Dunaújvárosi Hírlap, 1975. január (20. évfolyam, 1-9. szám)

1975-01-03 / 1. szám

ü* öt kérdés, öt válasz ilii flagp interjú a női üzentek gazdasági vezetőivel . Müörtént a feledésre ítélt óév és a dologra kész új ár kézfogása. Sőt az is, hogy mérlegeltük ed­digi izeinket, és fogadalmat tettünk a jövendőnknek. E mlegelést elvégezték már a dunaújvárosi könnyű­­ipari üzemek gazdasági vezetői is. Éppen ezért egy­­egy érdéssel kopogtattunk a könnyűipari üzemek gazdagi vezetőinél, hogy válaszaik alapján örülhes­sünk tsztes eredményeiknek, avagy legyünk részesei togra gyűrűző gondjaiknak. Dunajváros legifjabb üze­­mének­ az óragyárnak 1971 óta Kr­kas Béláné az üzeme­ségvezetője. iparág az óragyártás Az új 1974. január 5-e óta kiegészült óracikrész-gyártással is. Az esztere során sok nehéz pil­lanatot kellett átvészelnie a gyár rekiívájának, mivel a napi­­áromezer ébresztőóra készítse mellett meg kellett oldan­i a Budapestről ide telepett gépek felszerelésé­nek­­ ügyét. E méltán ne­­hézne mondható esztendő után mit vár Farkas Béláné az e­gységvezető az új év­től? —1975-ben számomra az lenn a legnagyobb öröm, ha t­ejes óragyártás Dunaúj­­iban zárt ciklusban valn­­a meg. Ehhez feltétlen­séges a kikészítő csarnok az alkatrészgyártás gépi iházásának megvalósítá­­valamint a gyártáshoz­­ séges anyagok tárolása­­egy raktárépület felépí- Szeretném, ha mindezek­ett a termelésben az 1974. tél még több, és főleg otb minőségű órát tudnánk gyártani. A Vegyesipari Vállalat igazgatóját, Mihaldinecz Jenőt 1974 nyarán nemcsak a meleg izzasztotta, hanem az a tény is, hogy a cipőüzem szalagjainak folyamatos ter­melését visszatérően veszé­lyeztette a szűnni nem akaró talp- és felsőrészhiány. A gyártási programok gyakori cseréjével ugyan tudtak munkát adni a dolgozóknak, de ez a fajta termelés igen­csak elmaradt a tervezett szinttől, mivel az üzem tech­nológiai felszereltségét az évi egymillió pár cipő gyártásá­hoz méretezték. Mennyire „meleg” a helyzet most, év elején? Most, amikor a napi sajtóhírek visszatérő témája az energiaválság..., az alap­­anyagdrágulás... ? — Kétségtelen, hogy az alapanyagok áremelkedése a bennünket is érintett, hiszen nyersbőrök, a ragasztó­­anyagok, a műanyagok rend­re ott szerepeltek a drágult termékek között, így az alap­­anyagellátás folyamatosságát csak nehezen tudtuk bizto­sítani. A helyzetünk mégis javult, mi több, az első fél­évi szerződéseink tanúsága szerint a cipőüzem termelése biztosított. Szeretném, ha ez az állapot tovább javulna, és a már kiforrott szakember­­gárdánk együtt maradna, s tovább szaporítaná a cipő­gyártás terén szerzett érde­meinket. Mert vitathatatlan tény, hogy a nehézségek elle­nére dolgozóink 1974-ben szorgalmasan ténykedtek, és 8 százalékkal több cipőt ké­szítettek, mint az előző év­ben. S ha már szóltam a­ ci­pőgyártásunkról, az illendő­ség úgy kívánja, hogy a szol­gáltatási tevékenységünket is értékeljem. Annál is inkább, mert a Fejér megyei Szolgál­tatási Bizottság megállapítása szerint: mi vagyunk az egyet­len szolgáltató vállalat, ahol 1968 óta nem történt áreme­­lés. Ezen a területen az elért színvonal megtartása ,és az új városrészek időbeni ellá­tása a célunk... és ez sem lesz könnyű feladat. # A fonodáról az a szóbeszéd járja, hogy „leült”. Csömör János gyáregységvezető hely­zete egyáltalán nem irigylés­re méltó. Hiszen a­ könnyű­ipar országos rekonstrukció­jának részeként a dunaújvá­rosi üzemben is súlyos ezre­ket költöttek a gyűrűsfonodai géppark kialakítására. Ugyan, hol íjt­a­zhotta­k? — Nem tartom túlzónak azt a megállapítást, hogy gyáregységünk kollektívája kellő gonddal készült az 1974. évi feladatok megoldására. Ez azt jelenti, hogy­ egyrészt fel kellett szerelnünk a re­konstrukció során beérkezett és a csepeli törzsgyárban le­szerelt gépeket, másrészt vi­szont az új gyűrűsfonodai gépparkkal kétszeresére kel­lett növelnünk a fésűsfonal termelését. Sajnos, a rekonst­rukció közel öt hónappal el­húzódott, és ebből adódóan Csepelen és Dunaújvárosban is erősen csökkent a létszám, mi több, le is kellett állítani a rekonstrukciót. Ez gyáregy­ségünk belső életét mértékben megzavarta, nagy sőt hatása még ma is érződik. Intő tanulságként fogalmazó­dott meg a vállalat vezetősé­gében, hogy nem szabad egy megkezdett folyamatot ilyen időeltolással leterhelni, ha­nem fegyelmezett rendben biztosítani kell a következe­tes végrehajtást. * A fonodánál említett lét­számhiány nem tisztelte a ruhagyár portáját se. Ko­vács Sándor gyáregységve­zető 1974. évi jelentéseiben ugyancsak visszatérő adat­ként szerepelt ez a probléma. Jogos hát a kérdés: hova lett a női munkaerő? — Sajnos, nemhogy a vá­rosban, de még a környéken sem lehet új munkaerőt to­borozni. Aki ezen az úton próbál megoldást keresni, zsákutcába jut. Marad az a lehetőség, hogy a meglevő munkaerőt kell megtarta­nunk. Ez a szándék viszont egyértelműen azt k­ívánja tő­lünk, hogy találjunk összhan­got a vállalati tervek és a munkásnők egyéni tervei kö­zött. Például nálunk most fo­lyik a szervezése egy 30—35 személlyel dolgozó „kisma­ma"’ szalagnak, ahol a gyer­­mekgondozási segély teljes időtartamát igénybe nem ve­vő asszonyaink és azok dol­goznának, akik ugyan több gyermeket nevelnek, de gyermekintézmények műkö­­­dési ideje alatt hajlandóak lennének munkát vállalni. Nyilván az több pontban elképzeléseink a váregység falain túlnőnek , hiszen pölcsöne­i, óvodai férőhelyek a biztosítása elsősorban a vá­rosnak, a nagyobb közösség­nek a gondja. És itt már a városi tanács és az üzemek érdekkapcsolata kerül elő­térbe. A női munkaerőt foglal­koztató üzemek sorában, úgy tűnik, a fehérneműgyár hely­zete a legkedvezőbb. Hu­szár Mihályné üzemvezető nem küszködik létszámgon­dokkal. Viszont érett a hely­zetük arra, hogy kényelme­sebb, korszerűbb munkahe­lyeket biztosíthassanak dol­gozóiknak. Mit ígér itt az új esztendő? — Az ígéret kettős. 1975- ben a megoldás hírének, ter­vének és a számunkra ked­vező vállalati döntésnek örül­hetünk csak. S ha nem vál­tozik meg ez a kedvező dön­tés, akkor 1976-ban egy új, három szintes üzemcsarnok­kal bővülhet a dunaújvárosi férfi fehérneműgyár, amit a tervek szerint 14 hónap alatt fognak megépíteni. Lánczos András A nyersvastermelés növeléséért Elkészült, s indításra vár a Dunai Vasmű erőművében az új, nagykapacitású, szovjet gyártmányú turbófúró, amely lehe­tővé teszi, hogy a közeljövőben a II. számú kohó magas toroknyomású üzemmóddal termelhessen. Az ehhez szükséges átalakítási munkák még folynak a II. számú kohó rendsze­rében - 1 A minisztertanács határozata alapján: Itz új év első napjától 44 órás munkaidő a vasútnál A vasutasdolgozók heti munkaideje is heti 44 órá­ra csökkent 1975. január el­sejétől a idevonatkozó minisztertanács határozata alapján. A munkaidőcsök­kentés­ végrehajtását belső átszervezéssel oldották meg a vasútüzem vezetői, mert a szolgálat folyamatosságát fenn kell tartani a jövőben is. A vasútállomásokon, a forgalmi és kereskedelmi szolgálat különböző posztja­in az utazóközönség és a szállíttatók nem vezetnek kiszolgálásában be korláto­zást, a korábban kialakult gyakorlatnak megfelelő ma­rad az utasok, ügyfelek, szállíttató partnerek kiszol­gálási rendje. / Alkotó munkával A Dunai Vasmű KISZ­ fi­­ataljai az Alkotó Ifjúság Pályázattal köszöntik mun­kahelyük kommunistáit, pártunk XI. kongresszusát. A pályázatra készített mes­terremekeket, újításokat, szakdolgozatokat a kiszesek kiállításon mutatják meg üzemük, gyárrészlegük idő­­­sebb dolgozóinak, bizonyítva ezzel tehetségüket, tettre­­készségü­ket, lelkesedésüket. A kokszvegyészeti gyár­részleg ifjúkommunistái is nagy számban kapcsolód­tak be az alkotó ifjúság pá­lyázatba. Elsősorban terme­lést segítő berendezések va­lamint a fizikai munka megkönnyítését szolgáló újí­tások, illetve ilyen jellegű pályamunkák készítésével­­ neveztek. Az üzemek közül az üzemfenntartási osztály fiataljai voltak a legaktívab­bak. A pályázat eredményessé­géhez nagymértékben hozzá­járultak a gazdasági és tár­sadalmi vezetők is, akik biz­tosították a feltételeket pályamunkák elkészítéséhez.­­ A gyárrészleg kiszesei a párt vezetőségválasztó taggyűlé­sével egyidőben rendezik meg az Alkotó Ifjúság Pályázatra beérkezett pályamunkák ki­állítását. Köszöntve ezzel munkahelyük kommunistái­nak nagy eseményét. Képünkön az a száz kilo­grammos csörlő látható, amelyet a fiatalok a pályá­zatra készítettek el. Megkezdődött az országos­­­­ népességösszeírás A második világháború után eddig három alkalom­mal tartottak hazánkban népszámlálást: 1949-ben, 1960-ban és 1970-ben. A legutolsó népszámlálás óta öt esztendő telt el, s máris újabb, látszólag hasonló or­szágos számbavételre kerül sor. Ám a mostani népes­ségösszeírás eltér a koráb­bi népszámlálások technikai lebonyolításától, s az össze­gyűjtött adatok feldolgozá­sa is másként történik. népszámlálás a kijelölt idő­­­pontban megbízhatóan jel­lemezte az ország lakosai­nak számát, s a társadalom legfontosabb adatait. De a népszámláláskor összegyűj­tött adatokat nem lehet megbízhatóan továbbvezet­ni, nem lehet például egy város lakosságának korös­­­szetételét meghatározni népszámlálást követő máso­­­dik, vagy negyedik eszten­dőben. ■ A népességösszeírás az egyes állampolgárok leg­fontosabb személyi adatait veszi nyilvántartásba. Eze­ket az adatokat olyan mó­­don rendezik, hogy a to­vábbiakban a változások azokon keresztülvezethetők legyenek, s az adatok nyil­vántartását, feldolgozását számítógép végezhesse. Felkerestük dr. Pethő Jánost, a városi tanács igazgatási osztályának veze­tőjét, s arra kértük, tájé­koztassa lapunk olvasóit népességösszeírás legfonto­­­sabb, a lakosságot érintő tudnivalóiról. • Mi a célja az összeírás­nak? A most esedékes összeírás célja kettős. Az állampol­gár vonatkozásában az, hogy mindenki személyi adata egyszer s mindenkor­ra nyilvántartásba kerül­jön, hogy ezzel megkímél­jük az állampolgárt külön­böző összeírások tortúráitól, — míg az államapparátus szempontjából kiküszöböli az egymást keresztező nyil­vántartások vezetését, tehát munkaerőmegtakarítással jár, ugyanakkor gépi úton pontosan^ naprakészen ve­zeti az egyes állampolgárok személyi adatait és a sze­mélyi adatokból különböző jellegű statisztikákat készít, mely lehetővé teszi népgaz­dasági, — tanácsi tervek biztonságos alapokra való helyezését. — Megszűnik ezzel az ál­lampolgárok különböző sze­mélyre vonatkozó adatválto­zásaival ismételt bejelentési kötelezettsége? — Igen megszűnik, a kü­lönböző változásokat csak egy fórumon kell bejelente­ni pl. lakás ki- és bejelen­tés, sőt egyeseket az eljáró hatóság minden külön beje­lentés nélkül keresztül vezet az illető személyi adatain pl. házasságkötés, haláleset, születés, stb. — Az összeírás milyen ada­­­tokra vonatkozik? A népességösszeírás keretében az állampolgár az 1974. évi 8. tvr. alapján a következő adatokat köteles szolgáltatni: — Családi és utónév, fér­jezett nő házasságkötés utáni neve, valamint leány­kori családi és utóneve, anyja neve, születési év, hónap, nap, születési hely, családi állapot, állandó lak­cím, ideiglenes lakcím és állampolgárság. — Hogyan történik az ös­­­szeírás? — Az összeíró biztosok lakásról-lakásra járva min­denkit a személyi igazol­vány alapján írnak össze. — Mit tegyen az állampol­gár az összeírás gyors lebo­nyolítása érdekében? — Amint említettem, min­denki köteles személyi iga­zolványát az összeírónak át­adni, aki ebből köteles az előbb említett adatokat a személyi nyilvántartó lapra átmásolni. Kérjük, hogy a személyazonossági igazol­vány legyen kéznél, és azok akik munka vagy egyéb el­foglaltság miatt az össze­írás várható időpontjában nem tartózkodnak lakásu­kon, úgy személyi igazolvá­nyukat hagyják otthon rá­bízva az otthon maradott nagykorúra. — Milyen probléma adód­hat? — Nagyon sok! Az össze­írás lényege, hogy minden­kiről úgynevezett, személyi nyilvántartó lap kerüljön kiállításra és hogy a nyil­vántartásba vett adatok he­lyesek legyenek. — Amint mondtam, az összeírás a személyi igazol­vány adatai alapján törté­nik, de azok helyességét ha az állampolgár vitatja, úgy a vonatkozó okiratot mely a helyes adatot tartalmazza, mutassa be az összeíró biz­tosnak és kérje, hogy azt jegyezze fel az összeíráskor. Itt kell megjegyezni, hogy az utóbbi időben a Városi Tanács egyes területeken különböző utca- és ház­­számrendezéseket kellett hogy végrehajtson, így a la­kásra vonatkozó adatokat már a módosításnak megfe­lelően és nem a személy­azonossági igazolvány sze­rint kell feljegyezni. — Mi a kérésük a lakosság­hoz? — Azt szeretnénk, hogy a gyors és zökkenőmentes összeírás érdekében tegye­nek meg mindent, s külö­nösen azt, hogy a megbe­­szélt időpontban a lakásu­kon tartózkodjanak, továb­bá az összeírás megtörténtét igazoló lapot őrizzék meg a személyi igazolványban. Ha az összeírással kapcso­latosan bármilyen problé­ma merülne fel, vagy vala­kit január 22-ig nem írtak volna össze, úgy kérjük, jelentkezzen a Városi Ta­nács Népességnyilvántartó hivatalánál Lenin tér 2. tsz. 19. sz. szobában. A 15 éven aluli, illetve személyazonossági igazol­vánnyal nem rendelkező kiskorú gyermekek összeírá­sa az anya személyazonos­sági igazolványa alapján történik. — Köszönjük a tájékozta­tást? Cs.

Next