzelmei kivívásában, a szocializmus világrendszerré növekedésében. A forradalom első időszakában, a munkásosztály hatalmának védelme és megszilárdítása idején a döntő erejű szó, a béke jelszava volt a háborúban megfáradt oroszországi népek számára. Aztán nemcsak a proletárdiktatúrát, hanem a hazat, az otthont, a hazát, az életet kellett megvédelmezniük a külföldi tőkés intervencióval szemben. Ezekben a harcokban alakult ki az oroszországi dolgozók minden nemzetiségi korlátot áttörő testvérisége, a soknemzetiségű szovjet állam. Már fogantatásában, születésében egyesült benne a proletárhatalom, a béke és a hazafiság tiszteletével és szolgálatával. A nemzeti érdekek és a béke, a társadalmi igazság és az osztályalapon értelmezett szabadság eszméje forrott össze, s kapott szervezeti formát a szovjet szövetségi államban. A második világháborúban, a megvalósult szocializmus országát védelmezték, a szovjet haza létéért küzdöttek a Szovjetunió népei a fasizmus ellen: a szocialista vívmányok, a szovjet állam, a haza védelme itt a nemzetközi szabadság és demokrácia ügyével kapcsolódott össze. Senkinek sem volt, nem is lehetett kétsége, hogy a szocializmus léte és a szovjet állam fennmaradása, győzelme elválaszthatatlan egységbe fonódik. A második világháború után a szocializmust építő országok egész sora jött létre. Egy sincs közülük, amelynek ne lett volna életbevágóan fontos segítője a szocializmusért folytatott forradalmi harcában a szovjet állam. Efelől sem merült fel ekkor semmi kétség. Később voltak olyan nacionalista hullámok, amelyek a felszínre hozták a Szovjetunió szerepét lebecsülő értékeléseket?, s volt példa az ellenkezőjére: a társadalmi fordulatot kivívott nép, a szocializmust építő országok saját, hazai erőfeszítéseinek lekicsinylésére (dogmatikus, értetlen vezetők részéről). Mintha nem az lett volna a szovjet állam lényege, ami az újszülött szocialista országok győzelmének is a legfőbb hajtóereje lett: a társadalmi felszabadulás és a nemzeti függetlenség egysége, az egyének számára teremtett emberibb létfeltételek és a nemzetközi elnyomás, a kizsákmányolás ellen, az imperializmus ellen, a békéért folytatott internacionalista harc feladatainak egybeesése. Rosszul értette a Szovjetuniót és helytelenül fogta fel a szovjet államérdekeket az, aki nem ismerte fel, hogy a szocializmus felépítése minden országban csakis a nép saját műve lehet. A szocializmus erősödése, életképessége a fiatal szocialista országokban — jelentősen megnövelte a szovjet állam, az első és leghatalmasabb szocialista ország erejét, nemzetközi tekintélyét. Másként tekintettek a világ népei arra a Szovjetunióra, amelynek társadalmi rendszerét sajátos változatokban, de alapjaiban azonos elvek szerint egyre több ország vette át a Földön, mintha továbbra is egyetlen, elszigetelt óriás maradt volna. Ez a történelmi folyamat bizonyította, hogy a szocializmus a növekedés sodrában áll, ez a haladás fő iránya, még akkor is az, ha a haladás nem lehetett sem egyenes vonalúan töretlen, sem problémáktól, visszaesésektől mentes. . Az imperializmus nem tűrte volna el a szocializmus ilyen világméretű előretörését a negyvenes-ötvenes években — hiszen a tőke csöppet sem vált erőtlennél — ha nem kényszerítette, fékezte volna cselekvésében a szovjet állam, s a többi szocialista országok államának, erőszak-szervezeteinek az ereje is. A szocializmus még mindig csak a földkerekség egyharmadán győzött, s az osztályellenség nyomása súlyosan nehezedett rá mindenfelől. Ilyen viszonyok között lehetetlen volt nem törekedni a szocialista államok erősítésére. Közvetlenül a háború után azzal is számolni kellett, hogy a tőkések megismétlik a fiatal szovjetország elleni fegyveres intervenciót, ezúttal kiterjesztve az új szocialista országok egész csoportja ellen is. Aztán jött a hidegháború korszaka, amely a nyomás és a blokád eszközei mellett ugyanezt, a tőkés állami erőszakkal való fenyegetést tartotta fenn. A második világháború utáni tőkés fejlődésnek egyik alapvető jellemvonása lett az állam szerepének kiterjesztése. Az állam monopolista kapitalizmusban már nemcsak háborúval, vámokkal, távoli országok kormányainak megvásárlásával, fenyegetésével, nemcsak felforgató tevékenységgel segítik a tőkés állam hatalmi szervei a profitszerzést, hanem a gazdasági tevékenység mindennapjaiban olvad össze a tőkés termelés és értékesítés folyamata az állam funkcióival. A költségvetés, hadimegrendelések, kutatási programok pénzelése, nyersanyagimport és kitermelés biztosítása, energiahordozók olcsó árszinten tartása — mind a fejlett tőkés állami tevékenység rutinfeladatai közé sorolódott. Már nemcsak az ellenségeskedés, az országok közti feszültségek idején, hanem a békés együttélés formái közt, a gazdasági-kulturális együttműködés területén is lehetetlenné vált megkerülni, kikapcsolni a szocialista és a tőkés államok közti érintkezést. Így vált a szocialista világforradalomnak utat építő népek és mozgalmak számára kötelezővé és elkerülhetetlenné az államok közti kapcsolatokban való számolás, gondolkodás, az ehhez illő cselekvési formák keresése, az ebből fakadó előnyök kihasználása — és az ezzel járó korlátok és veszélyek vállalása. Ha a Szovjetunió utolsó esztendei külpolitikai lépéseit sorra vesszük, így tudjuk csak felmérni, hogy ennek a diplomáciai, állami-politikai tevékenységnek milyen forradalmi jelentősége van. A világ legtöbb országában nincs akut forradalmi helyzet. Ilyen helyzetben a szocializmus építésének feltételeit, s a tőkés országok dolgozói számára a szocializmushoz vezető út nyitva tartását egyaránt a békés egymás mellett élés biztosítja, amely a Szovjetuniónak és a szocialista világrendszer országainak állami politikája. Olyan politika, amely csak a proletár államok, egész hatalmának, fegyveres erőinek súlyával is támogatva nyerhetett általános elismerést. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés, a két Németország közti megállapodások, Nixon moszkvai útja — mind annak a jele, hogy a békés egymás mellett élés politikája az egyetlen lehetséges út ma a világpolitikában. A nemrég még kizárólag forradalmi harcra esküdött Kínában sem gerillavezérek, hanem tőkés országok külügyminiszterei, miniszterelnökei, államfői elé terítik le a piros szőnyeget. Túl az ideológiai ellentéteken, a társadalmi rendszerek különbözőségén, az államok szerepe a nemzetközi osztályharcban megmásíthatatlan ténnyé vált. S ezáltal sokszorosára növekedett annak a jelentősége, milyen államról, melyik osztály képviseletében küzdő, milyen politikát, a többi nemzet függetlenségéhez, érdekeihez milyen viszonyt kialakító, gyakorló államról van szó? Ezért is több, mint elméleti kérdés — gyakorlati jelentősége van, hogy a soknemzetiségű, a proletárdiktatúra új formái, ass osztálynélküli társadalom szocialista össznépi állama felé fejlődő szovjet állam fél évszázados tapasztalatait mérlegeljük és hasznosítsuk a magunk számára. . . Nem ünnepnapi, hanem mindennapi feladatunk ez. S jellemző a szocialista országok — valamennyi ellentét és bonyodalom ellenére fennálló, alapvető — érdekközösségére, hogy ez nyilvánvalóan egyszerre hazafias és internacionalista feladat. Annál inkább az, mert az állam ereje belülről, az osztály erejéből, egységéből, öntudatából táplálkozik. A nép cselekvő támogatása áll a leghatalmasabb erőforrásként a szocialista államok külpolitikai akciói mögött is. Ezt láttuk a szovjet állam történetének nagy sorsfordulóin. Ebből tanuljunk, ezt ünnepeljük az idei évfordulón. Patkó Imre