Dunaújvárosi Hírlap, 1974. szeptember (19. évfolyam, 70-77. szám)
1974-09-10 / 72. szám
1974. szeptember 10., kedd A szülők felelőssége ! Két fotókiállítás Ilyenkor, az iskolaév kezdetén rádió- és tévéadásban, újságcikkben és iskolai megnyitó beszédben sok szó hangzik el a tanulás fontosságáról, s egyetlen kommentátor, cikkíró és iskolaigazgató sem mulasztja el megemlíteni, hogy az iskolák államosítása óta Magyarországon gyakorlatilag megszűnt az analfabétizmus, s az elenyészően kisszámú írástudatlan is a legidősebb, lassan eltűnő korosztályba tartozik. A hencegés vádja nélkül lehetünk büszkék erre az eredményre, ha arra gondolunk, hogy az UNESCO adatai szerint 1960-ban még csak élt a 735 millió analfabéta Földön, s ez a szám 1970-ben már 783 millióra növekedett az összlétszám növekedéséhez képest, százalékosan persze csökkent az írástudatlanok száma, az abszolút szám azonban, amely évről évre közeledik az egymilliárdhoz, meghökkentő. Az írástudatlanság világméretű növekedésének veszedelmét a nemzetközi kulturális szerv, az UNESCO javaslatára elsőrendűen fontos kérdésként tárgyalta az ENSZ 1965-ben Teheránban tartott értekezletén, s szeptember 8-át az analfabétizmus elleni harc napjává tette. A műveltség, a közművelődés érdekében tett első világméretű és nagyon szerény célkitűzésű lépés a legelmaradottabb országok számára bírt és bír elsőrendű fontossággal. Nálunk —■s velünk együtt sok más európai országban — legfőbb ideje a második lépés megtételének. Ez a lépés pedig nem lehet egyéb, mint a nyolc általános iskola elvégzése — mindenki számára. Nem haszontalan emlékezetünkbe idézni azt a sürgetően kiáltó statisztikai adatot, amely szerint ma Magyarország tizennégy és negyven életév közötti lakosságának negyed része, kereken egymillió ember nem fejezte be a nyolcosztályos általános iskolát. Egymillió ember, az ország lakosságának tíz százaléka, méghozzá legéleterősebb, legtevékenyebb életkorban levők negyedrésze ez a millió. S ha tekintetbe vesszük azt, hogy a tudomány és a technika mai állása s fejlődésének mai sebessége mellett a nyolc általános iskola egyszerűen a nélkülözhetetlen „technikai minimum” az élethez, ha arra gondolunk, hogy ez a nyolc osztály a mai körülmények között csupán annyit jelent,, mint negyven—ötven évvel ezelőtt a betűvetés ismerete, akkor be kell látnunk, hogy ez az arány tarthatatlan, s az analfabétizmus megszűnése után teljes erővel kell küzdeni a műveltség kiterjesztéséért. és A politikai, államhatalmi kulturális szervek által néhány évvel ezelőtt kidolgozott — s főként módszertanilag kitűnően kidolgozott — határozatok megszületése óta, mint másutt az országban, nálunk, Dunaújvárosban is fokozott figyelmet fordít a tanács művelődésügyi osztálya a felnőttoktatásra, a félbemaradt iskolák befejeztetésére, az üzemek és vállalatok számos kedvezménnyel, ösztönző intézkedésekkel igyekeznek rábírni dolgozóikat tanulmányaiknak, legalább a nyolc osztálynak befejezésére. Mindez azonban nem elég, az iskolai tanulmányok félbeszakítását mindezek az intézkedések nem akadályozhatják meg, a bajt csírájában kell elfojtani. S erre leginkább a szülők képesek, hiszen a családi nevelés, az anyai-apai értelmes szó vagy ha kell, szigor bírhatja rá a gyerekeket a nem nyűgként vállalt, hanem az élethez belépőjegyül szolgáló tanulásra. A szülők felelőssége mérhetetlenül nagyobb itt, mint a pedagógusoké. Ha a gyerekek otthon nem kapnak ösztönzést, a pillanatnyi, vagy akár néhány éven át tartó előny kedvéért esetleg "gyermekeik egész"jövőjét "teljesen tönkreteszik az olyan szülők, akik csak azt látják, hogy ebben vagy abban az üzemben mennyit keres egy tanulatlan segédmunkás, s mennyit (valamivel többet, ugyanannyit,r esetleg kPnsejtből) egy fiatal szakmunkás -vagy diplomás ember. Nem tudjuk még most, aziskolaév kezdetén, hányan fogják év végére felnőtt fejjel is sikeresen befejezni az éppen soron levő iskolai osztályt, s azt sem tudjuk, hogy hány gyerek válik ez év végére,’ pedagógusnyelven szóival „túlkorossá’,’ úgy, hogy csak megy, öt vagy hat osztályt, végzett el. Nem tudjuk, s csak bízhatunk benne, hogy ez az utóbbi szám kisebb lesz Dunaújvárosban, mint tavaly volt. 1ogy így legyen, az elsősorban a szülőkön, az ő józan belátásukon, s jó értelemben vett gyermekszeretetükön múlik. (kemény) Itthon egy külföldön gyakran lát az ember fényképezőgéppel utazó turistákat, akik ahelyett, hogy elmerülnének a táj szépségeiben, fényképezőgépük keresőjén keresztül nézik és látják a világot. S a nem fényképészekben ilyenkor mindig felmerül a kérdés: látja-e az ilyen, masinával felszerelt ember azt, ami körülötte van és történik, adhat-e többet a fényképezés, mint a közvetlen látás, nem tartalmasabbak-e a puszta szem útján szerzett benyomások és emlékek, mint azok, amelyeket egy technikai eszköz közbeiktatásával rögzítettek. Két fotókiállítás adja még a választ erre a kérdésre, méghozzá csattanós választ ad mindkettő — pusztán a fényképezőgép használata nem rögzítheti a táj, a város lényegét, lelkét, először látni kell, villámgyorsan és nagy invencióval komponálni kell, s csak utána lehet exponálni, hogy a kép az el-elmosódó emlékeknél hitelesebben, igazabban rögzítse a megörökítésre méltó jelenséget. Az egyik kiállítást Székesfehérvárott, az István király Múzeumban, a másikat a dunaújvárosi tanácsháza aulájában rendezték meg. A székesfehérvári kiállítás Gelencsér Ferenc fotóin keresztül az egykori Gorsium életét mutatja be, egészen eredeti módon keltve életre egy több mint másfél évezred előtt élt város hétköznapi életét. Különös figyelmet érdemel ez a fajta fotószás, nevezhetnők így it: régészeti tárgyfotó, de a meghatározás semmit sem mond annak, aki nem látta, hogyan a kapta lencsevégre Gelencsér sírtáblákat, a kőoszloptöredékeket, egy kiszoptatott ajtóküszöböt, hogyan varázsolja emberivé a holt kövek közötti teret. Gorsium, a pannóniai provinciák virágzó városa a szó szoros értelmében majdnem filmszerűen kel életre ezen a tárlaton, a fényképek készítője mintegy visszaálmodja magát e régi város rég holt emberei közé, s egy-egy kőbe faragott növényinda, egy-egy , rideg mészkőbe vésett arcél rögzítésével ugyanazt a hatást éri el, mintha egy mai város forgatagában járkált volna fényképezőgépével. A másik tárlat, a dunaújvárosi, nem hazánk fiát, hanem egy Magyarországon sokszor megforduló nem hivatásos fotóst dicsér: Robert Cressin párizsi felvételeit rendezte ízléses és hangulatos kiállítássá az Amatőr Művészek Köre. Cressin felvételein semmi egyebet nem láthatunk, csak Párizs egyegy utcáját, terét, de a művészi felfogás nem a képes úti kiadványok vagy a képeslevelezőlapok szemléletmódját tükrözi. Cressin együtt mutatja be a híres párizsi emlékeket és épületeket a hétköznapi Párizs életével, együtt a fényt és az árnyékot, együtt a Vendôme-oszlopot és a sztriptízbár hirdetését, együtt a Notre Dameot és a szatyrát cipelő öregasszonyt, együtt a Monmarthe és a Monparnasse ágrólszakadt művészeit és az Eiffeltornyot. E két kiállítás egy régi és egy modern város életét megelevenítő képek, sorozata — a kamerával felvértezett szem művészi látásmódjának dokumentuma, — k — 1974. szeptember 10., kedd 20.00: A teremtés koronája Magyarul : beszélő NDK tévéfilm. A film írója Fehér Klára. A téma társadalmicsaládi helyzetet mutat be: olyan férjet, aki nemcsak otthon beosztottja a feleségének, hanem a hivatalban is . Mindketten mérnökök, ám a feleség főnök, s a férj rangja mindössze annyi, hogy férje lehet a feleségének. A kiküldetésre jogosító meghívás is úgy érkezik számára, hogy Zólyom Mária és férje ... Való igaz, vagyunk néhányan, akik nehezen törődünk bele abba, hogy feleségünk akárcsak egy centiméterrel is több társadalmi megbecsülést, rangot, vagy akár több előjogot élvezhet mint mi — a teremtés koronái. Fehér Klára darabja ezt a csak hagyományok miatt kellemetlen kérdést vizsgálja — kedves derűvel. A főszereplők szinkronhangjai: Tyll Attila, Földi Teri, Piros Ildikó, Schütz Ha. és Szersén Gyula. 1974. szeptember 11., szerda - 20.00: Hühü .. Néhány fertályóra Tömörkény Istvánnal. Tömörkény a múlt századvég prózai irodalmának jelentős alakja volt,, s elsősorban paraszti világból vett történetei újraolvastával döbbenünk rá arra, hogy Tv-ajánlatunk nem érdeme szerint foglal helyet a köztudatban. Humora,,. ábrázoláskészsége, látásmódja, egyéni, eredeti hangú művészt reprezentálnak. A Közigazgatási vályú című ..jelenetében a főtéma — a vályú — mellékessé válik, 3.nyílv pn költ,s,úge törtrésze atmsk-l“ unfit:elkészítése előtt költenek el a hivatalnokok — akik már akkoriban is rajongtak a vidéki kiszállásokért —, s ugyancsak a nehezen elpusztítható bürokráciát idézi az Adóügy, amelynek hőse háromfilléres adósság miatt kénytelen forintos kiadásokba verni magát, mert a törlesztés miatt Szegedre kell utaznia. A novellákból készült tévéjeleneteket az író szövegével köti össze Szilágyi Tibor. Új könyvek AKADÉMIA KIADÓ: Császár Ákos: Bevezetés az általános topológiába. Halász Előd: Német—magyar szótár. Kemény Gábor: Krúdy képalkotása. EURÓPA: Devlin Bernadette: A lelkem ára. Plávka Andrej: Sóvárgó szerelmes, Wad Hamid pálmája. KOSSUTH: Dzsihanger Feliin: A Török Köztársaság fél évszázada SZÉPIRODALMI: Darvas József: Elindult szeptemberben. Déry Tibor: A befejezetlen mondat. Gergely Sándor: Achrem fickó. Jókai Mór: Az arany ember. Jókai Mór: A lőcsei fehér aszszonyi. Koroda Miklós: Bolondok tornya. TANKÖNYVKIADÓ: Leél-Őssy Sándor: Földrajzi tanulmányi kirándulások. Módszertani kézikönyv gimnáziumi pszichológiai tanításhoz. Tanévnyitó A Bánki Donát Gépészeti, Acél- és Fémszerkezeti Szakközépiskola esti- és levelező tagozata értesíti hallgatóit, hogy a javító és különbözeti vizsgák időpontja: 1974. szeptember 12-én 13.30 órakor. A felvételi vizsgák időpontja: 1974. szeptember 13-án 13.30 órakor. Az ünnepélyes tanévnyitó időpontja: 1974. szeptember 14-én 15 órakor. (3514). ! 5. oldal Sokan keresik fel a római kori lakóépületet Dunaújvárosban. Mint már beszámoltunk róla, a Castrum városrész építése közben III. századbeli római ikerépület maradványaira bukkantak. Az épületet feltárták s az új lakótelep kellemes színfoltja lett a római kori lelet. (MTI Fotó : Kovács Sándor — KS Olvasó brigádok A szerződések példatárában bizonyára egyedülálló, hogy üzemi könyvtárak és brigádok kötnek megállapodást. A brigádok tagjai előőbb-utóbb állandó olvasókká válnak. Felajánlásaik közül kétségtelenül ez a leghosszabb időre szóló, de egyben a legtiszteletreméltóbb is. Nem titok, hogy szembetűnő ellentmondás van a világszínvonalú magyar könyvkiadás és a könyvek olvasottsága között! Néhány esztendeje a Magyar írók Szövetsége által meghirdetett „olvasó. Népért” mozgalom felhívása közölte a lehangoló tényt: az olvasás az értelmiségiek és a munkások jelentős részénél jobbára alkalmi időtöltés. Nem tartunk ott, hogy a könyv állandó társ, hátát legyen minden családban. A munkaidő csökkentése, a “több szabad idő sem sokat változtatott a helyzeten. Erről is hivatalos adatok tanúskodnak. Két nagyüzemben szociológiai vizsgálat mutatta ki, hogy a több szabad idő sem növelte számottevően az olvasási kedvet. A könyveket — szinte minden korcsoportban és foglalkozási ágban — jóval megelőzi a televíziónézés, a kertművelés, férfiaknál barkácsolás, nőknél a kézi a munkázás. Kiderült, nem csupán a rendelkezésre álló idő mennyiségén múlik, ki, mikor evesz könyvet a kezébe. Ha hiányzik az igény, ha nem érezzük szükségét az olvasásnak, a több időt is a régi, megszokott életformánk keretei között töltjük el. Lehet-e magánügy, hogy munkája után ki, hogyan gazdálkodik az idejével? Vannak, akik annak tartják, pedig a társadalomnak is köze van hozzá. Számtalan gazdasági, kai, szociális jövedelempontiintézkedés hat életünkre, melyeknek áttételesen az életforma alakítása is célja. A munkaidőcsökkentés ezek közül szinte a legközvetlenebbül fejezi ki a szocialista társadalom elveit. Az okosan fölhasznált szabad idő hozzásegíti az embereket, hogy összhangba kerüljenek környezetükkel, örömet leljenek munkájukban, áttekintsék munkájuk értelmét. Az érdeklődő, tanuló, olvasó, a világ dolgait rendszerbe foglaló emberek kisebb és nagyobb közösségük ügyeit is felelősebben tudják alakítani. Az ismeretszerzés, a megszerzett tudás folyamatos gyarapítása feltétele, hogy a dolgozók mint munkavállalók és állampolgárok megfelelően tudjanak élni jogaikkal. Az iskolában a gyerekek először írni és olvasni tanulnak, mert enélkül rá sem léphetnek a tudás mába vezető útra. birodalEzt az utat járjuk egész életünkben. Könyvek nélkül nem érthetjük meg ami körülöttünk történik. Semmi sem pótolhatja a betűk moziját, ahol a magunk képzelete, megélt tapasztalata a szerző alkotótársa. A természettudományos és a humán műveltség összhangja nélkül a tudományos-technikai forradalom korszakában egyre nehezebben lehet boldogulni... A munkában, a hétköznapi életben napról napra új követelmények előtt állunk. Az olvasás rangja ezért több magánügynél. Ezért fontos, hogy több jusson a könyvekre is. Különösen a munkásokból szerveződött brigádokban felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy csökkenjen a távolság a műhelyek és a könyvtárak között. A munkások műveltsége: közügy. Ezért nem tekintheti senki formálisnak a vállalásokban is leírt, könyvtárra vonatkozó sorokat. Ellenkezőleg: elismerés jár érte. Tisztelet a fölismerésnek, a szándéknak, amely a munkások életformájának részévé kívánja tenni az olvasást, s kötelezettséget is vállal érte. A brigádok olyan légkört akarnak kialakítani, hogy a meccs és a televízióműsor mellett könyvekről is beszélgessenek. Megkeresik és megtalálják a módját, hogy az is könyvet vegyen a kezébe, aki eddig csak az újságot lapozta át. Egymás érdeklődését ismerve ajánlanak kedvcsináló olvasmányt a könyvbarátok társaiknak. A szerződések nyomán idővel az üzemi könyvtárat saját házikönyvtárukként használják, otthonosan mozognak polcai között. Nehéz lenne kinyomozni hol, melyik felajánlásban írták le először: „szerződést kötünk a könyvtárral”. De a névtelenséget jelképnek is tekinthetjük. Egy brigád jött rá a sok közül, hogy rendszeres olvasás nélkül nem tekintheti magát szocialista brigádnak. Brigádban, közösen érezték meg néhányan, hogy a munka és az időnkénti találkozás a fehér asztal mellett távol áll lehetőségeik teljes kihasználásától. A nagy lehetőség: egymás gondolatának, életmódjának, világnézetének alakítása. Az együtt olvasó, egymást olvasásra ösztönző, a könyv szeretetére nevelő brigádok ezt közelítik meg lépésről lépésre. Viczián Erzsébet Felhívás! A Dunai Vasmű néptáncegyüttese felvételt hirdet a 14. életévüket betöltött fiatalok részére. Jelentkezni lehet: 1974. szeptember 16-án és 23-án 18—20 óráig a Dunai Vasmű kultúrtermében. (A DV-'főbejárata mellett). Minden érdeklődőt szívesen várunk. (3633) Képes naptár Szeptember 10., kedd: HONORIA 80 évvel ezelőtt 1894. szeptemberében halt meg Hermann Helmholtz német fizikus és fiziológus, aki az energia megmaradásának elvét kiterjesztette az összes fizikai és kémiai jelenségekre. Felderítette fénytörés okát, szemtükröt szerkesztett, további jelentős műve a Fiziológiai optika. Szeptember 11., szerda: TEODÓRA Alekszandr Dobzsenko szovjet filmrendező, 80 éve, 1894. szeptember 11-én született. Monumentális történeti-politikai műveivel szerzett hírt magának. Alkotásai közül az Arzenál (1929), Scsorsz (1939) és a Felszabadítás (1940) címűeket említjük. Szeptember 12., csütörtök: MARIA A Napóleon-ellenes háború egyik jelentős hadvezére, Gebhardt Leberecht von Blücher porosz tábornok 155 éve 1819-ben ezen a napon halt meg. Wellingtonnal együtt ő volt a népeket leigázó Napóleon felett döntő győzelmet arató Waterlooi csata hőse. Képünk: a berlini Unter den Lindenen lévő szobra.