Dunaújvárosi Hírlap, 1973. január (18. évfolyam, 1-9. szám)

1973-01-09 / 3. szám

7973. január 9., kedd „Kiszórták” őket? Mostanában több helyen hallottuk, hogy a Münnich Ferenc Gimnázium és Szak­­középiskola tanárai „kiszór­ják” a gyengébb képességű tanulókat, a jobbak elé pedig olyan követelményeket állí­tanak, amelyeket nem lehet teljesíteni. Hogy ez a véle­mény nem elszigetelt jelen­ség, arról a gyerekekkel és a szülőkkel való beszélgetés is meggyőzött bennünket. Mivel lezárult ismét egy félév, néhány számadat bir­tokában célszerű, megvizsgál­ni, hogy van-e reális alapja a fenti híresztelésnek. Január 8-án 611 tanuló kapott félévi osztályzatot. A bukási száza­lék: 5,6. Hogy legyen mihez viszonyítani, idézem a svéd­országi gimnáziumok bukási átlagát, amelyet az új okta­tási reform bevezetése után értek el: 7,0 százalék. Nálunk az országos átlag 10—12 szá­zalék. A „kiszórásnak” azonban van még egy másik módja is: a lemorzsolódás. Nos, az el­múlt félévben mindössze négy tanuló maradt ki az is­kolából. (Ezek közül csak egy volt elsős.) Ez a tanulók 0,6 százaléka. Svédországban az említett időpontban a le­morzsolódás kereken 10 szá­zalék. Nincs tehát semmi alapja a „kiszórásnak”? A fen­ti számok ismeretében könnyű lenne kijelenteni, hogy nincs. A valóság sok­arcú, reális szemléletéhez azonban sokoldalú elemzés kell. Az iskolai átlag rész­adatokból alakul ki, s ha ezeknek az arányait is meg­vizsgáljuk, az eddig kialakí­tott kép némileg módosul. Az iskola 10 osztályában nem bukott meg egyetlenegy tanuló sem. Ez nagyon szép eredmény. De a százalékos megoszlás tekintetében a többi osztályban a bukási százalék — az iskolaátlaghoz viszonyítva — kétszeresére emelkedett. S van ,olyan osz­tály, ahol a bukások aránya megközelíti a húsz százalékot. Milyen pszichológiai hatást vált ez ki a bukott tanulók­ból? Ha egyedül bukott vol­na, talán beismerné, hogy ő a hibás. Mivel többen­­ buk­tak, társakra találnak egy­másban, s a sikertelenség okát nem magukban, hanem rendszerint a pedagógusok­ban látják. S amikor haza­viszik a bizonyítványt, ön­vizsgálódás, beismerés helyett hosszas vétkezik. magyarázkodás kö­Az a szülő, aki megsajnálja gyerekét, vagy aki presztízskérdést csinál az ügyből, elfogadja­­ a magya­rázkodást. Ők azok, akik sér­­tő­döttségből nem keresik fel a szaktanárokat, s nem tud­ják meg a bukás igazi okát, ehelyett inkább a szomszéd­ba mennek, s ott mondják el panaszaikat. Szidják az isko­lát, hibáztatják a pedagógu­sokat, és mártírt csinálnak a gyerekből. Aztán a hír láb­­rakap, és terjed a városban széltében-hosszá­ban. S ha ez így megy tovább, ha sem a szülő, sem a diák nem vonja le a bukásból adó­dó tanulságot, a tanév végén valóban bekövetkezik: nem a ,,kiszórás”, hanem a kiszóró­­dás. A kiszórás ugyanis fel­tételez valamiféle rosszindu­latot a pedagógus részéről, aki szándékosan megbuktat­ja diákot. Az igazság azonban Mit mutatnak ezek a szá­mok ? Először­­ is azt, hogy a követelmények teljesíthetők, s az arányok miatt nem kell szégyenkeznünk. Még akkor sem, hogy ha matematikából kevés az ötös, a négyesek százalékos megoszlása jó, s ezekből év végére bizonyára­­ többen elérik a jeles ered­ményt. Igaz, hogy a svéd adatok országosak, és mi ez­zel szemben csak két tantárgy eredményeiről készítettünk statisztikát, de az is igaz, hogy a két legnehezebb tan­tárgyról van szó, s az emlí­tetteken kívül sokkal jobb eredményt is föl tudnánk mutatni. tős A mérce magasságát jelen­mértékben meghatároz­zák az egyetemi és főiskolai követelmények. Mivel a gimnázium egyik alapvető feladata a diákok felkészí­tése a továbbtanulásra, szük­ségszerűen igazodnia kell a felvételi vizsgák követelmé­nz, hogy a pedagógus nem buktat, a diák megbukik, mert nem sikerült teljesíte­nie a minisztérium által elő­írt követelmények minimu­mát sem. A kiszórásnak te­hát csak lélektani alapja van. Ami a magas követelménye­ket illeti, ebben van némi igazság. Ez azonban nem he­lyi sajátosság. A magas mér­ce — társadalmi igény mind­azokban az országokban, ahol a tudományos-technikai for­radalom elkezdődött. Ezek­ben az országokban sehol­­ sem osztogatják könnyel­műen a jó osztályzatokat. Összehasonlítás céljából hadd hivatkozzunk ismét a jó hírű svéd iskolákra, nyerhez. Hogy milyen nehéz ezeknek eleget tenni, azt so­kan tudják. Elsősorban azok, akiknek a gyerekei megjelen­tek már a felvételi bizottsá­gok előtt. Talán közülük is kevesen tudják azonban, hogy az el­múlt tanévben a pécsi főis­kola tanári szakára 104 érett­ségizett jelentkezett, és ezek közül csak ötöt vettek fel. Az egyik a Münnich gimná­ziumban végzett. Ugyancsak itt végzett az a lány is, aki a debreceni egyetem magyar —történelem szakán évfo­lyamelső volt a pontszerzés­ben. Összességében az iskola továbbtanulási statisztikája jó, megyei viszonylatban a legjobbak között van. És ezt annak köszönheti mind az iskola, mind a város, hogy a tanárok magasra emelték a mércét, s tanítványaikkal együtt azon fáradoznak, hogy minél több diák teljesítse ezeket a követelményeket. Pásztor Bertalan A svéd iskolák adatai (összesített átlag) A Münnich Ferenc gimnázium adatai (három gimnáziumi osztály átlaga) Jeles 7 % magyarból 11, 1 % matematikából 3,7% Jó 24 % „ 44,4 % „ 29.5% Közepes 38% „ 36.1 % „ 36.1% Elégséges 24­% „ 9.2% „ 27.7 Elégtelen 7"„ „ 0,0% „ 1,8% Képes naptár Január 3., kedd Frangois Blanchard (ejtsd: Blansár), a léghajózás francia úttö­rője, ma 190 éve, 1783. január 9-én készítette el a képünkön ábrázolt ,,Lathe” nevű léghajóját. Ezzel 1785- ben az amerikai J. Jeffries-zel együtt repülték át a La Manche csatornát. Január 10., szerda Ma 90 éve, 1883-ban e napon szü­letett Alekszej Tolsztoj szov­jet író. ..Golgota” c. trilógiájában őszintén és nagy művészi erővel áb­rázolta az értelmiség útkeresését. Nagy Péter c. regénye és Rettegett Ivánról szóló drámája e történelmi­­ alakokat új oldalukról mutatja b­e ezzel a mához szóló tanulságok­­kal szolgál. Január 11., csütörtök 45 éve, 1928-ban e napon halt meg Thomas Hardy (ejtsd: Hadi) angol író és költő. Bár regé­nyeiben a paraszti életet realista színekkel ábrázolja­ (Otthon a szü­lőföldön, Egy tiszta nő), mivel hősei a múlt és a környezet hatására te­hetetlenül sodródnak végzetük felé, ezért művei mégis pesszimista han­gulatúak. Dunaújvárosi Hírlap A gyermekeknek Több mint egy éve foly­nak gyermekfoglalkozások az óvárosi klubkönyvtárban, s ez idő elegendőnek bizo­nyult ahhoz, hogy a könyv­táron belül közösség alakul­jon ki a gyermekekből. Cél­ja ennek a művelődési for­mának az, hogy az alsóta­gozatos iskolásokat érzelmi­leg hangolja egyes ismeret­anyagok elsajátítására, éspe­dig a legalapvetőbb és leg­fontosabb ismeretközlő esz­köz, a könyv Nem azt jelenti segítségével. ez, hogy minden vasárnap délelőtt a könyvről és az olvasás el­engedhetetlen szükségessé­géről beszél a foglalkozás vezetője, még játékos formá­ban sem, hanem azt, hogy minden egy­es közben — játék, foglalkozás mesedél­­előtt, fejtörő társasjáték, ma­tematikai tréfák, bábjáték, stb. — kiderül: ha valamit nem tudunk, ha valamire pontos és megbízható vá­laszt akarunk kapni, mindig a könyvhöz kell fordulnunk segítségért. Játékos módon kapják meg ezek a gyerekek mindazt a könyvtárban, amire az isko­lában egyszerűen nem jut idő, s a gyermek érzelmi fo­gékonysága révén az olva­só emberré válás útjára lép az a tíz-tizenkét kislány és kisfiú, aki rendszeresen lá­togatja a vasárnapi gyermek­­délelőttöket. Elsőként az új esztendőben Az új esztendő első véradó napján, szombaton délelőtt a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet hetven dolgozója jelentkezett és öt­venkilenc bizonyult alkal­masnak a véradásra. A várt mennyiség kétszeresét, húsz liter vért továbbíthattak a rászorulók részére a vérkon­zerváló állomás dolgozói az Óvárosból. Dicsérendő a termelőszö­vetkezet vezetőinek a vörös­­kereszt munkáját támogató gyakorlata, ugyanis teljes (szombati) szabadnapot biz­tosítottak a véradóknak. 5. oldal obognak a lángok a téren, meg kö­rös-körül az utcákban, a téli este korán jött sötétjét ezernyi fáklya űzi messze, a Petőfi hívta össze népét. Nem­­ azért, hogy őt ünnepeljék, nem azért, hogy tapsoljanak a dicsőségét hirdető szónoklatoknak, szépen el­szavalt verseinek, nem azért, hogy vigyázz­­ba merevedve énekeljenek, a jókedv, a bőség, a védő kar és a víg esztendő him­­nuszi áldását kérve. Petőfi népe azért gyülekezett Kiskőrös főterén, hogy elhozza, megmutassa tüzeit. A gyorsan kirobbanó fáklyák fényét és másféle, melengető tüzeket is, amelyeket apáik, tanítóik, költőik hagytak rájuk — őrizni, továbbadni. Tüzeket, amelyeket so­ha, senkinek sem sikerült elfojtani. Próbálták pedig oltani, elpusztítani ka­­róbahúzással, felnégyeléssel — vagy tüzes trónnal Temesváron . . . próbálták rabszíjra fűzéssel, mocsárba kergetéssel — vagy elevenen való elrot­­hasztással a Héttoronyban . . . próbálták kunyhók, búzaföldek fölégeté­sével, a Pro patria et libertate zászlók sárbataposásával — vagy száműzetéssel Rodostóba ... próbálták eloltani vérrel, besúgatni, el­temetni Basta szekerével — vagy öngyil­kosságba hajszolni Kufstein börtöncellái­ban . . . próbálták homokba ásni, kutyákkal té­­petni, lovakkal tapostatni, bicskákkal meg­vakíttatni — vagy erdőszéli fákra akasz­tani Orgoványon. . . dehát nyilvánvalóan soha nem sikerül­hetett. A tüzet, a szabadságv ágy­tüzet milliók vigyázták, olyan óriások élesztettél­, mint Hunyadi. Rózsa. Bethlen. Bocskai. Thököly. Rákóczi. Széchenyi. Kossuth. Olyan köl­tők vállalták a tűzfelelősök szerepét mint Batsányi. Kölcsey. Arany, Tompa. Ady, József Attila. Radnóti­­, vagy a világ­szabadság legnagyobb költője, a­inek nem­csak nevét, de szellemét is idézzük most — Petőfi Sándor. Tűzfelelősök Verssorok dübörögtek a tér fölött, sú­lyos szavak: „Sors, nyiss nekem tért.. „A néppel tűzön-vízen át...”. „Világsza­badság..." Petőfi szólt mindenki kéz. Is­mét tanított, ismét példát mui'’;’­... ismét számonkért. A szabadság, a nép szerepe­iére, hűséges szolgálatára, öntudatra in­tett — ismét új tüzet hozott Késő este egy kisiskolás kezében kirob­bant az utolsó fálévá, mi aki elment, tüzet vitt ■ [UNK] [UNK]>.■ Petőfi szellemének ollhatatlan lányiét. Mindenkinek jutott belőle elvinni to­vábbadni, s így lettünk ott mindannyian egycsapásra tűzfelelősök. Burányi Pál I Ebben a szobában lakott a költő Volt olyan nap mostaná­ban, hogy százötvenen is át­lépték lakása küszöbét. S a hetvennyolc éves nyugdíjas fáradhatatlanul fogadja ven­dégeit. — Sokan jönnek odaátról, Dunaújvárosból is. Aki sze­reti Petőfit, azzal hamar ta­lálunk közös nyelvet. Mikor ezeket a tárgyakat megmuta­tom, újra élem a régi emlé­keket. — Mondja Vasbe­­rényi Géza, akinek duna­­vecsei lakásán páratlan ér­tékű Petőfivel magángyűjtemény kapcsolatos halmozó­dott fel. Mert Dunavecsén a Zrínyi­ utca 38-ban, ahol Vasberényi Géza bácsi lakik, otthonra talált egyszer Petőfi Sándor is. A szokványos kis paraszt­ház falán emléktábla jelzi ezt a tényt. — Petrovicsék háza odaát állt a téren. A mészárszék meg ott, ahol a múzeum van. Petőfi szülei Szabadszállásról költöztek ide Dunavecsére, és itt laktak 1840 és 44 között. Petőfi többször járt hozzájuk haza­látogatóba, összesen kö­rülbelül 150 napot töltött Vecsén. 1844 tavaszán, mikor hazalátogatott országos hírű­ költő volt már. Otthon szű­kösen laktak, így a szülők megkérték ennek a háznak a gazdáját, Nagy Pált, hogy ad­jon szállást Sándornak. Itt ez a szoba volt az övé — mu­tatja Géza bácsi. — Ebben a házban született egyik leg­szebb verse, a Füstbe ment terv. Vasberényi Géza 1941-ben megvette a házat. Maga Pes­ten élt, és már akkor hatal­mas gyűjteménye volt Petőfi­­emlékekből. Könyvek, port­rék, plakettek, dokumentu­mok. — Amit itt látnak,­­ ötven­éves gyűjtőmunkám eredmé­nye. Ezerkétszáz könyvem van, ami Petőfi-verseket tar­talmaz, a legkülönbözőbb nyelveken, vagy könyvek, ki­adványok, amelyek Petőfiről szólnak. Mennyi munka és mennyi anyagi áldozat. S mennyi sze­retet, amivel megmutatja kincseit. — Tessék nézni ezt a leg­első Petőfi-kötetet. 1844-ben adták ki Pesten, akkor, ami­kor a költő ebben a házban élt. Dunavecsén írott versei is vannak ebben.­ S itt jelent meg a Hazámban című vers, amit először írt alá Petőfi névvel. Mutat egy 1880-ban megje­lent minikönyvet. Mindös­­­sze 2 és félszer másfél cen­timéter, fémborítóval — igazán nyomdászati remek­mű. Egy másik német nyelvű könyv, ugyancsak ritkaság. — Ez a kötet bizonyítja, hogy Petőfiről milyen hamar tudomást szerzett Európa. Ezt a kötetet 1846-ban adták ki Bécsben. A versek Adolf Dux fordításai. Aztán egy japán Petőfi-ki­­adást mutat, a címlapon Já­nos vitéz ábrázolással... Az asztalon a régi Petőfi-plaket­­tek mellett ott találjuk a leg­újabbat, ami Petőfi születésé­nek 150. évfordulóján a kis­kőrösi ünnepségre készült. Géza bácsi Petőfi-szeretetét lám, Kiskőrösön is számon­­tartják. S a Szocialista Kul­túráért kitüntetés adományo­zásával művelődésügyi kor­mányzatunk hivatalosan is elismerte. Géza bácsiék az elülső szo­bában húzódnak meg. A ház két helyiségét meghagyták Petőfinek. Kisiskolások, munkások. Petőfi életét , munkásságát kutató értelmi­ségiek látogatnak el hozzá. S ő, nemzeti kultúránk fárad­hatatlan, önkéntes apostola, szívesen és­ szeretettel hozza közelebb látogatóihoz a költő halhatatlan emlékét. N. J. ...” PETŐFI-HÁZ VECSÉN Előkészületek a Petőfi-kiállítá­sra A Bartók Béla Művelődé­si Központ és a Rosti Pál Fotóklub márciusban közreműködésével Petőfi-kiállítás nyílik városunkban. Szom­baton Kiskőrösön Petőfi szü­lőh fzát, a szalkszentmártoni és dunavecsei Petőfi-múzeu­­mokat és emlékműveket ke­resték fel, sok száz felvételt készítve a költő egykori la­kóhelyéről, a múzeumokban őrzött használati eszközök­ről és dokumentumokról. Zömmel e felvételekből ál­lítja majd össze a Petőfi-ki­­állítás anyagát Medvegy Zsuzsa, a Bartók Béla Mű­velődésház művészeti elő­adója^_____________ Petőfi-vetélkedő az energia gyárrészleg dolgozóinak Január 11-én, csütörtök délután négy órakor Petőfi­­vetélkedőt rendez a vállalat kiváló brigádja címet viselő Dimitrov szocialista briá­nd az energia gyárrészleg dolgo­zóinak a Dunai Vasmű lvíű­­­velődési Házban.

Next