Dunaújvárosi Hírlap, 1974. március (19. évfolyam, 17-25. szám)

1974-03-01 / 17. szám

Hétszáz szakember Egy városnak, és az adott város minden lakójának rendkívül hasznos lehet, ha a helyi szakemberek közül mind többen akadnak olya­nok, akik tudásukat a közös tevékenység révén egymás által felerősítve, tudományos ismereteiket bővítve kíván­ják e meghatványozott szak­értelmet a várospolitika szol­gálatába állítani. Ma, Duna­újvárosban egy ilyen irányú törekvésnek lehetünk tanúi, hiszen a MTESZ helyi cso­portjának a tagegyesületben hét különböző immár hét­száz tagja van, de talán en­nél is fontosabb, hogy a vá­ros vezető testületei mind jobban igénylik, sőt egyre inkább nélkülözhetetlennek tartják a MTESZ helyi tag­­egyesületeiben és bizottságai­ban szakvélemények, javas­latok, munkatervek, távlati programok formájában fel­szabaduló hallatlan szellemi energiát. A MTESZ hétszáz dunaúj­városi tagját képviselő kül­döttek a hét elején tartott közgyűlésen okkal határoz­tak úgy, hogy további mun­kájuk során messzemenően igénylik a város vezető tes­tületeivel, mindenekelőtt a városi pártbizottsággal való szoros kapcsolatot, hiszen a kölcsönös kapcsolat fenntar­tása nélkül a MTESZ mun­kája öncélúvá válna, amiben egyetlen szakember sem lel­het örömet. Ez a kapcsolat eddig is kölcsönös igyekezet eredménye volt, amit az ér­dekek egybeesése inspirált. A várospolitika a szakértel­met, a közhasznú szakérte­lem pedig az optimális meg­oldások kutatását támogató várospolitikát nem nélkülöz­heti. K­ét esztendővel ezelőtt a MTESZ helyi szervezeté­nek megalakulásához szüksé­ges személyi és szervezeti feltételek felmérését, illetve megteremtését a városi párt­bizottság szorgalmazta. A szakemberek három éves szervező­i munkája eredmé­nyeként alakultak meg az újabb tagegyesületek, majd 1970. február 18-án a szövet­ség dunaújvárosi csoportja. A tagegyesületeket azóta in­téző bizottság fogja össze, s az eltelt négy év alatt egy sor olyan fontos kérdésben foglaltak állást, amelyekre a helyes választ megtalálni egy város gondja, vagy éppen or­szágos gond Ezért hozták létre a városfejlesztési, az oktatási bizottságot, ame­lyek, mint szakemberekből álló társadalmi bizottságok igyekeznek a városi tanács segítségére lenni. Ezért ren­dezték meg minden évben a Dunaújvárosi Műszaki Napo­kat, amelyeknek célja nem csupán a műszaki szakterü­letek behatóbb megismerése volt, hanem városunk nép­szerűsítése is. Ezért vizsgál­ták meg az oktatás révén keletkező szellemi értékek hasznosítását városunkban, ezért kutatták a könnyűszer­kezetes program végrehajtá­sának dunaújvárosi lehetősé­geit, különös tekintettel a középületek iránti igény nö­vekedésére. A MTESZ helyi csoportja kezdeményezésére az ország minden városából idesereg­­lettek a szakemberek, hogy Dunaújváros levegő- és víz­­szennyezéséről tanácskozza­nak. A rendezvények száma az elmúlt évben már 119-re nőtt,­ de a MTESZ nem csu­pán rendezvényekkel, hanem puszta létével is szolgálta a várospolitikát. A tagok szá­ma négy év alatt több mint duplájára nőtt, és a felső­fokú végzettségű tagok ará­nya 56 százalékról 46,4 szá­zalékra csökkent, ami pedig azt az örvendetes tényt tük­rözi, hogy a tagegyesületek mind több, viszonylag ala­csonyabb végzettségű, ám nagyobb szakmai gyakorlat­tal rendelkező munkatárs be­vonásával közelebb kerültek a helyi vállalatok gondjai­hoz, amit az is bizonyít, hogy ma a tagság több, mint háromnegyed része üzemben dolgozik. A MTESZ fejlődő, a vá­rospolitikai kérdések iránt fogékony szervezetének se­gítségére szükségképpen igényt tart a városi pártbi­zottság, és a városi tanács sem nélkülözi a szakembe­rekben rejlő, a közös mun­kában felerősödő szellemi energiát, ezt a nagy hajtó­erejű „fűtőanyagot­’. A vá­rosi pártbizottság ezért kérte levélben a MTESZ dunaúj­városi vezetőségét, hogy a megfelelő szakemberek be­vonásával, a városi tanác­­csal együttműködve vegye­nek részt a városfejlesztési tervek kialakításában, a kör­nyezetvédelem körébe tar­tozó kérdések egyeztetésé­ben, a feladatok összehango­lásában. Ezért igényli pártbizottság, hogy a MTESZ a tegyen javaslatot: miképpen lehetne a várospolitikai te­vékenységet továbbfejleszte­ni, ezért kéri, hogy a MTESZ szervezzen tanácskozást a városban élő legszámotte­vőbb értelmiségi rétegek — műszaki, pedagógus, egész­ségügyi — közötti közeledés, a társadalmi együttélés és a közös cselekvés szocialista normáinak kialakítása céljá­ból, ezért kéri, hogy az egye­sületek munkájában az eddi­ginél nagyobb mértékben ér­vényesüljön a munkás-köz­pontúság. S hogy a MTESZ helyi csoportjának hétszáz szak­embere szakavatott segítsé­get fog nyújtani, erre bizto­síték, hogy szándékait és a közgyűlésen elfogadott ter­veik is egybeesnek e város­­politikai feladatok szolgála­tával. Aczél Gábor Újítási hónap a nőknek A Dunaújvárosi Vegyes­ipari Vállalat gazdasági ve­zetése és szakszervezeti bi­zottsága az idén új kezde­ményezésként, a nődolgozók részére írt ki újítási feladat­tervet, s női újítási hónappá nyilvánította a márciust. A mai nappal kezdődő újí­tási háromban azt várják dolgozóiktól, hogy újítási ja­vaslataikkal segítsék elő az anyagtakarékosságot, a­­ mi­nőség javítását. Szívesen fo­gadnak minden olyan újítást is, amellyel az üzemekben levő zajártalmat lehet csök­kenteni­. A szolgáltatási ágazatban dolgozóktól pedig azt kérik, segítsék javaslataikkal az egyes szolgáltatások színvo­nalának emelkedését, a ki­szolgálás kulturáltabbá té­telét. A legjobb javaslatok be­küldőit jutalmazza a válla­lat. Az akcióval a nődolgo­zók újítási kedvét kívánják fellendíteni. MA: A teljes élet igényével * Szolgálatkész szolgáltatás * Eredmények és távlatok * Papírgyári művezetők a munkaszervezésről Március 5-én kulcsátadás a Munkás Művelődési Otthonban Az élsport jövője a városunk iskoláiban A húsz év alatt: több mint tízmillió tonna nyersvas Jubileumi csapolás az 1-es nagyolvasztóban .. az első nagyolvasztó — anélkül, hogy bármelyik alkotásunk értékét is kisseb­­bítenők —­ több nekünk minden eddigi művünknél ” — Többek között e szavak­kal méltatta a helyi lap ko­rabeli száma az új létesít­ményt, amelyből húsz esz­tendőv­el ezelőtt, 1954. feb­ruár 28-án csapoltak először i vasat Húsz évvel később, 1974. február 28-án délelőtt 11 óra előtt néhány perccel a 44 ezer F47. alkalommal bug­­­gyant elő a szikrázó vaspa­tak, és folyt végig a gondo­san előkészített csatornán, amelyen 5 millió 341 ezer 300 tonna forró vas csörgött már le az üstkocsiba. A jubileumi eseményen — és az azt követő ünnepsé­gen, amelyet a Dunai Vasmű Kultúrtermében tartottak­­ meg 15 órai kezdettel — részt vett Takács Imre, a megyei pártbizottság titkára, s Sárosi József, a városi párt­­bizottság első titkára, Soós Imre, a városi tanács elnök­­helyettese, valamint a Dunai Vasmű politikai, gazdasági és társadalmi vezetői. A délutáni ünnepségen Pataki József, a kohászati gyárrészleg pártbizottságá­nak titkára köszöntötte a megjelenteket majd Verbó István, a gyárrészleg vezető­je mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében visszaemlé­kezett a város és a vasmű építésének kezdetére és­­ hangsúlyozta: ezt a nagy­­­­ szabású munkát­­ ügynek tekintették országos akkori­­­i­ban, de a nagyolvasztó kü­­­­lönösen széles összefogással épült. Hatvan vállalat küld­te el a legjobb szakmunká­­j­sait és a legtehetségesebb­­ mérnökeit A tervezés és az­­ építés első pillanatától kez­dődően érezték a szovjet ko­­­­hászat segítségét is. A ter­­­­vek nagy része, a legfonto­sabb gépi berendezések a Szovjetunióból érkeztek. A­­ vasmű szakemberei a Szov­­­­jetunióban ismerkedtek meg­­ a korszerűen felszerelt nagy­­­­olvasztókkal és a nyersvas­­gyártás alapanyaginak je­­­­lentőő részét még ma is a Szovjetunióból kapja a vas­mű. Az azóta született ered­mények tehát közös erőfe­szítések sikerei. Ezeket az eredményeket is­mertetve elmondotta: az utóbbi húsz esztendő alatt az ország nyersvastermelése háromszorosára, a vasmű ki­a­dóinak teljesítménye pedig a négyszeresére nőtt. A válla­lat kohászai hazánk nyers­­vastermelésének az egyhar­­madát állítják elő most évente, azaz annyit, amen­­­nyi 1953-ban az egész ma­gyar kohászat teljesítménye volt. Része van ebben a min­den körülmények között helytálló kohászoknak, a szüntelenül tökéletesebbre törekvő magyar és szovjet mérnököknek is. A fejlődés érdekében sok millió forin­tot fordítottak a nyersvas­­gyártás modernizálására. E folyamat egyik legjelentő­sebb állomása az új darabo­­sítómű beindítása volt 1956 szeptemberében, amely új alapokra helyezte a nyers­­vasgyártást, és amely ha­talmas erőfeszítésekre kész­tette akkoriban a kohászo­kat. Az eredmény: a darabo­­sított érc felhasználásával kétszeresére nőtt a vastermelés és mintegy nyers­ 20 százalékkal csökkent a kokszfelhasználás. 1957-ben lépett be a ter­melésbe a II. sz. nagyolvasz­tó és eredményeképpen nyersvastermelés is megdup­a­lázódott. A következő jelentősebb dátum: 1963. Ekkor kezdték meg a redukálóanyagok be­­fúvatását, amelynek hatásá­ra tovább csökkent a koksz­­felhasználás. 1970-ben 200 köbméterrel bővítették a II. sz. nagyolvasztó térfogatát és nagy toroknyomásra építet­ték át, ami a nyersvasterme­­lést további 100—110 ezer tonnával növelte. Ezután a következő sza­vakkal folytatta beszédét a gyárrészlegvezető: „A fej­lettebb technikai eszközök alkalmazásával párhuzamo­san fejlesztenünk kellett a dolgozók tudatát is.” Elmondta hogy a kohónál dolgozó munkások és mű­szakiak mindig megértették a szellemi képességek lesztésének fontosságát. fej­A nehéz, fárasztó váltóműszak­­ mellett is sokan vállalták az­­ olvasztárképző- és egyéb tanfolyamok végzését. A ha­ladás leghatékonyabb gatórugójának azonban már­a szocialista brigádmozgalom bizonyult, amelynek patinás hagyományai vannak gyárrészlegnél. A vasmű el­­­­­ső szocialista brigádja is — Béke néven —, a kohó­gyár­­i egységnél alakult meg, ahol­­ jelenleg 14 arany, 18 ezüst, és 9 bronzjelvényes szocia­lista brigád tevékenykedik. A szónok ezt követően termelés fejlesztésének kér­­­déseivel foglalkozott és kije­lentette: a vasmű egyik leg­nagyobb feladata a jövőben is a nyersvastermelés foko­zása lesz. A különböző fej­lesztések révén a két nagy­­olvasztónak hamarosan el kell érnie az 1,1—1,2 millió tonnás termelési szintet. Az ünnepség további ré­szében Borovszky Ambrus vezérigazgató köszöntötte rö­vid bezsédében a jelenlévő­ket, majd harminckilenc ko­hásznak kiváló dolgozó ki­tüntetést adott á­t K. J. * Idei első Ifjúsági fórum a Népfrontnál A Rólad van szó folytatá­saként már több ízben szer­vezett Ifjúsági fórum idei első összejövetelét a hét ele­jén tartották a Hazafias Népfront klubban. Ezúttal „Igazság, jog, törvényesség” volt a címe az össze­jövetel­nek, amelyekkel kapcsolat­ban a résztvevő fiatalok írásban számos kérdést tet­tek fel. A kérdésekre a Fó­rum vezetője: dr. Pomázi Károly bírósági elnök, to­vábbá a ,,terület” városi és járási gazdái: Várkonyi László, a rendőrkapitányság vezetője és dr . Horváth Géza ügyészségi elnök, valamint a fórumon szintén résztvevő dr. Radnai Éva és M­ics Já­nos országgyűlési képviselők, továbbá Gaál József, a Népi Ellenőrzési Bizottság városi­járási elnöke adtak választ. Ezenkívül számos más kér­dés is felmerült, így többek között a törvényelőkészítés, a jogalkotás, a bűnözés meg­előzésének fontossága Legközelebb március 7-én este tartanak ifjúsági fóru­mot, am­ikor a TV néhány munkatársa látogat el Du­naújvárosba és beszélget a Népfront klubban a helyi fiatalokkal. ’J . - 300 millió forint újításokból a ruházati iparban A ruházati ipar területén az utóbbi három évben több, mint tízezer újítást vezettek be, s ezek összesen 300 mil­lió forint értékű megtakarí­tást jelentettek. Az újítások különösen a konfekcióipar területén volak gyümölcsö­zőek. Példamutató a Vörös Október Férfiruhagyár, Május 1. és a debrecen ru­­­hagyárak újítóinak munkás­sága. Az utóbbi öt év kon­fekcióipari újításainak gaz­dasági eredményeiből ez a három vállalat 86 százalék­ban részesedik. A tanácsi vállalatok közül kiemelkednek a Fővárosi Kézműipari Vállalat újítói­nak eredményei. A gyárak­ban, üzemekben sok még a kiaknázatlan tartalék, ame­lyek feltárása az alkotó ked­vű újítókra vár. Ezt szándé­kozta elősegíteni a ruházati ipar újítóinak országos ki­állítása is, amelyen a szak­ma 46 jelentős újítását tár­ták az érdeklődők elé. Sikeres próbaüzem után: Tervszerűen termel a diósgyőri nemesacél­ hengermű A decemberben átadott diósgyőri nemesacél-henger­mű próbaüzemelése kitűnően sikerült. Ezt állapították meg az LKM dolgozói mel­lett a jelenlévő német szak­emberek is, akik az üzem szerelése után elégedetten nyilatkoztak a látottakról. A hengerészek felkészültségére jellemző, hogy már a próba­­üzemelés időszakában is túl­teljesítették előzetes tervü­ket. A betervezett 8 ezer tonnás teljesítményt január­ban 538 tonnás túlteljesítés­sel zárták. Ennek az ered­ménynek birtokában már bizakodva tekintettek a ne­gyedéves 18 200 tonnás elő­irányzat elé. Bizakodásukat csak növel­te, hogy kitűnően sikerült — ez ideig — a februári alap­anyag-ellátás, s nem volt fennakadás műszaki hiba miatt sem a soron. Az ismert számadatok azt bizonyítják, hogy az üzem tervszerű tel­jesítménye is egyre ívelő eredményt mutat, felfelé így minden valószínűség szerint a sikeres próbaüzemet sike­res tervteljesítés követi majd.

Next