Dunaújvárosi Hírlap, 1973. június (18. évfolyam, 44-52. szám)
1973-06-26 / 51. szám
1973. június 26., kedd Egy volt rongylabdatulajdonos tűnődései Nem is tudom, illő-e előhozakodni azzal, hogy nekem valaha rongylabdám volt. Annál is inkább, mert ez csak részben igaz. Rongylabdám is volt. Meg egy gumilabda, ami hamar kilyukadt, de hogy kárba ne vesszen, minden meccs előtt friss szénával tömtük, amíg kikerekedett. Szénát meg bőven termett az erdő széle. Szabad-e ezzel előhozakodnom éppen most,amikor Dunaújvárosban olimpiást játszanak a gyerekek és övék a világ összes bőrlabdája? Hát. . . prédikációt tartani nem érdemes, de gondolkodni szabad is, kell is. A gyerekek biztosan nem olvassák el ezt az írást (mért versenyeznek), így hát magunk között vagyunk, mi régi rongylabdások, akiknek nem olimpiára, de a szomszéd faluba utazni is esemény volt. Mi mindent csináltunk, mi mindent átéltünk, láttunk már azóta?! Miért kellene éppen ezert új tréningruhába bújt gyerek láttán meghatódni? Keményen megdolgoztunk mi többek között minden melegítőért is, mindenért, semmit sem kaptunk ingyen és talán már többet is érdemelnénk, sőt előbbre is lehetnénk. Talán. Ez a talán feszít, nyom bennünket, ez tesz néha szkeptikussá, közömbössé, idő előtt fáradtá, elvégre „joga van az embernek is kipukkadni”. Tulajdonképpen joga van. Ám ezt a leeresztést nem lehet friss szénával kerekdedre korrigálni. Lelkiismereti kérdés az, hogy ki, mire gondol az országból összesereglett vidám, boldog, egészséges, gondtalan gyerekek láttán: arra-e, hogy de jó nekünk, vagy arra-e, hogy a szomszédnak többje van. Mert tulajdonképpen mindkettő igaz (lehet). Történelmi örökség, hogy végletek között éljünk. Még lábunkban a nehéz, átvizesedett rongylabdák súlya, a múltunk, az indulás, még érezzük a dombra érés jóleső fáradtságát, de sajnos már látjuk, hogy a cél távolibb, semmint hittük volna, amikor utolsót rúgtunk a rongylabdába, mintha a dombraérés első mámorában közelebb hazudtuk volna önmagunknak azt, amit elérni szerettünk volna. Mércéink, vívódásaink, belső végleteink magunknak valók. Magunkban lehetünk következetlenek, egyszerre tudhatjuk a két végletet, hogy honnan indultunk el, és hogy hová szerettünk volna már elérni. Az egyik büszkeséggel tölthet el bennünket, a másik alkalmasint el is kedvetleníthet. Mondom, magunkban, magunk között. De ha gyerek áll elénk, mértéket kell változtatni. Az úttörőolimpia résztvevője már nem fogja soha sem megérezni a rongylabda súlyát és ezért más szemmel nézi saját új melegítőjét is. De kedvetlenségünket sem érti meg, vagy könnyen félreérti. Egy generáció örömei és kételyei nem ruházhatók át. Az az úttörőolimpikon, aki szombaton este a világ legtermészetesebb dolgának tekintette, hogy őt egy város, sőt egy egész megye ünnepli, hogy gondját viselik és már-már kényeztetik, nem érti, hogy mi miért hatódtunk meg ezer új tréningruha és ezer gyerek láttán. Nem is volna jó, ha értené. Neki más a dolga. Ma az, hogy gyerek maradjon, holnap pedig az, hogy büszke legyen tegnapjára (a mi jelenünkre) de már egy kicsit bántja az, hogy nem ért olyan magasra, mint szerette volna. Miskolczi Miklós Dunaújvárosi Hírlap Együttműködési szerződés a vendéglátásról - a lengyel-magyar barátság jegyében Szerződés aláírására kerül sor a közeljövőben a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat és a Nowa-Huta-i Kohászati Kombinát munkásellátási igazgatósága között. A megállapodás fontosságáról és szerepéről Barnaki Ferenc, a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat igazgatója a következőket mondotta: “ A Nowa-Huta-i Kombinát évek óta keresi a kapcsolatot városunkkal, a Dunai Vasművel. A gyár KISZ-bizottsága a közelmúltban kötött szocialista szerződést a lengyel fiatalokkal, azóta mi is lefektettük egy megállapodás írásos alapjait. Ebben kétirányú kapcsolat felvételének lehetőségét vetettük fel. A szakmai vonatkozásokon túl — ahol az üzletvezetők, szakácsok és felszolgálók szakmai tapasztalatcseréjéről tárgyalunk — csereüdültetést is meg kívánunk valósítani a lengyel partnerrel. Csemegi Mihály termelési és értékesítési osztályvezető vezetésével a közelmúltban vendéglátó küldöttség járt Nowa Hután. Tapasztalatait az alábbiakban összegezte az osztályvezető: — Sok, számunkra újszerű dolgot láttunk, tapasztaltunk, sok mindenben azonban mi tartunk előbbre. Vonatkozik ez elsősorban az önkiszolgáló rendszerre, ami elég kezdetleges fokon áll barátainknál. Megegyeztünk, segítünk nekik ennek fejlesztésében. Étkeztetésben elsősorban a tejes ételek készítésében és a nyers saláták alkalmazásában van mit tanulnunk. Véleményünk az, hogy a tizennyolc tálalót munkásellátási foglalkoztató igazgatósággal kötendő szerződés mindenképpen hasznos lesz mind az emberi mind a szakmai kapcsolatok vonatkozásában. T. Z. Tanács — egy életre Látogatás az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben „Mi leszel, ha nagy leszel?” Az általános iskola elvégzésekor válik különösen fontossá ez a kérdés. S a helyes választ nagyon nehezen találja meg sok szülő és gyermek. A megalapozott döntés elengedhetetlen feltétele tájékozottság. A többféle kí nálkozó lehetőség közül az tudja kiválasztani a legmegfelelőbbet, aki összehasonlítást tud tenni a különböző alternatívák között. A pályaválasztással kapcsolatosan ez azt jelenti, hogy alaposan ismerni kellene több száz szakmát, azok pályakövetelményeit, előnyös és nehéz oldalait, de ismerni kellene a népgazdaság jelenlegi és a jövőben várható munkaerőszükségletét. Mindezt összhangba kell hozni a pályát választó fiatal egyéniségével, adottságaival és elvárásaival. Erre a feladatra egyedül nem vállalkozhat egyetlen szülő, egyetlen pedagógus sem. Megfelelő áttekintés és ismeretanyag nélkül nem lehet helyes tanácsot adni. Országosan egységes elvek szerint működő, megfelelő információkkal rendelkező tanácsadó hálózatra van szükség, amely segít eligazodni a szakmák útvesztőjében, amelyik útmutatást és megnyugtató tanácsot tud adni arra az igazán nem lényegtelen kérdésre: mivé legyen a serdülő fiatal, ha megnő? < Budapesten a Lottó Áruház közelében, a Nyár utca 9-ben található meg az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. Az itt dolgozó szakemberek, tudományos kutatók azon fáradoznak, hogy mind több diák választhasson magának megfelelő foglalkozást, szakmát. Az intézet tudományos munkatársa, Pa 1thy Éva a következőképpen jellemezte az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkáját: * — A mi elsődleges feladatunk a kutatómunka. Az intézetünkben dolgozó közgazdászok hazánk távlati fejlesztéséből, a nálunk fejlettebb országok példáiból következnek arra, milyen váltó......ok várhatók egyes szakmákban a következő évtizedekben, s melyik szakmának mekkora szerep jut a népgazdaság egészében. Pszichológusok, szociológusok foglalkoznak a munkalélektan kérdéseivel, a személyiség és az egyes munkakörök viszonyával. lett szakmai segítséget Emelés elvi irányítást adunk az egyes megyékben működő pályaválasztási intézeteknek, és koordináljuk azok munkáját. Továbbá ellátjuk információval, nyomtatványokkal, szakkönyvekkel a megyei pályaválasztási tanácsadó intézeteket és az iskolákat. Például elkészítettük 188 szakmáról valamint 38 felsőfokú képesítést követelő foglalkozásról a pályakövetelményeket, jellegét ismertető a munka összeállítást. Ezt könyv formájában is megjelentettük és eljuttattuk a pályaválasztással foglalkozó szakemberekhez. Házi stúdiónkban hangos riportokat szerkesztünk rádiós újságírók közreműködésével, amelyek megismertetik a hallgatókkal a különböző szakmákat. Mi sokszorosítjuk ezeket a hangos riportokat s a magnószalagot megküldjük térítés ellenében a megrendelő iskolának. Mostanáig negyven szakmáról készült ilyen riport. # A pályaválasztási tanácsadás szervezeti rendszeréről, mai feladatairól dr. Rit óók Pálné kandidátus, az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet tudományos csoportvezetője a következőket mondotta: “ A pályaválasztási tanácsadás szervezeti rendszere az 1971 júliusában megjelent 1029/1971. számú kormányhatározatot követően épült ki. Megalakultak a megyei tanácsok munkaügyi osztályai alá rendelt megyei pályaválasztási tanácsadó intézetek, amelyeknek munkája szorosan kapcsolódik iskolarendszerünkhöz. A megyei intézeteknek kell segítséget nyújtaniuk a pedagógusoknak, akik végeredményben a legjobban ismerhetik tanítványaik képességeit, adottságait, érdeklődési körét, hogy ők, mármint a pedagógusok hatékony segítséget adhassanak diákjaiknak egész életükre szóló elhatározásaik meghozatalában. Egyes iskolákban a pedagógusok ezirányú munkáját a pályaválasztási felelősök fogják össze. Ma már országosan több mint négyezer pedagógus végzi ezt a szép és nem könnyű feladatot pályaválasztási felelősként. Ők tartják a közvetlen kapcsolatot a megyei intézetekkel, és ők fogják össze az iskolákban folyó pályaválasztással, pályairányításssal kapcsolatos munkát. Napjainkban erősödő tendencia a pályaválasztási felelősök járási, városi munkaközösségeinek alakulása. A munkaköösségek jól összefoghatják egy-egy kisebb területi egység pályaválasztással és tanácsadással foglalkozó szakembereinek Az idén vette tevékenységét, kezdetét az ipari és mezőgazdasági üzemekben a pályaválasztási megbízottak kinevezése. Ezidáig az ipari üzemek felében, a mezőgazdasági üzemeknek viszont alig tíz százalékában történt ez meg. Az üzemi megbízottak módszertani segítséget kapnak a megyei pályaválasztási intézetektől, s az ősszel tanfolyamokat is szervezünk számukra. Az üzemi pályaválasztási megbízottak és az iskolai pályaválasztási felelősök együttműködése szorosabb kapcsolatot teremt tanintézetek és a munkahelyek között, ami végeredményben megkönnyíti a pedagógusok tanácsadó munkáját. A jövő feladatait, elképzeléseit Nagy László, az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója fogalmazta meg: — A cél az, hogy a jövőben a pályaválasztási tanácsadás az iskolai oktató- és nevelőmunka szerves részévé váljék, és ebben szerepet vállaljon minden pedagógus. Éppen ezért a jövő évtől új tantárggyal ismerkednek meg a leendő pedagógusok. Megkezdődik ugyanis a pályaválasztási tanácsadás ismereteinek az oktatása a tanintézetekben. I ., & A adás pályaválasztási tanácsfolyamatosan kiépülő szervezete, mind hatékonyabb munkája megkönnyíti a választást a gyermekeknek és szüleiknek. Az egyén és a társadalom számára is nyereség, ha mind többen elégedettek választott szakmájukkal. Csongor György Dunaújváros vonzása elsősorban munkahely szempontjából szembetűnő. Második helyen lehet említeni a dunaújvárosi iskolák vonzását, évi átlagban 30—10 gimnazista, 40—50 ipari tanuló, szakközépiskolás és néhány főiskolás diákja van Perkátának. A diákok zöme naponta ingázik lakóhelye és iskolai székhelye, Dunaújváros között. Talán leginkább kulturális vonatkozásban „sikkad el” városunk közelsége.” A helyiek szerint a Kohász labdarúgó-mérkőzéseket látogatják, de színházba, hangversenyre (!) már nem járnak be Dunaújvárosba. Perkátán — más, közeli településekhez hasonlóan — nem ismerik Dunaújváros kulturális (havi) programjait. Nyilván lenne rá lehetőség, hogy a Bartók Béla Művelődési Központ rendszeresen eljuttasson néhány, havi műsorfüzetet a környező községek kultúrházaiba. Nagy segítséget jelentene és hálásak lennének érte. Mokryné tanácstitkár szerint is több munkás—paraszt találkozóra lenne szükség. A falusi ember hajlamos az elzárkózásra, nehezebben barátkozik, mint a városi. Véleményem szerint városunk egyes üzemeinek néhány szocialista brigádja testvérkapcsolatot építhetne ki a környező községek téeszeinek kapcsolattartásra vállalkozó brigádjaival. Lehet, hogy volt már hasonló kezdeményezés, de hogy most szélesebb alápokon kellene elkezdeni, az biztos. A KÖZSÉG „ÜZEME" A községben két mgtsz van jelenleg (Kossuth és a Magyar—Kínai Barátság Mgtsz). Az utóbbi tsz nagyságában és termelési értékeit tekintve a község üzemének tekinthető. A tsz 1959-ben öt tszből Május 1. Tsz néven alakult meg, 1961 óta viseli mai nevét. A tagok száma 704 fő, ebből 300 nyugdíjas és járadékos — tájékoztatott a tsz életéről Magyar Lajos tszelnök. A tsz jó szakembergárdával rendelkezik (nyolc agrármérnök, hét technikus), 10 szakembert „saját” nevelésűnek mondanak. Jelenleg 13 fő társadalmi ösztöndíjasuk tanul a különböző iskolákban. Az utóbbi években igen sok fiatalnak biztosították a tanulás, szakmaszerzés lehetőségét. A géptelep 118 fős munkásgárdája kivétel nélkül szakmunkásokból áll, az építési részlegnél 15 fő, az állattenyésztésben (még csak) 10 fő, a növénytermesztésben 6 fő szakmunkás dolgozik. A tsz a környék egyik legdinamikusabban fejlődő mezőgazdasági üzeme (az utóbbi években) évente 8—10 millió forintot ruház be rendszeresen, a beruházások közül kiemelkedik a 300 férőhelyes (15 millió forint értékű) tehenészeti telep. A tsz-elnök igen reálisan ítéli meg a jövő alakulását: „alapelvünk az, hogy a mezőgazdasági tevékenységből kell megélnünk, itt a községben. Amíg van mit tennünk, fejlesztenünk, addig nem létesítünk ipari segédüzemeket.” A tagok átlagjövedelme évi 2T ezer forint. Ez a háztájival együtt biztos megélhetést nyújt. „Aki nálunk dolgozik — mondja az elnök — nemigen akar elmenni, persze voltak akik elmentek, de többségük visszajött.” A mezőgazdaság természetesen nem tudná eltartani az egész falut — veti közbe Kovács Pálné személyzeti vezető —, de így is csak a mi téeszünk kétezer helyi lakos megélhetését biztosítja. A Magyar—Kínai Barátság Mgtsz tagsága érezhető módon kiveszi részét a helyi ügyek vitézéből. A 49 főt számláló községi tanácsba 22 főt választottak be a tsz a tagjai közül. A tagság mintegy egytized részének van társadalmi, választott megbízatása, azaz 70 fő dolgozik a község különböző testületeiben. A tsz vezetősége megállapodást kötött a (Győri kastélyban lévő) általános iskolával: fuvarban, az alkalmi fuvarok biztosításában is segítenek. A tsz több ízben autóbuszt biztosított az iskolai kirándulásokhoz. Az iskola (belső) építési költségeihez 200 ezer forintos összeggel járult hozzá. Az utóbbi évek hagyományai közé számít az is, hogy az arra érdemes gyerekeknek társadalmi ösztöndíjakat ajánlanak fel, a továbbtanulók számára már eleve biztosítják az elhelyezkedési lehetőséget. A tsz-ben jelenleg 11 kombájn, 43 traktor stb. biztosítja azt, hogy egyre kevesebb „gyalog”-munkával lehessen termelni. Az évek óta gondot okozó gabonatárolást is hamarosan sikerül megoldani, még ebben az évben felépül a 300 vagonos gabonatárház. A tsz működéséhez hozzátartozik, hogy immár második éve önelszámolási rendszerben gazdálkodnak, négy főágazatban (növénytermesztés, állattenyésztés, gépüzem, építészeti részleg) folyik a termelés. A részlegek, ill. ágazatok önállóan rendelkeznek a beruházási összegekkel tervteljesítés, ill. túlteljesítés esetén (a termelés értékének 16%-át kitevő) jövedelem-prémiumban részesülnek a többletértéket előállító személyek. A körültekintő gazdálkodással sikerült elérni, hogy bátran elmondhatják: új tagfelvétel egyelőre nincs! Dr. Lagzi István 3. ofcfoF Jlemn Ládánkáéi Zsigó Jánosné, a dunaújvárosi szociális otthon vezetője szerkesztőségünkbe küldött levelében — több hozzáforduló érdeklődő miatt — a következőket írja: — A Hírlap június 15-i számában adtak hírt arról a sajnálatos eseményről, hogy Markovics Zoltán 85 esztendős ercsi lakos szociális otthoni gondozott öngyilkos lett. Az idős ember nem a dunaújvárosi szociális otthon lakója volt.