Dunaújvárosi Hírlap, 1976. december (21. évfolyam, 96-104. szám)
1976-12-28 / 103. szám
f. oldal Dunaújvárosi Hírlap Hol tanuljon tovább a gyerek? —A pályaválasztás kérdései városunkban — A szakmunkásképzés helyzete November elején megkezdődött városunkban a VIII. osztályos tanulók előkészítése a pályaválasztásra. Üzemlátogatások, szülői értekezletek, csoportos beszélgetések jelzik, hogy megindult a szülőket, tanulókat egyaránt érdeklő tevékenység. Hosszú évek óta folyik ez a munka városunkban. Vannak kialakult szokások, hagyományok, eredmények. Mégis felvetődik a kérdés, kielégítő-e a szülők és a tanulók tájékoztatása városunkban a szakmunkásképzés helyzetéről? Helyes, ha először Dunaújváros és a dunaújvárosi üzemek fejlődésére fordítunk némi figyelmet, mert csak így értjük meg a szakmunkásképzés fejlődését és jelenlegi helyzetét. A város és az üzemek fejlődése azt is megmutatja, hogy milyen sok munkáskézre van szüksége városunknak, s a felszín alatt milyen sok feszültség, meg nem oldott gond, probléma van. Ismertek a város nagy üzemeinek — a Dunai Vasműnek, a Papíripari Vállalatnak, az ÉM 26. Építőipari Vállalatnak — az V. ötéves tervre előírt fejlesztési tervei. Ehhez kapcsolódnak azok a könnyűipari üzemek, amelyek letelepítése a női munkaerő szempontjából foglalkoztatása fontos volt. A város egészséges életéhez természetesen szükség van a kereskedelmi hálózat és a szolgáltató részlegek fejlesztésére is. Elmondhatjuk, hogy dinamikus fejlődése jellemző városunk gazdasági életére. Ehhez ütemhez igazodott a fejlődés, a szakmunkás-utánpótlás fejlesztése és tervezése is. Míg a városalapítás első éveiben csak a Dunai Vasmű igényeit kellett kielégíteni, ma már három nagy bázisüzem, 12 kisebb üzem differenciált igényeihez kell igazodni. A vasipari szakmunkásképzés mellett létjogosultságot nyert az építőipari, a könnyűipari és szolgáltató részlegek szakmunkásképzése is. Ezeket a fokozott igényeket egy szakmunkásképző iskola ma már nem tudja kielégíteni. Az elmúlt évek során fokozatosan fejleszteni, bővíteni, majd önállósítani kellett az iskolatípusokat. Ma már négy iskola képezi a város szakmunkásutánpótlását. A városalapítás első éve óta vesz részt a képzésben a 316. sz. Makarenko Ipari Szakmunkásképző Intézet, ahol főként vasipari képzéssel foglalkoznak. De indítója volt a kereskedelmi, a könnyűipari és a papíripari képzésnek is. Az építőipari vállalat igényeit elégíti ki a Dózsa György úton működő 340. sz. Építőipari Szakmunkásképző Intézet. A Kereskedelmi és Vendéglátó Iskola sok évig a gimnáziumban működött, majd 1974. óta az új Közgazdasági Szakközépiskolában van elhelyezve, ahol a két iskolatípust közös vezetéssel oldották meg. Ez év szeptemberében kezdte meg működését a Papíripari Iskola a Kádárvölgyben, amely eddig a 316. sz. intézetben kapott elhelyezést. A szakosított képzés érdekében ide lett áthelyezve a város könnyűipari szakmunkásképzése is. Láthatjuk, ahogy a város fejlődött, úgy fejlődött a szakmunkásképzés is. Kérdés, hogy a megnövekedett igényeket képesek-e a szakmunkásképző intézetek a jövő tükrében kielégíteni? Az üzemektől beérkezett létszámtervek azt mutatják, hogy nem tudnak maradéktalanul eleget tenni ezeknek az elvárásoknak. Az V. ötéves terv időszakára a vállalatok kb. 4000 fő szakmunkástanuló beiskolázását tervezik, a városban ugyanakkor kb. 3000 általános iskolás végez az adott időszakban. A végzett tanulóknak kb. a fele gimnáziumba és szakközépiskolába megy továbbtanulni, a másik fele kíván szakmát tanulni. Helyeselni lehet azokat az intézkedéseket, amelyeket a város és a megye vezető szervei vezettek be a beiskolázási arányok szabályozására. A népgazdasági arányok figyelembevételével a középfokú beiskolázás úgy alakul a megyénkben és a városunkban, hogy a gimnázium a végzősök 17 %-át, a szakközépiskola 23 %-át, a szakmunkásképző iskolák 48—50 %-át iskolázhatják be. Annyi már most megállapítható, hogy külső forrásból csak tanulóképzéssel nem lehet biztosítani a vállalatok igényeit. Kívánatos lenne az üzemek belső tartalékait feltárni, ezen belül megszerlvezni a felnőttek szakmunkásvizsgára felkészítő tanfolyamát. munkásokTovábbá a szaktovábbkézését. Folyamatosan rá kellene térni a második szakma megszerzésére is. Magával a szakmunkásképzéssel is foglalkozniuk többet kellene a vállalatoknak. Nem elég a tárgyi feltételek biztosítása. A magasabb szintű szakmai képzés szoros együttműkst igényel a vállalatok és intézetek között. A szorongató létszámhiány arra készteti a város és a megye vezetőit, hogy kollégiumi elhelyezést is biztosítsanak olyan fiataloknak, akik Dunaújvárosban kívánnak szakmát tanulni és később dolgozni. A 340. sz. Építőipari Intézetnél kezdettől fogva volt kollégiumi elhelyezés az építőipari tanulóknak. Az új Közgazdasági Szaközépiskola mellett egy önálló középiskolai kollégiumot építettek, ahol a középiskolás diákokon kívül a szakmunkástanulók is kaptak elhelyezést. A Papíripari Iskola mellett most épül és jövő szeptemberben kezdi meg működését egy 200 személyes kollégium a Papíripari Vállalat részére. , * Pályaválasztási munka Városunkban a pályaválasztási munkát 3 féle területen végzik. Az általános iskolában, ahol pályaválasztási felelős tanárok segítik az iskola vezetőségét abban, hogy szervezett, céltudatos, több évre tervezett pályaválasztási munka folyjon. Az általános iskolákat a megyei és városi pályaválasztási intézet irányítja, működteti. E tevékenységnek szerves része a tanulók előzetes tájékoztatása, üzemlátogatás szervezése, filmek és kiállítások bemutatása. Olyan esetekben, amikor a szülők és a pedagógusok nehezen tudják elbírálni egy-egy tanuló adottságát, képességét, akkor orvosi, pszichológiai vizsgálattal próbálnak a szülők és pedagógusok segítségére lenni. A pályaválasztási munkát segítik a szakmunkásképző intézetek is iskolai kiállításokkal, tanulókkal folytatott beszélgetésekkel, az általánosiskolai szülők megfelelő tájékoztatásával. A szakmunkásképző intézetek tudnak tájékoztatást adni arról, hogy milyen szakmákban hány tanulót képeznek a következő tanévben. Szólni kell az üzemek pályaválasztási tevékenységéről is, hiszen minden üzemnek érdeke bemutatni a végzett fiataloknak azokat a szakmákat, amelyekben beiskolázást kért a szakmunkásképző intézetektől. Az üzemlátogatás a legkonkrétabb segítséget adja a pályaválasztási munkában, hiszen helyszínen lehet látni az egyes szakmák gyakorlását, annak formáját. Dunaújvárosban minden üzem kellő segítséget nyújt a pályaválasztáshoz, nemcsak az üzem látogatásával, hanem egyéb tájékoztatási füzetek, brosúrák, diafilmek, mozgófilmek készítésével, kölcsönözésével is. Bene Károly Öntőtanulók munka közben (Bárándy István felvétele) ..i Volt idő, amikor mindenki verset írt. Már úgy értem: tizenöt és huszonöt éves kora között mindenki. S ők, e versírók úgy értették: amit írnak, az vers. Úgy megszaporodott Magyarországon a bot-csinálta, vagy inkább bor-csinálta költők száma, hogy több költő búsongott vagy repesett széles e hazában, mint amennyi bármikor, s talán — bárcsak lett volna ilyen rovat a statisztikai vagy népszámlálási kérdőíveken! — a földmívesek, az iparosok s még talán a táncdalénekesek számát is meghaladta a költőké. Világos dolog, hogy miért volt divat akkoriban a versírás: a valóban költőknek számító tollforgató emberek által kortünetként létrehozott formabontás gátat szakított, s mindenki azt hitte, hogy akinek szép gondolatai vannak (s kinek nincsenek?) az már költő, ha prózában leírja ezeket a szép gondolatokat, aztán, mint a makarónit, hosszabb-rövidebb sorokká tördeli, egymás alá rakja, és kész a vers. Szerencse, hogy ez a fajta makaróniköltészetet kiszorította egy újabb divat, a magánbeszédé. A magánbeszéd olyan beszéd, amit a beszélő maga mond, de nem magának, hanem a másiknak. S nem is a másik értelméhez szól ez a magánbeszéd, hanem, éppen ellenkezőleg: a másik értelme ellen. Ilyen módon párbeszédnek is felfogható ez a magánbeszéd, ugyanis a beszélőnek feltétlenül szüksége van valakire, aki beveszi, amit ő mond (ha ugyan képes bevenni). A magánbeszédnek ez a fajtája műtétnek is felfogható, amennyiben a beszélő lyukat beszél a partner hasába, s miközben az operáció folyik, altatásra, anesztézisre sincsen szükség, hiszen a partner úgyis elkábul ettől a süket dumától. Süket duma jelleggel bíró magánbeszéd — amíg divatja volt — elhangzott hivatalos konferencián, tárgyaláson, ülésen, beszámolón, vizsgán, utcai találkozáskor, felelősségre vonáskor — bárhol és bármikor, az élet minden elképzelhető vonatkozásában. Csak egyetlenegy vonatkozásban nem: az ilyen magánbeszéd soha nem szólhatott arról — a játékszabály szerint —, amiről éppen szólnia kellett volna. No dehát — bízom abban, hogy így van — ez a fajta magánbeszéd sem olyan divatos már, mint volt még nem is olyan régen. Ám ne aggódjunk: ahogyan a versírás írásbeliségét felváltotta a magánbeszéd szóbelisége, úgy látszik, hogy most újra divatba jött az írásos műfaj. Megfigyelték-e, hogy manapság minden második ember szociográfiát ír? A cipész, a cukrász, a borbély, a fodrász, a búr, a búr a búrkalappal, illetve szociológiai felmérésekkel a hóna alatt rója az ország útjait, a könyvkiadók és az újságok szerkesztőségeit. Manapság szinte mindenki szociológus, akkor is, ha annyit ért ehhez a meglehetősen bonyolult, nagyon nagy általános és szakműveltséget kívánó munkához, mint egy házinyúl a barokk zenéhez. Szociográfia készül a kisipari kátéeszekről, a halászszövetkezetekről, a tanulókról és a tanárokról, az abszolút hallásúakról és a siketnémákról, a gacsos térdűekről és a rúdugrókról; külön, hézagpótló rész-szociográfia íratik azokról az esztergályosok- DUzáTOS ÜGYEK ről, akik kizárólag balmenetű csavarokat esztergálnak, s nem maradhat el az utalás azokra a balmenetesekre, akik úgynevezett „bejárók”, nem is beszélve arról, hogy e válfajon belül nők és férfiak is vannak (lábjegyzetként többnyire ez olvasható ilyenkor: „Külön búvárkodást igényelne ...” stb.). A fene sem érti ezt a tébolyult szociologizálást. Az a sanda gyanúm, hogy a valódi szociológusok már egy ideje pajzán mosollyal szemlélik a legújabb nemzeti epidémiát, vagy nevezzük enyhébb szóval: divatot, időnkint jókat röhögnek, aztán legyintenek, mert tudják, hogy előbbutóbb vége lesz. De aggódnunk azért nem kell. Majd jön helyette más divat, hiszen — s hadd fejezzem be ezt a süket magánbeszédet egy szociológiai töltésű disztichonnal — TEGNAP AZÉRT, MA EZÉRT UGRASZ, S HOLNAPRA — KI TUDJA? ÁM A DIVAT, PAJTÁS, NEM MÚLIK EL SOHASEM! (kémény) Pályázati felhívás A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága pályázatot hirdet az újságíráshoz tehetséget és kedvet érző, tizennyolc és harminc év közötti — nem újságíró munkakörben dolgozó — fiatalok számára. Pályázni lehet aktuális témájú, ifjúságpolitikai, gazdasági és kulturális témájú, az újságműfajok sajátosságainak (riport, cikk, interjú, stb) megfelelő írásokkal A pályázók figyelmébe ajánljuk a KISZ IX. kongresszusának kérdéseit, az ifjúsági szövetség időszerű feladatait is. Egy pályázó legfeljebb három — egyenként — öt-hat gépelt oldalnál nem hosszabb — írással pályázhat. pályamunkákat gépelve, három példányban — részletes önéletrajzzal együtt — kell beküldeni. Pályadíjak: 2 db I. díj egyenként 3000,— Ft 4 db II. díj egyenként 2000,— Ft 6 db III. díj egyenként 1000,— Ft . A KISZ központi bizottságának különdíja 2000,— B’t. a MUOSZ elnökségének különdíja 2000,— Ft. A pályadíjakon kívül a kiemelkedő pályamunkákat bíráló bizottság elismerő oka levéllel jutalmazza. Ezen kívül a díjnyertes és oklevéllel jutalmazott pályázók az 1977 szeptemberében induló újságíró-stúdióra felvételt nyernek. A díjnyertes pályamunkák közzétételéről a pályázat meghirdetői gondoskodnak. A pályamunkák beküldési határideje: 1977. február 15. Eredményhirdetés: 1977. március 21. Cím: 1368 Budapest, Népköztársaság útja 101. (MUOSZ Oktatási Igazgatóság) A KOHÁSZATI gyárépítő VÁLLALAT pályázatot hirdet három építéstechnikusi vagy építőipari szakközépiskolát végzett felvételére vezető, illetve felmérő technikusi beosztásra. Jelentkezni lehet: Kohászati Gyárépítő Vállalat dunaújvárosi főépítésvezetőségén, Dunai Vasmű területe, vagy 15-252/25-94 telefonon (634?) 1976. december 28. kedd Jltoelett ét üldékexek Dunaújváros Pf. 123. így csak félmunka Még májusban, a gázvezeték javítása miatt egy nagy gödröt ástak a szerelők a Bolyai János utca 3. számú ház bejárata előtt. A vezeték javítása megtörtént ugyan, de a gödröt azóta sem temették be. Ez nemcsak csúnya, hanem balesetveszélyes is, mivel a gyerekek ott játszadoznak, ugrálnak a gödörbe. Kérjük az illetékeseket, mielőbb intézkedjenek. Móczán Antalné Az AFOR tájékoztatója Értesítjük T. fogyasztóinkat, hogy az eredetileg 1976. december 31-ig érvényes üzem-, tüzelő- és kenőanyag-utalványaink beváltásának határidejét — papírtakarékossági okokból — 1977. március 31-ig meghosszabbítjuk Tájékoztatjuk továbbá t vásárlóinkat, hogy 1977. első negyedévében is adunk el 1976-os érvényességű utalványokat, amelyek szintén 1977. március 31-ig beválthatók. Kérjük fogyasztóinkat: az 1977. első negyedévi vásárlásaikat — a még 1976-os érvényességű utalványokból — úgy ütemezzék, hogy az 1977. március 3*1-1 lejárat után minél kevesebb utalvány kerüljön visszaváltásra* A fel nem használt — 1976-os érvényességű — utalványokat 1977. április F0-től az ÁFOR- eladóhelyek visszaváltjákaz AFftfyi— 68344)