Dunaújvárosi Hírlap, 1976. december (21. évfolyam, 96-104. szám)

1976-12-28 / 103. szám

f. oldal Dunaújvárosi Hírlap Hol tanuljon tovább a gyerek? —A pályaválasztás kérdései városunkban — A szakmunkásképzés helyzete November elején megkez­dődött városunkban a VIII. osztályos tanulók előkészí­tése a pályaválasztásra. Üzemlátogatások, szülői ér­tekezletek, csoportos beszél­getések jelzik, hogy megin­dult a szülőket, tanulókat egyaránt érdeklő tevékeny­ség. Hosszú évek óta folyik ez a munka városunkban. Van­nak kialakult szokások, ha­gyományok, eredmények. Mégis felvetődik a kérdés, kielégítő-e a szülők és a ta­nulók tájékoztatása váro­sunkban a szakmunkáskép­zés helyzetéről? Helyes, ha először Duna­újváros és a dunaújvárosi üzemek fejlődésére fordítunk némi figyelmet, mert csak így értjük meg a szakmun­kásképzés fejlődését és je­lenlegi helyzetét. A város és az üzemek fej­lődése azt is megmutatja, hogy milyen sok munkáskéz­re van szüksége városunk­nak, s a felszín alatt milyen sok feszültség, meg nem ol­dott gond, probléma van. Ismertek a város nagy üze­meinek — a Dunai Vasmű­nek, a Papíripari Vállalat­nak, az ÉM 26. Építőipari Vállalatnak — az V. ötéves tervre előírt fejlesztési ter­vei. Ehhez kapcsolódnak azok a könnyűipari üzemek, amelyek letelepítése a női munkaerő szempontjából foglalkoztatása fontos volt. A város egészséges életéhez természetesen szükség van a kereskedelmi hálózat és a szolgáltató részlegek fejlesz­tésére is. Elmondhatjuk, hogy dinamikus fejlődése jellemző városunk gazdasági életére. Ehhez ütemhez igazodott a fejlődés, a szak­munkás-utánpótlás fejleszté­se és tervezése is. Míg a vá­rosalapítás első éveiben csak a Dunai Vasmű igényeit kel­lett kielégíteni, ma már há­rom nagy bázis­üzem, 12 ki­sebb üzem differenciált igé­nyeihez kell igazodni. A vasipari szakmunkás­­képzés mellett létjogosultsá­got nyert az építőipari, a könnyűipari és szolgáltató részlegek szakmunkásképzé­se is. Ezeket a fokozott igé­nyeket egy szakmunkásképző iskola ma már nem tudja kielégíteni. Az elmúlt évek során fokozatosan fejleszte­ni, bővíteni, majd önállósíta­ni kellett az iskolatípusokat. Ma már négy iskola képezi a város szakmunkásutánpót­lását. A városalapítás első éve óta vesz részt a képzésben a 316. sz. Makarenko Ipari Szakmunkásképző Intézet, ahol főként vasipari képzés­sel foglalkoznak. De indítója volt a kereskedelmi, a kön­­nyűipari és a papíripari kép­zésnek is. Az építőipari vállalat igé­nyeit elégíti ki a Dózsa György úton működő 340. sz. Építőipari Szakmunkáskép­ző Intézet. A Kereskedelmi és Ven­déglátó Iskola sok évig a gimnáziumban működött, majd 1974. óta az új Köz­­gazdasági Szakközépiskolá­ban van elhelyezve, ahol a két iskolatípust közös veze­téssel oldották meg. Ez év szeptemberében kezdte meg működését a Papíripari Iskola a Kádár­völgyben, amely eddig a 316. sz. intézetben kapott elhelye­zést. A szakosított képzés ér­dekében ide lett áthe­lyezve a város könnyűipari szakmunkásképzése is. Láthatjuk, ahogy a város fejlődött, úgy fejlődött a szakmunkásképzés is. Kérdés, hogy a megnöve­kedett igényeket képesek-e a szakmunkásképző intéze­tek a jövő tükrében kielégí­teni? Az üzemektől beérke­zett létszámtervek azt mu­tatják, hogy nem tudnak maradéktalanul eleget tenni ezeknek az elvárásoknak. Az V. ötéves terv időszakára a vállalatok kb. 4000 fő szak­munkástanuló beiskolázását tervezik, a városban ugyan­akkor kb. 3000 általános is­kolás végez az adott időszak­ban. A végzett tanulóknak kb. a fele gimnáziumba és szak­­középiskolába megy tovább­tanulni, a másik fele kíván szakmát tanulni. Helyeselni lehet azokat az intézkedése­ket, amelyeket a város és a megye vezető szervei vezettek be a beiskolázási arányok szabályozására. A népgazda­sági arányok figyelembevé­telével a középfokú beiskolá­zás úgy alakul a megyénk­ben és a városunkban, hogy a gimnázium a végzősök 17 %-át, a szakközépiskola 23 %-át, a szakmunkásképző iskolák­­ 48—50 %-át iskoláz­hatják be. Annyi már most megálla­pítható, hogy külső forrás­ból csak tanulóképzéssel nem lehet biztosítani a vállalatok igényeit. Kívánatos lenne az üzemek belső tartalékait feltárni, ezen belül megszer­­l­vezni a felnőttek szakmun­kásvizsgára felkészítő tan­folyamát. munkások­Továbbá a szak­továbbkézését. Folyamatosan rá kellene tér­ni a második szakma meg­szerzésére is. Magával a szakmunkás­­képzéssel is foglalkozniuk többet kellene a vállalatok­nak. Nem elég a tárgyi fel­tételek biztosítása. A maga­sabb szintű szakmai képzés szoros együttműks­­­­t igé­nyel a vállalatok és intéze­tek között. A szorongató létszámhiány arra készteti a város és a megye vezetőit, hogy kollé­giumi elhelyezést is biztosít­sanak olyan fiataloknak, akik Dunaújvárosban kíván­nak szakmát tanulni és ké­sőbb dolgozni. A 340. sz. Építőipari Inté­zetnél kezdettől fogva volt kollégiumi elhelyezés az­ épí­tőipari tanulóknak. Az új Közgazdasági Szaközépiskola mellett egy önálló középisko­lai kollégiumot építettek, ahol a középiskolás diákokon kívül a szakmunkástanulók is kaptak elhelyezést. A Papíripari Iskola mellett most épül és jövő szeptem­berben kezdi meg működését egy 200 személyes kollégium a Papíripari Vállalat részé­re. , * Pályaválasztási munka Városunkban a pályavá­lasztási munkát 3 féle terüle­ten végzik. Az általános is­kolában, ahol pályaválasztá­si felelős tanárok segítik az iskola vezetőségét abban, hogy szervezett, céltudatos, több évre tervezett pálya­­választási munka folyjon. Az általános iskolákat a megyei és városi pályaválasztási in­tézet irányítja, működteti. E tevékenységnek szerves része a tanulók előzetes tájékozta­tása, üzemlátogatás­ szervezé­se, filmek és kiállítások be­mutatása. Olyan esetekben, amikor a szülők és a pedagó­gusok nehezen tudják elbí­rálni egy-egy tanuló adott­ságát, képességét, ak­kor or­vosi, pszichológiai vizsgálat­tal próbálnak a szülők és pe­dagógusok segítségére lenni. A pályaválasztási munkát se­gítik a szakmunkásképző in­tézetek is iskolai kiállítások­kal, tanulókkal folytatott be­szélgetésekkel, az általános­­iskolai szülők megfelelő tájé­koztatásával. A szakmunkás­­képző intézetek tudnak tájé­koztatást adni arról, hogy milyen szakmákban hány ta­nulót képeznek a következő tanévben. Szólni kell az üzemek pá­lyaválasztási tevékenységéről is, hiszen minden üzemnek érdeke bemutatni a végzett fiataloknak azokat a szak­mákat, amelyekben beiskolá­zást kért a szakmunkáskép­ző intézetektől. Az üzemlá­togatás a legkonkrétabb se­gítséget adja a pályaválasz­tási munkában, hiszen helyszínen lehet látni az egy­­­es szakmák gyakorlását, an­nak formáját. Dunaújváros­­ban minden üzem kellő se­gítséget nyújt a pályaválasz­táshoz, nemcsak az üzem láto­gatásával, hanem egyéb tájé­koztatási füzetek, brosúrák, diafilm­ek, mozgófilmek ké­szítésével, kölcsönözésével is. Bene Károly Öntőtanulók munka közben (Bárándy István felvétele) ..i V­olt idő, amikor mindenki ver­set írt. Már úgy értem: ti­zenöt és huszonöt éves kora között mindenki. S ők, e versírók úgy értették: amit írnak, az vers. Úgy megsza­porodott Magyarországon a bot-csinálta, vagy­­ inkább bor-csinálta költők száma, hogy több köl­tő búsongott vagy repesett széles e hazá­ban, mint amennyi bármikor, s talán — bárcsak lett volna ilyen rovat a statisztikai vagy népszámlálási kérdőíveken! — a föld­­mívesek, az iparosok s még talán a tánc­­dalénekesek számát is meghaladta a költő­ké. Világos dolog, hogy miért volt divat akkoriban a versírás: a valóban költők­nek számító tollforgató emberek által kor­tünetként létrehozott formabontás gátat szakított, s mindenki azt hitte,­ hogy akinek szép gondolatai vannak (s kinek nincse­nek?) az már költő, ha prózában leírja ezeket a szép gondolatokat, aztán, mint a makarónit, hosszabb-rövidebb sorokká tördeli, egymás alá rakja, és kész a vers. Szerencse, hogy ez a fajta makaróni­költészetet kiszorította egy újabb divat, a magánbeszédé. A magánbeszéd olyan beszéd, amit a beszélő maga mond, de nem magának, ha­nem a másiknak. S nem is a másik értel­méhez szól ez a magánbeszéd, hanem, ép­pen ellenkezőleg: a másik értelme ellen. Ilyen módon párbeszédnek is felfogható ez a magánbeszéd, ugyanis a beszélőnek fel­tétlenül szüksége van valakire, aki beve­szi, amit ő mond (ha ugyan képes beven­ni). A­ magánbeszédnek ez a fajtája mű­tétnek is felfogható, amennyiben a beszé­lő lyukat beszél a partner hasába, s mi­közben az operáció folyik, altatásra, anesz­­tézisre sincsen szükség, hiszen a partner úgyis elkábul ettől a süket dumától. Süket duma jelleggel bíró magánbeszéd — amíg divatja volt — elhangzott hivatalos kon­ferencián, tárgyaláson, ülésen, beszámolón, vizsgán, utcai találkozáskor, felelősségre vonáskor — bárhol és bármikor, az élet minden elképzelhető vonatkozásában. Csak egyetlenegy vonatkozásban nem: az ilyen magánbeszéd soha nem szólhatott arról — a játékszabály szerint —, amiről éppen szólnia kellett volna. No dehát — bízom abban, hogy így van — ez a fajta magánbeszéd sem olyan di­vatos már, mint volt még nem is olyan régen. Ám ne aggódjunk: ahogyan a versírás írásbeliségét felváltotta a magánbeszéd szóbelisége, úgy látszik, hogy most újra divatba jött az írásos műfaj. Megfigyel­ték-e, hogy manapság minden második ember szociográfiát ír? A cipész, a cuk­rász, a borbély, a fodrász, a búr, a búr a búrkalappal, illetve szociológiai felméré­sekkel a hóna alatt rója az ország útjait, a könyvkiadók és az újságok szerkesztő­ségeit. Manapság szinte mindenki szocioló­gus, akkor is, ha annyit ért ehhez a meg­lehetősen bonyolult, nagyon nagy általános és szakműveltséget kívánó munkához, mint egy házinyúl a barokk zenéhez. Szociográ­fia készül a kisipari kátéeszek­ről, a ha­lász­szövetkezetekről, a tanulókról és a tanárokról, az abszolút hallásúakról és a siketnémákról, a gacsos térdűekről és a rúdugrókról; külön, hézagpótló rész-szo­ciográfia íratik azokról az esztergályosok- D­UzáTOS ÜGYE­K­ ről, akik kizárólag balmenetű csavarokat esztergálnak, s nem maradhat el az utalás azokra a balmenetesekre, akik úgynevezett „bejárók”, nem is beszélve arról, hogy e válfajon belül nők és férfiak is vannak (lábjegyzetként többnyire ez olvasható ilyenkor: „Külön búvárkodást igényel­ne ...” stb.). A fene sem érti ezt a tébolyult szociolo­­gizálást. Az a sanda gyanúm, hogy a va­lódi szociológusok már egy ideje pajzán mosollyal szemlélik a legújabb nemzeti epidémiát, vagy nevezzük enyhébb szóval: divatot, időnkint jókat röhögnek, aztán legyintenek, mert tudják, hogy előbb­­utóbb vége lesz. De aggódnunk azért nem kell. Majd jön helyette más divat, hiszen — s hadd fe­jezzem be ezt a süket magánbeszédet egy szociológiai töltésű disztichonnal — TEGNAP AZÉRT, MA EZÉRT UGRASZ, S HOLNAPRA — KI TUDJA? ÁM A DIVAT, PAJTÁS, NEM MÚLIK EL SOHASEM! (kémény) Pályázati felhívás A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének elnök­sége és a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség közpon­ti bizottsága pályázatot hir­det az újságíráshoz tehetsé­get­ és kedvet érző, tizennyolc és harminc év közötti — nem újságíró munkakörben dol­gozó — fiatalok számára. Pályázni lehet aktuális té­májú, ifjúságpolitikai, gazda­sági és kulturális témájú, az újságműfajok sajátosságainak (riport, cikk, interjú, stb) megfelelő írásokkal A pá­lyázók figyelmébe ajánljuk a KISZ IX. kongresszusának kérdéseit, az ifjúsági szövet­ség időszerű feladatait is. Egy pályázó legfeljebb há­rom — egyenként — öt-hat gépelt oldalnál nem hos­­­­­szabb — írással pályázhat. pályamunkákat gépelve, három példányban — részle­tes önéletrajzzal együtt — kell beküldeni. Pályadíjak: 2 db I. díj egyenként 3000,— Ft 4 db II. díj egyenként 2000,— Ft 6 db III. díj egyenként 1000,— Ft . A KISZ központi bizottsá­gának különdíja 2000,— B’t. a MUOSZ elnökségének kü­löndíja 2000,— Ft. A pályadíjakon­ kívül a ki­emelkedő pályamunkákat bíráló bizottság elismerő ok­a levéllel jutalmazza. Ezen kí­vül a díjnyertes és oklevél­lel jutalmazott pályázók az 1977 szeptemberében induló újságíró-stúdióra felvételt nyernek. A díjnyertes pálya­munkák közzétételéről a pá­lyázat meghirdetői gondos­kodnak. A pályamunkák beküldési határideje: 1977. február 15. Eredményhirdetés: 1977. március 21. Cím: 1368 Budapest, Nép­­köztársaság útja 101. (MUOSZ Oktatási Igazgatóság) A KOHÁSZATI gyárépítő VÁLLALAT pályázatot hirdet három építéstechnikusi vagy építőipari szakközépiskolát végzett felvételére vezető, illetve felmérő technikusi beosztásra. Jelentkezni lehet: Kohászati Gyárépítő Vállalat dunaújvárosi főépítésvezetőségén, Dunai Vasmű területe, vagy 15-252/25-94 telefonon (634?) 1976. december 28. kedd Jltoelett ét ü­ld­ékexek Dunaújváros Pf. 123. így csak félmunka Még májusban, a gázveze­ték javítása miatt egy nagy gödröt ástak a szerelők a Bolyai János utca 3. számú ház bejárata előtt. A vezeték javítása megtörtént ugyan, de a gödröt azóta sem te­mették be. Ez nemcsak csú­nya, hanem balesetveszélyes is, mivel a gyerekek ott ját­szadoznak, ugrálnak a gö­dörbe. Kérjük az illetékese­ket, mielőbb intézkedjenek. Móczán Antalné Az AFOR tájékoztatója Értesítjük T. fogyasztóinkat, hogy az eredetileg 1976. december 31-ig érvényes üzem-, tüzelő- és kenőanyag-utalványaink beváltásának határ­idejét — papírtakarékossági okokból — 1977. március 31-ig meghosszabbítjuk Tájékoztatjuk továbbá t vásárlóinkat, hogy 1977. első negyedévében is adunk el 1976-os érvényességű utalványokat, amelyek szintén 1977. március 31-ig beválthatók. Kérjük fo­gyasztóinkat: az 1977. első negyedévi vásárlá­saikat — a még 1976-os érvényességű utalvá­nyokból — úgy ütemezzék, hogy az 1977. március 3*1-1 lejárat után minél kevesebb utalvány kerüljön visszaváltásra* A fel nem használt — 1976-os érvényességű — utalványokat 1­977. április F0-től az ÁFOR- eladóhelyek visszaváltják­az AFftfyi— 68344)

Next