Dunaújvárosi Hírlap, 1974. február (19. évfolyam, 9-16. szám)

1974-02-01 / 9. szám

VILÁG, PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK1 Mi legy a mérce ? Vállalatoknál, üzemekben és intézményekben most ké­szülnek az elmúlt év ered­ményeit értékelő mérlegek. S ezekben a napokban mérik le ugyanezeken a hogy a szocialista helyeken, brigádok mit tettek az elmúlt évben a termelés frontján, a szo­cialista közösségi élet formá­lásában, mennyit tanultak, fejlődtek, gyarapodtak tudás­n­em­, és lemérik majd azt is, hogyan képviselték saját kö­rükben a munkáshatalmat­ .Volt időszak, amikor mér­cét kerestünk a mérésre, másokkal való összehasonlí­a­tásra. Nem egyszer egymás ellenére és­ túllicitálására tö­rekedve. Százalékokba és pontokba szorítva a külön­böző feltételek között dolgo­zók, és különböző alapokról indulók tevékenységét. mércék legtöbbször felmond­­­ták a szolgálatot, bebizonyít­va, hogy irreális dolog a szo­ciális, a brigádok szerteágazó tevékenységének hasznossá­ga,, lendítő erejét, közösség­­formáló hatását sablonokba préselve egymás mellé tenni. A politikai, gazdasági és­­ a tartalmi célok ismertek. A mérce nem lehet más, mint az, hogy adott kollektívák, adott munkahelyek szocialis­ta brigádjai, korábbi helyze­tükhöz hasonlítva — saját maguk — mennyivel tettek többet, mennyivel dolgoztak jobban, hatékonyabban munkahelyi politikai, gazd­­a­sági és társadalmi célok megvalósításáért. Önmaguk­hoz mérve önmagukat, meg­vizsgálni a fejlődés és a le­maradás, az előrelépés és a megtorpanás különböző té­nyezőit. Ez az önvizsgálat, ez az elemzés adhatja meg az elbírálás alapjelt, hogy a kol­lektíva jogosult-e a szocialis­ta cím viselésére, újabb fo­kozat elérésére. A viszonyítás azonban mégsem maradhat meg szűk­ brigádkeretek­ között. Mert azt is meg kell alaposan vizsgálni, hogy abban a na­gyobb közösségben, ahol a brigádok tevékenykedtek, h­ogyan érvényesül a na­gyobb önállóság, az egyéni és kollektív kezdeményezések mennyire bontakozhattak ki, a­ helyi gazdasági, politikai és társadalmi vezetők milyen­­ segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a szocialista brigádok valóban tartalmas verseny­vállalásokat­ tehessenek. Olyanokat, amelyek a mun­kahelyek, és a vállalat egé­szének munkáját is hatéko­nyabbá tehetik. Hiszen itt találkoznak a munkahely, a vállalat és a népgazdaság érdekei. Az értékeléseknek egyben arra kell irányulniuk, hogy­­ már az új követelmények megfogalmazást nyerjenek. Tehát nemcsak a múltat kell vizsgálni, hanem felhasználni az alkalmat­ annak előrevetí­tésére, hogy milyen nagy fel­adatok várnak a szocialista brigádokra az elkövetkező időben. Pártjink Politikai Bizottságának állásfoglalása e kérdésben hangsúlyozza: ..a szocialista brigádmozga­­lom milliós tömegereje job­ban éreztesse hatását, és eredményeit a soron lévő gazdasági feladatok megvaló­sításában" . E cél megvalósításához az szükséges, hogy a szocialista brigádok értékelésekor a bri­gádmozgalom fejlődését se­gítő kérdésekről is tárgyal­janak. Arról, hogyan lehetne kialakítani az erkölcsi és anyagi ösztönzés eddiginél hatékonyabb hogy fokozódjék módszereit, a termelő, az alkotó munka társadalmi rangja, a fizikai munka megbecsülése. Hogyan lehet­ne az üzemi demokrácia tar­talmát, formáit magasabb szintre emelni; hogyan le­hetne a gazdasági és társa­dalmi vezetők rendszeres, közérthető tájékoztatásával biztosítani, hogy a dolgozók az üzem, a vállalat egészét érintő döntések előtt vélemé­nyüket javaslataikat elmond­hassák, mindezzel megvaló­sítva a vállalaton, üzemen belüli munkáshatalmat. Legyen tehát az értékelés egyben olyan fórum is, ahol áttekintik az üzem helyzetét, abba illesztik bele a brigád tevékenységét és mérik, ho­gyan felelt meg a brigád a termelés mennyiségi és mi­nőségi követelményeinek, és mit tett maga a brigád a mozgalom szocialista jellegé­nek erősítéséért. Minden verseny jellemzője, velejáró­ja, hogy vannak benne elsők, másodikok és sokadikok. Az élenjárók munkájának érté­kelése módot ad arra, hogy a derékhad tapasztalatokat szerezzen belőle saját továb­bi munkájához. Az élenjá­róknak egyben feladatuk is — hiszen ettől szocialista a brigádverseny —, hogy sze­mélyes és kollektív példamu­tatásukkal brigádtársaik elé új, reális, de magas szintű, mozgósító hatású elvárásokat állítsanak. A szocialista brigádmozga­lom társadalmi helyét és megbecsülését mutatja: pár­tunk Politikai Bizottsága fel­hívta a gazdasági és társa­dalmi vezetők vezető funkciók figyelmét a betöltésére alkalmas brigádvezetők és tagok kiemelésére, rendsze­res képzésére, a gazdasági és társadalmi testületekbe való bevonására. Nemcsak érde­mes, hanem fontos megvizs­gálni, hogy e hosszabb távú feladat és cél érdekében mi­lyen lépéseket tettünk már eddig. Társadalmunk nem nélkü­lözheti a szocialista brigá­dokban felgyűlt tapasztalato­kat, a munkájukat hivatás­nak tekintő szocialista bri­gádvezetők és társaik meglá­tásait, tettrekész munkáját, öntudatos szemléletét. Szük­séges tehát, azt is megmérni, hogy a helyi gazdasági és társadalmi vezetők milyen segítséget adtak a szocialista brigádoknak, biztosították-e vállalásaik teljesítéséhez még kedvezőbb feltételeket, a úgy ahogyan azt a társadal­mi elvárások számukra is megszabták.­­ Tévedés ne essék, a szo­cialista brigádok éves mun­kájának értékelésekor nem­csak helyezéseket kell meg­állapítani, nemcsak a jutal­mak, elismerések ügyében kell dönteni, hanem fokozni az igényt a szocialista bri­gádban, hogy élni tudjanak a munkáshatalom jogaival, hogy még jobban érezzék munkahelyükön tulajdonosi felelősségüket. Sasvári György Még az idén megkezdődik az új autóbuszpályaudvar építése Meddig fog tartani az ideiglenes állapot a Béke té­ren, teszik fel sokszor és so­kan a kérdést városunkban. Most örömmel tájékoztathat­juk arról olvasóinkat, hogy eldőlt végre az új pályaudvar ügye, s remélhetőleg két éven belül korszerű, 28 ko­csiállásos új autóbuszpálya­udvar fogadja a Dunaújvá­rosba érkezőket. Soós Imre, a városi tanács elnökhelyettese elmondotta, hogy 28-án, hétfőn a városi tanács vezetői tárgyalást folytattak Papp Jánossal, a Volán tröszt vezérigazgató­­helyettesével, Kocsis Tibor­ral, a 14. Volán vállalat igaz­gatójával, Veres Alberttel, az UVATERV tervezőmérnöké­vel a létesítendő új dunaúj­városi autóbuszpályaudvarról. Megállapodás született a megbeszélésen arra nézve, hogy a Volán tröszt késede­lem nélkül megrendeli az UVATERV-nél a dunaújváro­si autóbuszpályaudvar ter­veit. — Kérésünk az volt­­ az UVATERV-től, hogy a beru­házási programot készítsék el 1974. március 15-ig. Mi, a vá­rosi tanács részéről szeret­nénk egy hónapon belül, az­az április 15-ig jóváhagyni az elkészített beruházási prog­ramot. A kiviteli terv a meg­állapodás szerint két ütem­ben készül. Kértük, hogy az alépítmény kiviteli tervét ez év július 31-re, a felépít­mény kiviteli tervét pedig az év végére készítse el az UVATERV. Szeretnénk, ha az alépítmény megépítésé­hez már az idén szeptember­ben hozzákezdhetne a Be­tonútépítő Vállalat, s maga a­­ pályaudvar 1975. április 1-re­­ el is készülne, a pályaudvar­­ épülete pedig 1975. december­­ végére készen lenne.­ Mint ismeretes, a dunaúj­­i városi autóbuszpályaudvar végleges helye a Vöröshadse­­­­reg útja, Szórád Márton út, Apáczai Csere János út által közrefogott háromszög alakú terület. iiiiiiiiiiiiiiiiimiimiitiiiifimiiiiii XXIV. évf., 9. szám 1974. febr. 1., péntek /9 Húsz év alatt tíz­millió tonna vas Az idén húsz esztendős a dunaújvárosi nagyolvasztó­mű. Húsz esztendő alatt a két vasolvasztó több, mint tíz­millió tonna vasat adott a népgazdaságunknak. Az első csapolás február 28-i husza­dik évfordulójára ez a men­­­nyiség meghaladja a tízmillió­­ 450 ezer tonnát. A nagy­olvasztómű I. sz. kohóját 1954 óta háromszor, a II. ko­hót 1957. okt. 17. óta kétszer építették át, korszerűsítették. A két kohó együttesen az 1958. évinél ezer tonnával többet, átlagosan 2200 tonna vasat csapol naponta. A húsz év alatt a saját acélmű és a hazai öntödék ellátásán kívül majdnem 700 ezer tonna vasat expor­táltak, többségében tőkés piacra. v | MA: AZ ANYASÁGI SEGÉLY ÚJ FELTÉTELEIRŐL AZ OLAJVÁLSÁG HATÁSA­­ A KÖZLEKEDÉS-SZERVEZÉSRE ? * ^ 2 A VÁROS IVÓVÍZELLÁTÁSÁNAK ? JELENE ÉS JÖVŐJE ^ 2 | 1 NÉPESEDÉSPOLITIKA BÉBI- ÉS GYERMEKCIPŐBEN ELBESZÉLVE \ | | ISMERI ÖN A TEJUTAT? } * 1 A SPORTEGYESÜLETEK­­ 1973. ÉVI ÖSSZESÍTETT RANGSORA A ‡ Több tehetséges fizikai munkást a vezetésbe A káderpolitikai és személyzeti munka a városi pártbizottság ülésének napirendjén A városi pártbizottság szerdán, január 30-án ülést tar­tott. A pártbizottsági ülés napirendjén a párt- és tömegszer­vezetek kádermunkájáról, az állami személyzeti munka hely­zetéről szóló jelentés szerepelt, amelyet Sárosi József, a vá­rosi pártbizottság első titkára terjesztett elő. A jelentést tizenhárom felszólalás után a testület több kiegészítéssel elfogadta. Napirendre került továbbá az 1970. évi városi küldöttértekezleten hozott helyi párthatározatok végrehaj­tásának tapasztalatairól szóló tájékoztató jelentés, amely a testület három évi munkájának áttekintő mérlegét adta. A pártbizottság jóváhagyta az­­ 1974. évi­ feladattervet és az első félév munkatervét. Majd a felettes pártszervek hatá­rozatának megfelelően várospolitikai munkabizottságot vá­lasztott. Ennek elnöke Kóréh Sándor, a városi pártbizottság titkára, titkára Péter Mihály, a városi pártbizottság csoport­­vezetője, tagjai: Soós Imre, a városi tanács elnökhelyettese, dr. Horváth Aurél, a MTESZ elnöke, a vasmű metallurgiai főosztályának vezetője, Balla József, a Dunaújvárosi Ter­vező Iroda főmérnöke, Baranyai Ferenc építészmérnök, Tu­­boly János, a vasmű beruházási főosztályának vezetője, és Simon Sándor, a vegyesipari vállalat főkönyvelője. Utolsó napirendként a városi pártbizottság első titkára szóbeli tá­jékoztatót adott a pártbizottságnak a testület két ülése kö­zött végzett végrehajtó bizottsági és apparátusi munkáról. A tájékoztatót a pártbizottság tudomásul vette A városi pártbizottság több órás vitában alakította ki álláspontját a párt- és tömegszervezetek kádermun­kájáról, az állami személy­zeti munka helyzetéről és jelölte meg a további fel­adatokat. Megállapította, hogy városunkban a káder- és személyzeti munkában alapvetően érvényesülnek pártunk káderpolitikai elvei. Mind a választott, mind a kinevezett vezetők esetében érvényesül a politikai meg­bízhatóság, a munkásosztály ügye iránti elkötelezettség elve, amely szakértelemmel és megfelelő vezetői készsé­gekkel kell, hogy párosul­jon. Emelkedett a vezetők iskolai végzettsége és álta­lános műveltségi színvonala. Pozitív változások tapasz­talhatók a vezetők korössze­tételében: mind több har­minc éven aluli fiatal kerül párt, tömegszervezeti és gaz­dasági vezetői posztra. Du­naújvárosban a megválasz­tott illetve kinevezett veze­tők száma 5261, közülük 49,5 százalék tagja a párt­nak, 34,3 százalékuk fizikai munkás, 37,2 százalékuk nő és a harminc évnél fiatalabb korosztály 36 százalékot kép­visel. A fenti adatokból ki­tűnik, hogy a megválasztott és kinevezett vezetők ilyen szempontból vizsgált arányai megfelelőek, kivéve a fizi­kai munkások részvételét a város politikai vezető testü­leteiben, a pártszervezetek és a tömegszervezetek veze­tőségében. Számításba kell venni ugyanis, hogy váro­sunkban a foglalkoztatottak 78 százaléka fizikai munkás, így a közélet vezető poszt­jain a jelenleginél lényege­sen magasabb arányt kel­lene képviselniük. A pártbi­zottság felhívta a pártszer­vezetek figyelmét, hogy legközelebbi választások al­a­kalmával erre a szempontra különös figyelmet fordítsa­nak. A pártbizottság állást fog­lalt abban, hogy a kineve­zett gazdasági vezetők poli­tikai elkötelezettsége, szak­ismeretük, iskolai végzettsé­gük megfelel a követelmé­nyeknek, nagyobb igényt kell azonban támasztani bi­zonyos munkakörökben az idegen nyelvek ismeretére és más, a beosztással kapcso­latos igényre. A gazdasági vezetők több­ségénél kedvező erkölcsi szemlélet tapasztalható. Nem­­ hagyható azonban figyelmen kívül, hogy több esetben gazdasági vezetőink a cso­portérdekeket, sőt nem egy esetben az egyéni érdekeket a közérdek, a társadalmi ér­dek fölé helyezik. A vezetők b­izonyos csoportjainál ta­pasztalható a munkások iránti közömbösség­. Az utób­bi időben öt felsőszintű és 43 alsóbb szintű vezető ellen kezdeményeztek fegyelmi el­járást, közülük többet­­ alkal­matlanság, illetve visszaélés miatt funkciójukból leváltot­tak. A vezetők egy része el­zárkózik a közéleti tevékeny­ség elől, másoknál a túlzott megterhelés jelei mutatkoz­nak. A pártbizottság véleménye szerint jelenleg­ is többen vannak vezetői poszton olya­nok, akik tisztségükre alkal­matlannak, vagy méltatlan­nak bizonyulnak. Sajnálatos módon az ellenőrző és irá­nyító szervek munkájában helyenként tapasztalható megalkuvó magatartás miatt az alkalmatlanságot vagy méltatlanságot hosszú idő múlva mondják ki, amikor az illető vezető helyzete környezetében már tartha­tatlanná válik. Vannak ve­zetők, akik elzárkóznak at­tól, hogy teljes értékű he­lyettest neveljenek ki maguk mellett, e mulasztásukkal mintegy bizonyítva „pótol­­hatatlanságukat”. Más ese­tekben tapasztalni lehet, hogy gazdasági vezetők me­reven elzárkóznak attól, hogy környezetükben tehetséges, rátermett fizikai munkáso­kat vezető posztokra állítsa­nak. Sajnálatos módon gondok megoldását gátolja a­­ pártszervezetek egy részének passzív magatartása is. A kritikai légkör hiánya nem egy pártszervezetnél azt eredményezi, hogy a káder­munkával kapcsolatos véle­ményt vagy ellenvéleményt a kommunisták ritkán fogal­maznak meg A Dunai Vasműnél és a Papírgyárnál történtek kez­deményezések, h­ogy tervsze­rű továbbképzéssel a fizikai munkások legjobbjait alkal­massá tegyék vezető posztok betöltésére. E kezdeményezé­sekről a városi pártbizottság elismeréssel nyilatkozott. Mint ismeretes, bizonyos munkaköröket betöltő veze­tőkről időről időre írásos minősítés készül. A pártbi­zottság ajánlatosnak tartja a vezetők kinevezése és minő­sítése előtt a vezető környe­zetét, munkatársait szélesebb körben megkérdezni, ezzel mintegy továbbfejleszteni a személyzeti munka demokra­tizmusát. Tarthatatlan ugyanis az a nézet, amely a politikai végzettséget azono­sítja a politikai alkalmas­sággal, illetve az oklevelet vagy diplomát a szakmai hozzáértéssel Ilyen szemlélet esetén elsiklik a joggal el­várt szocialista vezetői ma­gatartás és a vezető szemé­lyiségének szerepe, jelentő­sége. Szükséges valamennyi vezetőt mindennapi munká­ja során minősíteni: elisme­réssel, bírálattal, jutalmazás­sal és a mindennapi munka értékelésének más megnyil­vánulásaival. Az a megalku­vásból fakadó törekvés, hogy a vezetők hibáinak feltárá­sától eltekintenek, formálissá és sematikussá teszi a minő­sítéseket, a minősítések kö­zött elsikkadnak az emberi értékek között feltétlenül meglévő valóságos különb­ségek. A személyzeti apparátus helyzetét elemezve a városi pártbizottság ismételten le­szögezte, hogy a legfőbb káderes” mindenütt az adott terület első számú vezetője. A személyzeti apparátus a vezető érdemi, segítője ká­derpolitikai kérdésekben. Városunkban közel negyve­nen foglalkoznak személyzeti munkával. E személyzeti apparátus politikai és szak­mai felkészültsége megfe­lelő, többségük nagy gyakor­lattal, tapasztalattal rendel­kezik. E munka fontosságát mutatja, hogy végleg sike­rült szakítanunk azzal a ko­rábbi gyakorlattal, hogy olyan embereket, akik más területen alkalmatlannak bi­zonyultak, személyzeti mun­kára irányították. A városi pártbizottság ál­tal elfogadott feladattervben hangsúlyt kap többek között a jelenlegi vezető állomány felülvizsgálása; a tehetséges, rátermett munkásoknak, fi­ataloknak fokozottabb bevo­nása a vezetésbe; a vezető­­képzés tervszerű megoldása, a minősítések tartalmi szín­vonalának továbbfejlesztése. A városi pártbizottság végül, állást foglalt amellett, hogy választott, illetve kinevezett vezetők ügyeinek eldöntésé­ben a felettes szervek min­den esetben kérjék ki azok véleményét, akik az illető közvetlen környezetében él­nek és dolgoznak. N. J.

Next