Dunaújvárosi Hírlap, 1975. augusztus (20. évfolyam, 61-69. szám)

1975-08-01 / 61. szám

Kékbetűs ünnep Megszületett hát a békemű, aláírásra vár, har­mincöt nemzet nevében. Nemzedékek vártak erre az ünnepi pillanatra — évszázadok óta, s ím nekünk, a ma élőknek adatott meg a történelmi élmény, hogy tanúi lehetünk és majdan részesei a sok ezer tanács­kozáson, két- és sokoldalú megbeszélések, tárgyalások, viták hevében-tüzében érlelődött százoldalas mű vár­ható nagyszerű hatásának. Diplomáciai aprómunkával, fogalmazási árnyala­tok, okos kompromisszumok, vesszők, gondolatjelek elhelyezésével, szűkítő zárójelek fölbontásával készült ez az egyedülálló alkotás, eddig soha meg nem fo­galmazott, minden részletében új és hosszú távra ér­vényes, más földrészeknek is példát mutató egymás mellett élési szabálygyűjtemény, Európa házirendje, népek és nemzetek illemkódexe. Jó hat esztendővel ezelőtt röppent világgá az im­már történelmi dokumentummá értékelődött Buda­pesti Felhívás, ez a himnikus hangvételű, a kontinens minden népének, a jelen és a jövő nemzedékeinek érdekeit egyaránt kifejező és szolgáló emlékirat, amelynek utolsó mondatát most idézzük: a Varsói Szerződés tagállamai „azzal a felhívással fordulnak minden európai kormányhoz: egyesítsék erőfeszítései­ket, hogy Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együttműködésének kontinensévé, az egész világ stabilitásának, békéjének és kölcsönös megértésének tényezőjévé váljék”. Miért éppen Európa? Azért, mert ezen a földré­szen a legérettebbek a minden nép és nemzet szá­mára egyaránt ajánlott, a jövőbe vezető biztos út, a kollektív biztonsági rendszer feltételei. Mert Európá­ban a leghosszabb a két világrendszer határa, itt néz­nek farkasszemet egymással a leghosszabb vonalon a két nagy katonai tömb legkorszerűbb fegyverekkel fölszerelt hadseregei. Mert esetleges konfliktus, a két rendszer közötti összecsapás óhatatlanul atom-világ­háborúvá terebélyesednék, amely ember­ százmilliók pusztulásával járna. Mert Európa az a földrész, ahon­nan már két világégés rettenete járta be országok so­rát. Mert e kontinens lakói — keserű-gyászos tapasz­talataikkal, máig sajgó sebeik tüzétől égetvén — a béke, a népek közötti együttmunkálkodás, mint egyet­len lehetőség szerint élhet­nek. Mert Európa, ez a legsűrűbben lakott, 650 milliós kontinens, a világ gazdaságilag legfejlettebb, s egyben legkisebb földrésze, ahol évezredek óta az emberi kultúra s haladás bölcsőjét ringatták, s hol az alko­tásnak, a tudománynak és a művészetnek annyi föl­­becsülhetetlen értéke fölhalmozódott — harmadszor nem eshet áldozatául az erőszaknak, oktalan önzés­nek, háborúnak. És Európa sem lehet az a földrész, amely háborút, pusztítást zúdít más kontinensekre. Európa népeinek, politikusainak közös és történelmi hivatása, felelőssége jó példával elöl járni: van mód és lehetőség arra, hogy a különböző társadalmi rend­szerű országok sokáig békében éljenek egymás mel­lett, viszonyuk együttműködéssé, kapcsolattá meleged­jék. A hófehér márványpalota, a Finlandia-ház kék falburkolatú nagytermében írják alá a mai napon, augusztus 1-én harminchárom európai és két észak­amerikai ország legmagasabb rangú vezetői — akik a történelemben először találkoznak egy asztalnál — a remény zöld színét árasztó Európa-chartát. Ünnep lesz az a nap százmilliók számára, a béke ünnepe. A békéé, amelynek jelképe, színe a kék. kék betűs ünnep. A minőségről és a szállításvezetésről tárgyal a NEB Ma, pénteken délelőtt ülést tart a járási-városi Népi El­lenőrzési Bizottság. A bizott­ság előtt három napirend sze­repel. Először azt a jelen­tést vitatják meg, amely a minőségszabályozás rendsze­rének fejlesztésére hozott minisztertanácsi határozat végrehajtását vizsgálta a BVM dunaújvárosi gyárában. Második napirendként két üzemben, a fésűsfonodában és a papírgyárban tartott vizsgálat alapján a korszerű szállítási módszerek alkalma­zásának tapasztalatait tárgya­ló jelentés kerül a NEB elé. Végezetül a járási-városi NEB második félévi munka­tervéről tárgyalnak a bizott­ság tagjai. Szerdától ismét termelnek a férfi fehérnemű­­gyár dunaújvárosi üzemében Tizennégy után szerdán napos pihenő reggel ismét kattogott a bélyegzőóra a fér­­fi fehérneműgyárban. Letelt a dolgozók nyári kollektív sza­badsága. A szalagoknál is­mét megindult a termelés. Amíg a kéthetes szabadság alatt a dolgozók pihentek, ad­dig a tmk-sok karbantartot­ták a gépeket, a takarítók pedig kicsinosították a mun­kahelyeket. A szerdai munkakezdésre felújították a már huzamo­sabb ideje hibás vasalótermi szállítószalagot is, így jelen­leg zavartalanul folyhat a munka. HÁNY ÓRA AZ ÓR­AGYARBAN? MA * GYEREKJÁTÉK? * A DUNA SZERELMESEI * A VÁROS KRÓNIKÁJÁBÓL * MA KEZDŐDIK A NEMZETKÖZI VASAS-KUPA Sikeres próbafúrások Ercsiben Jól halad a Dunaújvárosi Regionális Vízmű építése A Dunaújvárosi Regioná­lis Vízmű építése jelentős szakaszához érkezett; a napokban az ercsi víznyerő­­telepen megkezdődtek a pró­bafúrások. A helyszíni mun­kálatokat megtekintette Soós Imre, a városi tanács általá­nos elnökhelyettese és Ra­­bovszki József, a vízművek főmérnöke. A kútfúrást végző Vízku­tató és Fúró Vállalat épí­tésvezetője, Varga Antal fú­rómester örömmel gőzölte: sikeres volt a próbafúrás. Az első négy kút 17—18 méte­res mélységből bőséges vizet ad. Ez a víz mennyiségét te­kintve is, minőségét tekint­ve is várhatóan megfelel majd a követelményeknek. A tanács és a vízmű veze­tői megbeszélést folytattak a helyszínen a tervezőkkel és a beruházókkal. Szó esett a gondokról is, de megállapí­tották, hogy a regionális vízmű építése van; a tervezők, jó kezekben a beruhá­zók és a kivitelezők együtt­működésével sikeresen kez­dődött meg mind a kutak, mind a vezetékrendszer épí­tése. Rabovszki József, Soós Imre és Varga Antal fúrómester az egyik csőkútnál A kulcsi vasútállomás közelé­ben acélcsöveket hegeszt Lak­k Mihály brigádja (MTI Fotó: Szilágyi Pál felvételei) ­ „Csodálatos volt, amit láttunk...” Japán szakszervezeti küldöttség Dunaújvárosban mivel ez megoldhatatlan,­ a legtöbb esetben az ilyen gyártelepítéseket visszautasít­ják. Csak akkor telepíthető gyár vagy nagyüzem egy-egy új területre, ha a lakások és a kommunális létesítmények költségeit is a leendő gyár viseli. Szó volt a környezet­védelemről, s ezzel kapcso­latban arról a világsajtóban is megjelent hírről, hogy a környezeti ártalom legutóbb halálos áldozatot is követelt Japánban. Japán vendégeink szerint ez a példa is figyel­meztet arra, hogy mindenütt csökkentsék, szüntessék meg a levegő, a víz ipari szennye­­zését. A városi kórházban dr. Ger­lányi Árpád igazgatóhelyet­tes és dr. Selmeczi József vá­rosi orvos fogadták a japán szakszervezeti vezetőket, akik a beszélgetések során a kór­ház fenntartásáról, üzemel­tetéséről, az orvosképzésről és a nővérképzésről érdek­lődtek. Elmondták, hogy ná­luk is gondot okoz a nővér­­utánpótlás. Érdeklődéssel hallgatták a mi nővérképzési módszer­einket. Náluk a kép­zés végén államvizsgát kell a nővéreknek tenniük, mivel kevés a szakképzett nővér, egyes kórházakban bevezet­ték azt, hogy a hozzátartozó családtag is részt vehet a kórházi ápolásban. A munkásotthonban meg­tekintették előbb a könyvtá­rat, majd a klubhelyiségeket, a nyelvi laboratóriumot, majd rövid városnézés következett. A küldöttség vezetője duna­újvárosi tapasztalatairól a következőket mondta: “ Csodálatos volt, amit a városban láttunk. Nagyon tet­szett a sok-sok egészséges zöldövezet, a sok park, a sok virág. A középületek nem­csak kívülről, de belülről is tiszták, szépek. A kórház ezenkívül nagyon korszerű. De a legnagyszerűbb a lá­tottak között a munkásotthon. Ilyet nálunk elképzelni sem tudunk. Nálunk, Japánban az iparfejlesztést tartják szem előtt. Itt viszont önöknél, Dunaújvárosban az ipar fej­lesztése mellett csodálatos szociális és kulturális léte­sítményeket is alkotnak. Mindezek az emberről való gondoskodás bizonyítékai. Összegezve, azt éreztük, hogy önök nagyon vigyáznak az emberekre. • (Sz. P.) A héten japán szakszerve­zeti küldöttség látogatott vá­rosunkba. A japán megyei és városi dolgozók szakszerve­zetének három vezetője ér­deklődéssel nézett szét a 25 esztendős városban. A dele­gációt Soós Imre, a városi tanács általános elnökhelyet­tese és Pifkó József elnökhe­lyettes fogadták. A tanácsházán adott tájékoztatót Soós Imre a város fejlődéséről. Majd Kiyomi Shinohara, a küldöttség ve­zetője és két társa elsősor­ban a kórházi ellátásról, szociális és egészségügyi lé­­­tesítmények fenntartásáról, üzemeltetéséről, a gyermek­­védelemről, az oktatásról tet­tek fel kérdéseket. Elmond­ták, hogy náluk egy-egy gyár vagy nagyüzem letelepítésé­nél az összes kommunális lé­tesítményt az önkormányzati szerveknek kellene felállíta­niuk és üzemeltetniük, de

Next